hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Ideális testkép és külső – veszélyes út a modern férfi számára


Ideális testkép és külső – veszélyes út a modern férfi számára

| |
 

Túry Ferenc és Babusa Bernadett az étkezési zavarok kutatói, Túry Ferenc nemcsak iskolát teremtett a segítő szakemberek körében, hanem nemzetközileg is elismertté vált. Sok kitűnő szakkönyv és a szülők, érintettek és páciensek számára írt hasznos, közérthető segédanyag szerzője.

Túry és Babusa olyan kötetet adott közre, amely egyszerre szakszerű, tudományos publikáció, és közérthető, világos fogalmazása miatt a művelt nagyközönség figyelmét is könnyen magára vonhatja. Akár bestseller is lehet. Aktuális és már a közéleti diskurzusokban is gyakori témát választott, azt a helyzetet és tendenciát világítja meg, amely korunk (főleg fiatal) férfijait sajátos feszültség alá helyezi, amelyben a testi és lelki egészséget veszélyeztető, lényegében kényszeres viselkedésmódok, többnyire veszélyes táplálkozási szokások tűnnek megoldásnak.

E trendben a férfiak felzárkóztak a modern nőkhöz, akik nemcsak a divatot kell hogy kövessék, hanem testüket szinte sanyargatva a Barbi-ideált próbálják megvalósítani, akár kozmetikai műtétek árán is.

Az utóbbi két évtizedben a férfiideálok jegyében olyan új kórképek, magatartási anomáliák, önkárosítási módok jöttek létre, amelyek még a pszichiáterek körében sem teljesen ismertek, de a gyakorló orvos általában keveset tud róluk.

A cím „felütését” folytatva a modern (illetve posztmodern) civilizáció változásait és növekvő hatásait mutatja be a férfitestre vonatkozóan. Ha úgy tetszik, ez a jól tagolt, rövid fejezetekre osztott első rész a probléma kitűnő kultúrtörténeti, szociológiai és szociálantropológiai összefoglalását adja.

A testépítés, férfikozmetikumok, növekvő számban plasztikai műtétek, kvázi esztétikai beavatkozások a bőrfelszínen, „metroszexualitás” mindez ma már szinte általánosnak tekinthető reakciók az új ideálokra, ezekre hatalmas iparágak épülnek, amelyek - erősítve a vizuális média mindent átható befolyását, szinte „normalizálják” az önsanyargató „testkontrollt”.

A könyv jogosan használja Foucault kifejezését, a „kolonizációt”, az uralkodó felfogás mintegy gyarmatosítja a testet. Ha ezt az elemzést tovább vinnénk a Foucault által felvetett lelki kontroll jelenségeire, amelyben a nyelvhasználat, a szavak és a metaforák szerepelnek sajátos „közhatalmi” eszközként, a férfiideálok terén megtalálnánk a megfelelő folyamatokat.

A második rész a kóros következményeket mutatja be. Természetesen itt a klasszikus evészavarok sajátos „férfi-változatai” is nagy szerepet játszanak, de az új „tünetek”, „szindrómák” állnak előtérben, mint az Adonisz-komplexus, a testedzésfüggőség, az izomdysmorphia (számos különös formában), az orthorexia és társai.

A harmadik rész fejezetei a megelőzésről szólnak, ebben mintegy az egészségfejlesztő, pszichokulturális felszabadítás célja fogalmazódik meg, az ideálokat, illetve azok kóros felfogását ma széles körben „dekonstruálni” kellene, ebben eszközök (pl. a média),célcsoportok (fiatalok) és módszerek ismerhetők meg. Megfogalmazható terápia számos irányelve is. E részben van szó az anabolikus szteroidok és több más, a sportban doppingként használt gyakran szinte függőségszerű fogyasztásáról. A fogyasztás elterjedésének mértéke fiatal férfiak körében aggasztóan nagy.

A kötet zárófejezete a férfiakkal kapcsolatos pszichológiai kutatásokról ad képet. A kitűnő, a modern kultúra képeit és médiaeseményeit, szereplőit is megjelenítő kötet minden orvos számára fontos lehet.

A recenzens számára ez a könyv is, mint Túry Ferenc publikációinak sora szemléleti okokból is fontos. Szerinte a modern pszichiátria paradigmája, vezető kóroki modellje kellene legyen az ahogy az étkezési zavarok kialakulnak, fennmaradnak és visszahatnak a személyiségre.

