hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Tárgyak, terek, formák, színek összhangja
– Életmű-katalógus Lakatos Artúr egyetemes művészetéről



Tárgyak, terek, formák, színek összhangja
– Életmű-katalógus Lakatos Artúr egyetemes művészetéről
dr. Méhes Balázs
| |
 

Családi összefogással 2009 májusában megjelentettük nagyapám, Lakatos Artúr életművének katalógus-jellegű gyűjteményét. Lakatos Artúr munkássága rendkívül sokrétű. A szobrászaton kívül alig van a művészetnek olyan ága, amelyben ne alkotott volna jelentőset. A 224 oldalas, több száz színes képpel illusztrált könyv címe: Tanulmányok
LAKATOS ARTÚR (1880 – 1968) FESTŐ- ÉS IPARMŰVÉSZ TANÁR ÉLETMŰVÉRŐL
„A gyűjtemény célja Lakatos Artúr festő- és iparművész tanár egyetemes művészetével foglalkozó, öt éves kutatómunka mérlegének összegzése” – olvasható az Előszóban. A legelső füzet (Lakatos Artúr kiállításai) 2003-ban keletkezett. Forrásként a hagyatékban őrzött Újságszemelvények című album szolgált, melyet korabeli sajtóvisszhangokból hosszú élete során maga a művész állított össze. A legújabb fejezet a világhálóra feltett Lakatos Artúr-szócikk és az ehhez tartozó illusztrációk albumai.
Lakatos Artúr egyetemes művészete roppant szerteágazó. A töredékes tanulmánykötet jelen állapotában a világháló szabad enciklopédiájához hasonlít: a wikipédia szócikkeinek laza kerete folyamatosan bővíthető. A műfajok szerint csoportosított albumlisták kiegészíthető gyűjteményként lapozhatók.
Az ünnepélyes könyvbemutatóra Újbuda Polgármesteri Hivatalának támogatásával 2009. május 28-án, a Gellért téri Házasságkötő Teremben került sor. A könyvet Szatmári Gizella és Pálosi Judit művészettörténészek mutatták be. A háttér-vetítések a könyv teljes képanyagát felölelték. Ez a három tematikus album az Internetről letölthető:

Lakatos Artúr albumai (I.) – Festészet (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturAlbumaiFesteszet)

Lakatos Artúr albumai (II.) – Grafika (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturAlbumaiGrafika)

Lakatos Artúr albumai (III.) – Iparművészet (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturAlbumaiIparmuveszet)


http://www.architectforum.hu/node/15372

[00Garaboncias-olomuveg.jpg]

garabonciás ólomüveg



[00goldberger.jpg]



[00Herendi+vaza+terve+(2).jpg]

herendi váza terve

[001904+Szerencsejatekosok+(Kassa)+ceruza+akvarell+++21x23+(2).jpg]


Szerencsejátékosok (Kassa) ceruza, akvarell

[001917+Cseh-bajtars-fohadnagy-arckep00.jpg]

Cseh bajtárs főhadnagy-arckép


[1905+p.+145++Fejlec+mesefigurakkal+(2).jpg]

Fejléc mesefigurákkal

„A könyv, amelyet most kézbe vehetünk, hosszú évek gondos kutató és gyűjtőmunkájának eredménye” – kezdte az életmű festészeti részét felvállaló Szatmári Gizella. „Lakatos Artúr leánya, Márta magánkiadásban jelentette meg fia, Méhes Balázs tanulmányát. Tevékenységéhez időközben unokatestvére, Lakatos Mária is egy közösen kidolgozott fejezettel csatlakozott, amely Lakatos Artúr ifjúságáról szól. A munka a kötet megjelenése után folytatódik, hiszen az oeuvre-katalógus bővíthető, amennyiben lappangó alkotások előkerülnének.
A könyv tíz fejezetből áll. Az első rész a Wikipédiára, a szabad enciklopédiára feltett alapinformációkat idézi. Ez a szócikk a művész életpályáját, műveit, kiállításait, díjait, írásainak listáját ismerteti. Ezután bővítés következik, a festészet, a grafika és az iparművészet területeit felölelve. Ezen belül időrendi és témák szerinti csoportosítás segít eligazodni. Mindezt Lakatos Artúr világhálós albumaiból válogatott illusztrációk kísérik. A további fejezetek részletesebben foglalkoznak a fenti tárgykörökkel. A grafikák képes katalógusa több részből tevődik össze. Publikált művek (fejlécek, záródíszek, könyv és újság-illusztrációk, ex-librisek), Grafikák (helyszínek szerinti csoportosításban), Alkalmi grafikák (címke, csomagolópapír, emléktábla, meghívó, reklámgrafika, zászló) majd Tanulmányok és tervek. Végül a Battlay Geyza verseskötetéhez készült illusztrációk külön fejezetben zárják a gazdag életmű rendszerező összesítését.
Lakatos Artúr munkássága rendkívül sokrétű. A szobrászaton kívül alig van a művészetnek olyan ága, amelyben ne alkotott volna jelentőset. A könyv befejező része ötletgazdag bútor- és textilterveit mutatja be. Láthatunk itt belsőépítészeti és iparművészeti terveket és megvalósult alkotásokat: gobelineket, szőnyegeket, kerámia-, üveg- és porcelán munkákat – egy fáradhatatlan alkotóelme kimeríthetetlen bőségben megvalósított elképzeléseit.”

