hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az aktív tanulási módszerek hatása a gyógyszerészi gondozás oktatásában


Az aktív tanulási módszerek hatása a gyógyszerészi gondozás oktatásában

| |
 

Az elmúlt években a fejlett és a fejlődő világ egészségügyében egyaránt komoly kihívásokat jelentettek az anyagi nehézségek, a nem fertőző betegségek túlsúlya, a gyógyszeres kezeléssel összefüggő problémák, illetve a gyógyszerhasználattal összefüggő megbetegedések és halálozások. Mindezek a nehézségek jelentős kihatással vannak a gyógyszerészeti gyakorlatra és a gyógyszerészi szakmára.

A WHO szerint megoldást jelentene, ha a gyógyszerészek mélyebben részt vennének az egészségügyi problémák kezelésében, számos tanulmány pedig arra mutatott rá, hogy a gyógyszerészeknek jelentősebb szerepet kellene játszaniuk a gyógyszeres kezelés menedzselésében, ami pozitívan befolyásolná a páciensek egészségének alakulását.

Az így körvonalazódó gyógyszerészi kezelés alatt a szakirodalom a gyógyszeres kezelés felelősségteljes irányítását érti, olyan meghatározott célokra törekedve, amelyek növelik a páciensek életminőségét. A gyógyszerész ebben a modellben figyelemmel kíséri, ellenőrzi a páciensek gyógyszeres kezelését, hogy abból a lehető legtöbb előny származhasson a páciensre nézve. Ez jelentős változást jelent a gyógyszerészi szakmában: a termékek (gyógyszerek) helyett a páciensek kerülnek a gyógyszerész figyelmének középpontjába. Ehhez megfelelő tudás, magas szintű kommunikációs készség, problémamegoldó képesség, kritikai gondolkodás és a megfelelő döntéshozatal szükséges.

A paradigmaváltásra azonban fel kell készíteni a szakma művelőit. A szemlézett tanulmány az egyetemi gyógyszerészoktatásban szükséges változásokkal foglalkozik. Az amerikai gyógyszerész-oktatással foglalkozó szervezetek a szimulációs gyakorlatok és az esettanulmányok alkalmazását, illetve a problémaorientált oktatást ajánlják. Brazíliában a gyógyszerészeti felsőoktatásra vonatkozó nemzeti irányelvek általános bölcsészeti tanulmányok integrálását is javasolják, mivel azok fejlesztik a kritikai gondolkodás képességét. Emellett egyaránt hangsúlyozzák a páciensekkel való foglalkozásra való elméleti és gyakorlati felkészülést.

A tanulmány a brazíliai Sergipe-i Szövetségi Egyetem gyógyszerészi kezelésre felkészítő kurzusának átalakítását elemzi, különös tekintettel a hallgatók kompetenciáinak változására és a kurzusról alkotott véleményükre. Ez a kötelező kurzus 2005 óta létezik az egyetemen, 16 héten keresztül oktatják az 5. évfolyamban. 2013-ban történt a kurzus újragondolása, amihez pedagógusszakértők határozták meg a fejlesztendő kompetenciákat és dolgoztak ki új oktatási módszereket.

Átalakították a kurzus tananyagát, és kibővítették az alkalmazott pedagógiai módszereket is. A kurzus pontos objektívákban megfogalmazott célja röviden az volt, hogy a hallgatók képesek legyenek ellátni a a pácienseik gyógyszerigényét, úgy, hogy közben aktívan menedzselik a gyógyszerek alkalmazását a páciensek fevilágosítása, gyógyszerezésük ellenőrzése és nyomonkövetése révén.

A tanórákon aktív tanulási stratégiákat vezettek be, ahol a frontális oktatáshoz képest a hallgatók kerültek középpontba, aktívabbá vált a részvételük. Az aktív tanulástól a problémamegoldó képesség és a kritikai gondolkodás fejlődését várták. Esettanulmányokat értékeltek ki, fogalomhálókat készítettek, közös megbeszéléseket, vitákat tartottak. Projektformában dolgozták fel az egyes témákat. Játékokat és szimulációkat végeztek (szerepjátékkal, páciens-szimulációval, ill. az ún. virtuális páciens szoftver használatával).

