A kórházba való felvételkor és a kórházból való hazaengedéskor nagy az esélye a gyógyszerezési hibáknak. Az egészségügyi ellátás decentralizált és szétaprózott jellege miatt ugyanis ilyenkor egy időre megszakad az ellátás folytonossága, mivel a beteg egymás után több egészségügyi szolgáltatóval is kapcsolatba lép, amelyek közül egyik sem fér hozzá a beteg egészségi állapotára vonatkozó összes információhoz. Vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegeknél akár 95%-a gyógyszerezési hibákat tapasztalhatunk a kórházi felvétel során. Ezeket a hibákat több faktor is okozhatja: lehet, hogy a páciens nem képes arra, hogy pontosan felidézze gyógyszereinek használatát a felvételkor/hazabocsátáskor; lehet, hogy nem kerül minden információ átadásra az egészségügyi szolgáltatók között; és az is megeshet, hogy valamely adatot helytelenül írnak át. A gyógyszerezési hibák mellett több más probléma is előfordulhat, pl. a beteg irritációt vagy szorongást él meg, kellemetlen gyógyszer-mellékhatásokat tapasztal, vagy a további egészségügyi ellátás miatt megnövekedett költségekkel kell számolni. Ennek elkerülése érdekében ezek az átmeneti szakaszok komolyabb figyelmet érdemelnek. Hollandiában számos iránymutatást megfogalmaztak már, amelyek az átmeneti ellátási programok végrehajtását támogatják, magukba foglalva a gyógyszerek összehangolását, a betegeknek szóló tanácsadást és a gyógyszerekkel kapcsolatos információk közötti kommunikációt a beállítások között. Bár a tanulmányok kimutatták, hogy ezek az átmeneti gyógyszerészeti ellátási programok hatékonyan csökkentik a gyógyszeres hibákat, az újbóli hospitalizáció csökkentésére gyakorolt hatásuk ellentmondásos. A jelen tanulmány egy Hollandiában bevezetett gyógyszerészi gondozás, a COACH program eredményességét vizsgálta. Arra voltak kíváncsiak, hogy ez a speciális gondozás a szokásos ellátáshoz képest költséghatékonyabb-e. Mit foglalt magában ez az összetett gyógyszerészi gondozás? A COACH a gyógyszerezés egyeztetéséből, az elbocsátott pácienssel való megbeszélésből és az elsődleges ellátással foglalkozó egészségügyi szolgáltatókkal folytatott kommunikációból állt. A kórházi felvétel és a hazaengedés során a gyógyszerek egyeztetését gyógyszerészeti tanácsadók végezték, akiket gyógyszerészek felügyeltek. (A gyógyszerészeti tanácsadók olyan speciális gyógyszertár-technikusok, akik hároméves főiskolai képzésben részesülnek). A gyógyszeregyeztetés eredményeit megvitatták a rezidensekkel, és szükség esetén kiigazították az előírt terápiát. Majd a láncban soron következő egészségügyi szolgáltató informálása érdekében elkészítették a páciens gyógyszereinek összefoglalását (többnyire a háziorvos és a közösségi gyógyszerész számára). Ez a gyógyszeres összefoglalás felsorolta az összes farmakoterápiát és indokolta a gyógyszerezésben történt változtatásokat. Végül a gyógyszerészeti tanácsadó az összefoglaló segítségével tanácsadásban részesítette a pácienst és/vagy a családját, bemutatva a páciens farmakoterápiájának módosításait. A kontrollált klinikai vizsgálatot a COACH eredményességének ellenőrzése érdekében egy hollandiai általános kórház belgyógyászati osztályán végezték. Minden olyan beteget bevontak a vizsgálatba, aki legalább egy vényköteles gyógyszert kellett hogy szedjen. Mindenekelőtt azt mérték, hogy milyen arányban kerültek vissza a páciensek a kórházba, előre nem látott módon, a hazabocsátást követő első három hónapban. Emellett értékelték az életminőséggel korrigált életévek számát (QALY). (Az utóbbi módszert a különböző gyógyító eljárások hatékonyságának felmérésére használják: azt vizsgálja, hogy egy adott eljárás mennyi és milyen életminőségű évvel hosszabbítja meg az életet, és ez milyen költség árán biztosítható). A költségadatokat költségnaplóval gyűjtötték össze, és kompenzálták a csoportok közti költségkülönbségeket és növekményes költséghatékonysági arányok bizonytalanságát. Összesen 168 beteget vontak be a COACH programba, kontrollcsoportként pedig 151 beteget hagyományos ellátásban részesítettek. A szokásos ellátási körülmények között a kórházi felvétel és az elbocsátás során nem végezték el a gyógyszerek strukturált áttekintését, és az egészségügyi szakemberek a betegek/gondozók vagy a korábbi kórházi nyilvántartások által nyújtott információkat használták fel az előzetesen bevitt gyógyszerekről. Az eredmények nem lettek olyan biztatóak, mint amennyire a körülmények mérlegelése alapján hasznosnak tűnt a COACH program. Nem mutatkozott szignifikáns különbség abban, hogy hány páciens került ismét, nem tervezetten kórházba, ahogy a QALY-analízis sem mutatott jelentős eltérést. A COACH program teljes költségei sem voltak lényegesen alacsonyabbak, mint a szokásos ellátásé. Összességében tehát a tanulmány arra jutott, hogy a COACH program nem volt költséghatékonyabb a szokásos ellátásnál. A Szerzők azonban felhívták a figyelmet arra, hogy a jövőbeni költséghatékonysági vizsgálatoknak a magas kockázatú betegekre kell összpontosítaniuk, és más szempontokat (például káros mellékhatások) is magukba kell foglalniuk, mivel így elképzelhető, hogy a komplex beavatkozás mégis költséghatékonynak fog bizonyulhat. Szemlézte: Cziglényi Boglárka Eredeti közlemény: Karapinar-Çarkıt, Fatma, Ronald van der Knaap, Fatiha Bouhannouch, Sander D. Borgsteede, Marjo JA Janssen, Carl EH Siegert, Toine CG Egberts, Patricia MLA van den Bemt, Marieke F. van Wier, and Judith E. Bosmans. "Cost-effectiveness of a transitional pharmaceutical care program for patients discharged from the hospital." PloS one 12, no. 4 (2017): e0174513.