Ki volt Lakatos Artúr?

Iskoláit a Budapesti Iparrajziskolában, a Mintarajziskolában, a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol 1905-ben rajztanári oklevelet szerzett. Később Székely Bertalannál tanult, járt Hollósy Simon nagybányai iskolájába, majd München és Párizs [1] következett – olvashatjuk az első fejezet Wikipedia-szócikkében.
Első könyv-illusztrációi [2] barátja, Battlay Geyza verseskötetében jelentek meg.[3] („Dalok a néma leányhoz”, 1900). Számos fejlécet és záródíszt [4] publikált a MŰVÉSZET c. folyóiratban a múlt század elején. Goldberger Leó textil-gyáros megbízásából a nagyipari művészi szövet-előállítási technikákat tanulmányozta Mulhouse-ban és Párizsban (1905). Ugyanebben az évben az Iparművészeti Társulat csomózott szőnyegpályázatán megnyerte a 300 koronás első díjat. Következő évben a párizsi Őszi Nagy Szalon törzstagjává választotta. A milánói Nemzetközi Iparművészeti kiállításon a Tündér Ilona [5] témáját feldolgozó szövött faliszőnyegét aranyéremmel tüntették ki (1906).
35 éves tanári működését a Székesfővárosi Iparrajziskola szövőműhelyének megszervezésével kezdte el, 1906-ban. Négy éves átmeneti időszakban a Kassai Állami Javítóintézet iparművészeti műhelyeinek rajztanára volt (1908–1912). Kézműves jellegű, oktatói-nevelői munkája közben az iskola faipari, szövőipari, bőripari műhelyekben lehetősége nyílott saját terveinek kísérleti megvalósítására is. Kassán bontakozott ki bútortervezői munkássága[6].
Első önálló kiállítására 1910-ben Budapesten, a Könyves Kálmán Szalonban[7] került sor. Ekkor főleg olyan iparművészként mutatkozott be, aki azért fest is. 1912-ben, Kassáról visszatelepülvén, elfoglalta régi állását a Székesfővárosi Iparrajziskola textilszakosztálya vezető tanáraként.
Az első világháború megszakította sikeresen induló művészpályáját. Négy évet kényszerült hadifogságban tölteni. Megpróbáltatásának állomásai: Szerbia (Nis), Albánia, Olaszország (Elba-szigetén Portoferraio, Asinara-szigete, Nocera Umbra Bagni) voltak, 1914. decemberétől 1918. márciusáig. Hetven, fogságban festett képpel tért haza, mert viszonylag emberséges rabtartói engedték festeni.
Második gyűjteményes kiállítását [8] a budapesti Nemzeti Szalonban, 1918. júniusában rendezte meg. A katona-festő nagy feltűnést keltett friss impresszióival.
A két világháború közt Budapesten ismét élére állt az Iparrajziskola textilosztályának. Mint a Paál László Társaság kvalitásos arckép- és tájképfestője [9], a két háború között sok csoportos kiállításon vett részt. A Magyar Kultusz- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kiállítás-rendezői Bizottságának tagjaként számos kiállítást rendezett. Sok pavilont[10] maga tervezett. 1923-ban a Paál László Társaság Bemutatkozó Kiállításán a Nemzeti Szalonban festészeti díjat nyert. Ugyanebben az évben a Monzai Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon csomózott szőnyegeit [11] aranyéremmel tüntették ki. 1924-ben, a Vigadóban rendezett Iparművészeti Társaság kiállításán porcelán dísztárgyakat [12] mutatott be. A Pécsi Zsolnay-gyár és a pesti Fischer-gyár számára eredeti kerámiaterveket készített.
