hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Nyitott kérdések szerepe a gyógyszerészi gondozásban


Nyitott kérdések szerepe a gyógyszerészi gondozásban

| |
 

Az elmúlt 50 évben a gyógyszerészi szakma jelentős változáson ment át: a gyógyszerek előkészítésének és átadásának gyakorlata mellett kialakult egy klinikai megalapozottságú kapcsolat is a gyógyszerészek és a páciensek között, azzal a céllal, hogy a gyógyszerész figyelemmel kísérje a páciens állapotát és gyógyszerhasználatát. Ennek formája a gyógyszerészi gondozás: irányított beszélgetés a páciens és a gyógyszerész között egy külön erre a célra kijelölt helyiségben. Ennek során a gyógyszerész meggyőződik arról, hogy a páciensnek szüksége van-e az aktuális terápiájának minden elemére, biztonságos és hatékony-e a kezelés. Felméri a mellékhatásokat és más, gyógyszerekkel összefüggő problémákat, illetve hogy vannak-e a páciensnek kezeletlen egészségügyi gondjai. Eközben egészségügyi teszteket, szűrővizsgálatokat is elvégezhet.

A felmérések azt mutatták, hogy a gondoskodásnak ebben a formájában részesülő páciensek életminősége egészségügyi szempontból magasabb, elégedettebbek, és jobban kezelik a krónikus betegségeiket. Rendszeresebben járnak orvoshoz, viszont egészségesebbek. Más felmérések viszont nem számoltak be ilyen pozitív fejlődésről. Ezért felvetődött az a kérdés, hogy a gyógyszerészek szakmai tudásán kívül mekkora a kommunikációs képességeik, emberi hozzáállásuk jelentősége a gyógyszerészi kezelés hatékonysága szempontjából.

Azonban keveset tudunk arról, hogy hogyan zajlik a páciens és gyógyszerész közötti interakció, pontosan mi történik konzultáció során. Leginkább arról nincsenek adataink, hogy a páciensek mennyire aktívan vesznek részt a beszélgetésben, mennyire érzik magukat érintettnek benne. A jelen cikkben összefoglalt kutatás ezért azt tűzte ki célul, hogy megvizsgálja a gyógyszerészek kommunikációját és attitűdjét a gyógyszerhasználattal kapcsolatos tanácsadás során.

Mivel az eddigi felmérések azt mutatták, hogy a gyógyszerészi gondozásnak a legnagyobb relevanciája olyan pácienseknél van, akik krónikus betegségben szenvednek, és hosszú távú gyógyszeres kezelésben részesülnek, a vizsgálat készítői idős (65 év fölötti) emberek gyógyszerészi kezelésére fókuszáltak. Az ő esetükben a többféle gyógyszer egyidejű használata miatt a kezelés gyakori ellenőrzése, újratervezése szükséges. 2008-ban indult el a portugál SeniorMed projekt a Lisszaboni Egyetem Gyógyszerészeti Karának, Odivelas önkormányzatának és a területen élő gyógyszerészek egy csoportjának részvételével. A gyógyszerészek speciális felkészítést kaptak, majd hetente kétszer idősek otthonában végeztek gyógyszerészi kezelést.

A vizsgálat alapját a hangszalagon rögzített gyógyszerészi konzultációk képezték, illetve a páciensek szociológiai és orvosi adatai. Keresztmetszeti vizsgálat történt. A Roter interakcióelemzési rendszer (RIAS) segítségével kódolták a beszélgetéseket, és két elméleti megközelítés, a konverzációelemzés és az interakciófolyamat-elemzés keretében végezték a kiértékelést. (A cikk hasznos támpontokat ad a kommunikációelméletek kutatásokhoz való felhasználásához.) A beszélgetések egyes mozzanatainak azonosítása és statisztikai kiértékelése mellett a páciensközpontúságot is osztályozták, azaz hogy a páciens személyes élményei, aggályai, hozzáfűznivalója mennyire volt fontos az interjú során, a gyógyszerész mennyire próbálta megismerni ezeket.

A gyógyszerészek megnyilatkozásainak kb. 15 %-a célozta a páciensek aktív részvételét. Azonban ez a 15% is alapvetően a kommunikáció fenntartásához és a kölcsönös megértés biztosításához szükséges visszajelzésekből állt (pl. visszakérdezés vagy magyarázat, ha a gyógyszerész vagy a páciens nem értett valamit). A gyógyszerészek ezekkel az érdeklődésüket is kifejezték, de meglepően kevés megnyilatkozásukban kérdezték meg a páciens véleményét (1,3%), kértek tőle engedélyt (0,3%) vagy adtak megerősítést a páciensnek (2,6%).

A gyógyszerészek által feltett kérdések jelentős része zárt kérdés volt (nyitott és zárt kérdések aránya: 1:6). A leggyakoribb megnyilatkozásuk orvosbiológiai információ volt (33,3%), azaz a diagnózis, a prognózis és a terápiás terv. A páciensek életmódja (pl. dohányzás és táplálkozás), ill. a pszichoszociális információk (pl. hangulat, társas kapcsolatok) viszont a megnyilatkozásoknak csak 5,8%-át tették ki. Ez az arány a gyógyszerészek által feltett kérdések tartalmára is jellemző volt.

A beszélgetés során kifejezett egyetértést vagy egyet nem értést illetően a gyógyszerészek pozitív megközelítésűek voltak, 9,8%-a a megnyilatkozásaiknak pozitív megerősítés volt, míg a kritikus vagy egyet nem értő hangvétel csak 0,5%-ban volt jellemző. A betegek nemigen kezdeményeztek aktívan a beszélgetésben, a megnyilatkozásaik 3,6%-a volt csak ilyen, azokban is főleg a maguk szavaival ismételtek el valamit, amiben bizonytalanok voltak. Kérdéseket ritkán tettek fel (3,0%), akkor is orvosbiológiai témában. Az életmódjukról való közléseik a megnyilatkozásaik 13,5%-át tették ki, azonban a szokásaik és az érzéseik ebben sem kaptak hangot.

