hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Egyre gyakoribb az együttalvás


Egyre gyakoribb az együttalvás

| | |
 

1993 óta megkétszereződött azok száma, akik együtt alszanak gyermekükkel.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szigorúan ellenzi a csecsemőkkel közös ágyban alvást. 1993 óta évente telefonos felmérés végeznek több mint 1000 gyermek (medián életkor 4 hónap) szülei körében. Ekkor a háton fektetésre irányuló kampány kezdődött, amivel a bölcsőhalál (sudden infant death syndrome, SIDS) gyakoriságát akarták csökkenteni. A vizsgált szülők áltlában fehérbőrűek, idősebbek és képzettebbek voltak, mint az átlagpopuláció.

1993 és 2010 között 6,5%-ról 13,5%-ra azoknak a gyermekeknek az aránya, akik általában együtt alszanak a szüleikkel. A növekvő tendencia megnyilvánult a fehér és fekete bőrűek, illetve a spanyolajkúak körében is a vizsgált 18 évben. Szignifikánsan gyakoribb a közös ágyban alvás a fekete, mint a fehér bőrűek (korrigált esélyhányados, OR 3,47), a spanyolajkúak, mint a fehér bőrűek (OR 1,33, a nagyon fiatal (<8 hetes), mint az idősebb (≥ 16 hetes) (OR 1,45), illetve a koraszülött, mint az éretten született (OR 1,41) babák esetében. Gyakrabban aludt a csecsemő együtt a szülőkkel, ha a család éves jövedelme nem érte el a 20000 dollárt, szemben a több mint 50000 dolláros jövedelműekkel (OR 1,69), illetve azok a gyerekek is gyakrabban aludtak a szülővel, akinek az anyja nem fejezett be felsőfokú tanulmányokat (OR 1,42).

A gondozók 46%-a kapott tanácsot az orvostól a közös ágyban alvásról. Ahhoz képest, akik nem kaptak tanácsot, a közös alvás elleni tanácsadásban részesült szülők 34%-kal kisebb valószínűséggel aludtak együtt gyermekükkel, míg akik semleges tanácsot kaptak az együtt alvásról, azok 38%-kal nagyobb valószínűséggel aludtak egy ágyban a gyermekükkel.

Az ellenkezőjét tanácsoló ajánlások ellenére egyre nő a közös ágyban alvás aránya, különösen a fekete bőrű gyermekek körében (39% 2010-ben), akik esetében egyébként is nagyobb SIDS incidenciája, mint a más származásúak esetében. A szokásnak kulturális hagyományai és bizonyos előnyei is vannak, és nem tisztázott az egy ágyban alvás és a SIDS összefüggése. Ha kulturális okokból a szülők ezt a megoldást választják, figyelni kell arra, hogy ez minél biztonságosabban történjen.

Forrás:
http://www.jwatch.org/na32517/2013/10/21/cosleeping-has-become-more-common#sthash.s6hGV5gH.dpuf


Szemlézte:
Dr. Lipták Judit
2013. december 9.


Kulcsszavak

hirtelen csecsemőhalál, SIDS, együttalvás

Kapcsolódó anyagok

Egyre gyakoribb az együttalvás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


Egyre gyakoribb az együttalvás