hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Mire is van szüksége a távolodónak?


Mire is van szüksége a távolodónak?

| |
 

„Egy homokszemben látni a világot
A mennyet egy vadvirágban
A végtelent tartani ujjaid közt
És az örökkévalót egy órában.”
William Blake

B.J.Miller szuggesztív, kora-negyvenes, palliatív ellátásban dolgozó orvos a san francisco-i Zen Hospice programban. Mindkét lábát és a bal kézfejét csonkolni kellett egy fiatalkori súlyos áramütéses baleset miatt. TED-előadásában azzal a nyugalommal adja át gondolatait az életvégi ellátás minőségéről és fontosságáról, melyet egy végső határokig eljutott és onnan visszatért tudhat sugározni. Megosztja élményeit velünk, akik csak könyvekből, betegeink történetéből és empátiás beleérzésünk segítségével ismerjük a halál közelségét: a rettegést a test megváltozásától, átalakulásától.

Mindannyian páciensek, azaz a szó eredeti értelmében „szenvedők” vagyunk – állítja Miller a buddhizmus alaptételével egybehangzóan. Az emberi léttel szükségszerűen együtt jár a szenvedés, akár az élettel a halál. A szenvedésnek azonban van változtatható, szükségtelen része, melyet a nyugati kultúrában gyógyító intézményekben kezelnek, csillapítanak.



A kórházak a traumák, a betegség és a fájdalom intézményei. A betegségközpontúság mellett azonban szükség van emberközpontú ellátásra is, különösen az élet utolsó időszakában. Miller megérteti velünk, hogy az életvégi támogatáson túl az öregedés folyamatának mindegyik stádiumában –és hát születésünktől kezdődően öregszünk, haladunk életünk vége felé- szükségünk van enyhülésre, a jól-lét megtapasztalására.

Nem a halál ellenében, hanem éppen miatta lehet megtanulnunk jól megélni az életünket és azt, hogy hogyan tegyük életünket csodássá, nem csak elviselhetővé. Az élet vége felé közeledve felfelé ívelő folyamat részesei lehetünk, ha megtanuljuk „vadul szeretni a jelen pillanat tökéletességét”. Miller megtanít arra, hogy a kórházi, ablaktalan betegszobába becsempészett hógolyó milyen érzéki örömöt okozhat, ahogy olvadó csöppekben érintkezik a fedetlen bőrrel.

A végstádiumba érkező páciens, a krónikus, gyógyíthatatlan betegséggel küzdő, vagy demens beteg szenvedése nem a szavak szintjén csökkenthető. A velük töltött együttérző kapcsolatban –Miller megfogalmazásában: reflektív támogatóként- rávezeti őket arra, hogy mi jelenti számukra a legmegfelelőbb étket és azt kínálja föl nekik ehető táplálék, vagy illatokból, érintésekből, kedves látványból, hangokból álló szimbolikus falatok, vagy éppen csönd formájában, melyek érzéki-esztétikai örömet okoznak a távozónak.

Mire is van szüksége a távolodónak: kényelemre, önmaga és hozzátartozói tehermentesítésére, egzisztenciális békére, a csoda és a spiritualitás élményének átélésére. A szépség mindenben ott van. A végső kapuig tehát „szeressük a jelenünket az érzékeinken és a testünkön keresztül, ami által élünk és meghalunk”.

Tremkó Mariann
eLitMed.hu
2018.03.28


Kulcsszavak

palliatív ellátás, halál, spiritualitás, rítus

Kapcsolódó anyagok

Fizikai inaktivitás és aktivitás. Cardiovascularis kár és haszon

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Orális antikoagulánsok hatékonysága és biztonságossága

Az ARISTOPHANES retrospektív, megfigyeléses vizsgálatban számos adatforrás felhasználásával hasonlították össze nagyszámú non-valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő, nem K-vitamin-antagonista típusú orális antikoagulánst (NOAC) vagy warfarint szedő betegnél a stroke/szisztémás embolizáció és a súlyos vérzés gyakoriságát.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


A statin használata növeli a diabestes kockázatát

A statint szedők körében különös hangsúlyt kell fordítani a diabetes megelőzésére.

Tovább


Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog.

Tovább