hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Stroke-központok létesítése és a halálozás


Stroke-központok létesítése és a halálozás

| |
 

A Brain Attack Coalition (BAC) ajánlása szorgalmazza, hogy stroke betegeket ellátó rendszer jöjjön létre kórházi háttérrel. A törekvés eredményeként az Amerikai Egyesült Államokban nőtt a kijelölt stroke-központok száma, de még így is országszerte a sürgősségi kórházak kevesebb, mint 15%-ában létezik ez a gyakorlat. Egyelőre nincsenek konkrét adatok arra vonatkozóan, hogy vajon lényegesen befolyásolná-e a stroke-események kimenetelét az ilyen stroke-központok felállítása, ezért megfigyeléses vizsgálat indult, amelyben összevetették New York állam kijelölt stroke-központtal, illetve a nélkül üzemelő kórházainak halálozási arányait. Ezekben a kórházakban egy év alatt 30 947 beteget kezeltek akut ischaemiás stroke miatt, ebből 15 297 beteget kijelölt stroke-központban.

A stroke-index megállapítása utáni rövid és hosszú távú halálozási arány valamivel jobb volt a stroke-központtal rendelkező kórházak esetén (30 napos periódus alapján 10,1%, illetve 12,5%; 1 éves periódus alapján 22,3%, illetve 26,0%; p<0,001 mindkét esetben). A különbség a stroke kockázati tényezőinek jelenléte és a kórháztól mért távolság szerinti korrekció után is szignifikáns volt (például hogy a beteg kijelölt stroke-központtal vagy a nélkül üzemelő kórház közelében élt). Ráadásul az eredmények különbségei a stroke-ra specifikusnak bizonyultak, vagyis a stroke-központtal és az a nélkül üzemelő kórházakban hasonlónak bizonyultak a gastrointestinalis (GI) vérzés vagy az akut szívinfarktus (AMI) 30 napos halálozási arányai.

Ezek az összefüggések azt mutatják, hogy stroke-központban valamivel jobb túlélésre lehet számítani, mint azzal nem rendelkező kórházban. Azonban elhamarkodott lenne ez alapján azt kijelenteni, hogy a BAC által javasolt stroke-ellátó rendszer felállítása egyértelműen javítaná a klinikai mutatókat. A keresztmetszeti vizsgálat eredményei nem egyértelműen tulajdoníthatók annak, hogy a kórházban van-e stroke-központ, mert egyik oldalról azt látni, hogy azok a kórházak, amelyek önkéntesen csatlakoznak ehhez a programhoz, már eleve magasabb szintű ellátást biztosítnak, mint azok, akik nem vesznek részt benne. Másodsorban a vizsgálat eredményei közti különbség a Pygmalion-hatásból eredhet, vagyis a nagyobb egyéni elvárásokból (például a kijelölt stroke-központ alkalmazottai) jobb eredmények származnak.

Valójában ez a jelenség magyarázza azt, hogy a stroke-központtal rendelkező kórházakban a stroke-halálozás viszonylag kisebb, mint GI vérzések vagy AMI esetén. A szkeptikusokat a BAC-alapú stroke-központok létesítését és a javuló ellátás összefüggését speciálisan értékelő longitudinális vizsgálatokkal lehetne meggyőzni. Ideális esetben ezek a vizsgálatok a stroke-központ létesítése előtti és utáni mutatókat hasonlítanák össze, és más végpontokat is vizsgálnának betegekre vagy gondviselőkre vonatkoztatva, mint például a neurológiai statust, a rokkantságot és az életminőséget.

Eredeti közlemény: Stroke Center Designation and Mortality - JW Neurology
Szemlézte: Pásztor Viktória dr.

Kapcsolódó anyagok

Előzetes rendelkezés

Biológiai terápiák hosszú távú terápiahűsége és a perzisztencia prediktorainak elemzése a teljes magyar psoriasisos betegpopulációban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


Stroke-központok létesítése és a halálozás