TARTALOM

 VISSZA

 


Linagliptin 2-es típusú diabetes mellitusban- a szív és a vese védelmében


Linagliptin 2-es típusú diabetes mellitusban- a szív és a vese védelmében

| |
 

A népbetegségnek számító 2-es típusú diabetes mellitus kezelésében használt orális antidiabetikumok között újabban fontos szerepet nyertek a dipeptidil-peptidáz IV (DPP-4) gátlók. Hatásukat a bélnyálkahártya által termelt inkretinhormon-rendszeren keresztül fejtik ki, a glükagon-like peptid-1 (GLP-1) és gastricus inhibitor polypeptid (GIP) szekréciójának fokozása által serkentik az inzulinelválasztást és gátolják a glükagonfelszabadulást. Alkalmazhatóak első- vagy másodvonalbeli szerként, amennyiben a metformin kontraindikált vagy nem hozott megfelelő eredményt.

Előnyük a többi antidiabetikumhoz képest, hogy alkalmazásuk során ritkábban lép fel hypoglykaemia, nem okoznak testsúlygyarapodást, könnyen adagolhatóak és jól tolerálhatóak. Az ismert pozitív tulajdonságok mellett az utóbbi években új, eddig kevésbé vizsgált hatásaikra is fény derült.

A cardiovascularis kockázat csökkentése

A DPP-4 gátló linagliptin cardiovascularis hatását értékelték egy összehasonlító, fázis III. vizsgálatban. A két éven át tartó, prospektív vizsgálatba olyan 2-es típusú diabeteses betegeket vontak be, akiknél a metformin nem hozott megfelelő terápiás választ, így kezelésüket glimepirid vagy linagliptin adásával kellett kiegészíteni.

Míg a vércukorszint-csökkentés terén hasonló eredményeket sikerült elérni mindkét csoportban, a linagliptinnel kezelt betegek esetében a cardiovascularis események (súlyos angina pectoris, akut myocardialis infarktus, stroke, szívhalál) kisebb százalékban fordultak elő [12 eset (2%) a 776 főből], mint a glimepiridterápiában részesülők körében [26 (3%) esetben a 775 főből]. A linagliptincsoportban csökkent a cardiovascularis kockázat (RR 0,46, 95% CI 0,23-0,91; p = 0.0213) és szignifikánsan kisebb volt a nem halálos kimenetelű stroke előfordulása (RR 0,27, 95% CI 0,08–0,97; p = 0,0315).

A linagliptin cardioprotektív hatását mérték fel egy metaanalízisben nyolc vizsgálat eredményei alapján. A vizsgálatokba összesen 5239 beteget vontak be, akiket más antidiabetikumon túl linagliptid- vagy placebokezelésben részesítettek.

A cardiovascularis kockázat szignifikánsan kisebbnek bizonyult az első csoportban (HR 0,34, 95% CI 0,16–0,70). Az analízisből az is kiderült, hogy a linagliptinnel kezelt betegek esetében a cardiovascularis kockázat kisebbnek bizonyult, mint a sulfanilureával vagy α-glükozidáz-inhibitorral kezelt diabeteses betegek esetében.
Az eredmények hátterében álló mechanizmus még nem teljesen tisztázott. A feltételezett okok között szerepel, hogy a többi orális antidiabetikumhoz képest a linagliptin használata során kevesebb hypoglykaemiás epizód lép fel.

A hypoglykaemia jelentősen rontja a mortalitást, így önmagában is kockázati tényezőnek tekinthető. Ezen kívül a linagliptin használata nem vezet testsúlygyarapodáshoz, kedvezően befolyásolja a lipidprofilt, továbbá ismert antioxidáns hatása is, ami védő faktort jelent az érrendszer számra. Újabb preklinikai vizsgálatok szerint a DPP-4 a gyulladás folyamatában is részt vesz, így a DPP-4 gátlás gyulladásgátló hatású.


Linagliptin veseelégtelenségben

A linagliptin az első olyan DPP-4 gátló, ami főleg a májon és az epeutakon keresztül választódik ki, és csak 5%-ban ürül a vesén keresztül változatlan formában. Míg a többi inkretintengelyen ható szer adagolását meg kell változtatni csökkent vesefunkció esetén, ez a linagliptin esetén nem szükséges.