A szakirodalom felsorakoztatja a lokalizált genetikai faktorokat kiegészítve a agyi központok és hálózatok szerepével valamint a neurotranszmitter pályákkal és egyéb eddig lokalizált neurobiológiai faktorokkal. Ám ebben a jelenségkörben letagadhatatlanul működnek a modern pszichiátriában szinte tabuvá tett fogalmak, mint kulturális felfogások, ideálok, csoportnyomás, hibás reakciók, küzdelem az önértékelés megterheléseivel, kényszeres – és beszűkült – stresszfeloldásra irányuló (coping) mechanizmusok, stb. mégpedig olyan szekvenciákban és folyamatstruktúrákban, amelyeknek sem megértése, sem megelőzési vagy terápiás útja nem kell figyelembe vegye a nyilvánvalóan (mint minden emberi jelenségben) ható neurobiológiai faktorokat.

Az életkörülmények és a szocializációs illetve általános kulturális hatások „rögeszméi” hasonlóan kulcsmomentumok minden pszichiátriai zavarban, akár depresszióban vagy szkizofréniában is, csak ezek ma a pszichiátriában – mondhatni, a mai pszichiátria a férfiideálokhoz hasonlóan veszélyesen és kórosan rögzült eszményeiben – tiltottak. Mindenesetre a pszichoterápiák, már ahol alkalmazni „szabad” őket, a sajátos és hibás kognitív-emócionális premisszákat próbálja kezelni, amelyek vagy a szocializációban vagy traumák hatására létrejöttek és a megbetegedő embereket szinte démonként tartják rabságban, és ha úgy vesszük „kolonizálják” őket. Ha valaki ilyen szempontból gondolkodik el a könyvön, külön izgalmas tanulságokhoz juthat el.

(Túry Ferenc, Babusa Bernadett: Adonisztól Schwarzeneggerig. Férfiideálok és civilizáció. 2012. Oriold és társai, 150 oldal)

Buda Béla

Kulcsszavak

izomdysmorphia, recenzió, orthorexia, testedzésfüggőség, Adonisz-komplexus

Kapcsolódó anyagok

Gyógyító szerkentyűk képeskönyve – nem csak orvosoknak

Történelmi kaméleon

Cinege szökdécsel a földön, mint egy sárga tollú egér

A csodálatos csecsemô

Fesztiváljelenség

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Magyar egészségpolitika: aktuálisan és a történelem távlatából

A diszfunkcionális egészségügyi rendszerek legmélyebb problémája egyfelől az egészségpolitika reális célmodelljének hiánya, másfelől tartós önértékelési zavara a többi szakpolitikához képest. Ennek mindenkori terméke az alapmodell koherencia nélküli, jó esetben eklektikus működése.

Tovább


Tudományos orvoslás és komplementer medicina: Kibékíthetetlen ellentétek vagy egymást támogató rendszerek?

A nemzetközi szakirodalomban elsősorban a „conventional” elnevezéssel jelölik az orvosilag igazolt, az egészségügy hivatalos területén végzett gyógyító tevékenységeket. Magyarul nevezhetjük az angol/latin jelző után konvencionálisnak, hivatalosnak, illetve akadémikus or vos - lásnak („academic medicine”) is.

Tovább


Új lehetőségek a magyarországi egészségveszteségek becslésére

A Globális Betegségteher Vizs­gálat (GBV) az 1990-es évek elejétől teszi közzé jelentéseit. A jelen cikk 2010-es adatok alapján készült elemzéseket használ, melyek 291 betegségre, 67 egészségkockázati tényezőre és 187 országra vonatkoz­nak.

Tovább


Társasjátékok az orvosképzésben

A „tanulás” és „játék” szavak értelmének szem befordítása már általános iskolás korban megkezdődik. Mindenki számára ismerősek lehetnek az „Előbb a tanulás, aztán a játék!” vagy az „Ez nem játék, hanem komoly dolog!” mondatok. A gyermekek így jutnak arra a következtetésre, hogy a játékot és a tanulást külön kell kezelniük, valamint arra, hogy a játék élvezetével szemben a tanulás valamilyen fáradságos, és kevéssé szórakoztató folyamat.

Tovább


Ideális testkép és külső – veszélyes út a modern férfi számára