„Üres, elhagyott, megtépázott szabadság. De hol? Hol az eső? Hullámsírba temetett néma hal-magányban, olykor gyöngyházfényben vár, míg elérkezik az Idő. A Szaharán túli területeken aztán villásfarkú a rebbenés – mert a fecske tudja... Tudja és hiszi a folyók erejét, a szavak igazát. Csak legyen hová visszatérni – azon a szép napon „otthonunk borostyán csöndjébe”.

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Haniko nagyméretű akvarelleket, papírinstallációkat és videómunkákat készít. Alkotásainak központi témája a természet és az ember egymáshoz való viszonya. Legtöbbször az őt érdeklő társadalmi problémákra, jelenségekre reflektál, ahogy a Hirundo esetében is. A fecskék számára a gondolat szabadságát, az önazonosságot, a magunkhoz való mércét, a tettek erejét és a tiszta szándékot szimbolizálják.

„Az ember mindig is felsőbbrendűnek gondolta magát, manapság pedig ez sajnos egyre inkább így van. Mindent uralni akarunk, a környezetünk, az ideáljaink, az érzelmeink, a félelmeink miatt. A fecskék, akik évezredek óta velünk élnek, tökéletesen szimbolizálják a mai ember tévképzeteit. Összepiszkítják a szép fehér insta-barát házakat, ráadásul hangosak is, így inkább leverik a fészkeiket. Ők meg ennek ellenére emberkövetők. Szóval, én most a fecskék oldalára állok, és át is szellemülök fecskelánnyá” - mondta el a vizuális művész.


Hirundo I. 91x61cm, papír, műbőr, 2019– fotó: Bíró Dávid

Herbert aktívan reagál irodalmi szövegekre, sőt minden munkáját alapos kutatás előzi meg. A kellő művészi újraértelmezés mellett fontos számára a jól alátámasztott elgondolás, a háttéranyagok pontos feltérképezése. A Hirundo projekthez is számos újságcikket, tudományos írást gyűjtött össze, utánaolvasott a fecskékkel kapcsolatos néphagyományoknak, verseket vett sorra. A legjobban talán mégis Dér Zoltán Fecskelány című kötete hatott rá, amelyben Kosztolányi Dezső levelei és Lányi Hedvig lánykori naplója nyomán az ő eltitkolt, nagy szerelemi történetük bontakozik ki az olvasó előtt.
„… a földhöz vágom a bánatot és – álmodok rólad. Álmodok, ahogy szoktam, mikor egyedül vagyok. Tengereken, messze idegen, aranyos tengereken csónakázom veled. És velem vagy mindenütt. Olaszországban, Párizsban, havas hegyeken és sötét, olajfaillatos völgyekben. Kicsoda vagy te, hogy ily könnyű vagy? Könnyű és karcsú, mint a fecske. Te fecskelány! Te, fecskelelkű, fecskekönnyűségű, repülő, táncolva repülő lány, te kék égben, kék vizeken csicsergő madár! Te én!! Te költő, te isten, te minden!!!” – írja Kosztolányi.


Hirundo II. 91x61cm, papír 2019 – fotó: Bíró Dávid

Mindezeket együtt értelmezve, Aniko fecske-kompozícióin átszűrve született meg végül a sorozat esszenciális, összefoglaló – Farkas-Zentai Lili által írt – szövege, amely a Hirundo címet kapta:
"Keddenként más életet él. Ilyenkor hullámsír ad otthont a szabadságának; néma hal-magány. Szétzúzott emlékei selymét aztán szétszórja a szélnek. Égi kertbe temeti. A fecskelány."

A Hirundo képekben, ahogy eddig tulajdonképpen Aniko mindegyik munkájában, jól felismerhető a japán festészet és kalligráfia hatása; az a távol-keleti finomság, amelyben a precizitás csak még inkább hozzáad a képek pehelykönnyűségéhez. A pasztellszínek, a papír és bőr tapintású textilek tökéletes együttese ez. Tűpontosan megkomponált alkotások, ahol az apró részletek szépen egymásra épülve, egymást kiegészítve állnak össze egy nagy egésszé.


Hirundo III. 91x61cm, papír, műbőr, 2019 – fotó: Bíró Dávid

A Rugógyár Galériában megrendezett nyári tárlaton az érdeklődők két eltérő, de mégis nagyon koherens egységet alkotó sorozatot tekinthettek meg. A Hirundo I-V. címet viselő alkotások személyesebb hangvételű képek, Haniko mint fecskelány jelenik meg, ezzel is érzékeltetve, számára mennyire fontos misszió a fecskék megmentése. Az öt kép valójában egy adott „fecske-ciklust” ölel fel – a magyar és a kínai néphiedelemből merítkezve – a téli hallá, illetve kagylóvá változástól, az afrikai úton át egészen a visszatérésig. Ezeket a stációkat, fontos állomásokat Farkas-Zentai Lili szövegei teszik teljessé. A pár soros írások hangulatképekként jelennek meg, jól interpretálva Haniko nagyszerű papírinstallációit.


Hirundo IV. 91x61cm, papír, műbőr, 2019 – fotó: Bíró Dávid


A másik, kilenc kisméretű képből álló sorozat inspirációs forrása Paula Bohince Fecskék és hullámok című verse volt, amelyet Okamoto Shuki japán festő azonos című műve ihletett. Hanikonál ezek mindegyike a fecskék hiányára, illetve a túlélés küzdelmeire, a szükséges határok betartására utalnak. Éppen ezért idézi Arany egyik 1857-ben írt versét is:

„A madár, ha nem dalolhat,
Olyan bús lesz azután!
Felborzasztva minden tollat
Űl a puszta őszi fán.
A szakadt húr összerándul
És remegve haldokol”


Hirundo V. 91x61cm, papír, műbőr, 2019 – fotó: Bíró Dávid


A szimbolikus piros fonál, amely Hanikonak szinte már a védjegyévé vált, kulcsfontosságú komponens, amely mindkét Hirundo sorozat alkotásaiban fellelhető. Nem véletlenül. A fontos társadalmi kérdésekre, jelenségekre való következetes utalásaival, Herbert Aniko fel szeretné hívni a figyelmet a világunk mindenkit érintő problémáira. Mert, hogy sorsaink összekapcsolódnak, felelősséggel vagyunk egymásért és a környezetünkért. Noha akadályok, megoldandó nehézségek mindig lesznek, ezeket kizárólag együtt, kitartó állhatatossággal tudjuk leküzdeni. A Lényeg elérése pedig csak így lehetséges. A fecskék is erre tanítanak. Figyeljünk rájuk!

Farkas-Zentai Lili
2019.december

Haniko további munkái megtekintkhetőek: https://issuu.com/anikoherbert/docs/hirundo_issuee