Egy 133 főt bevonó, egy éven át tartó kettős vak vizsgálat során az egyéb háttérterápiában részesülő betegek véletlen besorolás alapján placebót vagy linagliptint kaptak kiegészítő kezelésként. Az első év végén szignifikáns különbség lépett fel a HBA1C-szint csökkenésében a két csoport között (-0,71% vs. -0,01%, p < 0,0001). Sem a linagliptin, sem a placebo nem befolyásolta azonban a vesefunkciót (eGFR -0,8 vs -2,2 ml/min/1,73 m2) és a vizsgált időintervallum során egyszer sem fordult elő gyógyszer okozta veseelégtelenség. Hypoglykaemiás események mindkét csoportban igen kis számban (összesen háromszor) fordultak elő.

Egy másik összehasonlító fázis III. vizsgálatba 969, linagliptinnel kezelt beteget vontak be. A becsült GFR (eGFR) értékek alapján normális veseműködésű, illetve 2-3-4-es súlyosságú veseelégtenségben szenvedők csoportjába sorolták a résztvevőket. A normál vesefunkciójú betegek esetén a linagliptin átlagkoncentrációja 5,93 nmol/l (56,3%)-nek, míg a különböző vesefunkciójú betegek esetében ez rendre 6,07 nmol/l (62,9%), 7,34 nmol/l (58,6%) és 8,13 nmol/l (49,8%)-nek bizonyult. A vesebetegség nem befolyásolta szignifikánsan a linaglipitinszinteket.

Bár az eredmények eddig igen kecsegtetőek, a témában további kutatások folynak. A jövőben feltehetően még többet tudhatunk meg a DPP-4 gátlók pozitív – és esetleges káros hatásairól.

Forrás:
Baptist Gallwitz. Safety and efficacy of linagliptin in type 2 diabetes patients with common renal and cardiovascular risk factors
Ther Adv Endocrinol Metab. 2013 June; 4(3): 95–105.
doi: 10.1177/2042018813486165


dr. Csontos Ágnes Anna
eLitMed.hu
2013.0719


Kulcsszavak

T2DM, linagliptin, cardiovascularis kockázat

Kapcsolódó anyagok

A legújabb (2018) európai ESH/ESC irányelvekről - I. rész Legfontosabb változások, és cardiovascularis kockázat

A nagy cardiovascularis kockázatú betegek gyógyszerelésének szempontjai a 2018. évi ESH/ESC Hypertonia Irányelvek alapján

A pitvarfibrilláció kezelésének mindennapi gyakorlata

A koleszterincsökkentés nem a Szent Grál, de nem is az ördög műve

A cukoripar érdekei

Hozzászólások:

1.,   Kis János Tibor mondta   2013. Július 20., Szombat 12:15:00
A linagliptin kiváló készítmény, kár hogy még csak metformin mellé adható, és ezért még nem használhatjuk ki a vese-neutrális hatását! Köszönjünk a kiváló összefoglalót.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Tovább


Az orális antikoagulánsok hosszú távú alkalmazhatósága idős korban PF esetén nemzetközi konszenzusdokumentum eredményei alapján (OAC-FORTA 2016)

Az oralis antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk az idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban. A hatékonyság, a tolerálhatóság és a biztonságosság alapján létrehozott FORTA (Fit fOR The Age) klasszifikáció során 4 alkalmazhatósági kategóriába sorolták a jelenleg széles körben használt antikoagulánsokat. A szavazás alapjául szolgáló bizonyítékokat nagy klinikai RC-tanulmányokból választották ki. 10 nyugat-európai szakértő egymástól függetlenül értékelte használhatóságukat az idős populációban.

Tovább


NOAC kezeléssel együtt járó major vérzéses események rizikója: a „real-world” vizsgálatok szisztematikus áttekintése

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek non-valvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixaban terápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal összevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.

Tovább


Szénhidrátfogyasztás és mortalitás

Bár számos randomizált kontrollált vizsgálat tanulmányozta az alacsony szénhidráttartalmú diéták hatását, és ezek azt mutatták, hogy rövid távon a testsúly és a kardiometabolikus kockázat csökkenésével járnak együtt, a hosszabb utánkövetés nehéz kivitelezhetősége miatt ezek a tanulmányok nem szolgáltattak adatot a mortalitási kockázat alakulásával kapcsolatban.

Tovább


Linagliptin 2-es típusú diabetes mellitusban- a szív és a vese védelmében