hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az aktív tanulási módszerek hatása a gyógyszerészi gondozás oktatásában


Az aktív tanulási módszerek hatása a gyógyszerészi gondozás oktatásában

| |
 

Az elmúlt években a fejlett és a fejlődő világ egészségügyében egyaránt komoly kihívásokat jelentettek az anyagi nehézségek, a nem fertőző betegségek túlsúlya, a gyógyszeres kezeléssel összefüggő problémák, illetve a gyógyszerhasználattal összefüggő megbetegedések és halálozások. Mindezek a nehézségek jelentős kihatással vannak a gyógyszerészeti gyakorlatra és a gyógyszerészi szakmára.

A WHO szerint megoldást jelentene, ha a gyógyszerészek mélyebben részt vennének az egészségügyi problémák kezelésében, számos tanulmány pedig arra mutatott rá, hogy a gyógyszerészeknek jelentősebb szerepet kellene játszaniuk a gyógyszeres kezelés menedzselésében, ami pozitívan befolyásolná a páciensek egészségének alakulását.

Az így körvonalazódó gyógyszerészi kezelés alatt a szakirodalom a gyógyszeres kezelés felelősségteljes irányítását érti, olyan meghatározott célokra törekedve, amelyek növelik a páciensek életminőségét. A gyógyszerész ebben a modellben figyelemmel kíséri, ellenőrzi a páciensek gyógyszeres kezelését, hogy abból a lehető legtöbb előny származhasson a páciensre nézve. Ez jelentős változást jelent a gyógyszerészi szakmában: a termékek (gyógyszerek) helyett a páciensek kerülnek a gyógyszerész figyelmének középpontjába. Ehhez megfelelő tudás, magas szintű kommunikációs készség, problémamegoldó képesség, kritikai gondolkodás és a megfelelő döntéshozatal szükséges.

A paradigmaváltásra azonban fel kell készíteni a szakma művelőit. A szemlézett tanulmány az egyetemi gyógyszerészoktatásban szükséges változásokkal foglalkozik. Az amerikai gyógyszerész-oktatással foglalkozó szervezetek a szimulációs gyakorlatok és az esettanulmányok alkalmazását, illetve a problémaorientált oktatást ajánlják. Brazíliában a gyógyszerészeti felsőoktatásra vonatkozó nemzeti irányelvek általános bölcsészeti tanulmányok integrálását is javasolják, mivel azok fejlesztik a kritikai gondolkodás képességét. Emellett egyaránt hangsúlyozzák a páciensekkel való foglalkozásra való elméleti és gyakorlati felkészülést.

A tanulmány a brazíliai Sergipe-i Szövetségi Egyetem gyógyszerészi kezelésre felkészítő kurzusának átalakítását elemzi, különös tekintettel a hallgatók kompetenciáinak változására és a kurzusról alkotott véleményükre. Ez a kötelező kurzus 2005 óta létezik az egyetemen, 16 héten keresztül oktatják az 5. évfolyamban. 2013-ban történt a kurzus újragondolása, amihez pedagógusszakértők határozták meg a fejlesztendő kompetenciákat és dolgoztak ki új oktatási módszereket.

Átalakították a kurzus tananyagát, és kibővítették az alkalmazott pedagógiai módszereket is. A kurzus pontos objektívákban megfogalmazott célja röviden az volt, hogy a hallgatók képesek legyenek ellátni a a pácienseik gyógyszerigényét, úgy, hogy közben aktívan menedzselik a gyógyszerek alkalmazását a páciensek fevilágosítása, gyógyszerezésük ellenőrzése és nyomonkövetése révén.

A tanórákon aktív tanulási stratégiákat vezettek be, ahol a frontális oktatáshoz képest a hallgatók kerültek középpontba, aktívabbá vált a részvételük. Az aktív tanulástól a problémamegoldó képesség és a kritikai gondolkodás fejlődését várták. Esettanulmányokat értékeltek ki, fogalomhálókat készítettek, közös megbeszéléseket, vitákat tartottak. Projektformában dolgozták fel az egyes témákat. Játékokat és szimulációkat végeztek (szerepjátékkal, páciens-szimulációval, ill. az ún. virtuális páciens szoftver használatával).

