A lángész munkásságában mindig van valami titokzatos, valami elérhetetlen szilárd mag, és csodálatos mélység. A legkiválóbbak művészetéből számtalan kérdés születik, melyek azután élénken foglalkoztatják az utódokat. Nem véletlen hát, ha Rembrandt életének és munkásságának is óriási könyvtára van. Rembrandt-ot mindenki ismeri. Sokan szeretik varázslatos atmoszférájú képeit. Népszerűségét mutatja, hogy az 1658-ban készült Csípőre tett kezű férfi portréja című kép például nemrégiben 33 millió dollárért kelt el. De ha képeit nem is tudják esetleg beazonosítani hirtelenjében, annyit mindenesetre mindenki tud róla, hogy az egyik legjelentősebb 17. századi holland festő volt. Akit amúgy a keresztnevén emlegetnek világszerte. Mert hogy a teljes neve Rembrandt Harmensz van Rijn volt. Egy molnárember fiúgyermekeként látta meg a napvilágot 1606-ban. Az ifjú tehetsége korán megmutatkozott, s tanárai is elismerték. Még nem volt tizennégy éves, amikor beiratkozott a leideni egyetemre, igazából azonban a rajzművészet vonzotta, és 1625-ben már saját műtermében dolgozott. Fény és árnyék A művészettörténészek életének időszakát a holland aranykornak vagy Rembrandt korának nevezik. Ez idő tájt állt fejlődésének zenitjén a holland gazdaság, politika és hatalom, a hollandok a Távol-Kelettel és a földgolyó túlsó felével kereskedtek. Az emberi érzelmek és a lélek kínjai kiemelt helyet foglaltak el a 17. századi filozófiában is. A festők ezeket a témákat fordították le az ábrázolás nyelvére. Rembrandt festményei radikális szemléletet tükröznek, ecsetjével átformálta a világot. Megrendítő megjelenítő erejével mélyebb emberi rezdülések megfogalmazására is képes. Az addigi irányvonal, a nagy, színpadias drámai hatású jelenetek és stilizálás helyett saját belső hangjára figyel. Művészetét erőteljes naturalizmus jellemzi. Tökéletesen uralja a teret és a fényt – nem véletlen mindez, hiszen természet után festett. Munkáit végtelen, elmélyültséggel, és türelemmel alkotta meg. Rembrandt többek közt újragondolta a bibliai témákat is, bensőséges konfliktusábrázolásai mélyebb spirituális tartalmakkal és átélhetőbb emberi drámai értelmezésekkel töltötték fel a rég ismert példázatokat. A tékozló fiú visszatérése című képén például a gesztusokban rejlő erő megvilágítja a helyzetet: a fiú arctalansága és az apa világtalansága egymást kiegészítő feltételei találkozásuknak. Mindketten megfizetik az árát a találkozásnak - ennyiben radikális Rembrandt szemlélete. A bibliai történetek sajátos titokzatossága ragadta meg a fiatal művész figyelmét. A fény és az árnyék alkalmazásával egyes elemeket külön hangsúlyozott képein, a bibliai témák teológiai tartalma a díszleteknek, az öltözékeknek és fényhatásoknak köszönhetően egyre emberibbé vált. Rembrandt az amszterdami zsidónegyedben szívesen időzött, témát gyűjtött és számos kapcsolatot alakított ki az ottélőkkel. Megreformálta a Jézus-ábrázolásokat is, minthogy a korábbi idealizált ábrázolás helyett fiatal sémita férfiakat használt modellként „etnográfiailag korrekt” képeihez. Önarcképek, szenvedéslenyomatok Rembrandt híres arról, hogy számtalan önarcképet alkotott, 1628-tól haláláig mintegy hatvanat, s ilyenformán a késő utókor számára is kiváló kutatási alany. Orvosi, lélektani tanulmányok egész sora elemzi hangulatváltozásait, betegségtörténetét. Leolvasható arcáról egy érzékeny és elmélyült személy életének minden szenvedése, az alkohol, a festékekben oldott mérgek okozta elváltozások, a sorozatos emberi tragédiák lenyomata, az anyagi csőd árnyéka. Rembrandt-ot öt gyermekéből és két társa közül csak lánya élte túl. Valaha vagyonos ember volt, az amszterdami Joden–Breestraat egyik szép háza fölött és hatalmas műkincsgyűjteménnyel rendelkezett, ám a villát és kincseket elárverezték, tüdővérzésben meghalt Titus is, egyetlen életben maradt fia hőn szeretett feleségétől, Saskiatól. Jan van Loon, aki Rembrandt kortársa, barátja és orvosa volt, olvasta fel neki halálos ágyán Jákob tusakodását az ószövetségből, és így fordítja át a szöveget: „Amaz pedig monda: »Nem Jákobnak mondatik ezentúl a te neved, hanem Rembrandtnak, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.«” Rembrandt nyomorban halt meg 1669 októberében. A világ legjobb festője ismeretlen sírban fekszik valahol az amszterdami Westerkerk temetőben. Nagy Zsuzsanna