hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A gyógyszerészi gondozás hatása kisebbséghez tartozó betegekre


A gyógyszerészi gondozás hatása kisebbséghez tartozó betegekre

| |
 

A valamilyen faji vagy etnikai kisebbséghez tartozó népesség száma folyamatosan nő az Amerikai Egyesült Államokban – demográfiai becslések alapján 2050-re az amerikai népesség 50%-át fogja alkotni. Ezeknek a csoportoknak a hátrányos helyzete az egészségügy területén is megmutatkozik: több egyenlőtlenség éri őket az egészségügyi ellátásban, és az általános egészségi állapotuk is rosszabb.

Habár nőtt Amerikában a fekete lakosság várható élettartama, a fehér lakosság várható élettartama eközben gyorsabb ütemben növekedett. Így a két érték különbsége továbbra is jelentős. A kisebbségekre jellemző kulturális eltérések (amelyek az egészségkultúrát is érintik), az őket érő diszkrimináció, a jellemzően alacsony szocioökonómiai státuszuk, a nyelvi akadályok, a társadalombiztosítás hiánya mind komoly problémát jelentenek az amerikai egészségügyi rendszerben. A gyógyszerészek pedig komoly szerepet játszhatnak ezeknek az egyenlőségeknek a csökkentésében, mivel ők sokat érintkeznek a páciensekkel. Lehetőségük van irányítani és módosítani a páciensek terápiáját, és egészségügyi tanácsadó szerepet töltenek be.

Ezért érezték szükségesnek a tanulmány szerzői, hogy a faji/etnikai kisebbségek szempontjából áttekintsék a gyógyszerészi szolgáltatásokról szóló kutatásokat és tanulmányokat. Olyan szakirodalmi forrásokat kerestek, amelyek a faj/etnikai hovatartozás alapján meghatározható különbségekkel foglalkoztak, illetve olyan felméréseket, amelyek résztvevői többnemzetiségűek voltak, vagy pedig etnikai kisebbségekhez tartoztak. A szerzők áttekintették a PubMed és az International Pharmaceutical Abstracts adatbázisokban az 1980 januárja és 2010 novembere közötti időszakot, és azokra a tanulmányokra koncentráltak, amelyekben fekete/afroamerikai, őshonos amerikai, indiai amerikai, alaszkai őshonos, hawaii őshonos, csendes-óceáni őshonos, illetve nem fehér hispán/latino páciensekről volt szó.

A szerzők kiindulópontként a következő tevékenységeket határozták meg, mint a gyógyszerészi gondozás lehetséges formáit: nyelvi közvetítést (pl. betegtájékoztatók és egészségügyi tájékoztató kiadványok lefordítását tolmácsok segítségével), széleskörű betegségmenedzsmentet, oktatást és konzultációt, egészségügyi kiértékeléseket, terápiamenedzsmentet, a terápia betartására emlékeztet intézkedéseket, illetve szűrővizsgálatokat és oltásokat. A klinikai hatásokon (pl. átoltottság vagy terápia betartása) a páciens életminőségére és elégedettségére is kíváncsiak voltak a szerzők (ezt nevezték humanisztikus szempontnak), illetve a gazdasági következményekre (egészségügyi kiadások csökkenése).

Gyűjtésük alapján összesen 24 cikk foglalkozott a gyógyszerészi kezelés hatásával úgy, hogy vagy a faj/etnikum alapján vizsgálták a különbségeket, vagy pedig többnemzetiségű csoportokra vagy etnikai kisebbségekre fókuszáltak. A 24-ből 21 tanulmány az ezredforduló után készült. Gyógyszerészi szolgáltatás alatt általában az oktatást és konzultációt, illetve a gyógyszeres terápia menedzselését értették a tanulmányok, és ezeket értékelték ki. A tanulmányok mintegy fele csak egyféle hatását vizsgálta a gyógyszerészi szolgáltatásnak, többnyire azt, hogy milyen klinikai következményei lettek. Egyharmaduk a klinikai és humanisztikus hatást együtt vizsgálta, a három szempontot együtt pedig csak egy tanulmány érvényesítette.

A 24-ből 23 kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a vizsgált csoportra pozitív hatással volt a gyógyszerészi gondozás. Ebben főleg a klinikai hatások voltak előtérben: a betegség javuló kontrollja, a növekvő szűrési és átoltottsági arány, a terápia fokozottabb betartása stb. Gazdasági szempontból az egészségügyi kiadások csökkenését állapította meg néhány tanulmány: csökkent a kórházban töltött idő, és a páciensek kevesebbszer éltek a különböző orvosi ellátásokkal. A csekély számú negatív eredmény vagy nem mutatott ki különbséget a tesztcsoport és a kontrollcsoport között, vagy pedig a tesztcsoporton belül nem lett pozitív hatása a gyógyszerészi gondozásnak (az adott esetben a cukorbetegség kezelésére).

Sajnos csak kevés kutatás volt randomizált kontrollált vizsgálat, ami problémássá teszi, hogy a páciensekre gyakorolt hatást egyértelműen a gyógyszerészi szolgáltatás következményének tekintsék. Jellemző probléma volt az is, hogy a kutatások egy része csak egy adott területen, pl. egyetlen kerületben, iskolában vagy közösségben végzett felmérést. Országos szintű kutatás nem készült. 9 tanulmány számolt be viszont a gyógyszerészek és más egészségügyi dolgozók közötti együttműködésről, ami a szakmák közötti kooperáció arányának növekedésére utal.

