TARTALOM

 VISSZA

 


Májbetegek véralvadási zavarai


Májbetegek véralvadási zavarai

| |
 

A krónikus májbetegek véralvadási zavaraival elsősorban gastrointestinális vérzések kapcsán találkozunk, de nem szabad elfelejteni, hogy a máj nem csupán a véralvadási faktorok szintéziséért felelős, hanem antikoaguláns faktorokat is termel. A krónikus májbetegség szövődményei is kettősek lehetnek: egyrészt vezethet hemorrhagiához mely akár életet veszélyeztető vérvesztéssel is járhat, másrészt thrombophilia hajlamhoz is.

Armando Tripodi a NEJM hasábjain megjelent cikkében kiválóan összefoglalja azokat a pro- és antikoaguláns tényezőket, melyeket májbetegeknél figyelembe kell vennünk. Parenchymás májelégtelenségben a vérzésnek kedvez: a II, VII, IX, X, XI-es véralvadási faktorok csökkent szintje, a dysfibrinogenaenamia, a thrombocytopenia, vérlemezkék funkciózavara, a thrombopoietin csökkent szintje, az alacsony alfa-2-antiplazmin szint, és emelkedett tPA. A trombózisnak kedvez az emelkedett von Willebrand és VIII-as faktor, a csökkent Protein C és S, illetve a plazminogén alacsony szintje.

A cirrhosis betegek egyik vezető haláloka a portális vénás nyomás emelkedése miatti varixvérzés, ugyanakkor a képalkotó vizsgálatok egyre szélesebb körű elterjedésével egyre gyakrabban kerül felismerésre a portális vénák trombózisa, mely a akár a májelégtelenség oki tényezője is lehet. Felvetődik, hogy májbetegeknél gyakran tapasztalható megnyúlt prothrombin idő, nem jár feltétlenül vérzési hajlam növekedésével. Ha májbetegeknél derül ki trombózis, magas INR érték esetén sem szabad minden esetben visszariadnunk az antikoaguláns kezestől, a véna portae trombózisa esetén TIPS beültetése is megfontolandó. A vita nem eldöntött, melyet jól mutat a cikk kapcsán a NEJM-ben megjelent levelezés is.

A probléma megválaszolására klinikai vizsgálat is nehezen szervezhető, hiszen óriási egyéni különbségek vannak a hepatikus decompensatio vascularis és parenchymás arányában, illetve abban, hogy a parenhymás komponens mely enzimeket érinti. Mint számos bonyolult helyzetben itt is megfogalmazható, hogy EGYÉNI MÉRLEGELÉS szükséges. Ha a klinikus véleménye szerint például a korábbi vérzések, a nyelőcsővénák varicositása, az anaemia alapján a vérzés veszélye a nagyobb, akkor az antikoaguláns kezelés nem javasolt, egyéb esetben a májbetegek trombózisát is kezelni kell konzervatívan vagy műtéttel.


Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kis János Tibor

Forrás: The Coagulopathy of Chronic Liver Disease

Kapcsolódó anyagok

Ápolásról másként, avagy miről is beszélünk?

Hormezis a modern orvoslásban

A vénás pangás rontja a veseműködést - fikció vagy valóság?

Acetilszalicilsav (ASA) 75 vagy 100 mg?

Génmódosított T-sejtekkel a daganatok ellen - a 67-es betegtől a kiméra antigénreceptorokig

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Tovább


Az orális antikoagulánsok hosszú távú alkalmazhatósága idős korban PF esetén nemzetközi konszenzusdokumentum eredményei alapján (OAC-FORTA 2016)

Az oralis antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk az idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban. A hatékonyság, a tolerálhatóság és a biztonságosság alapján létrehozott FORTA (Fit fOR The Age) klasszifikáció során 4 alkalmazhatósági kategóriába sorolták a jelenleg széles körben használt antikoagulánsokat. A szavazás alapjául szolgáló bizonyítékokat nagy klinikai RC-tanulmányokból választották ki. 10 nyugat-európai szakértő egymástól függetlenül értékelte használhatóságukat az idős populációban.

Tovább


NOAC kezeléssel együtt járó major vérzéses események rizikója: a „real-world” vizsgálatok szisztematikus áttekintése

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek non-valvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixaban terápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal összevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.

Tovább


Szénhidrátfogyasztás és mortalitás

Bár számos randomizált kontrollált vizsgálat tanulmányozta az alacsony szénhidráttartalmú diéták hatását, és ezek azt mutatták, hogy rövid távon a testsúly és a kardiometabolikus kockázat csökkenésével járnak együtt, a hosszabb utánkövetés nehéz kivitelezhetősége miatt ezek a tanulmányok nem szolgáltattak adatot a mortalitási kockázat alakulásával kapcsolatban.

Tovább


Májbetegek véralvadási zavarai