hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az aktív tanulási módszerek hatása a gyógyszerészi gondozás oktatásában


Az aktív tanulási módszerek hatása a gyógyszerészi gondozás oktatásában

| |
 

Az elmúlt években a fejlett és a fejlődő világ egészségügyében egyaránt komoly kihívásokat jelentettek az anyagi nehézségek, a nem fertőző betegségek túlsúlya, a gyógyszeres kezeléssel összefüggő problémák, illetve a gyógyszerhasználattal összefüggő megbetegedések és halálozások. Mindezek a nehézségek jelentős kihatással vannak a gyógyszerészeti gyakorlatra és a gyógyszerészi szakmára.

A WHO szerint megoldást jelentene, ha a gyógyszerészek mélyebben részt vennének az egészségügyi problémák kezelésében, számos tanulmány pedig arra mutatott rá, hogy a gyógyszerészeknek jelentősebb szerepet kellene játszaniuk a gyógyszeres kezelés menedzselésében, ami pozitívan befolyásolná a páciensek egészségének alakulását.

Az így körvonalazódó gyógyszerészi kezelés alatt a szakirodalom a gyógyszeres kezelés felelősségteljes irányítását érti, olyan meghatározott célokra törekedve, amelyek növelik a páciensek életminőségét. A gyógyszerész ebben a modellben figyelemmel kíséri, ellenőrzi a páciensek gyógyszeres kezelését, hogy abból a lehető legtöbb előny származhasson a páciensre nézve. Ez jelentős változást jelent a gyógyszerészi szakmában: a termékek (gyógyszerek) helyett a páciensek kerülnek a gyógyszerész figyelmének középpontjába. Ehhez megfelelő tudás, magas szintű kommunikációs készség, problémamegoldó képesség, kritikai gondolkodás és a megfelelő döntéshozatal szükséges.

A paradigmaváltásra azonban fel kell készíteni a szakma művelőit. A szemlézett tanulmány az egyetemi gyógyszerészoktatásban szükséges változásokkal foglalkozik. Az amerikai gyógyszerész-oktatással foglalkozó szervezetek a szimulációs gyakorlatok és az esettanulmányok alkalmazását, illetve a problémaorientált oktatást ajánlják. Brazíliában a gyógyszerészeti felsőoktatásra vonatkozó nemzeti irányelvek általános bölcsészeti tanulmányok integrálását is javasolják, mivel azok fejlesztik a kritikai gondolkodás képességét. Emellett egyaránt hangsúlyozzák a páciensekkel való foglalkozásra való elméleti és gyakorlati felkészülést.

A tanulmány a brazíliai Sergipe-i Szövetségi Egyetem gyógyszerészi kezelésre felkészítő kurzusának átalakítását elemzi, különös tekintettel a hallgatók kompetenciáinak változására és a kurzusról alkotott véleményükre. Ez a kötelező kurzus 2005 óta létezik az egyetemen, 16 héten keresztül oktatják az 5. évfolyamban. 2013-ban történt a kurzus újragondolása, amihez pedagógusszakértők határozták meg a fejlesztendő kompetenciákat és dolgoztak ki új oktatási módszereket.

Átalakították a kurzus tananyagát, és kibővítették az alkalmazott pedagógiai módszereket is. A kurzus pontos objektívákban megfogalmazott célja röviden az volt, hogy a hallgatók képesek legyenek ellátni a a pácienseik gyógyszerigényét, úgy, hogy közben aktívan menedzselik a gyógyszerek alkalmazását a páciensek fevilágosítása, gyógyszerezésük ellenőrzése és nyomonkövetése révén.

A tanórákon aktív tanulási stratégiákat vezettek be, ahol a frontális oktatáshoz képest a hallgatók kerültek középpontba, aktívabbá vált a részvételük. Az aktív tanulástól a problémamegoldó képesség és a kritikai gondolkodás fejlődését várták. Esettanulmányokat értékeltek ki, fogalomhálókat készítettek, közös megbeszéléseket, vitákat tartottak. Projektformában dolgozták fel az egyes témákat. Játékokat és szimulációkat végeztek (szerepjátékkal, páciens-szimulációval, ill. az ún. virtuális páciens szoftver használatával).