1926–1934 között a Százados úti művésztelepen alkotott. Szerteágazó tervezői tevékenysége az iparművészet csaknem valamennyi ágát felölelte. Egyedi rajzok [13], könyv- és újság-illusztrációk [14], alkalmazott grafikák [15], Ex Libris-ek[16], bútorok, belsők [17], festmények[18], textil-tervek, szőnyegek, szövött faliképek, könyvtáblák [19], kerámia- és porcelántárgyak[20], tapéta-tervek [21] és ólomüveg-ablakok [22] kerültek ki keze alól. Kitűnő szín- és kompozíciós érzékkel egyesítette a szecessziót magyaros motívumokkal.
1931-ben, a Nemzeti Szalon Tavaszi Tárlatán festményeit ezüstéremmel jutalmazták (Pécsi külváros, Ramsau). Ebben az évben került sor harmadik önálló kiállítására a Fészek Művészklubban. Rendszeresen publikált iparművészeti tárgyú cikkeket is. 1935. decemberében az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Jubiláris Kiállításán magyaros lakószobát, bútorszöveteket, szőnyegeket és más, háziipari tárgyakat mutatott be. Kiállításokon való aktív szereplését több ízben jutalmazták társulati aranyéremmel. 1936-ban tervrajzokat készített a Herendi Porcelángyár[23] részére (hullámvonal-kontúros hamutartók, fali-tányérok Budavár visszafoglalásának 250. évfordulója alkalmából). Aranyérmet nyert a következő évi párizsi Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon. 1941-ben, harmincöt éves tanári szolgálat után ment nyugdíjba.
Az ostrom után is aktívan dolgozott, a művészet számos műfajában alkotott: tájképeket, csendéleteket [24], portrékat [25] festett; sok színpompás szőnyeget tervezett. Szakérettségizők rajz-tanításával is foglalkozott. Előadásokat tartott a szőnyegszövésről. Hetente küldött képet a Képzőművészeti Alap zsűrijébe. Kiállításokon élete utolsó két évtizedében is szerepelt (1945 – Egyházművészeti kiállítás, Szalmássy-galéria; 1948 – Szociáldemokrata Képzőművészek kiállítása; 1957 – Arcképfestők az Ernst Múzeumban, Nemzeti kiállítás a Műcsarnokban; 1960 - A felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria; 1962 – Nagybányai festők, MNG; 1965 - Százados-úti Művésztelep jubileumi kiállítása, MNG).
1955-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács. Utolsó jubileumi kiállítását 1960. szeptemberében láthattuk a budapesti Fényes Adolf-teremben. 88 éves korában érte a halál, 1968. február 9-én. Az utolsó napokig fáradhatatlanul festett Lakatos Artúr, a sokoldalú művész.
A világháló szócikkének olvasása közben a szögletes zárójeles indexre kattintva közvetlenül elérhetjük azt az albumot, ahol a vonatkozó illusztrációk aktualizált gyűjteménye található. Ezzel a módszerrel született meg a könyv is: először az internetes albumok állnak össze, azután készül a kísérő szöveg.

