hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Nyitott kérdések szerepe a gyógyszerészi gondozásban


Nyitott kérdések szerepe a gyógyszerészi gondozásban

| |
 

Az elmúlt 50 évben a gyógyszerészi szakma jelentős változáson ment át: a gyógyszerek előkészítésének és átadásának gyakorlata mellett kialakult egy klinikai megalapozottságú kapcsolat is a gyógyszerészek és a páciensek között, azzal a céllal, hogy a gyógyszerész figyelemmel kísérje a páciens állapotát és gyógyszerhasználatát. Ennek formája a gyógyszerészi gondozás: irányított beszélgetés a páciens és a gyógyszerész között egy külön erre a célra kijelölt helyiségben. Ennek során a gyógyszerész meggyőződik arról, hogy a páciensnek szüksége van-e az aktuális terápiájának minden elemére, biztonságos és hatékony-e a kezelés. Felméri a mellékhatásokat és más, gyógyszerekkel összefüggő problémákat, illetve hogy vannak-e a páciensnek kezeletlen egészségügyi gondjai. Eközben egészségügyi teszteket, szűrővizsgálatokat is elvégezhet.

A felmérések azt mutatták, hogy a gondoskodásnak ebben a formájában részesülő páciensek életminősége egészségügyi szempontból magasabb, elégedettebbek, és jobban kezelik a krónikus betegségeiket. Rendszeresebben járnak orvoshoz, viszont egészségesebbek. Más felmérések viszont nem számoltak be ilyen pozitív fejlődésről. Ezért felvetődött az a kérdés, hogy a gyógyszerészek szakmai tudásán kívül mekkora a kommunikációs képességeik, emberi hozzáállásuk jelentősége a gyógyszerészi kezelés hatékonysága szempontjából.

Azonban keveset tudunk arról, hogy hogyan zajlik a páciens és gyógyszerész közötti interakció, pontosan mi történik konzultáció során. Leginkább arról nincsenek adataink, hogy a páciensek mennyire aktívan vesznek részt a beszélgetésben, mennyire érzik magukat érintettnek benne. A jelen cikkben összefoglalt kutatás ezért azt tűzte ki célul, hogy megvizsgálja a gyógyszerészek kommunikációját és attitűdjét a gyógyszerhasználattal kapcsolatos tanácsadás során.

Mivel az eddigi felmérések azt mutatták, hogy a gyógyszerészi gondozásnak a legnagyobb relevanciája olyan pácienseknél van, akik krónikus betegségben szenvednek, és hosszú távú gyógyszeres kezelésben részesülnek, a vizsgálat készítői idős (65 év fölötti) emberek gyógyszerészi kezelésére fókuszáltak. Az ő esetükben a többféle gyógyszer egyidejű használata miatt a kezelés gyakori ellenőrzése, újratervezése szükséges. 2008-ban indult el a portugál SeniorMed projekt a Lisszaboni Egyetem Gyógyszerészeti Karának, Odivelas önkormányzatának és a területen élő gyógyszerészek egy csoportjának részvételével. A gyógyszerészek speciális felkészítést kaptak, majd hetente kétszer idősek otthonában végeztek gyógyszerészi kezelést.

A vizsgálat alapját a hangszalagon rögzített gyógyszerészi konzultációk képezték, illetve a páciensek szociológiai és orvosi adatai. Keresztmetszeti vizsgálat történt. A Roter interakcióelemzési rendszer (RIAS) segítségével kódolták a beszélgetéseket, és két elméleti megközelítés, a konverzációelemzés és az interakciófolyamat-elemzés keretében végezték a kiértékelést. (A cikk hasznos támpontokat ad a kommunikációelméletek kutatásokhoz való felhasználásához.) A beszélgetések egyes mozzanatainak azonosítása és statisztikai kiértékelése mellett a páciensközpontúságot is osztályozták, azaz hogy a páciens személyes élményei, aggályai, hozzáfűznivalója mennyire volt fontos az interjú során, a gyógyszerész mennyire próbálta megismerni ezeket.

A gyógyszerészek megnyilatkozásainak kb. 15 %-a célozta a páciensek aktív részvételét. Azonban ez a 15% is alapvetően a kommunikáció fenntartásához és a kölcsönös megértés biztosításához szükséges visszajelzésekből állt (pl. visszakérdezés vagy magyarázat, ha a gyógyszerész vagy a páciens nem értett valamit). A gyógyszerészek ezekkel az érdeklődésüket is kifejezték, de meglepően kevés megnyilatkozásukban kérdezték meg a páciens véleményét (1,3%), kértek tőle engedélyt (0,3%) vagy adtak megerősítést a páciensnek (2,6%).

A gyógyszerészek által feltett kérdések jelentős része zárt kérdés volt (nyitott és zárt kérdések aránya: 1:6). A leggyakoribb megnyilatkozásuk orvosbiológiai információ volt (33,3%), azaz a diagnózis, a prognózis és a terápiás terv. A páciensek életmódja (pl. dohányzás és táplálkozás), ill. a pszichoszociális információk (pl. hangulat, társas kapcsolatok) viszont a megnyilatkozásoknak csak 5,8%-át tették ki. Ez az arány a gyógyszerészek által feltett kérdések tartalmára is jellemző volt.

A beszélgetés során kifejezett egyetértést vagy egyet nem értést illetően a gyógyszerészek pozitív megközelítésűek voltak, 9,8%-a a megnyilatkozásaiknak pozitív megerősítés volt, míg a kritikus vagy egyet nem értő hangvétel csak 0,5%-ban volt jellemző. A betegek nemigen kezdeményeztek aktívan a beszélgetésben, a megnyilatkozásaik 3,6%-a volt csak ilyen, azokban is főleg a maguk szavaival ismételtek el valamit, amiben bizonytalanok voltak. Kérdéseket ritkán tettek fel (3,0%), akkor is orvosbiológiai témában. Az életmódjukról való közléseik a megnyilatkozásaik 13,5%-át tették ki, azonban a szokásaik és az érzéseik ebben sem kaptak hangot.