A virtális páciens szoftvert a Sergipe-i Szövetségi Egyetem informatikai laboratóriuma és a gyógyszerészet oktatásával-kutatásával foglalkozó laboratóriuma fejlesztette ki 2010-ben. A szoftver segítségével a gyógyszeradatbázisokban való keresést, adatgyűjtést és -kiértékelést, gyógyszerekkel kapcsolatos problémák meghatározását, priorizálását és megoldását, illetve mérhető célok felállítását gyakorolhatták és tesztelhették. Emellett kezelési tervet állíthattak össze.

A kurzus végén többféle módon értékelték a résztvevők által elsajátított tudást és képességeket. A hallgatóknak egyrészt egy öt kérdésből álló vizsgán kellett kifejteniük a vonatkozó tudásukat. Másrészt klinikai esetek megoldásáról szóló szemináriumokon is értékelték őket. A méréshez az Objektív Strukturált Klinikai Vizsgálat (OSCE) rendszerét is használták, aminek részeként a hallgatóknak is értékelniük kellett a saját teljesítményüket. Harmadrészt pedig a virtuális páciens szoftver alkalmazásával történt értékelés. Emellett felmérték azt is, hogy a hallgatók milyen változást észleltek a saját kompetenciáikban, illetve mennyire voltak elégedettek a kurzussal.

A kurzuson résztvevő 34 hallgató átlagos, összesített teljesítménye 7.97 volt egy 0-tól 10-ig tartó skálán. A virtuális pácienssel való felmérés során a hallgatók kiugróan magasabb eredményt értek el, mint a többi értékelési módnál (9.40-et). A hallgatók szerint ráadásul ez a módszer volt leginkább alkalmas arra, hogy bizonyítsák a tudáukat, és ennél érezték a legkisebb nyomást magukon.

Saját képességeik utólagos értékelésekor minden egyes képesség statisztikailag relevánsan magasabb pontszámot kapott, mint a kurzus előtti előzetes önértékelésnél. Magas pontszámot kapott pl. a páciensek meghallgatása, az egészségügyi felvilágosítás, a már meglévő egészségügyi adatokban való keresés és a pácienseknek való tanácsadás a gyógyszerek szedésével kapcsolatban. Az előzetes értékelésnél a „klinikai paraméterek mérése” és a „páciens teljes anamnézisének felállítása” képességek kapták a legalacsonyabb pontszámot, míg a kurzus utáni önértékelésnél a hallgatók a nonverbális jelek felismerésére és a teljes anamnézis felállítására vonatkozó képességüket tartották a leggyengébbnek. Ezt az eredményt, hogy az aktív tanulási módszerek nagyban fejlesztik a hallgatók kompetenciáit, számos más kutatás is megerősítette.

A kurzus kiértékelésekor a hallgatók egyetértettek azzal, hogy elegendő visszajelzést kaptak, és hogy a kurzus serkentette a közös megbeszéléseket. Úgy találták, hogy az órák fontosak voltak a szakmai és személyes fejlődésük szempontjából. Egyéb pozitív visszajelzéseik mellett 90%-uk preferálta az aktív tanulási formákat a hagyományos pedagógiai módszerekkel szemben, és 96.67%-uk alkalmazta volna ezeket a technikákat a tanulmányai más területén is. Ez azt is jelenti, hogy a hallgatók szívesen irányítjak a saját tanulási folyamatukat.

A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy bár a hallgatók önértékelésén alapuló felmérések gyakoriak az oktatásban, az is kimutatott tény, hogy a hallgatók gyakran túlbecsülik a saját képességeiket. Csak a gyógyszerészi gyakorlat során fognak valós képet kapni a képességeikről. Ezért is szükséges, hogy az oktatás során másféle értékelési módokat is alkalmazzanak. A jelen tanulmányban leírt kurzus gondot fordított arra, hogy az értékelés sokszínű legyen, a teljesítmény és előrehaladás mérése ugyanis kulcssszerepet játszik a tanulóközpontú pedagógiában. Ellenőrzi az előzetesen kitűzött célokat, és összeköti egymással az ismereteket, képességeket, viselkedési formákat, attitűdöket és értékeket.

