hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A betegek milyen értéket tulajdonítanak a gyógyszertárak minőségi értékelésének?


A betegek milyen értéket tulajdonítanak a gyógyszertárak minőségi értékelésének?

| |
 

A tanulmány tárgyát képező vizsgálat elsőként foglalkozott azzal, hogy a páciensek milyen értéket tulajdonítanak a gyógyszertári szolgáltatások minőségéről készült felméréseknek. Fontos szempontot jelent-e a számukra az, amit a gyógyszertárakról a nyilvános jelentésekben olvashatnak, befolyásolják-e őket ezek az adatok abban, hogy mely egészségügyi szolgáltatót válasszák. A gyógyszerész-szakmában (Amerikában) ugyanis egyre elterjedtebb az a gyakorlat, hogy mindenki számára hozzáférhető jelentéseket tesznek közzé.

A vizsgálat nem volt átfogó, szűk körben és földrajzi területen folyt, és főleg kaukázusi populáción, ami miatt az eredményi kevésbé általánosíthatóak. Kiindulópontját az a feltételezés adta, hogy az egészségügyi szolgáltatás minőségének nyilvános értékelése fejleszti az egészségügyet, növelve a felelősségvállalást és a szolgáltatás átláthatóságát is. Bár azt illetően vegyes eredményeket kaptak, hogy a szolgáltatás minőségére vonatkozó információ mennyire befolyásolják a pácienseket az egészségügyi szolgáltató kiválasztásában, kimondható, hogy a páciensek igénylik az ilyen fajta tájékoztatást, és érdekeltek abban, hogy megtalálják a jó minőséget nyújtó szolgáltatót.

A gyógyszertárak nyilvános értékelését az USA-ban a Pharmacy Quality Alliance (PQA) nevű non-profit szervezet felméréseinek fejlődése tette lehetővé. A PQA célja a gyógyszertárak és gyógyszerészek munkájának ellenőrzése és az eredmények közvetítése a páciensek, gyógyszerészek, munkáltatók és az egészségügy döntéshozói felé; azért, hogy fejlesszék az egészségügy minőségét és biztosítsák páciensek biztonságát.

A PQA a gyógyszerhasználatot illetően annak biztonságosságát, megfelelő voltát és a pontos adagolást tartotta szem előtt a gyógyszertárak felmérésekor. A konkrét területek, amelyeket vizsgáltak, a következők voltak: a gyógyszerek megfelelő rendszerességű szedésének elősegítése; a diabétesz-gyógyszerek adagolása; magas kockázatú gyógyszeres kezelések időskorban; gyógyszerkölcsönhatások; diabéteszes páciensek magas vérnyomásának nem optimális kezelése és az asztmás pácienseknek nem a kontrollra törekvő kezelése (gyógyszeres segítség rohamok esetén anélkül, hogy megpróbálnák megakadályozni a rohamok kialakulását).

A vizsgálat hipotézise az volt, hogy a minőségi felmérés egyes aspektusait a páciensek különféleképpen értékelik majd, és hogy csak bizonyos aspektusok befolyásolják a pácienseket abban, hogy melyik gyógyszertárat válasszák. A vizsgálati személyek mindegyikénél valamilyen krónikus megbetegedés került diagnosztizálásra, közösségi gyógyszertárat használtak, és éppen zajlott az orvos által előírt terápiájuk. A vizsgálati személyek részben falusi, részben városi környezetből kerültek ki, Amerika egyik közép-nyugati államában. A felmérés kérdőív alapú interjúval történt. Összesen 34 páciens adott választ a kérdésekre, átlagéletkoruk 62.85 év volt.

