hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Diszkrepancia a beteg elvárásai és az edukáció között


Diszkrepancia a beteg elvárásai és az edukáció között

| |
 

Legyen szó bármilyen krónikus megbetegedésről, fontos feladat minden esetben a beteg félelmeinek eloszlatása és a bizalom kiépítése. A megfelelő beteg-együttműködés érdekében választ kell kapjon mindazokra a kérdésekre a terápiát és betegségét illetően, melyek segítik őt abban, hogy elkerülje a további állapotromlást, szövődmények kialakulását.

A felmérés

Az orális antikoaguláns terápia (OAT) széles körben alkalmazott mind a tromboembólikus események prevenciójában, mind terápiájában. Ugyanakkor manapság igen elterjedt, a terápiához köthető beteg-edukáció is. Kérdés, hogy vajon az oktatás tematikája mennyiben egyezik meg azzal, amit a betegek alapvetően és leginkább elvárnak tőle. A vizsgálat tárgya tehát az volt, hogy a betegek mit tartanak szükséges információnak és ehhez honnan, hogyan és mikor szeretnének hozzájutni.

Ennek érdekében kérdőíves felmérés történt a párizsi Saint Antoine Hospital kardiológiai osztályán és harminc franciaországi gyógyszertárban. Az egyik vizsgálati limitáló tényező pontosan ez volt: egyetlen osztály betegei körében vizsgálódtak és nem random választott gyógyszertárakban. Kiemelendő, hogy csakis kardiális indikáció miatti OAT betegek véleményét értékelték, azok akik valamilyen sebészeti beavatkozást követően részesültek OAT-ban, azokat a vizsgálatból kizárták. A kérdőív kitöltése önálló feladat volt, vagyis a résztvevők mindegyike az ehhez szükséges státusszal rendelkezett és természetesen 18 év felett volt.

A 371 páciensből 187-en ambuláns konzultáción, 184-en pedig gyógyszertárban lettek megkérdezve, 84,1%-uk kap K-vitamin antagonistát, 15,6%-uk pedig egyéb OAT-t. A kérdőív kérdéskörei négy fő téma körül érdeklődtek:
1. Ki edukáljon
2. Hol edukáljon
3. Mikor edukáljon
4. Hogyan edukáljon

Az ambulánsoknak is és a hospitalizált pácienseknek is igen nagy része a körzeti orvost, vagy a kardiológust hallgatná meg a legszívesebben. A legszükségesebb időpontoknak pedig a terápia kezdetét, illetve a terápia változtatását jelölték meg egyéni tanácsadás részeként. Érdekes eredmény, hogy összességében nézve sem a betegtársak, vagy hozzátartozóik, vagy akár nővér, vagy gyógyszerész sem lett megfelelő információ forrásként elismerve, ahogy az internet sem.

Ez utóbbit annyiban pontosítja a tanulmány, hogy konzekvensen csupán az idősebb páciensek körében volt igaz, a fiatalabbak szívesen tájékozódnak az interneten is. Vagyis ez a tény inkább annak a kulturális résnek a mutatója, ami az idős emberek és az internet között van. Mégsem hagyható figyelmen kívül, hiszen a probléma igen nagy túlsúlyban időseket érint. Ezért átgondolandó, hogy a manapság divatos egészségügyi weboldalak, vagy az úgynevezett „eHealth” applikációk fejlesztése mennyiben segítség azoknak, akik orális antikoaguláns terápiára szorulnak.

Ugyanakkor csoportbontásban azok, akiket a gyógyszertárakban kérdeztek meg, előbbre helyezték a nővért is és a gyógyszerészt is, mint információforrást, mint a kardiológus szakorvost azokhoz képest, akiket a kórházban interjúvoltak meg. Az eltérő preferálások indoklására a felmérés nem tért ki, holott ennek nemcsak bizalmi, de kényelmi oka is lehet. A szerzők ugyanis rákérdeztek a labor-látogatási hajlandóságra is: betegmonitorozás tekintetében azok, akik K-vitamin antagonistát kapnak sokkal fontosabbnak tartották a vértesztet, mint azok, akik egyéb OAT-ban részesülnek.

