hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Gyorsan változó bélflóránk


Gyorsan változó bélflóránk

| |
 

A Nature-ben megjelent kutatás eredményei alapján táplálékunk akár egy héten belül is megváltoztatja a bélrendszerünket kolonizáló mikroflóra összetételét. Az állati eredetű étrendet követők bélflórájában elszaporodtak az epetűrő mikroorganizmusok, míg a növényi poliszacharidokat fermentáló baktériumok száma csökkent. A bélflóra gyors változásában tapasztalt egyéni különbségek új megközelítésbe helyezhetik a mikrobiom gyulladásos bélbetegségek kialakulásában játszott szerepéről alkotott eddigi elképzeléseinket.

Táplálkozásunk nemcsak szervezetünkre fejt ki sokrétű hatást, de döntően befolyásolja a velünk együtt élő mikroorganizmusokat is. Az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődésnek örvend a magas zsír- és cukortartalmú nyugati étrend egészségre gyakorolt hosszú távú hatása. A nyugati típusú étrend nem pusztán a túlsúlyban és a szív- és érrendszeri panaszok létrejöttében játszik szerepet, de a bélflóra összetételének változásán és genetikai módosulásán keresztül feltehetően más krónikus betegségek, pl. a gyulladásos bélbetegségek kialakulásával is összefüggésben állhat. A hosszú távú hatásokon túl mindeddig kevés információnk volt arról, hogy a táplálkozásunk változása milyen gyorsan módosítja bélflóránk összetételét.

A kérdést David és munkatársai járták körül. Vizsgálatuk során 21 és 33 év közötti önkénteseket 5 egymást követő napon keresztül speciális étrendre fogtak. A résztvevőket két, 6 férfiból és 4 nőből álló csoportra osztották. Az egyik csoport növényi alapú étrendet tartott, túlnyomórészt zöldséget-gyümölcsöt, magvakat fogyasztott, míg a másikat állati eredetű diétára fogták, főleg húsféléket, sajtokat és tojást tartalmazott az étrendjük. Az új étrend bevezetése mindkét csoportban szignifikánsan megváltoztatta a bevitt tápanyagok arányát a korábbi szokásokhoz képest. Az állati alapú étrendet fogyasztók zsír és- fehérjebevitele emelkedett, míg a rostfogyasztásuk közel 0g/1000 kcal-ra zuhant. Ezzel szemben a növényi étrendet tartók rostbevitele nőtt, míg zsír- és fehérjefogyasztásuk csökkent. Annak ellenétre, hogy a két csoport kalóriabevitele közel egyforma volt (1695 ±172 kcal, illetve 1777±221 kcal), a növényi étrendet tartók súlya a vizsgálat végéig változatlan maradt, ezzel szemben az állati étrenden lévők súlya a 3. napra szignifikánsan csökkent.

A mikroflóra változását széklet baktériumtenyésztésével és a 16S riboszomális gén szekvenálásával követték. Habár a két csoport között nem igazolódtak szignifikáns különbségek a bélflóra összetételében, már a diéta 2. napján észlelhető változás következett be. Az eredmények alapján az állati alapú étrend 22 baktériumtörzs szaporodását változtatta meg, ezzel szemben a növényi diéta csak 3 törzs jelenlétét módosította. Az állati étrendet tartók esetében megemelkedett az eperezisztens baktériumtörzsek jelenléte (Bilophila wadsworthia, Alistipes putredinis, Bacteroides sp.). A baktériumflóra módosulása korrelált a széklet rövidszénláncúzsírsav-tartalmával, így a változás feltehetően a táplálékkal bevitt nagyobb mennyiségű zsír epeserkentő hatásának tudható be. Ezzel párhuzamosan a növényi eredetű szénhidrát lebontásért felelős baktériumok (Roseburia, E. rectale és F. prausnitzii) száma csökkent. Nem pusztán a baktériumok száma változott a diéta alatt, de a megváltozott étrenddel módosult a génexpressziós mintázat is. Emelkedett a karcinogén policiklusos aromás szénhidrátok degradációjáért, vitamin-bioszintézisért felelős gének és a béta-laktamáz expressziója.

A mikroflóra megváltozásának képessége fontos szerepet tölthetett be az evolúcióban: a szezonálisan változó fehérjedús állati vagy a fehérjeszegény növényi étrend aminosav-kínálatának megfelelően létfontosságú volt, hogy a katabolizmusért vagy anabolizmusért felelős gének expressziója fokozódjon. A széklet mikroorganizmusait tanulmányozva a kutatók azt tapasztalták, hogy az állati diétát tartók székletében szignifikánsan megemelkedett a fermentált élelmiszerekben található törzsek száma (tejsavat termelő baktériumok: L. lactis, P. acidilactici és Streptococcus thermophilus). A tenyésztés és az RNS-szekvenálás eredményei arra engednek következtetni, hogy a táplálékkal elfogyasztott mikróbák egy része az emésztőrendszerben életképes marad és a bélrendszerben is megőrzik metabolikus aktivitásukat.

A kutatás egyik kulcskérdése volt, hogy vajon az étrend a mikrobiom változásán keresztül szerepet játszik-e a bélbetegségek létrejöttében. Az állati eredetű étrend hatására megemelkedett a széklet dezoxikólsav-koncentrációja, és ezzel párhuzamosan nőtt az epesavak hidrolízisében szerepet játszó gének expressziója. Korábbi egérkísérletekben összefüggésbe hozták a gyulladásos bélbetegségek létrejöttét a szulfittermelő B. wadsworthia baktérium jelenlétével és szaporodását elősegítette a nagymértékű epesavtermelés. Jelen vizsgálat szintén alátámasztotta, hogy a magas zsírtartalmú diéta kedvezett a B. wadsworthia szaporodásának. Sőt a B. wadsworthia jelenléte korrelált a telített zsír kezdeti fogyasztásával is. A mikroflóra megváltozása ez alapján hosszú távon szerepet játszhat a bélrendszert érintő kórképek kialakulásában. Az eredmények segítségével egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük a táplálkozásunk, bélflóránk és egészségünk közötti bonyolult kapcsolatrendszert, azonban a téma még számos megválaszolatlan izgalmas kérdést tartogat.


Eredeti közlemény: David, Lawrence A., Corinne F. Maurice, Rachel N. Carmody, David B. Gootenberg, Julie E. Button, Benjamin E. Wolfe, Alisha V. Ling et al. "Diet rapidly and reproducibly alters the human gut microbiome." Nature (2013).


Összefoglalta:
Csontos Ágnes Anna dr.


Kulcsszavak

mikroflóra, mikrobiom, bélflóra, gyulladásos bélbetegség

Kapcsolódó anyagok

A humán mikrobiom titokzatos arca

Gyorsan változó bélflóránk

Testünk mint ökoszisztéma, avagy a metagenomika „szép új világa”

Szekunder osteoporosisok gasztroenterológiai kórképekben

A sugárterápia mellékhatásainak előrejelzése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább


Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé? Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő kezelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hypertoniában az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

Tovább


A random variancia mint karcinogén tényező?

Egyes ráktípusoknál egy eddig nem tárgyalt, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

Tovább


Gyorsan változó bélflóránk