hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Tüdőembóliával komplikált Wegener granulomatosis - esetismertetés


Tüdőembóliával komplikált Wegener granulomatosis - esetismertetés

| |
 

Esetismertetés: 79 éves nőbeteg antibiotikumra nem reagáló köhögés, fogyás, éjszakai izzadás, haemoptoe miatt került kórházi felvételre. Laboratóriumi leleteiben emelkedett CRP, mérsékelt leukocytosis, emelkedett D-dimer és INR szintek voltak láthatóak jó vesefunkció és hemoglobin szintek mellett. Mellkas röntgen multiplex gócos infiltrátumokat mutatott a tüdőkben.

Diagnózisként az ismert bronchiectasia talaján kialakult alsó légúti infekciót véleményeztek, differenciáldiagnózisként felmerült atípusos Mycobacterium fertőzés lehetősége is, antituberculoticus terápia kezdődött. Bronchoscopia során azonban a bronchusokban régi és friss vért találtak. A bronchusváladékból Mycobacterium jelenléte nem volt igazolható. A légúti tünetek, a polyarthritis és a rekedtség (hangszalag-érintettség) felvetették Wegener granulomatosis lehetőségét, melyet az emelkedett cANCA szint alátámasztott.

A hosptalizáció során a kezdetben jó vesefunkció progresszív romlását, hematuriát és proteinuriát valamint a sinusok mucosájának megvastagodását észlelték. Az antituberculotikus kezelés mellett a gyulladásos paraméterek és légúti tünetek nem javultak, ismételten sem volt igazolható Mycobacterium a légúti váladékban, emiatt az antituberkulotikus kezelést leállították, methylprednisolon és cyclophosphamid kezelést indítottak, mely hatására jelentős klinikai javulás volt észlelhető. Három héttel később haemoptoe, láz, hypoxia miatt ismételt hospitalizáció volt szükséges.

Mellkas CT angiográfia megerősítette a tüdőembólia gyanúját, vesefunkciónak megfelelő dózisban heparin, majd K-vitamin antagonista készítménnyel antikoagulálás került beállításra, azonban emellett súlyos epistaxis és felső gastrointestinális vérzés jelentkezett.

Következtetés: A Wegener granulomatosis az ANCA asszociált vasculitisek csoportjába tartozik. Több nagy esetszámú vizsgálatban is megfigyelték a kis és közepes méretű ereket érintő ANCA asszociált vasculitisekben észlehető fokozott vénás thromboemboliás esemény rizikót. Az összefüggés azonban nem teljesen tisztázott. A fokozott kockázat hátterében felmerül az akut és krónikus gyulladás, valamint a proteinuria miatti hyperkoagulibilitás szerepe, és a gyakoribb hospitalizáció, immobilitás lehetősége is.

Egyes vizsgálatok a szokványos thromboembóliás rizikófaktorokkal nem találtak összefüggést. Molekuláris vizsgálatok felvetik PR3-ANCA direkt pathogén szerepét, de felmerült az anti-beta2-GPI illetve a CMV (cytomegalovírus) reaktiváció thrombogén hatása is.

Továbbra sem tisztázott a Wegener granulomatosis talaján kialakult vénás thromboembóliák optimális kezelése, az antikoagulálás módja és időtartama, mely az ezen betegekben észlelt fokozott vérzéses kockázat miatt, nagy körültekintést igényel.

Szemlézte: dr. Godina Gabriella, Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika

Forrás: Hughes M, Burgess J, Parekh N. Wegener’s granulomatosis complicated by pulmonary embolism: a case report and review of the literature. Mod Rheumatol DOI 10.1007/s10165-010-0364-9.

Kapcsolódó anyagok

Kihívások a gyógyszertárak menedzselése során

Hasi fájdalom és anaemia differenciáldiagnózisa - egy ólommérgezett család esete

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Sami és munkatársainak a British Medical Journalben megjelent két áttekintő közleménye a 2007 és 2017 közötti tíz év során megjelent tanulmányokat összegezve arról számol be, hogy a háziorvosok, illetve az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein dolgozó nem pszichiáter szakorvosok (így a sürgősségi osztályokon dolgozók és a társbetegségek kezelői, továbbá a gyermekorvosok) hogyan ismerhetik fel a korai pszichózis jeleit, és hogyan segíthetik a beteget

Tovább


Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


Tüdőembóliával komplikált Wegener granulomatosis - esetismertetés