hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Linagliptin 2-es típusú diabetes mellitusban- a szív és a vese védelmében


Linagliptin 2-es típusú diabetes mellitusban- a szív és a vese védelmében

| |
 

A népbetegségnek számító 2-es típusú diabetes mellitus kezelésében használt orális antidiabetikumok között újabban fontos szerepet nyertek a dipeptidil-peptidáz IV (DPP-4) gátlók. Hatásukat a bélnyálkahártya által termelt inkretinhormon-rendszeren keresztül fejtik ki, a glükagon-like peptid-1 (GLP-1) és gastricus inhibitor polypeptid (GIP) szekréciójának fokozása által serkentik az inzulinelválasztást és gátolják a glükagonfelszabadulást. Alkalmazhatóak első- vagy másodvonalbeli szerként, amennyiben a metformin kontraindikált vagy nem hozott megfelelő eredményt.

Előnyük a többi antidiabetikumhoz képest, hogy alkalmazásuk során ritkábban lép fel hypoglykaemia, nem okoznak testsúlygyarapodást, könnyen adagolhatóak és jól tolerálhatóak. Az ismert pozitív tulajdonságok mellett az utóbbi években új, eddig kevésbé vizsgált hatásaikra is fény derült.

A cardiovascularis kockázat csökkentése

A DPP-4 gátló linagliptin cardiovascularis hatását értékelték egy összehasonlító, fázis III. vizsgálatban. A két éven át tartó, prospektív vizsgálatba olyan 2-es típusú diabeteses betegeket vontak be, akiknél a metformin nem hozott megfelelő terápiás választ, így kezelésüket glimepirid vagy linagliptin adásával kellett kiegészíteni.

Míg a vércukorszint-csökkentés terén hasonló eredményeket sikerült elérni mindkét csoportban, a linagliptinnel kezelt betegek esetében a cardiovascularis események (súlyos angina pectoris, akut myocardialis infarktus, stroke, szívhalál) kisebb százalékban fordultak elő [12 eset (2%) a 776 főből], mint a glimepiridterápiában részesülők körében [26 (3%) esetben a 775 főből]. A linagliptincsoportban csökkent a cardiovascularis kockázat (RR 0,46, 95% CI 0,23-0,91; p = 0.0213) és szignifikánsan kisebb volt a nem halálos kimenetelű stroke előfordulása (RR 0,27, 95% CI 0,08–0,97; p = 0,0315).

A linagliptin cardioprotektív hatását mérték fel egy metaanalízisben nyolc vizsgálat eredményei alapján. A vizsgálatokba összesen 5239 beteget vontak be, akiket más antidiabetikumon túl linagliptid- vagy placebokezelésben részesítettek.

A cardiovascularis kockázat szignifikánsan kisebbnek bizonyult az első csoportban (HR 0,34, 95% CI 0,16–0,70). Az analízisből az is kiderült, hogy a linagliptinnel kezelt betegek esetében a cardiovascularis kockázat kisebbnek bizonyult, mint a sulfanilureával vagy α-glükozidáz-inhibitorral kezelt diabeteses betegek esetében.
Az eredmények hátterében álló mechanizmus még nem teljesen tisztázott. A feltételezett okok között szerepel, hogy a többi orális antidiabetikumhoz képest a linagliptin használata során kevesebb hypoglykaemiás epizód lép fel.

A hypoglykaemia jelentősen rontja a mortalitást, így önmagában is kockázati tényezőnek tekinthető. Ezen kívül a linagliptin használata nem vezet testsúlygyarapodáshoz, kedvezően befolyásolja a lipidprofilt, továbbá ismert antioxidáns hatása is, ami védő faktort jelent az érrendszer számra. Újabb preklinikai vizsgálatok szerint a DPP-4 a gyulladás folyamatában is részt vesz, így a DPP-4 gátlás gyulladásgátló hatású.


Linagliptin veseelégtelenségben

A linagliptin az első olyan DPP-4 gátló, ami főleg a májon és az epeutakon keresztül választódik ki, és csak 5%-ban ürül a vesén keresztül változatlan formában. Míg a többi inkretintengelyen ható szer adagolását meg kell változtatni csökkent vesefunkció esetén, ez a linagliptin esetén nem szükséges.

Egy 133 főt bevonó, egy éven át tartó kettős vak vizsgálat során az egyéb háttérterápiában részesülő betegek véletlen besorolás alapján placebót vagy linagliptint kaptak kiegészítő kezelésként. Az első év végén szignifikáns különbség lépett fel a HBA1C-szint csökkenésében a két csoport között (-0,71% vs. -0,01%, p < 0,0001). Sem a linagliptin, sem a placebo nem befolyásolta azonban a vesefunkciót (eGFR -0,8 vs -2,2 ml/min/1,73 m2) és a vizsgált időintervallum során egyszer sem fordult elő gyógyszer okozta veseelégtelenség. Hypoglykaemiás események mindkét csoportban igen kis számban (összesen háromszor) fordultak elő.

