hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Gyógyszerészek által irányított magasvérnyomás-menedzsment az elsődleges ellátásban


Gyógyszerészek által irányított magasvérnyomás-menedzsment az elsődleges ellátásban

| |
 

A tanulmány egy 2013-14-ben lezajlott ausztráliai tesztprojekt eredményeit összegzi és vitatja meg, azzal a céllal, hogy a felismerések hatékonyan beilleszthetők legyenek a kialakítandó gyógyszerészi szolgáltatásba. A tanulmány kritikai és konstruktív hozzáállása különösen értékes, mivel egy nagy jelentőségű projekt kevéssé kielégítő sikerességi mutatóira reflektál.

A krónikus betegségekkel foglalkozó célzott szolgáltatásokra egyre nagyobb igény van napjainkban, az idősödő és huzamosabb ideig krónikus betegséggel élő páciensek számának növekedésével. Különösen igaz ez a magasvérnyomás-betegségre, amelynél ausztráliai felmérések szerint a betegek 67,5%-a nem részesül megfelelő vérnyomás-ellenőrzésben. Az ellenőrzés hiánya mögött az áll, hogy az ausztráliai klinikai ellátás jelenleg nem képes erre a fajta rendszeres kontrollra, a páciensek körében jellemző a terápia be nem tartása (beleértve a méréseket is), és nincs is jól kidolgozva az ellenőrzés rendszere.

Ezért vetődött fel néhány évvel ezelőtt a közösségi gyógyszerészek és a háziorvosok közötti együttműködés lehetősége – különösen, hogy a magas vérnyomás kezelésével kapcsolatban már a 90-es évekből adatok támasztották alá a gyógyszerészek pozitív szerepét. A magas vérnyomás kezelése komplex feladat: folyamatosan ellenőrizni kell méréssel a vérnyomást, fel kell tárni a terápia betartásának akadályait, és felül kell vizsgálni a gyógyszeres kezelést.

A felméréshez három csoportot alakítottak ki: a páciensek A csoportja volt a kontrollcsoport, a B csoport részesült a teljes beavatkozásban, a C pedig a beavatkozás egy rövidített változatában. A C csoport gondozása csak 3 hónapig zajlott, és az volt a célja, hogy leképezze a megszokott klinikai ellátást és a korábbi, a jelen kísérlethez hasonló projektekben alkalmazott gyógyszerészi gondozást.

A gyógyszerészek önkéntes alapon vettek részt a projektben. A pácienseknél a részvétel feltétele az volt, hogy 18 évnél idősebbek legyenek, írásban beleegyezzenek a felmérésbe, elérhetőek legyenek telefonon, meg tudjanak jelenni az utókezelés egyes alkalmain, és nem ellenőrzött, de diagnosztizált magasvérnyomás-betegségük legyen. A felmérésben való részvétel előtt 2 alkalommal (a C csoport esetében csak 1 alkalommal) a gyógyszertárban megmérték a páciensek vérnyomását, hogy igazolódjon a magas vérnyomás fennállása.

Az A csoport a megszokott ellátásban részesült: megkapták a gyógyszereiket, és a gyógyszerszedéssel kapcsolatos tanácsadásban részesültek. A B és C csoportot ellátó gyógyszerészeket speciális ellátásra készítették fel: ennek fő célja az volt, hogy azonosítsa és megszüntesse a kezelés betartásának akadályait (életmóddal kapcsolatos ismeretek hiánya, alkalmazás és emlékezés nehézségei, motivációs problémák, mellékhatások, hozzáférési nehézségek). Ez személyes beszélgetések keretében zajlott, amelynek során megmérték a páciens vérnyomását is, ellenőrizték a terápia betartását, és megismerték az életminőségének alakulását. A gyógyszerészek a kutatási projekt támogatásával (űrlapok, protokoll stb.) értesítették a páciensek családorvosát is az eredményekről és változtatásokról, kommunikációt kezdeményeztek velük.

15 gyógyszerész tudott sikeresen aktivizálni pácienseket, és összesen 38 páciens vett részt végig a felmérésben, ami a vártnál alacsonyabb részvételi arányt jelentett.
Az A és B csoportnál a felmérés megkezdése előtt is volt egy vérnyomásmérés: a két csoport vérnyomásértéke között ekkor nem volt különbség. A C csoportnál ez a megelőző mérés kimaradt. A felmérés kezdetét jelentő mérésnél a C csoport szisztolés és diasztolés értéke is szignifikánsan magasabb volt, mint a másik két csoportban. 3 hónap elteltével az A csoportnál nem változtak az értékek, a B csoportnál a diasztolés érték változott, a C csoportnál viszont szignifikánsan, 25mmHg-rel csökkent mindkét érték. 12 hónap után ehhez képest nem történt változás a szisztolés és diasztolés értékben az A és B csoportban. (A C csoportnál nem vettek fel későbbi adatokat.)

A terápia betartása egyik csoportnál sem változott szignifikánsan a kutatás időkeretén belül. Nem szignifikáns javulás történt a B és C csoportban az első 3 hónap során. Az életminőséget illetően szintén nem voltak kimutatható változások – a páciensek mindhárom csoportban mindvégig jó életminőséget vallottak magukénak a kérdőív kitöltésekor.

