hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Rivaroxaban a vénás tromboembólia kezelésére, az EINSTEIN vizsgálat


Rivaroxaban a vénás tromboembólia kezelésére, az EINSTEIN vizsgálat

| |
 

Bevezetés: A rivaroxaban a Xa faktor inhibitora, mely Magyarországon vénás tromboembólia (VTE) megelőzésére törzskönyvezett, elektív csípő- vagy térdprotézis műtéten átesett felnőtt betegeknél. Ellentétben a hagyományos kezeléssel e készítmény heparin bevezetés nélkül, orálisan, fix dózisban adható monitorozás nélkül, étel- és gyógyszerinterakciókkal nem kell számolni.
Jelen vizsgálatban nem a preventív hatását, hanem vénás tromboembóliák kezelése során vizsgálták. A hagyományos kezelést a rivaroxaban kezeléssel hasonlították össze hatékonysági és biztonságossági szempontból.

Módszerek: Jelen közleményben az EINSTEIN program 2007 és 2009 között lefolytatott két tanulmánya került ismertetésre. Az első, nyílt tanulmányba 3449 akut, szimptómás mélyvénás trombózisban szenvedő beteget randomizáltak, akiket vagy enoxaparine és K-vitamin antagonista gyógyszerrel, vagy rivaroxabannal (három hétig napi 2x15mg, majd napi 1x20mg) kezeltek 3, 6 illetve 12 hónapon keresztül a kezelőorvos javaslatának megfelelően. A másik, kettős vak tanulmányban1197, korábbi vénás tromboembóliás eseményen átesett beteget kezeltek 6 vagy 12 hónapon át rivaroxabannal (napi 1x20mg) vagy placebóval, akik azt megelőzően már 6-12 hónapon keresztül részesültek K-vitamin antagonista vagy rivaroxaban kezelésben.
A primer hatékonysági végpont a szimptómás, rekurrens tromboembólia volt, a fő biztonságossági végpont pedig a major és/vagy klinikailag releváns vérzés volt. A másodlagos végpontok a halálozás és a vaszkuláris események voltak.

Eredmények: Az első vizsgálatban rekurráló vénás tromboembóliás eseményt a hagyományos kezelésben részesülők 3 %-ában, a rivaroxabannal kezeltek 2,1%-ában észleltek (p<0,001), vérzést pedig mindkét kezelési ágban 8,1%-ban ismertek fel. A kezelés időtartama alatt vaszkuláris esemény hagyományos kezelés mellett 0,7%-ban, rivaroxaban kezelés mellett 0,8%-ban alakult ki.
A második vizsgálatban rekurráló tromboembóliás esemény a rivaroxabannal kezeltek körében 1,3%-ban, placebóval kezeltek esetében pedig 7,1%-ban fordult elő (p<0,001), major vérzés rivaroxaban mellett 0,7%-ban volt észlelhető, míg placebó kezelés mellett nem fordult elő (p=0,11).

Következtetés: Akut mélyvénás trombózis kezelésében a rivaroxaban a hagyományos kezeléssel megegyező hatékonyságú, tartós kezelés esetén pedig hatékony a rekurráló események kivédésében elfogadható vérzéses kockázat mellett. A nettó klinikai haszon pedig egyértelműen támogatja a rivaroxaban alkalmazását a vizsgált kórképekben. A halálozás és vaszkuláris események tekintetében egyik vizsgálatban sem észleltek szignifikáns különbséget a két kezelési ág között., valamint a rivaroxaban májtoxikus hatását sem tapasztalták.


Szemlézte: . Godina Gabriella, Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika

Forrás: The EINSTEIN Investigators. Oral Rivaroxaban for Symptomatic Venous Thromboembolism. The New England Journal of Medicine 2010




Kapcsolódó anyagok

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Encephalitis lethargica

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Sami és munkatársainak a British Medical Journalben megjelent két áttekintő közleménye a 2007 és 2017 közötti tíz év során megjelent tanulmányokat összegezve arról számol be, hogy a háziorvosok, illetve az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein dolgozó nem pszichiáter szakorvosok (így a sürgősségi osztályokon dolgozók és a társbetegségek kezelői, továbbá a gyermekorvosok) hogyan ismerhetik fel a korai pszichózis jeleit, és hogyan segíthetik a beteget

Tovább


Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


Rivaroxaban a vénás tromboembólia kezelésére, az EINSTEIN vizsgálat