hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Gyógyszerészek által irányított magasvérnyomás-menedzsment az elsődleges ellátásban


Gyógyszerészek által irányított magasvérnyomás-menedzsment az elsődleges ellátásban

| |
 

A tanulmány egy 2013-14-ben lezajlott ausztráliai tesztprojekt eredményeit összegzi és vitatja meg, azzal a céllal, hogy a felismerések hatékonyan beilleszthetők legyenek a kialakítandó gyógyszerészi szolgáltatásba. A tanulmány kritikai és konstruktív hozzáállása különösen értékes, mivel egy nagy jelentőségű projekt kevéssé kielégítő sikerességi mutatóira reflektál.

A krónikus betegségekkel foglalkozó célzott szolgáltatásokra egyre nagyobb igény van napjainkban, az idősödő és huzamosabb ideig krónikus betegséggel élő páciensek számának növekedésével. Különösen igaz ez a magasvérnyomás-betegségre, amelynél ausztráliai felmérések szerint a betegek 67,5%-a nem részesül megfelelő vérnyomás-ellenőrzésben. Az ellenőrzés hiánya mögött az áll, hogy az ausztráliai klinikai ellátás jelenleg nem képes erre a fajta rendszeres kontrollra, a páciensek körében jellemző a terápia be nem tartása (beleértve a méréseket is), és nincs is jól kidolgozva az ellenőrzés rendszere.

Ezért vetődött fel néhány évvel ezelőtt a közösségi gyógyszerészek és a háziorvosok közötti együttműködés lehetősége – különösen, hogy a magas vérnyomás kezelésével kapcsolatban már a 90-es évekből adatok támasztották alá a gyógyszerészek pozitív szerepét. A magas vérnyomás kezelése komplex feladat: folyamatosan ellenőrizni kell méréssel a vérnyomást, fel kell tárni a terápia betartásának akadályait, és felül kell vizsgálni a gyógyszeres kezelést.

A felméréshez három csoportot alakítottak ki: a páciensek A csoportja volt a kontrollcsoport, a B csoport részesült a teljes beavatkozásban, a C pedig a beavatkozás egy rövidített változatában. A C csoport gondozása csak 3 hónapig zajlott, és az volt a célja, hogy leképezze a megszokott klinikai ellátást és a korábbi, a jelen kísérlethez hasonló projektekben alkalmazott gyógyszerészi gondozást.

A gyógyszerészek önkéntes alapon vettek részt a projektben. A pácienseknél a részvétel feltétele az volt, hogy 18 évnél idősebbek legyenek, írásban beleegyezzenek a felmérésbe, elérhetőek legyenek telefonon, meg tudjanak jelenni az utókezelés egyes alkalmain, és nem ellenőrzött, de diagnosztizált magasvérnyomás-betegségük legyen. A felmérésben való részvétel előtt 2 alkalommal (a C csoport esetében csak 1 alkalommal) a gyógyszertárban megmérték a páciensek vérnyomását, hogy igazolódjon a magas vérnyomás fennállása.

Az A csoport a megszokott ellátásban részesült: megkapták a gyógyszereiket, és a gyógyszerszedéssel kapcsolatos tanácsadásban részesültek. A B és C csoportot ellátó gyógyszerészeket speciális ellátásra készítették fel: ennek fő célja az volt, hogy azonosítsa és megszüntesse a kezelés betartásának akadályait (életmóddal kapcsolatos ismeretek hiánya, alkalmazás és emlékezés nehézségei, motivációs problémák, mellékhatások, hozzáférési nehézségek). Ez személyes beszélgetések keretében zajlott, amelynek során megmérték a páciens vérnyomását is, ellenőrizték a terápia betartását, és megismerték az életminőségének alakulását. A gyógyszerészek a kutatási projekt támogatásával (űrlapok, protokoll stb.) értesítették a páciensek családorvosát is az eredményekről és változtatásokról, kommunikációt kezdeményeztek velük.

15 gyógyszerész tudott sikeresen aktivizálni pácienseket, és összesen 38 páciens vett részt végig a felmérésben, ami a vártnál alacsonyabb részvételi arányt jelentett.
Az A és B csoportnál a felmérés megkezdése előtt is volt egy vérnyomásmérés: a két csoport vérnyomásértéke között ekkor nem volt különbség. A C csoportnál ez a megelőző mérés kimaradt. A felmérés kezdetét jelentő mérésnél a C csoport szisztolés és diasztolés értéke is szignifikánsan magasabb volt, mint a másik két csoportban. 3 hónap elteltével az A csoportnál nem változtak az értékek, a B csoportnál a diasztolés érték változott, a C csoportnál viszont szignifikánsan, 25mmHg-rel csökkent mindkét érték. 12 hónap után ehhez képest nem történt változás a szisztolés és diasztolés értékben az A és B csoportban. (A C csoportnál nem vettek fel későbbi adatokat.)

A terápia betartása egyik csoportnál sem változott szignifikánsan a kutatás időkeretén belül. Nem szignifikáns javulás történt a B és C csoportban az első 3 hónap során. Az életminőséget illetően szintén nem voltak kimutatható változások – a páciensek mindhárom csoportban mindvégig jó életminőséget vallottak magukénak a kérdőív kitöltésekor.

A teljes kutatás alatt 14 páciensnél kellett beavatkoznia a gyógyszerésznek a terápia betartásába. A páciensek felénél azért, mert a pácienseknek nehézséget okozott a gyógyszeres kezelés menedzselése. Másodsorban az is problémát okozott, hogy nem értették a saját betegségüket. Oktatással, tanácsadással és stratégiák kiépítésével tudtak ezen segíteni a gyógyszerészek. A gyógyszeres kezelés megváltoztatása mint beavatkozás inkább a gyógyszerész és páciens közti legelső találkozásnál volt jellemző. Az A csoportban szignifikánsan kevesebb ilyen beavatkozás történt a teljes 12 hónap során, mint a másik kettőben.