Orvosi vonatkozások

A magyar szecesszió jelentős alakjának hosszú, termékeny életútját orvosi szempontból vizsgálva arra keressük a választ, hogy vajon mi lehetett töretlen munkabírásának titka? Honnan merített lelkierőt a többszöri újrakezdésekhez? Mi az idős kor és a művészi munka kapcsolata?
Az alkotó munkának nyilvánvalóan döntő szerepe lehetett abban, hogy a művész az első világháború (utólag idillinek látszó) hadifogságát csodásan túlélte – miközben itthoni élete teljesen szétesett. Nagyon tanulságos az 1918-as Könyves Kálmán Szalonbeli kiállítás-katalógusának általa írt előszavát felidézni:

„A háború kezdetén rögtön bevonultam és a szerb harctéren 1914. december 13-án Ripanje-nál hátvédütközetben estem szerb fogságba. Nis-ben internáltak a szerb tiszti gyűjtő fogolytáborba, hol egy évet töltöttem különféle viszontagságok között. Eleinte rossz dolgom volt, hetvenen voltunk egy hodályban – de aztán figyelmesek lettek a szerb parancsnokság közegei rám, és több más művészi foglalkozással bíró pajtásommal egy szobát adtak hetünknek – 3 festő, 2 építész, 2 szobrász – ahol annyi hely volt, hogy foglalkozhattunk a nekünk való munkákkal; festhettünk, rajzolhattunk és mintázhattunk. Volt olyan idő is – igaz, csak 6 hétig tartott – hogy az őrség kísérete mellett kijárhattunk a városba festeni utcarészleteket. Így készültek a szerb képeim. Közben kollegákat festettem és a közös szórakozás céljából rendezett színielőadásokhoz is, mint díszletfestő, plakátrajzoló hozzájárultam. Festéket, anyagot a szerb parancsnok, Popovics alezredes és Lazarevics őrnagy nekünk Belgrádból, Szófiából, Szalonikiből hozatott. A legtöbb festéket azonban sajátkezüleg kellett porfestékből előállítani.
1915. októberben, mikor a szerbekre nézve oly végzetes offenzíva megkezdődött, mindnyájunkat, vagy 6oo tisztet, kilakoltattak és gyalog elindítottak Szerbia-Albánián át Valonába. Az út 2 hónapig tartott, havas hegyeken, folyókon híd nélkül, az albán mocsarakon át, tífusz- és kolera-járványok közepette - hiányos élelmezés és podgyász nélkül tettük meg. Képeimet lefejtettem, tekercsbe csavartam és így sikerült legnagyobbrészt magammal hoznom. Igaz, hogy egyebet nem is vittem holmimból, mint a képeimet.
Olaszországban azután két évig voltam még három helyen. Elba szigetén, hol Napóleon egykori internálási helyén voltam elhelyezve, Asinara szigetén (Sardinia északi partján) és Nocera-Umbra-Bagni-ban, egy kis fürdőhelyen, Perugia vidékén, Középolaszországban.
Olaszországban anyaghoz könnyebben jutottam és festhettem, amennyire az elhelyezésünk megengedte az őrségvonalon belül, de kijárásról szó sem volt soha. Azonban a véletlen szerencse úgy kedvezett, hogy a táboron belül annyi festői témám akadt, hogy időmet eltölthettem vele és a fogság morális depressziói alól akkor, amikor dolgoztam, megszabadultam. Asinarán és Nocerán különösen segítségemre volt az anyagok beszerzésében Carlo Petrucci olasz festő, a hozzánk beosztott őrség tisztje, kit általában korrekt, kifogástalan viselkedéséért ki kell emelnem.
Olaszországban sokat köszönhettem kollégáimnak, (legnagyobbrészt osztrák tisztek voltak, mert német csoporthoz jutottunk, ahol 28-an voltunk magyarok), kik érdeklődésükkel a munkakedvemet sokszor újraélesztették. A fogságban való munka ugyanis nem volt könnyű. A környezet állandóan ugyanaz volt, művészi verseny, új impressziók nem serkentették az embert. Mindig a l’art pour l’art elv szerint készültem valamennyi munkámhoz, mert hisz megrendelő, közönség és sajtó nélkül voltunk éveken át. Soha nem voltam biztos abban, hogy el nem veszik-e dolgaimat, ahogy fényképező készülékeinket és fényképeinket egy félévi engedélyezés után el is vették. A szabad akaratomtól megfosztva, bizony néha igen rossz helyzetben is voltam. De túltettem magamat akkor, ha dolgozhattam.
Képeim hű impressziók a fogolyélet alatt talált artisztikus értékkel bíró természeti dolgok meglátásaiból. Amilyen témákat láttam, úgy igyekeztem azokat különféle technikai előadásban visszaadni. De azért a technikai része mindig csak interpretálója a meglátott témának. Főcélom a tárgyak művészi jellegzetességének vonalak és színekben való utánérzése, a levegőnek, forma- és dekoratív táj-alakulásoknak a visszaadása. A látott dolgok újszerűsége és a fogságban eltöltött élet különbsége a rendes élettől ad még újabb szempontot a képek származásához. Mindig azon voltam, hogy teljes őszinteséggel adjam vissza azt, amit a látott dolgok képekben való letevésekor éreztem.
1918. tavasz kezdetén, mint csererokkant hazatértem és hála az olasz határrendőrség előzékeny vizsgálatának, sikerült képeimet hazahoznom. Egy harmada az ott festett dolgoknak bajtársaimnál maradt, vagy azok családjaihoz jutott, különösen az arcképek, melyek fényképek híján keresett emléktárgyai voltak fogolybajtársaimnak.”

