hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Májbetegek véralvadási zavarai


Májbetegek véralvadási zavarai

| |
 

A krónikus májbetegek véralvadási zavaraival elsősorban gastrointestinális vérzések kapcsán találkozunk, de nem szabad elfelejteni, hogy a máj nem csupán a véralvadási faktorok szintéziséért felelős, hanem antikoaguláns faktorokat is termel. A krónikus májbetegség szövődményei is kettősek lehetnek: egyrészt vezethet hemorrhagiához mely akár életet veszélyeztető vérvesztéssel is járhat, másrészt thrombophilia hajlamhoz is.

Armando Tripodi a NEJM hasábjain megjelent cikkében kiválóan összefoglalja azokat a pro- és antikoaguláns tényezőket, melyeket májbetegeknél figyelembe kell vennünk. Parenchymás májelégtelenségben a vérzésnek kedvez: a II, VII, IX, X, XI-es véralvadási faktorok csökkent szintje, a dysfibrinogenaenamia, a thrombocytopenia, vérlemezkék funkciózavara, a thrombopoietin csökkent szintje, az alacsony alfa-2-antiplazmin szint, és emelkedett tPA. A trombózisnak kedvez az emelkedett von Willebrand és VIII-as faktor, a csökkent Protein C és S, illetve a plazminogén alacsony szintje.

A cirrhosis betegek egyik vezető haláloka a portális vénás nyomás emelkedése miatti varixvérzés, ugyanakkor a képalkotó vizsgálatok egyre szélesebb körű elterjedésével egyre gyakrabban kerül felismerésre a portális vénák trombózisa, mely a akár a májelégtelenség oki tényezője is lehet. Felvetődik, hogy májbetegeknél gyakran tapasztalható megnyúlt prothrombin idő, nem jár feltétlenül vérzési hajlam növekedésével. Ha májbetegeknél derül ki trombózis, magas INR érték esetén sem szabad minden esetben visszariadnunk az antikoaguláns kezestől, a véna portae trombózisa esetén TIPS beültetése is megfontolandó. A vita nem eldöntött, melyet jól mutat a cikk kapcsán a NEJM-ben megjelent levelezés is.

A probléma megválaszolására klinikai vizsgálat is nehezen szervezhető, hiszen óriási egyéni különbségek vannak a hepatikus decompensatio vascularis és parenchymás arányában, illetve abban, hogy a parenhymás komponens mely enzimeket érinti. Mint számos bonyolult helyzetben itt is megfogalmazható, hogy EGYÉNI MÉRLEGELÉS szükséges. Ha a klinikus véleménye szerint például a korábbi vérzések, a nyelőcsővénák varicositása, az anaemia alapján a vérzés veszélye a nagyobb, akkor az antikoaguláns kezelés nem javasolt, egyéb esetben a májbetegek trombózisát is kezelni kell konzervatívan vagy műtéttel.


Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kis János Tibor

Forrás: The Coagulopathy of Chronic Liver Disease

Kapcsolódó anyagok

Előzetes rendelkezés

Biológiai terápiák hosszú távú terápiahűsége és a perzisztencia prediktorainak elemzése a teljes magyar psoriasisos betegpopulációban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


Májbetegek véralvadási zavarai