hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Béta-blokkolók alkalmazása kritikus végtagi verőérbetegségben
A szívnek vagy az érrendszernek kedvezzünk?




| |
 

A perifériás érbetegek ellátása során gyakran érezheti magát a kezelőorvos sarokba szorítva a béta-blokkoló kezelés bevezetésével kapcsolatban, hiszen ezen betegeknél maga az alapbetegség a béta-blokkoló terápia relatív kontraindikációját jelenti. Másrészt azonban a végtagi ischaemiás tüneteket gyakran cardialis problémák is kísérik. Indokolt esetben a kardiovaszkuláris mortalitás csökkentésének egyik lényegi eleme a béta-blokkoló kezelés. Ebben a róka-fogta-csuka helyzetben nincs egyszerű dolga a kezelőorvosnak, akinek mérlegelnie kell, a cardialis mortalitásra gyakorolt kedvező hatás mellett mennyire rontja a béta-blokkoló kezelés a perifériás ischaemia progresszióját. Annak ellenére, hogy több konferencia, köztük a Trans-Atlantic Inter-Society II. konszenzus (TASCII) is napirendi pontjai közé tűzte a béta-blokkolók helyes alkalmazásának megvitatását, továbbra is számos kérdés maradt megválaszolatlanul a témában.

A végtagi verőérbetegek körében bevezetett béta-blokkoló kezelés hatását vizsgálták Soga és munkatársai egy multicentrikus, prospektív vizsgálat keretein belül. 2004. márciusától 2011. decemberéig összesen 1873, korábban endovascularis beavatkozáson átesett járóbeteg adatait dolgozták fel. A betegek közül 305-305 olyan pácienst választottak ki, akik fő karakterisztikai tulajdonságaikban megegyeztek: hasonló antropometriai paraméterek mellett, egyforma arányban szenvedtek dyslipidaemiában, diabetes mellitusban, hypertóniában és egyéb társbetegségekben, hasonló volt a kardialis érintettség aránya és megegyezőek voltak a főbb gyógyszerszedési szokások. A részvevőket két csoportra osztották az alapján, hogy az endovascularis beavatkozás után szedtek-e béta-blokkolót, vagy sem. A betegek átlagéletkora 72 év volt, 76%-uk szenvedett diabetes mellitusban, 52%-a szorult hemodializisre. A béta-blokkoló kezelés bevezetésére az esetek 31%-ában szívelégtelenség vagy bal kamra elégtelenség, 28% coronária-betegség, 28% magasvérnyomás betegség, 13%-ban pitvarfibrillatio miatt került sor. A béta-blokkolót alkalmazók 63%-a carvedilolt, 27%-a bisoprololt, 8%-a atenololt és 3%-a metoprololt szedett. A betegeket átlag 22±15 hónapig követték nyomon. A vizsgálat elsődleges végpontja az amputáció mentes túlélési idő, a másodlagos végpont teljes túlélési idő, a végtagmegtartás mértéke, és a végtagi súlyos nemkívánatos eseményektől (ismételt intervenció, sebészeti beavatkozás, amputáció) mentes idő voltak.

A tanulmány eredményei alapján az amputáció mentes túlélési idő tekintetében nem volt szignifikáns különbség a béta-blokkolót szedő és nem szedő betegcsoport között (51,8% vs. 55,6%, log-rank p=0,58, és a prospensity match elemzés alapján 58,8% vs. 58,5%, log rank p=0,76). Az amputáció mentes túlélési időt nem befolyásolta lényegesen az alkalmazott béta-blokkoló hatóanyaga (carvedilol, bisoprolol, atenolol, metoprolol, log-rank p=0,35). A béta-blokkolót szedő páciensek körében a harminc napos mortalitás szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult a béta-blokkoló terápiában nem részesülő betegekhez képest (1,0% vs. 3,6%, p=0,03). A harminc napon belül történt végtagi amputáció vagy bypass műtét arányában nem volt szignifikáns különbség a csoportok között (1,0% vs. 1,6%, p=0,48 és 1,0% vs 1,0%, p=0,99). A szerzők a hosszútávú utánkövetés során sem észleltek jelentős különbséget a béta-blokkolókat alkalmazók és a kontroll csoport között. Hasonló eredmények születtek a három éves végtagmentés arányában (88,3% vs 88,8%, p=0,41), a három éves túlélési időben (62,0% vs. 62,4%, p=0,70), a három éven belüli bekövetkező kardiális eredetű halálozástól való védelemben (76,0% vs. 78,2%, p=0,66), végtagi súlyos nemkívánatos eseménytől való mentességben (43,6% vs. 44,9%, p=0,58), a bypass műtét (90,6% vs. 94,3%, p=0,34) és az újabb beavatkozás szükségességében (45,0% vs. 46,4%, p=0,60).

