hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Linagliptin 2-es típusú diabetes mellitusban- a szív és a vese védelmében


Linagliptin 2-es típusú diabetes mellitusban- a szív és a vese védelmében

| |
 

A népbetegségnek számító 2-es típusú diabetes mellitus kezelésében használt orális antidiabetikumok között újabban fontos szerepet nyertek a dipeptidil-peptidáz IV (DPP-4) gátlók. Hatásukat a bélnyálkahártya által termelt inkretinhormon-rendszeren keresztül fejtik ki, a glükagon-like peptid-1 (GLP-1) és gastricus inhibitor polypeptid (GIP) szekréciójának fokozása által serkentik az inzulinelválasztást és gátolják a glükagonfelszabadulást. Alkalmazhatóak első- vagy másodvonalbeli szerként, amennyiben a metformin kontraindikált vagy nem hozott megfelelő eredményt.

Előnyük a többi antidiabetikumhoz képest, hogy alkalmazásuk során ritkábban lép fel hypoglykaemia, nem okoznak testsúlygyarapodást, könnyen adagolhatóak és jól tolerálhatóak. Az ismert pozitív tulajdonságok mellett az utóbbi években új, eddig kevésbé vizsgált hatásaikra is fény derült.

A cardiovascularis kockázat csökkentése

A DPP-4 gátló linagliptin cardiovascularis hatását értékelték egy összehasonlító, fázis III. vizsgálatban. A két éven át tartó, prospektív vizsgálatba olyan 2-es típusú diabeteses betegeket vontak be, akiknél a metformin nem hozott megfelelő terápiás választ, így kezelésüket glimepirid vagy linagliptin adásával kellett kiegészíteni.

Míg a vércukorszint-csökkentés terén hasonló eredményeket sikerült elérni mindkét csoportban, a linagliptinnel kezelt betegek esetében a cardiovascularis események (súlyos angina pectoris, akut myocardialis infarktus, stroke, szívhalál) kisebb százalékban fordultak elő [12 eset (2%) a 776 főből], mint a glimepiridterápiában részesülők körében [26 (3%) esetben a 775 főből]. A linagliptincsoportban csökkent a cardiovascularis kockázat (RR 0,46, 95% CI 0,23-0,91; p = 0.0213) és szignifikánsan kisebb volt a nem halálos kimenetelű stroke előfordulása (RR 0,27, 95% CI 0,08–0,97; p = 0,0315).

A linagliptin cardioprotektív hatását mérték fel egy metaanalízisben nyolc vizsgálat eredményei alapján. A vizsgálatokba összesen 5239 beteget vontak be, akiket más antidiabetikumon túl linagliptid- vagy placebokezelésben részesítettek.

A cardiovascularis kockázat szignifikánsan kisebbnek bizonyult az első csoportban (HR 0,34, 95% CI 0,16–0,70). Az analízisből az is kiderült, hogy a linagliptinnel kezelt betegek esetében a cardiovascularis kockázat kisebbnek bizonyult, mint a sulfanilureával vagy α-glükozidáz-inhibitorral kezelt diabeteses betegek esetében.
Az eredmények hátterében álló mechanizmus még nem teljesen tisztázott. A feltételezett okok között szerepel, hogy a többi orális antidiabetikumhoz képest a linagliptin használata során kevesebb hypoglykaemiás epizód lép fel.

A hypoglykaemia jelentősen rontja a mortalitást, így önmagában is kockázati tényezőnek tekinthető. Ezen kívül a linagliptin használata nem vezet testsúlygyarapodáshoz, kedvezően befolyásolja a lipidprofilt, továbbá ismert antioxidáns hatása is, ami védő faktort jelent az érrendszer számra. Újabb preklinikai vizsgálatok szerint a DPP-4 a gyulladás folyamatában is részt vesz, így a DPP-4 gátlás gyulladásgátló hatású.


Linagliptin veseelégtelenségben

A linagliptin az első olyan DPP-4 gátló, ami főleg a májon és az epeutakon keresztül választódik ki, és csak 5%-ban ürül a vesén keresztül változatlan formában. Míg a többi inkretintengelyen ható szer adagolását meg kell változtatni csökkent vesefunkció esetén, ez a linagliptin esetén nem szükséges.

Egy 133 főt bevonó, egy éven át tartó kettős vak vizsgálat során az egyéb háttérterápiában részesülő betegek véletlen besorolás alapján placebót vagy linagliptint kaptak kiegészítő kezelésként. Az első év végén szignifikáns különbség lépett fel a HBA1C-szint csökkenésében a két csoport között (-0,71% vs. -0,01%, p < 0,0001). Sem a linagliptin, sem a placebo nem befolyásolta azonban a vesefunkciót (eGFR -0,8 vs -2,2 ml/min/1,73 m2) és a vizsgált időintervallum során egyszer sem fordult elő gyógyszer okozta veseelégtelenség. Hypoglykaemiás események mindkét csoportban igen kis számban (összesen háromszor) fordultak elő.

Egy másik összehasonlító fázis III. vizsgálatba 969, linagliptinnel kezelt beteget vontak be. A becsült GFR (eGFR) értékek alapján normális veseműködésű, illetve 2-3-4-es súlyosságú veseelégtenségben szenvedők csoportjába sorolták a résztvevőket. A normál vesefunkciójú betegek esetén a linagliptin átlagkoncentrációja 5,93 nmol/l (56,3%)-nek, míg a különböző vesefunkciójú betegek esetében ez rendre 6,07 nmol/l (62,9%), 7,34 nmol/l (58,6%) és 8,13 nmol/l (49,8%)-nek bizonyult. A vesebetegség nem befolyásolta szignifikánsan a linaglipitinszinteket.

Bár az eredmények eddig igen kecsegtetőek, a témában további kutatások folynak. A jövőben feltehetően még többet tudhatunk meg a DPP-4 gátlók pozitív – és esetleges káros hatásairól.

Forrás:
Baptist Gallwitz. Safety and efficacy of linagliptin in type 2 diabetes patients with common renal and cardiovascular risk factors
Ther Adv Endocrinol Metab. 2013 June; 4(3): 95–105.
doi: 10.1177/2042018813486165


dr. Csontos Ágnes Anna
eLitMed.hu
2013.0719


Kulcsszavak

T2DM, linagliptin, cardiovascularis kockázat

Kapcsolódó anyagok

A cukoripar érdekei

Nem szteroid gyulladáscsökkentők cardiovascularis kockázata

Cardiovascularis öregedés

A 2-es típusú diabetes mellitus megjelenési gyakorisága a magyar hypertoniás populációban

Cardiovascularis biztonságossági vizsgálatok SGLT-2-gátló antidiabetikumokkal 2-es típusú diabetesben

Hozzászólások:

1.,   Kis János Tibor mondta   2013. Július 20., Szombat 12:15:00
A linagliptin kiváló készítmény, kár hogy még csak metformin mellé adható, és ezért még nem használhatjuk ki a vese-neutrális hatását! Köszönjünk a kiváló összefoglalót.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább


Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé? Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő kezelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hypertoniában az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

Tovább


A random variancia mint karcinogén tényező?

Egyes ráktípusoknál egy eddig nem tárgyalt, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

Tovább


Linagliptin 2-es típusú diabetes mellitusban- a szív és a vese védelmében