A vizsgálat során a virtuális páciens szoftver bizonyult a leghasznosabbnak a hallgatók számára, mivel segítségével a hallgatók az elméleti tudást a klinikai gyakorlatban alkalmazhatták. A valódi páciensekkel való érintkezés, amely pozitív hatással van a gyógyszerészeti oktatásra, és megkönnyíti a korai szakmai szocializációt, a képzés során általában nehezen hozzáférhető. Az aktív tanulási módszerek azonban csökkentik a képzés és a valós páciensekkel való érintkezés távolságát.

A hallgatók ugyanis a szimulált helyzetekben kockázatok nélkül fejleszthetik a magabiztosságukat és készségeiket (pl. a kritikai gondolkodás és a döntéshozatal képességét). A szimulációk során a terápia, a kommunikáció, a fizikai állapot felmérése, a páciens biztonságának kérdése és a különböző egészségügyi team-ek együttműködése egyaránt modellezhető. A kurzuson mindehhez valós páciensek eseteit használták fel, megközelítőleg valós helyzeteket teremtve ezáltal.

Eredeti közlemény:
Mesquita, A. R., Souza, W. M., Boaventura, T. C., Barros, I. M., Antoniolli, A. R., Silva, W. B., & Júnior, D. P. L. (2015). The effect of active learning methodologies on the teaching of pharmaceutical care in a Brazilian Pharmacy Faculty. PloS one, 10(5), e0123141.

Szemlézte:
Cziglényi Boglárka
eLitMed.hu
2016. 07. 25.


Kulcsszavak

PharmaPraxis, gyógyszerészi gondozás, edukáció, egyetemi oktatás, pilot

Kapcsolódó anyagok

A kórházból hazabocsátott betegek átmeneti gyógyszerészi ellátásának hatékonysága

Hogyan javíthatnánk az idült vesebetegek ellátásán?

A gyógyszerészi gondozás hatása kisebbséghez tartozó betegekre

A gyógyszerészi gondozás oktatása Kuvaitban

Gyógyszerészek által vezetett szakrendelők

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A kórházból hazabocsátott betegek átmeneti gyógyszerészi ellátásának hatékonysága

A kórházba való felvételkor és a kórházból való hazaengedéskor nagy az esélye a gyógyszerezési hibáknak. Az egészségügyi ellátás decentralizált és szétaprózott jellege miatt ugyanis ilyenkor egy időre megszakad az ellátás folytonossága, mivel a beteg egymás után több egészségügyi szolgáltatóval is kapcsolatba lép, amelyek közül egyik sem fér hozzá a beteg egészségi állapotára vonatkozó összes információhoz.

Tovább


A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

A szemlézett vizsgálatban a gyógyszerészi kezelés hosszútávon is hatékonynak bizonyult a vérnyomás és az összkoleszterinszint kontroll alatt tartásában. A gyógyszerészi kezelés előtti időszakban például a páciensek 54,4%-ának volt kielégítő a szisztolés vérnyomása, a kezelés utáni időszakban pedig a 93.0%-ának.

Tovább


Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

A pácienseknek csupán nyolcada tudott arról, hogy az összes gyógyszeres kezelésének áttekintő ellenőrzésére is kérheti a gyógyszerészét. Összesen hatan jelölték meg ismert tényként, hogy a vérnyomásuk ellenőrzésére is van lehetőség.

Tovább


A gyógyszerészi gondozás hatása kisebbséghez tartozó betegekre

A szemlézett szakirodalmi áttekintés szerint a gyógyszerészi gondozás egyértelműen pozitív hatással van a a faji/etnikai kisebbségi hovatartozású páciensekre. Azonban a kisebbségeket sújtó egészségügyi egyenlőtlenségek leküzdéséhez további felmérésekre van szükség,

Tovább