hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Nincs bizonyíték a vénás thromboembolia általános profilaxisára


Nincs bizonyíték a vénás thromboembolia általános profilaxisára

| |
 

Számos nemzeti szervezet javasolja, hogy a vénás thromboembolia (VTE) megelőzése céljából kórházi ellátásra szoruló betegeket rutinszerűen nem frakcionált heparinnal (UFH) vagy kis molekulasúlyú heparinnal (LMWH) kezeljenek.

Egy új irányelvben az Amerikai Orvosi Kollégium azt mondja, hogy nincs bizonyíték a rutinszerű profilaxisra, és megfogalmaz három ajánlást a kórházi ellátásra szoruló és azon belül a stroke-betegek VTE-megelőzése céljából:
• A UFH- és LMWH-profilaxisnak a haszon/kockázat mérlegelése alapján kell történnie, és szükségtelen kis VTE-kockázatú betegek esetén.
• UFH vagy LMWH: A rendelkezésre álló adatok alapján egyik sem előnyösebb a másiknál.
• A kompressziós harisnya viselése nem ajánlott, mivel nem hatékony a VTE megelőzésében és a halálozási arány csökkentésében, és mert az alsó végtagok bőrének tónusát rontja.

Mivel a kis kockázatú betegek számára nem előnyös, ez az új irányelv nem támogatja az általános VTE-profilaxist a kórházi ellátásra szoruló betegek esetében. Megfontoltan kell mérlegelni, hogy nyilvánvaló kockázati tényezők hiányában a VTE-profilaxis elmaradjon, míg a legalább egy kockázati tényezővel terhelt, nem vérzékeny beteg megkapja az UFH- vagy LMWH-kezelést.

Annak ellenére, hogy számos kockázatbecslő eszköz a rendelkezésre áll, nincs meggyőző bizonyíték egyetlen eszköz elfogadásához. Érdekes, hogy az irányelv ezzel a provokatív állítással zárul: „Bármilyen kockázatbecslő standard vagy elfogadott módszer hiányában, a kezelőorvos feladata eldönteni, hogy a kezelt betegek közül kinek lesz javára a VTE-profilaxis, viszont az összes beteget célzó megfontolásnak helye nincs.”

Forrás: Journal Watch General Medicine, 2011. November 22-i számában.


Kulcsszavak

thromboembolia, profilaxis, kis molekulasúlyú heparin, nem frakcionált heparin

Kapcsolódó anyagok

Visszatérő hólyaghurut bizonyítékokon alapuló korszerű megelőzési lehetőségei

A tartós alvadásgátló kezelés néhány aktuális kérdése

A túlzott antibiotikum-használat pszichológiája

Vesicoureteralis reflux betegséghez társuló fertőzések egyéves kor alatti gyermekek esetében: a folyamatos antibiotikum-prevenció hatása a rezisztens kórokozók prevalenciájára

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


Nincs bizonyíték a vénás thromboembolia általános profilaxisára