A virtális páciens szoftvert a Sergipe-i Szövetségi Egyetem informatikai laboratóriuma és a gyógyszerészet oktatásával-kutatásával foglalkozó laboratóriuma fejlesztette ki 2010-ben. A szoftver segítségével a gyógyszeradatbázisokban való keresést, adatgyűjtést és -kiértékelést, gyógyszerekkel kapcsolatos problémák meghatározását, priorizálását és megoldását, illetve mérhető célok felállítását gyakorolhatták és tesztelhették. Emellett kezelési tervet állíthattak össze.

A kurzus végén többféle módon értékelték a résztvevők által elsajátított tudást és képességeket. A hallgatóknak egyrészt egy öt kérdésből álló vizsgán kellett kifejteniük a vonatkozó tudásukat. Másrészt klinikai esetek megoldásáról szóló szemináriumokon is értékelték őket. A méréshez az Objektív Strukturált Klinikai Vizsgálat (OSCE) rendszerét is használták, aminek részeként a hallgatóknak is értékelniük kellett a saját teljesítményüket. Harmadrészt pedig a virtuális páciens szoftver alkalmazásával történt értékelés. Emellett felmérték azt is, hogy a hallgatók milyen változást észleltek a saját kompetenciáikban, illetve mennyire voltak elégedettek a kurzussal.

A kurzuson résztvevő 34 hallgató átlagos, összesített teljesítménye 7.97 volt egy 0-tól 10-ig tartó skálán. A virtuális pácienssel való felmérés során a hallgatók kiugróan magasabb eredményt értek el, mint a többi értékelési módnál (9.40-et). A hallgatók szerint ráadásul ez a módszer volt leginkább alkalmas arra, hogy bizonyítsák a tudáukat, és ennél érezték a legkisebb nyomást magukon.

Saját képességeik utólagos értékelésekor minden egyes képesség statisztikailag relevánsan magasabb pontszámot kapott, mint a kurzus előtti előzetes önértékelésnél. Magas pontszámot kapott pl. a páciensek meghallgatása, az egészségügyi felvilágosítás, a már meglévő egészségügyi adatokban való keresés és a pácienseknek való tanácsadás a gyógyszerek szedésével kapcsolatban. Az előzetes értékelésnél a „klinikai paraméterek mérése” és a „páciens teljes anamnézisének felállítása” képességek kapták a legalacsonyabb pontszámot, míg a kurzus utáni önértékelésnél a hallgatók a nonverbális jelek felismerésére és a teljes anamnézis felállítására vonatkozó képességüket tartották a leggyengébbnek. Ezt az eredményt, hogy az aktív tanulási módszerek nagyban fejlesztik a hallgatók kompetenciáit, számos más kutatás is megerősítette.

A kurzus kiértékelésekor a hallgatók egyetértettek azzal, hogy elegendő visszajelzést kaptak, és hogy a kurzus serkentette a közös megbeszéléseket. Úgy találták, hogy az órák fontosak voltak a szakmai és személyes fejlődésük szempontjából. Egyéb pozitív visszajelzéseik mellett 90%-uk preferálta az aktív tanulási formákat a hagyományos pedagógiai módszerekkel szemben, és 96.67%-uk alkalmazta volna ezeket a technikákat a tanulmányai más területén is. Ez azt is jelenti, hogy a hallgatók szívesen irányítjak a saját tanulási folyamatukat.