Általánosságban elmondható, hogy a páciensek nem feltétlenül váltanának patikát a felmérések eredményei miatt. De nagyobb figyelmet fordítanának a minőségi értékelésekre, ha újonnan költöztek volna egy számukra ismeretlen területre, ha általában ismertek lennének a minőségi felmérések eredményei, vagy ha előzőleg negatív élmény érte volna őket a gyógyszertárukkal kapcsolatban. Az, hogy korábban nem hallottak ilyen felmérésről, több páciensben keltett bizonytalanságot, nem tudták, hogyan használják a kapott információkat.

A páciensek lakóhelye hatással volt arra, hogy váltanának-e gyógyszertárat a kapott információk alapján. A falusi környezetben élő páciensek kevésbé hajlottak a váltásra, számukra meghatározóbbak voltak a gyógyszertár alkalmazottaival kialakult személyes kapcsolatok, amelyek miatt jobban meg is bíztak a gyógyszertárban, jobban informáltnak gondolták magukat. Emellett a kisebb választék (kevesebb számú helyi patika) is közrejátszott. A vizsgálat kiértékelésekor az is felmerült magyarázatként, hogy mivel a vidéki patikák kisebb forgalmat bonyolítanak, több idejük van törődni a vásárlóikkal, így azok elégedettebbnek érzik magukat.

A páciensek a felmérésben szereplő mindegyik szempontot fontosnak tartották (a résztvevők 94.1%-a egyetértett azzal, hogy használná a minőségi értékeléseket a gyógyszertára kiválasztásához), de megkülönböztették az egyes szempontok jelentőségét aszerint, hogy ők maguk szenvedtek-e abban a krónikus megbetegedésben, amelyre az adott aspektus vonatkozott. Az asztmarohamok megelőzésére törekvő terápia és a diabéteszes páciensek magas vérnyomásának kezelése volt az a két szempont, amelynek a legkisebb fontosságot tulajdonították. Legnagyobb jelentőségűnek a gyógyszerkölcsönhatásokat gondolták, illetve az idősekre veszélyes gyógyszerek kérdését.

Azt illetően kétségeik voltak, hogy a gyógyszerésznek volna-e ideje követni az ő gyógyszereik adagolását, és vegyesek voltak az érzelmeik azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy telefonhívással figyelmeztesse őket a gyógyszertáruk, amikor ki kéne váltaniuk az újabb adag gyógyszerüket.

Az értékelési rendszer hitelessége kifejezetten foglalkoztatta a pácienseket, és a döntéshozatal előtt meg akarták ismerni a kiértékelés forrását. Hangsúlyozták azt is, hogy csak a gyógyszertárak közötti erős különbség sarkalná őket váltásra, mert az enyhe különbségeket más faktorok ellensúlyozni tudják, pl. a kényelmi szempontok. Más vizsgálatok is azt mutatják, hogy a páciensek inkább a rossz egészségügyi szolgáltatók elkerülésére használják fel a minőségről szóló adatokat, mintsem a jobbak kiválasztására.

Két különböző dimenzió rajzolódott ki a vizsgálatból: a tudás (az információ ismerete és helyes értelmezése) és az attitűd (a minőséggel kapcsolatos információra vonatkozó nézetek, bizalom, értéktulajdonítás és az információ felhasználása). A cselekvéshez (pl. gyógyszertárváltáshoz) nem elégséges önmagában az információ, ami abból is kitűnik, hogy sok páciens bizonytalan volt abban, hogy mit kezdjen a hallottakkal. Tehát ezt illetően is fontos lenne a páciensek felvilágosítása. Illetve a két legkevésbé fontosnak tartott szempont (asztma, ill. diabéteszesek magas vérnyomása) is feltehetően a páciensek hiányzó ismeretei miatt került hátra a rangsorban. A gyógyszerbiztonság (gyógyszerkölcsönhatások) kérdése viszont nagy hatással volt a páciensekre.

