hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az idő lovagja


Az idő lovagja
Nagy Zsuzsanna
| |
 

"Az idő rombol, az idő megőriz, Mint a folyó, mely viszi a halott négereket, a teheneket, a tyúkketreceket, A keserű almát és az almában a harapást " (T. S. Eliot: Négy kvartett. Dry Salvages, Vas István fordítása)


T. S. Eliot mértéktartó, hűvös és tárgyilagos költő. Szövegei rendkívül bonyolultak, intellektuálisak, legjobb művei különös expresszionista, szürrealista, sőt konstruktivista elemek keverékei. Főművében hat nyelven idéz, s közel negyven író műveire céloz valamilyen formában.

De a páncél – mint oly gyakran – megszállott, szenvedélyes lelket rejt. Költői képei roppant élesek és megragadóak, kivételes költői energiájúak, ám az alannyal való kapcsolatuk gyakran kérdéses, töredezett:

"Tavasz a tél közepén a sajátos évszak,
Örökös, bár alkonyattájt cseperészik,
Sarkvidék meg a trópusok között lebeg időtlen.
Mikor a kurta nappal a legragyogóbb, faggyal és lánggal.
A rövid napfény fellobbantja a jeget, a tavacskák, árkok tetején, Szélcsöndes hidegben, amely heve a szívnek,
És visszaveri víztükörben
A szikrázást, mely vakít a koradélutánban.
S a rőzsetűznél vagy szenelőnél hevesebb izzás
Szítja a tompa szellemet: nem a szél, de a pünkösdi láng
Az év sötét idejében.
Olvadás és dermedés között
A lélek nedvkeringése remeg."
(T. S. Eliot: Négy kvartett. Little Gidding, Vas István fordítása)

Tél közepén, micsoda sorok!
De Eliot nem a természeti leírások költője, a híres The Waste Land, amely Vas István fordításában az Átokföldje címet kapta, tükrözi Eliot igazi énjét. A mű jelentősége Joyce Ulyssesével mérhető. Mindebből kitűnik, hogy a szerző rendkívüli műveltséggel bíró, hihetetlen áthallásokra és összegzésre képes, különös érzékenységű filosz, aki 433 soros lírai költeményéhez közel 200 soros filológiai magyarázatot is adott, s ez kell is a mű mélyebb megértéséhez.
S bár költeményei gyakran nem is foghatók fel e tudós reminiszcenciák filológiai, tudományos megfejtése nélkül, e rejtélyes sorok mélyen, mélységesen megérintenek, és minden további kutatás nélkül érteni véljük:

„Hogy odaérj, ahol vagy, hogy elszabadulj onnan, ahol nem vagy,
Olyan úton kell járnod, ahol nincsen elragadtatás.
Hogy elérj ahhoz, amit nem tudsz,
Olyan úton kell járnod, mely a tudatlanság útja.
Hogy tied legyen az, ami nem a tiéd,
A nincstelenség útján kell járnod.
Hogy elérj ahhoz, ami nem vagy,
Azt az útat kell járnod, ahol nem találod magadat.
És amit nem tudsz, az az egyedüli, amit tudsz
És ami a tiéd, éppen az nem a tiéd
És ahol vagy, éppen ott nem vagy.

(T. S. Eliot: Négy kvartett. East Coker; Vas István fordítása)

NZS


Kapcsolódó anyagok

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Atipikus Hirayama-kór: betegségkezdet a felső végtag proximalis részén

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább


Az idő lovagja