A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy bár a hallgatók önértékelésén alapuló felmérések gyakoriak az oktatásban, az is kimutatott tény, hogy a hallgatók gyakran túlbecsülik a saját képességeiket. Csak a gyógyszerészi gyakorlat során fognak valós képet kapni a képességeikről. Ezért is szükséges, hogy az oktatás során másféle értékelési módokat is alkalmazzanak. A jelen tanulmányban leírt kurzus gondot fordított arra, hogy az értékelés sokszínű legyen, a teljesítmény és előrehaladás mérése ugyanis kulcssszerepet játszik a tanulóközpontú pedagógiában. Ellenőrzi az előzetesen kitűzött célokat, és összeköti egymással az ismereteket, képességeket, viselkedési formákat, attitűdöket és értékeket.

A vizsgálat során a virtuális páciens szoftver bizonyult a leghasznosabbnak a hallgatók számára, mivel segítségével a hallgatók az elméleti tudást a klinikai gyakorlatban alkalmazhatták. A valódi páciensekkel való érintkezés, amely pozitív hatással van a gyógyszerészeti oktatásra, és megkönnyíti a korai szakmai szocializációt, a képzés során általában nehezen hozzáférhető. Az aktív tanulási módszerek azonban csökkentik a képzés és a valós páciensekkel való érintkezés távolságát.

A hallgatók ugyanis a szimulált helyzetekben kockázatok nélkül fejleszthetik a magabiztosságukat és készségeiket (pl. a kritikai gondolkodás és a döntéshozatal képességét). A szimulációk során a terápia, a kommunikáció, a fizikai állapot felmérése, a páciens biztonságának kérdése és a különböző egészségügyi team-ek együttműködése egyaránt modellezhető. A kurzuson mindehhez valós páciensek eseteit használták fel, megközelítőleg valós helyzeteket teremtve ezáltal.

Eredeti közlemény:
Mesquita, A. R., Souza, W. M., Boaventura, T. C., Barros, I. M., Antoniolli, A. R., Silva, W. B., & Júnior, D. P. L. (2015). The effect of active learning methodologies on the teaching of pharmaceutical care in a Brazilian Pharmacy Faculty. PloS one, 10(5), e0123141.

Szemlézte:
Cziglényi Boglárka
eLitMed.hu
2016. 07. 25.


Kulcsszavak

PharmaPraxis, gyógyszerészi gondozás, edukáció, egyetemi oktatás, pilot

Kapcsolódó anyagok

A gyógyszerész mint menedzser

A klinikai gyógyszerészek oktatása Kínában

Twitter használata a gyógyszerészi oktatásban

Klinikai gyógyszerész a hollandiai alapellátásban: négy lehetséges modell

A kórházból hazabocsátott betegek átmeneti gyógyszerészi ellátásának hatékonysága

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A gyógyszerész mint menedzser

Mint minden munkahelyen, ahol emberek dolgoznak együtt, a gyógyszertárban is szükség van arra, hogy valaki ellássa a vezetői szerepkört. De mi tesz egy gyógyszerészt egyben sikeres vezetővé, mai szóval: menedzserré, aki jól koordinálja a vele dolgozó technikusok munkáját, megszervezi, irányítja és kontrollálja a gyógyszertár vagy a klinikai munkacsoport működését?

Tovább


A klinikai gyógyszerészek oktatása Kínában

A kínai klinikai gyógyszerészi programok tantervszerkezetét és tartalmát javítani kellene annak érdekében, hogy gyakorlatiasabb és szisztematikusabb legyenek.

Tovább


Twitter használata a gyógyszerészi oktatásban

Brent I. Fox és Ranjani Varadarajan tanulmánya ezért az interneten keresztül történő, pedagógiai célú kommunikáció, azon belül is a Twitter használatát elemzi egy gyógyszerészeti kurzushoz kapcsolódóan.

Tovább


Klinikai gyógyszerész a hollandiai alapellátásban: négy lehetséges modell

A gyógyszert nem kiadó gyógyszerész szerepköre, felelőssége egyelőre bizonytalan. Négy eltérő modellel tipizálható megítélése ellenére jelentős szakmai konszenzus uralkodik az új típusú gyógyszerész szerepének egyes jellemzőit, valamint az alapellátási gyakorlatba való integráció pénzügyi, szervezeti és együttműködési aspektusait illetően.

Tovább