Az eredményeket a szociológiai változók mentén is megvizsgálták. A 35 évnél fiatalabb gyógyszerészek nagyobb hangsúlyt fektettek a páciensek aktivizálására, mint az idősebbek. (Ebben feltehetően az tükröződik, hogy a fiatalabbak képzése során a kommunikációs képességek már nagyobb szerepet kaptak.) A páciens aktivitása szempontjából nem jelentett különbséget a páciensek iskolázottsága vagy orvosi állapota. Az egyedül élő páciensek aktívabban vettek részt a beszélgetésben, a velük való beszélgetések így hosszabbak is lettek. Életmódról és szociális élményekről legtöbbet gyógyszerésznő-férfi páciens felállásban beszéltek, és a gyógyszerésznő-páciensnő párosokban hangzott el a legtöbb pozitív megerősítés. A páciensek aktivitása és az életmód tematizálása szempontjából előnyös volt, ha a kezelés során volt egy elkülönített tanácsadási szakasz. Az interjúk jelentős része azonban nem tartalmazott külön tanácsadási fázist.

A szerzők számos javaslatot tesznek az előnytelen kutatási eredmények javítására. Felhívják a figyelmet arra, hogy a konzultáció kezdetének komoly szerepe van a közös kommunikáció kialakításában. A gyógyszerészeknek össze kéne foglalniuk a páciens számára a konzultáció céljait, így készítve fel a pácienst és kialakítva a vele való kapcsolatot. Hasznos lenne, ha a gyógyszerészi képzés során valós helyzetek minél pontosabb imitálásával gyakorolnák ezt a helyzetet (szimulált páciensek, videón rögzített szerepjátékok), amit önreflexiónak, csoporton belüli visszajelzésnek és megbeszélésnek kellene követnie. Az orvosi kommunikáció elméleti modelljei nagy segítséget adhatnak, pl. a konzultáció egyes elemeinek tudatosításában, de az általános emberi kommunikáció oktatását és tudatosítását is tartalmaznia kellene a képzésnek.

Emellett a gyógyszerészeknek elő kéne segíteniük a páciensek részvételét a konzultációk során, hogy a kételyeiknek, aggályaiknak is hangot adhassanak. Zárt kérdésekkel a gyógyszerészek a saját feltételezéseik alapján irányítják a beszélgetést, míg a nyitott kérdések több teret hagynának annak, amit a páciens közölni szeretne. A gyógyszerészek paternalisztikus szerepe csökkenti a páciensek aktív felelősségvállalását önmaguk iránt. A szükségleteik és motivációik mélyebb megismerése viszont segítené a gyógyszeres terápiák helyes véghezvitelét.


Eredeti közlemény:
Pelicano-Romano, J., Neves, M. R., Amado, A. és Cavaco, A. M. (2015), Do community pharmacists actively engage elderly patients in the dialogue? Results from pharmaceutical care consultations. Health Expect, 18: 1721–1734. doi:10.1111/hex.12165

Szemlézte:
Cziglényi Boglárka
eLitMed.hu


Kulcsszavak

gyógyszerészi kezelés, konzultáció, kommunikáció

Kapcsolódó anyagok

BETA—a beteg, az orvos, a hivatal és a hatóság találkozója

A kommunikáció aktuális helye és szerepe a hazai onkológiában

A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

Kommunikáció a hozzátartozóval - A gyermekintenzív ellátás pszichoszociális és kommunikációs szemléleti változásainak spektruma

Nyitott kérdések szerepe a gyógyszerészi gondozásban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Közösségi gyógyszerészek és a mellékhatás-bejelentés – Felvetések West Midlands-ből

Az 51 éves és annál idősebb gyógyszerészek nagyobb valószínűséggel jelentettek ADR-t, mint a fiatalabbak, továbbá a nagyobb szakmai tapasztalat is nagyobb ADR-jelentési hajlandóságot eredményezett. A gyógyszerészek szerint a következő akadályok álltak leginkább az ADR-ek bejelentésének útjában: időhiány (46%-uknál), az a vélekedésük, hogy a felismert ADR nem volt súlyos (65%-uknál) és az a vélekedésük, hogy a felismert ADR jól ismert, ezért nem érdemes jelenteni (37%-uknál).

Tovább


A gyógyszerész mint menedzser

Mint minden munkahelyen, ahol emberek dolgoznak együtt, a gyógyszertárban is szükség van arra, hogy valaki ellássa a vezetői szerepkört. De mi tesz egy gyógyszerészt egyben sikeres vezetővé, mai szóval: menedzserré, aki jól koordinálja a vele dolgozó technikusok munkáját, megszervezi, irányítja és kontrollálja a gyógyszertár vagy a klinikai munkacsoport működését?

Tovább


A klinikai gyógyszerészek oktatása Kínában

A kínai klinikai gyógyszerészi programok tantervszerkezetét és tartalmát javítani kellene annak érdekében, hogy gyakorlatiasabb és szisztematikusabb legyenek.

Tovább


Twitter használata a gyógyszerészi oktatásban

Brent I. Fox és Ranjani Varadarajan tanulmánya ezért az interneten keresztül történő, pedagógiai célú kommunikáció, azon belül is a Twitter használatát elemzi egy gyógyszerészeti kurzushoz kapcsolódóan.

Tovább