A teljes kutatás alatt 14 páciensnél kellett beavatkoznia a gyógyszerésznek a terápia betartásába. A páciensek felénél azért, mert a pácienseknek nehézséget okozott a gyógyszeres kezelés menedzselése. Másodsorban az is problémát okozott, hogy nem értették a saját betegségüket. Oktatással, tanácsadással és stratégiák kiépítésével tudtak ezen segíteni a gyógyszerészek. A gyógyszeres kezelés megváltoztatása mint beavatkozás inkább a gyógyszerész és páciens közti legelső találkozásnál volt jellemző. Az A csoportban szignifikánsan kevesebb ilyen beavatkozás történt a teljes 12 hónap során, mint a másik kettőben.

A gyógyszerészek visszajelzései alapján nehézséget okozott a páciensek toborzása, különösen az, hogy meg is jelenjenek a későbbi találkozókon. Az is csökkentette a lehetséges résztvevők számát, hogy az A és B csoportnál a kutatásban való részvétel feltétele az volt, hogy a páciens 2 egymás utáni (egy hét eltéréssel történő) mérésnél is magas vérnyomást mutasson, sok esetben viszont az alatt az egy hét alatt javultak a páciens értékei. Vagy a kiinduláskor elkezdett terápia hatására, vagy azért, mert a megriadt páciens felkereste az orvosát, jobban odafigyelve kezdte szedni a gyógyszereit stb. – azaz az egyszeri mérés is hatékony beavatkozásnak minősült. A felmérés tervezésekor ezt a hatást alábecsülték.

A C csoportnál viszont kimaradt ez a lépés (két mérés 1 hét eltéréssel), ami természetesen árnyalja a C csoport eredményeit. A pácienseknek itt nem volt lehetőségük megváltoztatni a viselkedésüket még a felmérés megkezdése előtt. Így az ő esetükben nagyobb javulásra nyílt lehetőség a kutatás keretén belül, illetve a gyógyszerészek is hatékonyabban segíthettek a kiinduló állapoton. Mindez a rendszeres és eseti szűrővizsgálatok fontosságát támasztja alá. De módszertani szempontból is fontos kérdés ez: a magasvérnyomás-betegség diagnózisának felállításhoz többszöri mérés szükséges, azonban ezek a mérések már önmagukban kezelésként, beavatkozásként hatnak.

A gyógyszerészek szempontjából nézve a kérdést, világosan látszott a felmérés előkészítése során, hogy az ilyen ellátás szempontjából problémát okoz az ausztrál gyógyszerészek korlátozott feladatköre és a páciensekkel való személyes, más létező kapcsolat hiánya. Emellett a családorvosokkal sem állnak olyan szoros szakmai kapcsolatban, ami a hatékony együttműködést segítené.

Eredeti közlemény
Bajorek, Beata, Kate S. Lemay, Parker Magin, Christopher Roberts, Ines Krass, and Carol L. Armour. "Implementation and evaluation of a pharmacist-led hypertension management service in primary care: outcomes and methodological challenges." Pharmacy Practice (Granada) 14, no. 2 (2016): 0-0.

Szemlézte
Cziglényi Boglárka
eLitMed.hu
2016. január


Kapcsolódó anyagok

Twitter használatába a gyógyszerészi oktatás

Dénes Tamás: El kell döntenünk, mennyire fontos a magyar társadalomnak az egészségügy

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Twitter használatába a gyógyszerészi oktatás

Brent I. Fox és Ranjani Varadarajan tanulmánya ezért az interneten keresztül történő, pedagógiai célú kommunikáció, azon belül is a Twitter használatát elemzi egy gyógyszerészeti kurzushoz kapcsolódóan.

Tovább


Klinikai gyógyszerész a hollandiai alapellátásban: négy lehetséges modell

A gyógyszert nem kiadó gyógyszerész szerepköre, felelőssége egyelőre bizonytalan. Négy eltérő modellel tipizálható megítélése ellenére jelentős szakmai konszenzus uralkodik az új típusú gyógyszerész szerepének egyes jellemzőit, valamint az alapellátási gyakorlatba való integráció pénzügyi, szervezeti és együttműködési aspektusait illetően.

Tovább


A kórházból hazabocsátott betegek átmeneti gyógyszerészi ellátásának hatékonysága

A kórházba való felvételkor és a kórházból való hazaengedéskor nagy az esélye a gyógyszerezési hibáknak. Az egészségügyi ellátás decentralizált és szétaprózott jellege miatt ugyanis ilyenkor egy időre megszakad az ellátás folytonossága, mivel a beteg egymás után több egészségügyi szolgáltatóval is kapcsolatba lép, amelyek közül egyik sem fér hozzá a beteg egészségi állapotára vonatkozó összes információhoz.

Tovább


A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

A szemlézett vizsgálatban a gyógyszerészi kezelés hosszútávon is hatékonynak bizonyult a vérnyomás és az összkoleszterinszint kontroll alatt tartásában. A gyógyszerészi kezelés előtti időszakban például a páciensek 54,4%-ának volt kielégítő a szisztolés vérnyomása, a kezelés utáni időszakban pedig a 93.0%-ának.

Tovább