hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Májbetegek véralvadási zavarai


Májbetegek véralvadási zavarai

| |
 

A krónikus májbetegek véralvadási zavaraival elsősorban gastrointestinális vérzések kapcsán találkozunk, de nem szabad elfelejteni, hogy a máj nem csupán a véralvadási faktorok szintéziséért felelős, hanem antikoaguláns faktorokat is termel. A krónikus májbetegség szövődményei is kettősek lehetnek: egyrészt vezethet hemorrhagiához mely akár életet veszélyeztető vérvesztéssel is járhat, másrészt thrombophilia hajlamhoz is.

Armando Tripodi a NEJM hasábjain megjelent cikkében kiválóan összefoglalja azokat a pro- és antikoaguláns tényezőket, melyeket májbetegeknél figyelembe kell vennünk. Parenchymás májelégtelenségben a vérzésnek kedvez: a II, VII, IX, X, XI-es véralvadási faktorok csökkent szintje, a dysfibrinogenaenamia, a thrombocytopenia, vérlemezkék funkciózavara, a thrombopoietin csökkent szintje, az alacsony alfa-2-antiplazmin szint, és emelkedett tPA. A trombózisnak kedvez az emelkedett von Willebrand és VIII-as faktor, a csökkent Protein C és S, illetve a plazminogén alacsony szintje.

A cirrhosis betegek egyik vezető haláloka a portális vénás nyomás emelkedése miatti varixvérzés, ugyanakkor a képalkotó vizsgálatok egyre szélesebb körű elterjedésével egyre gyakrabban kerül felismerésre a portális vénák trombózisa, mely a akár a májelégtelenség oki tényezője is lehet. Felvetődik, hogy májbetegeknél gyakran tapasztalható megnyúlt prothrombin idő, nem jár feltétlenül vérzési hajlam növekedésével. Ha májbetegeknél derül ki trombózis, magas INR érték esetén sem szabad minden esetben visszariadnunk az antikoaguláns kezestől, a véna portae trombózisa esetén TIPS beültetése is megfontolandó. A vita nem eldöntött, melyet jól mutat a cikk kapcsán a NEJM-ben megjelent levelezés is.

A probléma megválaszolására klinikai vizsgálat is nehezen szervezhető, hiszen óriási egyéni különbségek vannak a hepatikus decompensatio vascularis és parenchymás arányában, illetve abban, hogy a parenhymás komponens mely enzimeket érinti. Mint számos bonyolult helyzetben itt is megfogalmazható, hogy EGYÉNI MÉRLEGELÉS szükséges. Ha a klinikus véleménye szerint például a korábbi vérzések, a nyelőcsővénák varicositása, az anaemia alapján a vérzés veszélye a nagyobb, akkor az antikoaguláns kezelés nem javasolt, egyéb esetben a májbetegek trombózisát is kezelni kell konzervatívan vagy műtéttel.


Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kis János Tibor

Forrás: The Coagulopathy of Chronic Liver Disease

Kapcsolódó anyagok

Pályázati Felhívás - Segítő szakmában dolgozó alkotók részére

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább


Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé? Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő kezelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hypertoniában az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

Tovább


A random variancia mint karcinogén tényező?

Egyes ráktípusoknál egy eddig nem tárgyalt, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

Tovább


Májbetegek véralvadási zavarai