hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Új EKG képlet segítheti a diasztolés szívelégtelenség diagnosztikát


Új EKG képlet segítheti a diasztolés szívelégtelenség diagnosztikát

| |
 

Az utóbbi évtizedekben szemléletváltás következett be a nehézlégzésben szenvedők és szívelégtelenség tüneteit mutató betegek diagnosztikájában. Míg korábban főképp a szívizom elégtelen kontrakciós képességét tartották a szívelégtelenség okának, újabban a diasztolés funkciózavarok is kitüntetett figyelmet kapnak a diagnózis felállításakor. A modern képalkotó technológia fejlődésének köszönhetően sok esetben sikerült fényt deríteni arra, hogy a tünetek hátterében valójában a szívizom relaxációs zavara állhat.

A szív diasztolés funkcióját a kamrai tágulékonyság és töltőnyomás alapján noninvazív, echokardiográfián alapuló módszerekkel becsüljük. Az eredményeket azonban befolyásolja a beteg neme, testsúlya, életkora, az éppen aktuális keringési státusza, végül pedig a vizsgálatot végző orvos szubjektív ítélete. Az így a kapott értékek nehezen reprodukálhatóak és viszonylag nagy hibalehetőséget hordoznak magukban, Ezzel szemben az EKG objektívebb és könnyen ismételhető vizsgálat. Azonban mindeddig kevés információnk volt a diasztolés szívelégtelenség EKG-jeleiről.

Jogosan merült fel tehát a kérdés, hogy vajon a mindennapi klinikai gyakorlatban nyújthat-e segítséget a diasztolés funkciózavar diagnózisának felállításakor egy olyan egyszerű, bármely kórházi osztályon megtalálható eszköz, mint az EKG?

Erre próbáltak választ találni legújabb kutatásukban Namdar és munkatársai. A zürichi központ idén novemberben publikált, retrospektív vizsgálatában összesen 172 fő szívultrahangos és EKG-vizsgálatát hasonlították össze. A résztvevőket két csoportra osztották, 83 fő került a kontroll, normál diasztolés funkcióval rendelkező csoportba, és 89 beteg alkotta a diasztolés zavarral rendelkező csoportot. A standard, 12 elvezetéses EKG-t két független kardiológus elemezte, a szívultrahangos vizsgálatokat tapasztalt, többtagú kardiológus munkacsoport végezte.

A diasztolés funkciózavar megállapításához a legfrissebb európai ajánlásokat használták. Az adatok feldolgozása után az eredményeket egy 50 fős egészséges kontroll, és másik, a vizsgálattól független 50 fős diasztolés funkciózavarban szenvedő csoport eredményeivel is validálták. Az elektrokardiogramok elemzésekor fény derült arra, hogy a diasztolés zavarok erősen korreláltak a beteg életkorával, a szívfrekvenciával, a PQ-, T-hullám vége és a P-, illetve a Q-hullám közötti (Tend-P, Tend-Q) távolságokkal. Az első és másodfokú diasztolés funkciózavarban szenvedők körében az EKG-n mért PQ-szakasz szignifikánsan hosszabb volt a kontrollcsoporthoz képest (169±28ms és 171±38ms vs. 153±22ms, p<0,005). A jelenség hátterében a bal pitvari eltérések állhatnak. Korábbi vizsgálatokban kimutatták, hogy a PQ-intervallum pontosan meghatározza a pitvari összehúzódás idejét, aminek szerepe van a késő diasztolés kamrai telődésben. Ha a pitvari összehúzódás korábban következik be, a diasztole rövidebb lesz, ezáltal romlik a kamrai funkció.

A szívelégtelenséggel diagnosztizált csoport körében szignifikánsan hosszabbnak bizonyult a korrigált QT-intervallum, mint az egészséges csoportban (QTc, 422±24ms és 434±32ms vs. 409±25ms, p<0,0005). Továbbá a beteg populációban szignifikánsan rövidebb volt Tend-P illetve a Tend-Q szakasz. (rendre: 240±78ms és 276±108ms vs. 373±110ms, p<0,0001; 409±85ms és 447±115ms vs. 526±119ms, p<0,0001). A fenti eredmények alapján a kutatócsoportnak sikerült egy új, korábban nem ismert képletet létrehoznia, ami az életkor, PQ-távolság és a Tend-P távolság felhasználásával diagnosztikus támpontot jelenthet a diasztolés funkciózavar felismeréséhez. Az új formula (Tend–P/[PQxéletkor]) a validációs csoportban tesztelve is jól használhatónak bizonyult, szenzitivitása 82%, specifikussága 93%, pozitív prediktív értéke 93%, negatív prediktív értéke 82% volt. Az új képlet még erősebbnek és biztonságosabban alkalmazhatónak bizonyult, ha azt a szívultrahangos vizsgálattal mért bal pitvari térfogattal korrigálták (LAESVI). Ekkor 90%-os szenzitivitást, 92%-os specifikusságot, 95%-os pozitív, míg 96%-os negatív prediktív értéket mutatott.

Bár a vizsgálat hátrányaihoz tartozik a viszonylag alacsony esetszám, és a jövőben egyéb, kiegészítő vizsgálatok is szükségessé válhatnak, az újonnan létrehozott képlet azonban kecsegtető ígéret lehet a szívizom-relaxációs zavar diagnosztikájában.

Összefoglalta:
dr. Csontos Ágnes Anna
eLitMed.hu

Forrás: Namdar et al. A novel electrocardiographic index for the diagnosis of diastolic dysfunction.



Kulcsszavak

EKG, szívizom

Kapcsolódó anyagok

Az ischaemiás szívbetegség okai és patológiai megjelenési formái

Új EKG képlet segítheti a diasztolés szívelégtelenség diagnosztikát

Terápiás aferézis gyermekkorban

Beat2Phone – egy új egészségügyi alkalmazás Finnországból

Elektrokardiogramműtermékek

Hozzászólások:

1.,   Dr. FAZEKAS TAMÁS mondta   2013. December 05., Csütörtök 15:56:07
Sztem (és több szögedi nyelv- és irodalomtudós, bölcsésztanár szerint) az esetszám (rezgésszám/frekvencia, nyomás, kockázat) nem magas vagy alacsony, hanem nagy vagy kicsi. Nekem is jobban tetszik: nagy kockázat, kis kockázat; nagy rezgésszám, kis rezgésszám, etc. Persze, léehetséges a válasz: kinek a papné, kinek a lánya... Különben érdekes és fontos a cikk. Üdv, Fazekas Tamás dr. prof. DSc, FESC, Szeged

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


Új EKG képlet segítheti a diasztolés szívelégtelenség diagnosztikát