A Szerzők szerint elképzelhető, hogy a minőségi felméréseknek csak azokat a szempontokat kellene a nyilvánosság előtt hangsúlyozniuk, amelyekre a páciensek fogékonyak. Emellett feltételezik azt is, hogy a minőségi értékelések akkor kapnak jelentőséget egy páciens szemében, amikor személyesen érintetté válik, pl. ha diagnosztizálnak nála egy betegséget. Az értékelések közvetítésekor fontos az is, hogy a páciensek általában tudjanak a kiértékelésekről, ismert legyen a számukra, hogy léteznek ilyen nyilvános jelentések. Ez ugyanis növeli az adatokba vetett bizalmukat.

Fontos lenne a későbbiekben az etnikai hovatartozás, iskolázottság és más szociológiai változók mentén pontosítani az eredményeket. A jövőbeli vizsgálatoknak fontos célja lenne a Szerzők szerint, hogy megállapítsák a minőség azon aspektusait, amelyek a kiértékelések eredményeinek felhasználására motiválják a pácienseket. Az már most világos, hogy a költözés és a korábbi személyes rossz élmény erős motivációt jelent. Az érzelmi hatások tehát valószínűleg erős szerepet játszanak a páciensek döntéseiben, és a csalódott páciensek jobban odafigyelnek a gyógyszertárak minőségéről készült felmérésekre.


Cziglényi Boglárka
2016. június 27.

Eredeti közlemény
Shiyanbola, O. O., & Mort, J. R. (2015). Patients’ perceived value of pharmacy quality measures: a mixed-methods study. BMJ Open, 5(1), e006086. http://doi.org/10.1136/bmjopen-2014-006086


Kulcsszavak

PharmaPraxis, gyógyszertár, értékelés, szemlézés

Kapcsolódó anyagok

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

Közösségi gyógyszerészek és a mellékhatás-bejelentés – Felvetések West Midlands-ből

A gyógyszerész mint menedzser

A klinikai gyógyszerészek oktatása Kínában

Twitter használata a gyógyszerészi oktatásban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

Az angol gyógyszerészek 76%-a mondta azt, hogy szívesen tanult volna az egyetemen üzleti ismereteket, ha lett volna rá lehetőség, és 61,4%-uk értett egyet azzal, hogy nagyban segítette volna a karrierjüket, ha az egyetemen oktattak volna üzleti ismereteket. A gyógyszerészek 74,1%-a vélte úgy, hogy az üzleti modult a negyedév tananyagába kellene beilleszteni, 46%-uk szerint választható, 37,4%-uk szerint kötelező tananyagként.

Tovább


Közösségi gyógyszerészek és a mellékhatás-bejelentés – Felvetések West Midlands-ből

Az 51 éves és annál idősebb gyógyszerészek nagyobb valószínűséggel jelentettek ADR-t, mint a fiatalabbak, továbbá a nagyobb szakmai tapasztalat is nagyobb ADR-jelentési hajlandóságot eredményezett. A gyógyszerészek szerint a következő akadályok álltak leginkább az ADR-ek bejelentésének útjában: időhiány (46%-uknál), az a vélekedésük, hogy a felismert ADR nem volt súlyos (65%-uknál) és az a vélekedésük, hogy a felismert ADR jól ismert, ezért nem érdemes jelenteni (37%-uknál).

Tovább


A gyógyszerész mint menedzser

Mint minden munkahelyen, ahol emberek dolgoznak együtt, a gyógyszertárban is szükség van arra, hogy valaki ellássa a vezetői szerepkört. De mi tesz egy gyógyszerészt egyben sikeres vezetővé, mai szóval: menedzserré, aki jól koordinálja a vele dolgozó technikusok munkáját, megszervezi, irányítja és kontrollálja a gyógyszertár vagy a klinikai munkacsoport működését?

Tovább


A klinikai gyógyszerészek oktatása Kínában

A kínai klinikai gyógyszerészi programok tantervszerkezetét és tartalmát javítani kellene annak érdekében, hogy gyakorlatiasabb és szisztematikusabb legyenek.

Tovább