A felmérés igen erős diszkrepanciát talált a betegek terápiával kapcsolatos információ igénye és a napjainkban széles körben elterjedt beteg edukációs képzések beltartalma között. A vizsgálat azért fontos, mert ha sikerülne a jövőbeni formáját az oktatásnak jobban a betegek elképzelése szerint átformálni, az nagyban növelhetné az együttműködést és ezzel a terápia hatékonyságát is. A négy legfontosabb kérdés, amiről ők a leginkább hallani szeretnének a nem-várt hatásokról szólnak:

1. milyen mellékhatásai lehetnek az OAT-nak
2. mit kell tenni, ha nem-várt eseményt okoz
3. melyik gyógyszerekkel van interakcióban
4. melyik gyógyszereket vehetik be szaktanács igénybevétele nélkül

A jelen gyakorlat a fő hangsúlyt a betegség bemutatására, a megmaradt egészség megőrzésére helyezi, de általában véve nem ad választ azokra a kérdésekre, melyek a beteg embereket a leginkább foglalkoztatják. Pedig több más tanulmány is megerősítette, hogy betegségtől függetlenül a páciensek döntő többsége a terápia nem-várt hatásaira kíváncsi a leginkább és az azokra adandó megfelelő reakciók megismerésére.

A szerzők cikküket azzal a konklúzióval zárják, hogy fontos, nem elhanyagolható diszkrepanciát találtak a betegelvárás és a jelen edukációs programok között. Ezek az eredmények segítségül lehetnek olyan edukációs programok megtervezéséhez, melyek közelebb állnak a páciensek igényeihez és ezért nagyobb hatékonysággal bírhatnak.

Szemlézte: Mezei Zsuzsanna
eLitMed.hu

Kulcsszavak

betegedukáció, felmérés,

Kapcsolódó anyagok

Újdonságok a terhességi hypertonia kezelésében

Tisztelt Olvasóink!

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

Az angol gyógyszerészek 76%-a mondta azt, hogy szívesen tanult volna az egyetemen üzleti ismereteket, ha lett volna rá lehetőség, és 61,4%-uk értett egyet azzal, hogy nagyban segítette volna a karrierjüket, ha az egyetemen oktattak volna üzleti ismereteket. A gyógyszerészek 74,1%-a vélte úgy, hogy az üzleti modult a negyedév tananyagába kellene beilleszteni, 46%-uk szerint választható, 37,4%-uk szerint kötelező tananyagként.

Tovább


Közösségi gyógyszerészek és a mellékhatás-bejelentés – Felvetések West Midlands-ből

Az 51 éves és annál idősebb gyógyszerészek nagyobb valószínűséggel jelentettek ADR-t, mint a fiatalabbak, továbbá a nagyobb szakmai tapasztalat is nagyobb ADR-jelentési hajlandóságot eredményezett. A gyógyszerészek szerint a következő akadályok álltak leginkább az ADR-ek bejelentésének útjában: időhiány (46%-uknál), az a vélekedésük, hogy a felismert ADR nem volt súlyos (65%-uknál) és az a vélekedésük, hogy a felismert ADR jól ismert, ezért nem érdemes jelenteni (37%-uknál).

Tovább


A gyógyszerész mint menedzser

Mint minden munkahelyen, ahol emberek dolgoznak együtt, a gyógyszertárban is szükség van arra, hogy valaki ellássa a vezetői szerepkört. De mi tesz egy gyógyszerészt egyben sikeres vezetővé, mai szóval: menedzserré, aki jól koordinálja a vele dolgozó technikusok munkáját, megszervezi, irányítja és kontrollálja a gyógyszertár vagy a klinikai munkacsoport működését?

Tovább


A klinikai gyógyszerészek oktatása Kínában

A kínai klinikai gyógyszerészi programok tantervszerkezetét és tartalmát javítani kellene annak érdekében, hogy gyakorlatiasabb és szisztematikusabb legyenek.

Tovább