hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Hasi aorta aneurysma: intervenciós vagy sebészeti megoldás?


Hasi aorta aneurysma: intervenciós vagy sebészeti megoldás?

| |
 


Módszerek:
1999 és 2004 között összesen 1216, 60 év feletti, minimálisan 5,5 cm-es aneurysma átmérőjű betegnél történt beavatkozás, akik random módon kerültek az intervenciós vagy a sebészeti csoportba. A betegek átlagos követési ideje 6 év volt. A primer végpontok a halálozás, az aneurysmával összefüggő halálozás, a graft komplikációk és a reintervenció szükségessége voltak.

Eredmények:
Posztoperatív halálozás: a beavatkozásokat követő 30 napban az intervenciós ágban szignifikánsan kevesebb volt a halálozás a sebészeti beavatkozásnál tapasztalthoz képest (1,8% és 4,3%, p=0.02).

Az össz- és aneurysmával összefüggő halálozás tekintetében a teljes követési idő alatt nem volt különbség a két csoport között (p=0.72, illetve p=0.73). Az első hat hónapban az intervenciós ágban szignifikánsan kevesebb volt a haláleset (p=0.03), de az aneurysmával összefüggő halálozás ugyanebben az ágban 4 év után nőtt (p=0.05).
Graft komplikációk és reintervenció: az intervenciós csoportban 3.6-szor több komplikációt észleltek, illetve 2.6-szor több esetben volt szükséges a reintervenció szemben a sebészeti csoportban észleltnél, melyek hozzájárultak az intervenciós beavatkozások magasabb költségéhez.

Következtetések:

A korai postoperatív halálozás az intervenciós csoportban jelentősen alacsonyabb volt a sebészeti csoporthoz képest, valamint az aneurysmával összefüggő halálozás is kisebb számban fordult elő a kezdeti időszakban ebben a csoportban. Azonban átlagosan négy év elteltével lényegesen nőtt az intervenciós csoportban a graft komplikációk száma és a reintervenciók szükségessége, valamint a halálozás is.


Szemlézte:  dr. Godina Gabriella, Semmelweis Egyetem, I. számú Belgyógyászati Klinika

Forrás:  The United Kingdom EVAR Trial Investigators. The New England Journal of Medicine 2010;362:1863-71.


Kapcsolódó anyagok

Útmutató szerzőinknek

Nagy kockázatú hypertoniás betegek telemedicinális gondozásának célvérnyomás-elérést segítő és vérnyomás-variabilitást csökkentő hatása. HIRIHYP_TELEMED MHT

Az antihipertenzív kezelés hatását befolyásoló tényezők eredményességének vizsgálata (CONADPER-HU)

Hol vannak a „vérnyomásgének”?

A hypertonia kezelése szívelégtelen betegekben: a 2016-os európai és a 2017-es észak-amerikai ajánlás összevetése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


Hasi aorta aneurysma: intervenciós vagy sebészeti megoldás?