A szerzők elismerik, hogy a jelen tanulmány hátrányai közé tartozik annak retrospektív felépítése. A módszertani hiányosságok miatt a jövőben prospektív randomizált vizsgálatok szükségesek az eredmények megerősítésére. A vizsgálat eredményei alapján a béta-blokkolót szedő betegek végső túlélését nem módosította szignifikánsan a gyógyszer szedése, azonban az egyes hatóanyagok hatásainak megítélésére túl alacsony volt az esetszám, így a választ a későbbiekben nagyobb elemszámú, dózisfüggő elemzések hozhatják.

Jelen vizsgálat eredményei arra engednek következtetni, hogy a perifériás érbetegek körében alkalmazott béta-blokkoló kezelés nem rontotta a végtagi ischaemia súlyosságát. A kezelés mellett nem változott szignifikánsan az amputáció mentes és a teljes túlélési idő, a végtagcsonkolás és a végtagi nemkívánatos események bekövetkezésének aránya. A kontraindikációkat figyelembe véve, a béta-blokkoló kezelés indokolt esetben alkalmazható a végtagi ischaemiában szenvedő betegek érbetegek esetében is.


Összefoglalta: Dr. Csontos Ágnes Anna


Kulcsszavak

perifériás érbeteg, béta-blokkoló, végtagi ischaemia

Kapcsolódó anyagok

Útvesztők és iránytű a cardiovascularis kockázati tényezők prognosztikai értékéről

Szövődmények és a gyógyulást befolyásoló tényezők amputatio után

Béta-blokkolók alkalmazása kritikus végtagi verőérbetegségben A szívnek vagy az érrendszernek kedvezzünk?

Thrombocytaaggregáció-gátlás alsó végtagi érszűkületben szenvedő betegek esetében - Valóban jól kezeljük őket?

Modern béta-blokkoló kezelés a kardiológus szemével

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Twitter használata a gyógyszerészi oktatásban

Brent I. Fox és Ranjani Varadarajan tanulmánya ezért az interneten keresztül történő, pedagógiai célú kommunikáció, azon belül is a Twitter használatát elemzi egy gyógyszerészeti kurzushoz kapcsolódóan.

Tovább


Klinikai gyógyszerész a hollandiai alapellátásban: négy lehetséges modell

A gyógyszert nem kiadó gyógyszerész szerepköre, felelőssége egyelőre bizonytalan. Négy eltérő modellel tipizálható megítélése ellenére jelentős szakmai konszenzus uralkodik az új típusú gyógyszerész szerepének egyes jellemzőit, valamint az alapellátási gyakorlatba való integráció pénzügyi, szervezeti és együttműködési aspektusait illetően.

Tovább


A kórházból hazabocsátott betegek átmeneti gyógyszerészi ellátásának hatékonysága

A kórházba való felvételkor és a kórházból való hazaengedéskor nagy az esélye a gyógyszerezési hibáknak. Az egészségügyi ellátás decentralizált és szétaprózott jellege miatt ugyanis ilyenkor egy időre megszakad az ellátás folytonossága, mivel a beteg egymás után több egészségügyi szolgáltatóval is kapcsolatba lép, amelyek közül egyik sem fér hozzá a beteg egészségi állapotára vonatkozó összes információhoz.

Tovább


A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

A szemlézett vizsgálatban a gyógyszerészi kezelés hosszútávon is hatékonynak bizonyult a vérnyomás és az összkoleszterinszint kontroll alatt tartásában. A gyógyszerészi kezelés előtti időszakban például a páciensek 54,4%-ának volt kielégítő a szisztolés vérnyomása, a kezelés utáni időszakban pedig a 93.0%-ának.

Tovább


Béta-blokkolók alkalmazása kritikus végtagi verőérbetegségben A szívnek vagy az érrendszernek kedvezzünk?