A virtális páciens szoftvert a Sergipe-i Szövetségi Egyetem informatikai laboratóriuma és a gyógyszerészet oktatásával-kutatásával foglalkozó laboratóriuma fejlesztette ki 2010-ben. A szoftver segítségével a gyógyszeradatbázisokban való keresést, adatgyűjtést és -kiértékelést, gyógyszerekkel kapcsolatos problémák meghatározását, priorizálását és megoldását, illetve mérhető célok felállítását gyakorolhatták és tesztelhették. Emellett kezelési tervet állíthattak össze.

A kurzus végén többféle módon értékelték a résztvevők által elsajátított tudást és képességeket. A hallgatóknak egyrészt egy öt kérdésből álló vizsgán kellett kifejteniük a vonatkozó tudásukat. Másrészt klinikai esetek megoldásáról szóló szemináriumokon is értékelték őket. A méréshez az Objektív Strukturált Klinikai Vizsgálat (OSCE) rendszerét is használták, aminek részeként a hallgatóknak is értékelniük kellett a saját teljesítményüket. Harmadrészt pedig a virtuális páciens szoftver alkalmazásával történt értékelés. Emellett felmérték azt is, hogy a hallgatók milyen változást észleltek a saját kompetenciáikban, illetve mennyire voltak elégedettek a kurzussal.

A kurzuson résztvevő 34 hallgató átlagos, összesített teljesítménye 7.97 volt egy 0-tól 10-ig tartó skálán. A virtuális pácienssel való felmérés során a hallgatók kiugróan magasabb eredményt értek el, mint a többi értékelési módnál (9.40-et). A hallgatók szerint ráadásul ez a módszer volt leginkább alkalmas arra, hogy bizonyítsák a tudáukat, és ennél érezték a legkisebb nyomást magukon.

Saját képességeik utólagos értékelésekor minden egyes képesség statisztikailag relevánsan magasabb pontszámot kapott, mint a kurzus előtti előzetes önértékelésnél. Magas pontszámot kapott pl. a páciensek meghallgatása, az egészségügyi felvilágosítás, a már meglévő egészségügyi adatokban való keresés és a pácienseknek való tanácsadás a gyógyszerek szedésével kapcsolatban. Az előzetes értékelésnél a „klinikai paraméterek mérése” és a „páciens teljes anamnézisének felállítása” képességek kapták a legalacsonyabb pontszámot, míg a kurzus utáni önértékelésnél a hallgatók a nonverbális jelek felismerésére és a teljes anamnézis felállítására vonatkozó képességüket tartották a leggyengébbnek. Ezt az eredményt, hogy az aktív tanulási módszerek nagyban fejlesztik a hallgatók kompetenciáit, számos más kutatás is megerősítette.

A kurzus kiértékelésekor a hallgatók egyetértettek azzal, hogy elegendő visszajelzést kaptak, és hogy a kurzus serkentette a közös megbeszéléseket. Úgy találták, hogy az órák fontosak voltak a szakmai és személyes fejlődésük szempontjából. Egyéb pozitív visszajelzéseik mellett 90%-uk preferálta az aktív tanulási formákat a hagyományos pedagógiai módszerekkel szemben, és 96.67%-uk alkalmazta volna ezeket a technikákat a tanulmányai más területén is. Ez azt is jelenti, hogy a hallgatók szívesen irányítjak a saját tanulási folyamatukat.

A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy bár a hallgatók önértékelésén alapuló felmérések gyakoriak az oktatásban, az is kimutatott tény, hogy a hallgatók gyakran túlbecsülik a saját képességeiket. Csak a gyógyszerészi gyakorlat során fognak valós képet kapni a képességeikről. Ezért is szükséges, hogy az oktatás során másféle értékelési módokat is alkalmazzanak. A jelen tanulmányban leírt kurzus gondot fordított arra, hogy az értékelés sokszínű legyen, a teljesítmény és előrehaladás mérése ugyanis kulcssszerepet játszik a tanulóközpontú pedagógiában. Ellenőrzi az előzetesen kitűzött célokat, és összeköti egymással az ismereteket, képességeket, viselkedési formákat, attitűdöket és értékeket.