A családi emlékezet szerint maláriát kapott az olasz táborban, úgy került 1918. márciusában csererokkantként haza. Akkor még javában dúlt a háború. Tény, hogy a kicserélendő truppot összeállító kórházi főorvost is megfestette Nocera-ban.
Az ostrom alatt is ragaszkodott a polgári formákhoz – este, reggel (herendi porcelán csészében) az óvóhely pincéjében is három csésze teát ivott. A háborús nélkülözések közben a gyomra rendbejött. Általában savhiánnyal küszködött. (Optacides dobozai játék-katonáim terepasztalát gazdagították.)
A hosszú élet rejtélye – bizonyára az egészséges, tevékeny életmód. Mindig gyalog járt, legföljebb, ha „villanyoson”. (A Százados úti Művésztelep és a Körúti végállomás között a hosszú villamos-utakon sárga detektív-füzeteket olvasott – emlékezik Márta lánya). Lépcsőkön, meredek hegyoldalakon is maga cipelte festő-holmiját: kazetta, kisszék, állvány, olykor napernyő. Kampós sétabotját lóbálva, 88 éves koráig tudott saját lábán járni! Autója sose volt, Géza veje vitte az utolsó években a Fészek klubba, ahol egyre ritkuló pályatársaival szinte hetente találkozgatott, hogy kicseréljék a „témákat”. (Ezt „pofafürdőnek” nevezte.)
Orvosi tanácsra 85 éves korában leszokott a cigarettáról is. Idős korában az ólomtartalmú olajfestékektől viszkető ekcéma gyötörte kezein. Végül 88 évesen a gyomorrák vitte el. Kezelő orvosa, Dr. Kenessey Iván ópiummal enyhítette fájdalmát, s az utolsó hetekben azzal biztatta, hogy gyógyszere már a vámnál van.
Bámulatos tulajdonságának nevezhetjük a változó körülményekhez való folyamatos alkalmazkodó képességét is. Ifjúságának kassai kitérője hasznára vált, mert vidéken remek szakműhelyekhez és iparművészeti ötleteit lelkesen kivitelező kézműves-tanoncokhoz jutott. Utolsó periódusában, az alkatától idegen szoc-reálban sem adta fel: az előírt népi demokratikus témákat erősen dekoratív kontúrozással oldotta meg.
Nagyapámnak kiegyensúlyozott természete, egyenes jelleme, barátságos kedélye volt. Tanulságul leszűrhetjük, hogy a belső harmónia titka a folyamatos alkotó munka lehet. Ehhez viszont feltétlenül szükséges önnön tehetségünk korai felismerése s rengeteg erőfeszítés, hogy azt öntudatosan kibontakoztassuk.

Jegyzetek

1. ^ École Colarossi (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturAktjai)
2. ^ Könyvillusztrációk (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturIllusztracioi)
3. ^ Battlay-illusztrációk (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturBattlayIllusztracioi)
4. ^ Fejlécek, záródíszek (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturFejlecei)
5. ^ Gobelinek (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturGobelinjei)
6. ^ Bútorok, belsők (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturButorai)
7. ^ Festészete - Kibontakozás (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturFesteszeteKibontakozas)
8. ^ A katona-festő (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturFesteszeteHadifogsag)
9. ^ Arckép- és tájképfestő (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturFesteszeteKetHaboruKozt)
10. ^ Pavilonok (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturPavilonjai)
11. ^ Szőnyegek (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturSzonyegei)
12. ^ Porcelándísztárgyak (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturKeramiaPorcelanMuveszete)
13. ^ Rajzok (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturRajzai)
14. ^ Publikált illusztrációk (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturIllusztracioi)
15. ^ Reklámgrafikák (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturReklamGrafikai)
16. ^ [Ex Libris-ek (könyvjegyek) (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturExLibrisEi)
17. ^ Bútorok, belsők (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturButorai)
18. ^ Festmények - Két háború közt (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturFesteszeteKetHaboruKozt)
19. ^ Könyvtáblák (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturKonyvmuveszete)
20. ^ Kerámia- és porcelántárgyak (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturKeramiaPorcelanmuveszete)
21. ^ Tapéta-tervek (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturTapetaTervei)
22. ^ Üvegművészet (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturUvegmuveszete)
23. ^ Herendi porcelánok (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturKeramiaPorcelanMuveszete)
24. ^ Csendéletek (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturCsendeletei)
25. ^ Portrék (http://picasaweb.google.com/mehesb/LakatosArturPortrei)




Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A baloldali könyvkiadó: Cserépfalvi

Cserépfalvi Imre könyvkiadó, könyvkereskedő 115 éve, 1900. július 28-án született.

Tovább


A számítógép atyja

Konrad Ernst Otto Zuse német tudós, feltaláló, a számítógép egyik "atyja" 105 éve 1910. június 22-én született Berlinben.

Tovább


A szemlencse-átültetés úttörője

Szvjatoszlav Fjodorov orosz szemorvos, a szemlencse-átültetés úttörője 15 éve, 2000. június 2-án halt meg.

Tovább


A zabolátlan költő

1431. április 8. Megszületett Francois Villon francia költő

Tovább


Tárgyak, terek, formák, színek összhangja – Életmű-katalógus Lakatos Artúr egyetemes művészetéről