Egy másik összehasonlító fázis III. vizsgálatba 969, linagliptinnel kezelt beteget vontak be. A becsült GFR (eGFR) értékek alapján normális veseműködésű, illetve 2-3-4-es súlyosságú veseelégtenségben szenvedők csoportjába sorolták a résztvevőket. A normál vesefunkciójú betegek esetén a linagliptin átlagkoncentrációja 5,93 nmol/l (56,3%)-nek, míg a különböző vesefunkciójú betegek esetében ez rendre 6,07 nmol/l (62,9%), 7,34 nmol/l (58,6%) és 8,13 nmol/l (49,8%)-nek bizonyult. A vesebetegség nem befolyásolta szignifikánsan a linaglipitinszinteket.

Bár az eredmények eddig igen kecsegtetőek, a témában további kutatások folynak. A jövőben feltehetően még többet tudhatunk meg a DPP-4 gátlók pozitív – és esetleges káros hatásairól.

Forrás:
Baptist Gallwitz. Safety and efficacy of linagliptin in type 2 diabetes patients with common renal and cardiovascular risk factors
Ther Adv Endocrinol Metab. 2013 June; 4(3): 95–105.
doi: 10.1177/2042018813486165


dr. Csontos Ágnes Anna
eLitMed.hu
2013.0719


Kulcsszavak

T2DM, linagliptin, cardiovascularis kockázat

Kapcsolódó anyagok

A cukoripar érdekei

Nem szteroid gyulladáscsökkentők cardiovascularis kockázata

Cardiovascularis öregedés

A 2-es típusú diabetes mellitus megjelenési gyakorisága a magyar hypertoniás populációban

Cardiovascularis biztonságossági vizsgálatok SGLT-2-gátló antidiabetikumokkal 2-es típusú diabetesben

Hozzászólások:

1.,   Kis János Tibor mondta   2013. Július 20., Szombat 12:15:00
A linagliptin kiváló készítmény, kár hogy még csak metformin mellé adható, és ezért még nem használhatjuk ki a vese-neutrális hatását! Köszönjünk a kiváló összefoglalót.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mire is van szüksége a távolodónak?

A végstádiumba érkező páciens, a krónikus, gyógyíthatatlan betegséggel küzdő, vagy demens beteg szenvedése nem a szavak szintjén csökkenthető. A velük töltött együttérző kapcsolatban –Miller megfogalmazásában: reflektív támogatóként- rávezeti őket arra, hogy mi jelenti számukra a legmegfelelőbb étket és azt kínálja föl nekik ehető táplálék, vagy illatokból, érintésekből, kedves látványból, hangokból álló szimbolikus falatok, vagy éppen csönd formájában, melyek érzéki-esztétikai örömet okoznak a távozónak.

Tovább


Depresszióval küzdő betegek tudatosságalapú csoportterápiája a háziorvosi praxisban

Ez az első randomizált kontrollált vizsgálat, ami háziorvosi praxisban alkalmazott tudatosságalapú csoportterápia hatékonyságát hasonlítja össze aktív (standard kezelésben részesülő) kontroll csoport eredményeivel. Az erőforrás-spóroló csoportterápia non-inferiornak bizonyult a standard terápiákhoz képest, és az is bebizonyosodott, hogy képzett instruktorok is eredményesen végezhetik a háziorvosi praxisban gyakran megjelenő, enyhe és középsúlyos pszichiátriai tünetekkel rendelkező betegek kezelését.

Tovább


A magas fehérjetartalmú táplálkozás és a fizikai aktivitás véd a korral összefüggő izomvesztés és funkcionális hanyatlás ellen

Néhány klinikai vizsgálat eredménye arra utal, hogy a protein-szupplementáció felerősíti a testmozgás (rezisztencia tréning) hatását a vázizom-tömegre, azonban kevés tanulmány foglalkozik a fehérjében gazdag táplálkozás vázizom-tömegre és funkcionális státuszra kifejtett hatásával közösségben élő idősek körében, mindazonáltal egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a jelenlegi táplálkozási ajánlások (fehérje: 0,8g/testsúlykg/nap) nem fedezik az idősebbek szükségleteit.

Tovább


Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Sami és munkatársainak a British Medical Journalben megjelent két áttekintő közleménye a 2007 és 2017 közötti tíz év során megjelent tanulmányokat összegezve arról számol be, hogy a háziorvosok, illetve az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein dolgozó nem pszichiáter szakorvosok (így a sürgősségi osztályokon dolgozók és a társbetegségek kezelői, továbbá a gyermekorvosok) hogyan ismerhetik fel a korai pszichózis jeleit, és hogyan segíthetik a beteget

Tovább


Linagliptin 2-es típusú diabetes mellitusban- a szív és a vese védelmében