A gyógyszerészek visszajelzései alapján nehézséget okozott a páciensek toborzása, különösen az, hogy meg is jelenjenek a későbbi találkozókon. Az is csökkentette a lehetséges résztvevők számát, hogy az A és B csoportnál a kutatásban való részvétel feltétele az volt, hogy a páciens 2 egymás utáni (egy hét eltéréssel történő) mérésnél is magas vérnyomást mutasson, sok esetben viszont az alatt az egy hét alatt javultak a páciens értékei. Vagy a kiinduláskor elkezdett terápia hatására, vagy azért, mert a megriadt páciens felkereste az orvosát, jobban odafigyelve kezdte szedni a gyógyszereit stb. – azaz az egyszeri mérés is hatékony beavatkozásnak minősült. A felmérés tervezésekor ezt a hatást alábecsülték.

A C csoportnál viszont kimaradt ez a lépés (két mérés 1 hét eltéréssel), ami természetesen árnyalja a C csoport eredményeit. A pácienseknek itt nem volt lehetőségük megváltoztatni a viselkedésüket még a felmérés megkezdése előtt. Így az ő esetükben nagyobb javulásra nyílt lehetőség a kutatás keretén belül, illetve a gyógyszerészek is hatékonyabban segíthettek a kiinduló állapoton. Mindez a rendszeres és eseti szűrővizsgálatok fontosságát támasztja alá. De módszertani szempontból is fontos kérdés ez: a magasvérnyomás-betegség diagnózisának felállításhoz többszöri mérés szükséges, azonban ezek a mérések már önmagukban kezelésként, beavatkozásként hatnak.

A gyógyszerészek szempontjából nézve a kérdést, világosan látszott a felmérés előkészítése során, hogy az ilyen ellátás szempontjából problémát okoz az ausztrál gyógyszerészek korlátozott feladatköre és a páciensekkel való személyes, más létező kapcsolat hiánya. Emellett a családorvosokkal sem állnak olyan szoros szakmai kapcsolatban, ami a hatékony együttműködést segítené.

Eredeti közlemény
Bajorek, Beata, Kate S. Lemay, Parker Magin, Christopher Roberts, Ines Krass, and Carol L. Armour. "Implementation and evaluation of a pharmacist-led hypertension management service in primary care: outcomes and methodological challenges." Pharmacy Practice (Granada) 14, no. 2 (2016): 0-0.

Szemlézte
Cziglényi Boglárka
eLitMed.hu
2016. január


Kapcsolódó anyagok

A fenntartó asztma-kezeléssel kapcsolatos adherencia: 6 hónapos prevalencia az USA egy közforgalmú patikaláncának adatai alapján

Éhezés, stresszrezisztencia, tumoros megbetegedések

Mi eredményesebb, a tánc vagy a fitnessz?

A gazdaság ível, az egészségügy közben hanyatlik?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A fenntartó asztma-kezeléssel kapcsolatos adherencia: 6 hónapos prevalencia az USA egy közforgalmú patikaláncának adatai alapján

A gyógyszerszedéssel kapcsolatos rossz adherencia a 21. században világszerte az egyik legfontosabb és legdrágább egészségügyi probléma. Alapvetően fontos az asztma-medikációval kapcsolatos adherencia javítása is, aminek része kell legyen a gyógyszertár-centrikus intervenció kialakítása is, mivel egyéb vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy minél több időt töltenek el az egészségügyben dolgozók a betegekkel, ezen belül minél többet foglalkoznak az adherenciával kapcsolatos kérdésekkel, annál jobb lesz a betegek terápia-követése.

Tovább


Gyógyszerész-orvos kollaboratív modellben végzett hypertonia-menedzsment értékelése

Napjainkban a körzeti orvosi praxisok munkaerőhiánnyal küzdenek, és egyre fontosabbá válik egy új gondozási modell kialakítása: a nem-orvos szolgáltatók, többek között a gyógyszerészek bevonása és integrált betegellátó csapatok kialakítása.

Tovább


A közforgalmú gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek által végzett rövid intervenció hatékonysága problémás alkoholfogyasztók esetében

A szemlézett közlemény szerint az alkoholfogyasztás világszerte évente 3,3 millió halálesetet okoz, ami az elhalálozások 5,9%-a. Az Egyesült Királyságban a gyógyszerészek és a patikai személyzet a nővérek és az orvosok után a harmadik legnagyobb számú egészségügyi szakma, és az elmúlt években Angliában a közforgalmú gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek egyre nagyobb feladatot kapnak a közegészségügy fejlesztésében. Mára a legtöbb patikában van privát beszélgetést lehetővé tevő konzultációs szoba is.

Tovább


Kihívások a gyógyszertárak menedzselése során

A szemlézés a malajziai tapasztalatokat ismerteti. A közösségi gyógyszertárak menedzselése során számos kihívással lehet találkozni a működtetés és a stratégia területén egyaránt: fontos az emberi erőforrás, a pénzügyek megfelelő kezelése, a jó merketingtevékenység, a megfelelő raktározás, az információs rendszerek megfelelő működtetése és a gyógyszertár megfelelő működését biztosító fizikai tér biztosítása. Ennek során igen széles képességekkel kell rendelkezni: jó vezetőnek kell lenni, megfelelően kell menedzselni az interperszonális viszonyokat, jól szervezettnek kell lenni, stratégiai előrelátással kell rendelkezni, és képesnek kell lenni a folyamatos változásokra fenntartható választ adni.

Tovább