A vizsgálat során a virtuális páciens szoftver bizonyult a leghasznosabbnak a hallgatók számára, mivel segítségével a hallgatók az elméleti tudást a klinikai gyakorlatban alkalmazhatták. A valódi páciensekkel való érintkezés, amely pozitív hatással van a gyógyszerészeti oktatásra, és megkönnyíti a korai szakmai szocializációt, a képzés során általában nehezen hozzáférhető. Az aktív tanulási módszerek azonban csökkentik a képzés és a valós páciensekkel való érintkezés távolságát.

A hallgatók ugyanis a szimulált helyzetekben kockázatok nélkül fejleszthetik a magabiztosságukat és készségeiket (pl. a kritikai gondolkodás és a döntéshozatal képességét). A szimulációk során a terápia, a kommunikáció, a fizikai állapot felmérése, a páciens biztonságának kérdése és a különböző egészségügyi team-ek együttműködése egyaránt modellezhető. A kurzuson mindehhez valós páciensek eseteit használták fel, megközelítőleg valós helyzeteket teremtve ezáltal.

Eredeti közlemény:
Mesquita, A. R., Souza, W. M., Boaventura, T. C., Barros, I. M., Antoniolli, A. R., Silva, W. B., & Júnior, D. P. L. (2015). The effect of active learning methodologies on the teaching of pharmaceutical care in a Brazilian Pharmacy Faculty. PloS one, 10(5), e0123141.

Szemlézte:
Cziglényi Boglárka
eLitMed.hu
2016. 07. 25.


Kulcsszavak

PharmaPraxis, gyógyszerészi gondozás, edukáció, egyetemi oktatás, pilot

Kapcsolódó anyagok

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

Közösségi gyógyszerészek és a mellékhatás-bejelentés – Felvetések West Midlands-ből

Kettős tabu: fogyatékosok, szexuális igények a kórházi ellátás alatt

A gyógyszerész mint menedzser

A klinikai gyógyszerészek oktatása Kínában

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

Az angol gyógyszerészek 76%-a mondta azt, hogy szívesen tanult volna az egyetemen üzleti ismereteket, ha lett volna rá lehetőség, és 61,4%-uk értett egyet azzal, hogy nagyban segítette volna a karrierjüket, ha az egyetemen oktattak volna üzleti ismereteket. A gyógyszerészek 74,1%-a vélte úgy, hogy az üzleti modult a negyedév tananyagába kellene beilleszteni, 46%-uk szerint választható, 37,4%-uk szerint kötelező tananyagként.

Tovább


Közösségi gyógyszerészek és a mellékhatás-bejelentés – Felvetések West Midlands-ből

Az 51 éves és annál idősebb gyógyszerészek nagyobb valószínűséggel jelentettek ADR-t, mint a fiatalabbak, továbbá a nagyobb szakmai tapasztalat is nagyobb ADR-jelentési hajlandóságot eredményezett. A gyógyszerészek szerint a következő akadályok álltak leginkább az ADR-ek bejelentésének útjában: időhiány (46%-uknál), az a vélekedésük, hogy a felismert ADR nem volt súlyos (65%-uknál) és az a vélekedésük, hogy a felismert ADR jól ismert, ezért nem érdemes jelenteni (37%-uknál).

Tovább


A gyógyszerész mint menedzser

Mint minden munkahelyen, ahol emberek dolgoznak együtt, a gyógyszertárban is szükség van arra, hogy valaki ellássa a vezetői szerepkört. De mi tesz egy gyógyszerészt egyben sikeres vezetővé, mai szóval: menedzserré, aki jól koordinálja a vele dolgozó technikusok munkáját, megszervezi, irányítja és kontrollálja a gyógyszertár vagy a klinikai munkacsoport működését?

Tovább


A klinikai gyógyszerészek oktatása Kínában

A kínai klinikai gyógyszerészi programok tantervszerkezetét és tartalmát javítani kellene annak érdekében, hogy gyakorlatiasabb és szisztematikusabb legyenek.

Tovább