Az eredményeket a szociológiai változók mentén is megvizsgálták. A 35 évnél fiatalabb gyógyszerészek nagyobb hangsúlyt fektettek a páciensek aktivizálására, mint az idősebbek. (Ebben feltehetően az tükröződik, hogy a fiatalabbak képzése során a kommunikációs képességek már nagyobb szerepet kaptak.) A páciens aktivitása szempontjából nem jelentett különbséget a páciensek iskolázottsága vagy orvosi állapota. Az egyedül élő páciensek aktívabban vettek részt a beszélgetésben, a velük való beszélgetések így hosszabbak is lettek. Életmódról és szociális élményekről legtöbbet gyógyszerésznő-férfi páciens felállásban beszéltek, és a gyógyszerésznő-páciensnő párosokban hangzott el a legtöbb pozitív megerősítés. A páciensek aktivitása és az életmód tematizálása szempontjából előnyös volt, ha a kezelés során volt egy elkülönített tanácsadási szakasz. Az interjúk jelentős része azonban nem tartalmazott külön tanácsadási fázist.

A szerzők számos javaslatot tesznek az előnytelen kutatási eredmények javítására. Felhívják a figyelmet arra, hogy a konzultáció kezdetének komoly szerepe van a közös kommunikáció kialakításában. A gyógyszerészeknek össze kéne foglalniuk a páciens számára a konzultáció céljait, így készítve fel a pácienst és kialakítva a vele való kapcsolatot. Hasznos lenne, ha a gyógyszerészi képzés során valós helyzetek minél pontosabb imitálásával gyakorolnák ezt a helyzetet (szimulált páciensek, videón rögzített szerepjátékok), amit önreflexiónak, csoporton belüli visszajelzésnek és megbeszélésnek kellene követnie. Az orvosi kommunikáció elméleti modelljei nagy segítséget adhatnak, pl. a konzultáció egyes elemeinek tudatosításában, de az általános emberi kommunikáció oktatását és tudatosítását is tartalmaznia kellene a képzésnek.

Emellett a gyógyszerészeknek elő kéne segíteniük a páciensek részvételét a konzultációk során, hogy a kételyeiknek, aggályaiknak is hangot adhassanak. Zárt kérdésekkel a gyógyszerészek a saját feltételezéseik alapján irányítják a beszélgetést, míg a nyitott kérdések több teret hagynának annak, amit a páciens közölni szeretne. A gyógyszerészek paternalisztikus szerepe csökkenti a páciensek aktív felelősségvállalását önmaguk iránt. A szükségleteik és motivációik mélyebb megismerése viszont segítené a gyógyszeres terápiák helyes véghezvitelét.


Eredeti közlemény:
Pelicano-Romano, J., Neves, M. R., Amado, A. és Cavaco, A. M. (2015), Do community pharmacists actively engage elderly patients in the dialogue? Results from pharmaceutical care consultations. Health Expect, 18: 1721–1734. doi:10.1111/hex.12165

Szemlézte:
Cziglényi Boglárka
eLitMed.hu


Kulcsszavak

gyógyszerészi kezelés, konzultáció, kommunikáció

Kapcsolódó anyagok

A kommunikáció aktuális helye és szerepe a hazai onkológiában

A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

Kommunikáció a hozzátartozóval - A gyermekintenzív ellátás pszichoszociális és kommunikációs szemléleti változásainak spektruma

Nyitott kérdések szerepe a gyógyszerészi gondozásban

OK Világ - Kommunikációs társasjáték az orvosképzésben

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Twitter használatába a gyógyszerészi oktatás

Brent I. Fox és Ranjani Varadarajan tanulmánya ezért az interneten keresztül történő, pedagógiai célú kommunikáció, azon belül is a Twitter használatát elemzi egy gyógyszerészeti kurzushoz kapcsolódóan.

Tovább


Klinikai gyógyszerész a hollandiai alapellátásban: négy lehetséges modell

A gyógyszert nem kiadó gyógyszerész szerepköre, felelőssége egyelőre bizonytalan. Négy eltérő modellel tipizálható megítélése ellenére jelentős szakmai konszenzus uralkodik az új típusú gyógyszerész szerepének egyes jellemzőit, valamint az alapellátási gyakorlatba való integráció pénzügyi, szervezeti és együttműködési aspektusait illetően.

Tovább


A kórházból hazabocsátott betegek átmeneti gyógyszerészi ellátásának hatékonysága

A kórházba való felvételkor és a kórházból való hazaengedéskor nagy az esélye a gyógyszerezési hibáknak. Az egészségügyi ellátás decentralizált és szétaprózott jellege miatt ugyanis ilyenkor egy időre megszakad az ellátás folytonossága, mivel a beteg egymás után több egészségügyi szolgáltatóval is kapcsolatba lép, amelyek közül egyik sem fér hozzá a beteg egészségi állapotára vonatkozó összes információhoz.

Tovább


A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

A szemlézett vizsgálatban a gyógyszerészi kezelés hosszútávon is hatékonynak bizonyult a vérnyomás és az összkoleszterinszint kontroll alatt tartásában. A gyógyszerészi kezelés előtti időszakban például a páciensek 54,4%-ának volt kielégítő a szisztolés vérnyomása, a kezelés utáni időszakban pedig a 93.0%-ának.

Tovább