A kutató, felfedező, másokért morális felelősséget vállaló tanult ember alakja alkalmas arra, hogy keretet adjon az alapvető erkölcsi emberi dilemmák végiggondolásának. A gyógyítót, a tudomány emberét olyan nagyságok is gyakran megjelenítették, mint Csehov, Thomas Mann, Hemingway. Egyik legnépszerűbb kortárs írónk, Ljudmila Ulickaja is egyik leghíresebb regényének, a magyarul is megjelent „Kukockij eseteinek” főhőséül egy orvost választ. Bár leginkább a női sorsok és lelki folyamatok ábázolásának nagymestereként tűnt fel, Ulickaja férfialakjai is figyelemreméltó olvasói hírnévre tettek szert. Maga a szerző is közeláll a tudományhoz, a Moszkvai Állami Egyetem biológia szakán végzett, s majd két esztendeig a szovjet Tudományos Akadémia Általános Genetikai Intézetében dolgozott. Számos művében foglalkozik a későbbiekben a tudomány kérdéseivel, feldolgozza ennek a Szovjetunióban sokáig tiltott tudományágnak a kérdéseit, emberi, szakmai tapasztalatait, és alkotásaiban kifejti azt a meggyőződését, miszerint ehhez a biológiai szakterülethez minden embernek köze van. Kukockij esetei A regény főhőse, Kukockij doktor különleges képesség birtokában van, afféle „látó”, aki belelát páciensei testébe, s ott követi a lezajló folyamatokat, életcélja pedig hivatásából adódik, szeretné az anyákat megmenteni az illegális abortusz életveszélyeitől. Ám a politika túlnő rajta, a regény a szovjet diktatorikus rendszer legsötétebb éveiben játszódik, felesége elidegenedik tőle, saját családja ellene fordul, mert az abortuszkérdés mély vallági és kulturális szinteket érint. A haladó szellemű doktor, akinek egyetlen célja az anyák életének könnyebbé tétele, éppen szerettei körében ütközik a leghevesebb ellenállásba és elutasításba, nem csoha hát, ha az alkoholhoz menekül, mint oly sok férfitársa. „De ha nincs megoldás, legalább a problémát jó lenne látni, körbejárni elölről, hátulról, oldalról, föntről, lentről. [...] Vannak dolgok, amelyekkel meg kell tanulni együtt élni, és zárójelbe tenni őket, nem pedig megoldani."- írja Ulickaja, és művészetében is mintha ehhez az irányelvhez ragaszkodna. Műveiben csak elemzi, de nem mondja ki, mi rossz és mi jó, nem szab határt a dolgoknak, csak láttatja őket sokrétűen, színesen és gyakran ironikus módon, mélyéséges humánus odaadással és részvéttel. Azt tartják Ulickajáról, hogy művészetével képes volt megújítani 19. századi klasszikus orosz irodalmi hagyományokat. Ulickaja esendő hősei a mindennap élethelyzetekben mutatják meg igaz valójukat, inkább csak áldozatai mindannak, ami a háttérben zajlik, a fojtogató nagy szövevény előterében alakítják kapcsolataikat, élik át személyes drámáikat. Mindez a szovjet korszak egyéni életet és véleményt befonó, az állandósult irracionális veszély árnyékában történik. Változatos élettörténetű nőalakjait mély emberismerettel, sajátos empátiával, iróniával jeleníti meg, ez a szemlélet Csehov női párjává teszi őt. Nagy Zsuzsanna