hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Rivaroxaban a vénás tromboembólia kezelésére, az EINSTEIN vizsgálat


Rivaroxaban a vénás tromboembólia kezelésére, az EINSTEIN vizsgálat

| |
 

Bevezetés: A rivaroxaban a Xa faktor inhibitora, mely Magyarországon vénás tromboembólia (VTE) megelőzésére törzskönyvezett, elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten átesett felnőtt betegeknél. Ellentétben a hagyományos kezeléssel e készítmény heparin bevezetés nélkül, orálisan, fix dózisban adható monitorozás nélkül, étel- és gyógyszerinterakciókkal nem kell számolni.
Jelen vizsgálatban nem a preventív hatását, hanem vénás tromboembóliák kezelése során vizsgálták. A hagyományos kezelést a rivaroxaban kezeléssel hasonlították össze hatékonysági és biztonságossági szempontból.

Módszerek: Jelen közleményben az EINSTEIN program 2007 és 2009 között lefolytatott két tanulmánya került ismertetésre. Az első, nyílt tanulmányba 3449 akut, szimptómás mélyvénás trombózisban szenvedő beteget randomizáltak, akiket vagy enoxaparine és K-vitamin antagonista gyógyszerrel, vagy rivaroxabannal (három hétig napi 2x15mg, majd napi 1x20mg) kezeltek 3, 6 illetve 12 hónapon keresztül a kezelőorvos javaslatának megfelelően. A másik, kettős vak tanulmányban1197, korábbi vénás tromboembóliás eseményen átesett beteget kezeltek 6 vagy 12 hónapon át rivaroxabannal (napi 1x20mg) vagy placebóval, akik azt megelőzően már 6-12 hónapon keresztül részesültek K-vitamin antagonista vagy rivaroxaban kezelésben.
A primer hatékonysági végpont a szimptómás, rekurrens tromboembólia volt, a fő biztonságossági végpont pedig a major és/vagy klinikailag releváns vérzés volt. A másodlagos végpontok a halálozás és a vaszkuláris események voltak.

Eredmények: Az első vizsgálatban rekurráló vénás tromboembóliás eseményt a hagyományos kezelésben részesülők 3 %-ában, a rivaroxabannal kezeltek 2,1%-ában észleltek (p<0,001), vérzést pedig mindkét kezelési ágban 8,1%-ban ismertek fel. A kezelés időtartama alatt vaszkuláris esemény hagyományos kezelés mellett 0,7%-ban, rivaroxaban kezelés mellett 0,8%-ban alakult ki.
A második vizsgálatban rekurráló tromboembóliás esemény a rivaroxabannal kezeltek körében 1,3%-ban, placebóval kezeltek esetében pedig 7,1%-ban fordult elő (p<0,001), major vérzés rivaroxaban mellett 0,7%-ban volt észlelhető, míg placebó kezelés mellett nem fordult elő (p=0,11).

Következtetés: Akut mélyvénás trombózis kezelésében a rivaroxaban a hagyományos kezeléssel megegyező hatékonyságú, tartós kezelés esetén pedig hatékony a rekurráló események kivédésében elfogadható vérzéses kockázat mellett. A nettó klinikai haszon pedig egyértelműen támogatja a rivaroxaban alkalmazását a vizsgált kórképekben. A halálozás és vaszkuláris események tekintetében egyik vizsgálatban sem észleltek szignifikáns különbséget a két kezelési ág között., valamint a rivaroxaban májtoxikus hatását sem tapasztalták.


Szemlézte: . Godina Gabriella, Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika

Forrás: The EINSTEIN Investigators. Oral Rivaroxaban for Symptomatic Venous Thromboembolism. The New England Journal of Medicine 2010




Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A cukoripar érdekei

Összesen 60 tanulmányt elemzése alapján (28 vizsgálat és 32 áttekintő közlemény) a kutatók azt állapították meg, hogy a független vizsgálatokhoz képest azok a tanulmányok, amelyeket az üdítőital-gyártók finanszíroztak, szignifikánsan nagyobb arányban jutottak arra a következtetésre, hogy nincs összefüggés az üdítőital-fogyasztás, valamint az elhízás és a diabetes között.

Tovább


Az apoptózisgátlás gátlása – fókuszban az MCL1

Az apoptózis szabályozásáért az úgynevezett Bcl-2 gén-, illetve proteincsalád tagjai a felelősek (Bcl-2: B-cell lymphoma 2), amelyek közül egyesek serkentik a sejthalált (pl. BAX, BAK), míg mások (pl. Bcl-X, Bcl-2, MCL1) gátolják.

Tovább


A perindopril/indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval szerzett gyakorlati tapasztalataink -- Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1)

A rendelkezésre álló számos gyógyszeres terápiás lehetőség ellenére az optimális vérnyomáskontroll aránya mindössze 20-40%-ra tehető Európa-szerte. Ennek hátterében jelentős szerepe van az igen kedvezőtlen adherenciát eredményező többszörös szabad kombinációknak is. Habár a közel két évtizede megjelenő, és azóta folyamatosan egyre inkább teret hódító fix dózisú kettős kombinációk előnyösen alkalmazhatóak, a betegek jelentős részénél (>30%) azonban legalább három különféle támadáspontú gyógyszer adására van szükség az optimális vérnyomáskontrollhoz. Ennek megfelelően racionális igény mutatkozott a hármas fix kombinációk iránt. A Magyarországon tavaly óta elérhető, ACE-gátló perindoprilt, tiazidszerű diuretikum indapamidot és kalciumcsatorna-blokkoló amlodipint tartalmazó fix kombinációval szerzett tapasztalataink (ABPM-vizsgálatokkal igazolva) azt mutatják, hogy a kardiológiai társbetegséggel rendelkező hypertoniás betegek körében való rutinszerű alkalmazással jelentősen javítható a betegek terápiás fegyelme, illetve ezen keresztül a hosszú távú vérnyomáskontroll.

Tovább


Playback színház az orvosképzésben

A modern orvosképzésben egyre jobban előtérbe kerül a korai klinikai tapasztalat szükségessége. Ebben pedig nagy szerepe van az empátiának, a bizalom kialakításának és a jó kommunikációs készségeknek. A playback színház ezen értékek kialakításában és megosztásában nyújt segítséget.

Tovább


Rivaroxaban a vénás tromboembólia kezelésére, az EINSTEIN vizsgálat