A tanulmány hangsúlyozza, hogy a kommunikációs nehézségek komoly problémát jelentenek a gyógyszerészi szolgáltatások végzésében. Egy, a szerzők által idézett tanulmány például arról számolt be, hogy az afroamerikai páciensek nehezen kommunikálnak a gyógyszerészekkel, mivel nincsenek birtokában az ehhez szükséges egészségügyi szókincsnek, és így a terápiás előírásokat is kevésbé értik meg. A szerzők szerint figyelembe kéne venni, hogy a kisebbségi pácienseket sújtó egészségügyi egyenlőtlenség jelentős részben a kulturális háttérből, a nyelvi akadályokból, a szocioökonómiai jellegzetességekből és a műveltségi szintből következik, azonban pont ezekkel a szempontokkal kevésbé foglalkoztak a vizsgált tanulmányok. Mindössze 5 olyan tanulmány volt, amely a nyelvi segítéssel foglalkozott, és csak 3 tanulmány kérdezett rá az orvosi nyelv megértéséhez szükséges nyelvi közvetítésre. Pedig az orvosi nyelv megértésének támogatása része lehetne a gyógyszerészi szolgáltatásoknak. Összességében elmondható, hogy a tanulmányok nem fókuszáltak arra, hogy a gyógyszerészi gondozásnak kultúrspecifikus igényeknek is meg kéne felelnie.

A szerzők azt a végkövetkeztetést vonják le, hogy a szakirodalmi áttekintés szerint egyértelműen pozitív hatással van a gyógyszerészi gondozás a faji/etnikai kisebbségi hovatartozású páciensekre. Azonban a kisebbségeket sújtó egészségügyi egyenlőtlenségek leküzdéséhez további felmérésekre volna szükség, amelyek a gyógyszerészi gondozás hatását vizsgálnák. Ezen belül is meg kellene határozni, hogy mely beavatkozási formák a leginkább hatékonyak az egyes csoportok számára. Ez szükségessé tenné az egyes csoportok összehasonlítását. Illetve a faji/etnikai különbségek vizsgálatakor mindvégig tudatosabban kellene koncentrálni arra a kérdésre, hogy a gyógyszerészi gondozás hogyan enyhítheti a fennálló egyenlőtlenségeket.

Eredeti közlemény:
Cheng Y, Raisch DW, Borrego ME, Gupchup GV. Economic, clinical, and humanistic outcomes (ECHOs) of pharmaceutical care services for minority patients: A literature review. Research in Social and Administrative Pharmacy. 2013 Jun 30;9(3):311-29.


Szemlézte: eLitMed.hu
2017. feburár 21.


Kulcsszavak

gyógyszerészi gondozás, kisebbség, etnikum, szocioökonomiai

Kapcsolódó anyagok

Klinikai gyógyszerész a hollandiai alapellátásban: négy lehetséges modell

A kórházból hazabocsátott betegek átmeneti gyógyszerészi ellátásának hatékonysága

A gyógyszerészi gondozás hatása kisebbséghez tartozó betegekre

A gyógyszerészi gondozás oktatása Kuvaitban

Gyógyszerészek által vezetett szakrendelők

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Közösségi gyógyszerészek és a mellékhatás-bejelentés – Felvetések West Midlands-ből

Az 51 éves és annál idősebb gyógyszerészek nagyobb valószínűséggel jelentettek ADR-t, mint a fiatalabbak, továbbá a nagyobb szakmai tapasztalat is nagyobb ADR-jelentési hajlandóságot eredményezett. A gyógyszerészek szerint a következő akadályok álltak leginkább az ADR-ek bejelentésének útjában: időhiány (46%-uknál), az a vélekedésük, hogy a felismert ADR nem volt súlyos (65%-uknál) és az a vélekedésük, hogy a felismert ADR jól ismert, ezért nem érdemes jelenteni (37%-uknál).

Tovább


A gyógyszerész mint menedzser

Mint minden munkahelyen, ahol emberek dolgoznak együtt, a gyógyszertárban is szükség van arra, hogy valaki ellássa a vezetői szerepkört. De mi tesz egy gyógyszerészt egyben sikeres vezetővé, mai szóval: menedzserré, aki jól koordinálja a vele dolgozó technikusok munkáját, megszervezi, irányítja és kontrollálja a gyógyszertár vagy a klinikai munkacsoport működését?

Tovább


A klinikai gyógyszerészek oktatása Kínában

A kínai klinikai gyógyszerészi programok tantervszerkezetét és tartalmát javítani kellene annak érdekében, hogy gyakorlatiasabb és szisztematikusabb legyenek.

Tovább


Twitter használata a gyógyszerészi oktatásban

Brent I. Fox és Ranjani Varadarajan tanulmánya ezért az interneten keresztül történő, pedagógiai célú kommunikáció, azon belül is a Twitter használatát elemzi egy gyógyszerészeti kurzushoz kapcsolódóan.

Tovább