hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A normalitás mítosza


A normalitás mítosza

| |
 

Máté Gábor, kanadai orvos a Normalitás Mítosza címet viselő előadásában a kirekesztő nyugati értékrendet és kultúrát tárgyalta, szerinte a materialista szemlélet patogén-tényező számos mentális betegségben.

A kanadai orvos szerint az utilitarizmus, a versengő és egyéni örömelvet hirdető kultúránk folyamatos és konzekvens elembertelenedéshez és tömeges boldogtalansághoz vezetett, amely folyamatban a konszumerizmus is kulcsszerepet játszik.

A normalitás fogalma kapcsán kiemelte, hogy a mentális betegségek spektrumszerű elrendezést mutatnak, a személyiség működése rendkívül összetett és még kevéssé ismert. A mentális betegségek bináris (normális és abnormális) felosztása helyett sokkal adekvátabb ha egy kontiinumnak tekintjük őket.

Máté szerint paradox módon a skizofrén betegnek számára nem Észak-Amerika nyújta a legjobb ellátást, hanem egyes indiai faluk, ahol a kirekesztés helyett az elfogadás, az integráció és a szociális kapcsolatok megtartó ereje értelmet adhat a szenvedésnek.

Szomatikus betegségek és terápiájuk is erős összefüggést mutatnak a környezeti tényezőkkel. Ma már a kontextuális tényezők tudatos felismerése és kezelése a nyugati szomatikus orvoslás feladata lenne, illetve team-munkában a pszichoszociális és spirituális segítségnyújtás is.



A második francia forradalom, a posztstrukturalista fordulat óta nyilvánvaló, hogy a mentális betegség is szociális konstruktum. A közösségi pszichiátriai ellátás hangsúlyozza a beteg, illetve tapasztalati szakértő partnerként történő kezelést, felelősséggel való felruházását, illetve azt, hogy a felépülés egy erősen individualizált és egyben közösségi folyamat, amelyben a hospitalizáció és a farmakoterápia is helyett kaphat, ám ez soha nem árthat, illetve soha nem írhatja felül az emberi méltósághoz fűződő alapvető emberi jogokat. Ismert, hogy a pszichiátriai betegek lakóhelyén történő ellátása a hatékony megoldás.

Máté a teljes betegségfogalomra kiterjeszthetőnek tartja a konstruktivista álláspontot, szerinte a betegség sohasem nem egyedi, izolált jelenség, sőt (betegségenként változó mértékben ugyan, de a) kialakulásuk is kulturálisan meghatározott. Azok a társadalmak, amelyek elvágnak a közösségből, főkent az individualizmus ideológiájánnak és intézményeinek segítségével szükségszerűen megbetegítenek. Számos epidemiológiai kutatás látszik alátámasztani, hogy a civilizációs betegségek közvetlenül a nyugati életformánkból adódnak (megváltozott alvás, értintés, étkezés, mozgás, ébrenlét stb.)

Szintén direkt patogén tényezőnek látja azt, hogy a materialista társadalomban az értékrend csúcsán kikezdhetetlenül az anyagi javak és a megszerzett, illetve mutatott társadalmi státusz áll. A kialakult társadalmi versengés és kiemelkedési kényszer, valamint a kóros személyközi uralmi vágy nem enged teret más értékkonstrukciók kialakulásának és megszilárdulásának.

Az egyén a fogyasztása mentén kerül végső értékelésre és mindez háttérbe szorítja a művészeti, spirituális vagy közösségi értékeket, vagy azokat is piacosítja. Akik nem fogyasztanak vagy termelnek hard piaci értékeket, azok értéktelenek társadalmunk számára. Mindez – Máté Gábor szerint – direkten patogén tényező.

A folyamat ugyanakkor nem teljesen visszafordíthatatlan, egyéni és globális terápiás lehetőséget Máté a spiritualitás intelligenciában lát, amelyet – sajátosan - úgy definiál, hogy az evolúciós szempontból eredetinek tekinthető erős emberi társas beágyazottságba, közösségi támogatásba, az együttérzésbe történő visszahívás.

Brys Zoltán
eLitMed.hu


Kulcsszavak

konszumerizmus, mentális betegség, individualizmus, spiritualitás

Kapcsolódó anyagok

A spiritualitás megjelenése a szenvedélybetegek 12 lépéses kezelési modelljében

Gyógyszerészek a mentális betegek ellátásában?

Spiritualitás és a pszichiátria

A normalitás mítosza

Mitől boldogok a mai fiatalok? Vallás, spiritualitás és a mentális jóllét összefüggései középiskolások körében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Magyar egészségpolitika: aktuálisan és a történelem távlatából

A diszfunkcionális egészségügyi rendszerek legmélyebb problémája egyfelől az egészségpolitika reális célmodelljének hiánya, másfelől tartós önértékelési zavara a többi szakpolitikához képest. Ennek mindenkori terméke az alapmodell koherencia nélküli, jó esetben eklektikus működése.

Tovább


Tudományos orvoslás és komplementer medicina: Kibékíthetetlen ellentétek vagy egymást támogató rendszerek?

A nemzetközi szakirodalomban elsősorban a „conventional” elnevezéssel jelölik az orvosilag igazolt, az egészségügy hivatalos területén végzett gyógyító tevékenységeket. Magyarul nevezhetjük az angol/latin jelző után konvencionálisnak, hivatalosnak, illetve akadémikus or vos - lásnak („academic medicine”) is.

Tovább


Új lehetőségek a magyarországi egészségveszteségek becslésére

A Globális Betegségteher Vizs­gálat (GBV) az 1990-es évek elejétől teszi közzé jelentéseit. A jelen cikk 2010-es adatok alapján készült elemzéseket használ, melyek 291 betegségre, 67 egészségkockázati tényezőre és 187 országra vonatkoz­nak.

Tovább


Társasjátékok az orvosképzésben

A „tanulás” és „játék” szavak értelmének szem befordítása már általános iskolás korban megkezdődik. Mindenki számára ismerősek lehetnek az „Előbb a tanulás, aztán a játék!” vagy az „Ez nem játék, hanem komoly dolog!” mondatok. A gyermekek így jutnak arra a következtetésre, hogy a játékot és a tanulást külön kell kezelniük, valamint arra, hogy a játék élvezetével szemben a tanulás valamilyen fáradságos, és kevéssé szórakoztató folyamat.

Tovább


A normalitás mítosza