hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Chondroprotekció a gyakorlatban


Chondroprotekció a gyakorlatban

| | |
 

Az arthrosis az egész civilizált világban népbetegségnek számít. Okai összetettek, a veleszületett deformitások mellett az ülő életmód, a kevés mozgás és a túlsúly jelentik a fő kockázati tényezőket. Az életmód megváltoztatása, a testsúly csökkentése, a deformitások minél korábbi felismerése és korrekciója kiemelkedő szerepet játszik az arthrosis megelőzésében.
A kialakult arthrosis fájdalmat okoz, a betegek emiatt tartózkodnak a mozgástól, tovább súlyosbítva ezzel az állapotukat. Fájdalomcsillapítókkal tudják csak biztosítani a mindenképpen szükséges mindennapi tevékenységek elvégzését. A nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) enyhítik a fájdalmat és az ízület körüli gyulladást, de a porcszövet degradációját nem állítják meg, sőt arra utalnak a megfigyelések, hogy akár elő is segíthetik azt. Az NSAID-ek tartós alkalmazása emellett veszélyt jelent, gastrointestinalis mellékhatásokkal és a cardiovascularis kockázat növekedésével kell számolni.




▲ hirdetés




Célszerű lenne tehát olyan szert találni, amellyel veszélyeztetett esetekben megelőzhető lehet a porc károsodása, illetve lehetővé válna a károsodott porc helyreállítása. Ilyen készítménnyel javulhat a betegek teljesítőképessége, életminősége, csökkenhet a fájdalomcsillapítók iránti igény és a gyógyszerfogyasztás.
A glükózamint több kettős vak, placebokontrollos, hosszú távú vizsgálatban is kedvező hatásúnak találták, jelentősen csökkentette a térdarthrosisban szenvedő betegek fájdalmát, az ízület merevségét, javította a fizikai teljesítményt. A tünetenyhítő hatáson túl azonban szövettenyészetekben, állatkísérletekben és véletlen besorolásos humán vizsgálatokban igazolták, hogy a glükózamin pozitívan hat a porc anyagcseréjére. A porcvédő hatás abban nyilvánul meg, hogy a glükózamin modulálja az arthosisos beteg ízületi porcállományában a terhelésre adott válaszreakciót, csökkentve a további destrukciót. Az anabolizmus-katabolizmus egyensúlyának megváltoztatásával a porc destrukciója ellen hat. A károsodott ízület folyadékának viszkozitása kedvezőbbé válik. Ez a fájdalom enyhítésén és a funkció javításán túl hozzájárul a porc regenerációjához, tehát a tüneti kezelés mellett oki terápiát is jelent. Az újabb kutatások szerint biztonságos, kevés mellékhatással rendelkezik, ahhoz azonban, hogy valóban megállítsa a kezdeti porcpusztulást hosszú ideig, akár évekig kell adni. A fájdalomcsillapító hatás azonban hamar, általában 2 hetes terápiás dózisú (azaz 1200 mg glükozamin/nap) adás után már jelentkezik,
A chondroitin-szulfát nagy vízfelvevő képességű szulfatált glükóz-amino-glikán, ami folyadékkötő képessége miatt, vizsgálati eredmények szerint enyhítheti az arhtrosisos panaszokat, lassíthatja a destruálódó ízületben a porcállomány vesztését.
Az arthrosis, mint sok más betegség, olcsóbban és hatékonyabban előzhető meg, mint kezelhető. A normális testsúly megőrzése és a testmozgás a legfontosabb a megelőzésben, de már kialakult arthrosis esetén is sokat segíthet az egészséges életmód és a normális testsúly visszaszerzése.
A terápia első lépését jelenti az acetaminophen fájdalomcsillapító és a porcvédő szerek szedése. A glükózamin-szulfát és a chondroitin-szulfát adható porcvédőként enyhe arthrosisban szenvedő betegeknek, de súlyosabb állapotban is segítheti a terápiát, amikor már NSAID-ekre szorul a beteg. Ilyenkor csökkenti a gyógyszerigényt, és ezzel a mellékhatások előfordulását.
A legsúlyosabb esetekben opiát fájdalomcsillapítókra, majd műtétre lehet szükség. A jeleket időben felismerve és megfelelően kezelve a betegeket ez az állapot a legtöbbször elkerülhető.

Dr. S.S. PhD

Kulcsszavak

porcvédelem, arthrosis, glükózamin

Kapcsolódó anyagok

Milyen betegségekre jók a magyar gyógyvizek a rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján?

A nem szteroid gyulladáscsökkentők hatása az ízületi porcra

Chondroprotekció a gyakorlatban

A neurolyticus nervus obturatorius blokád szerepe a medencecsontáttét és a degeneratív csípőízületi elváltozás okozta fájdalom kezelésében (angol nyelven)

A csípőarthrosis műtéti kezelésének korszerű szemlélete

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább


Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé? Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő kezelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hypertoniában az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

Tovább


A random variancia mint karcinogén tényező?

Egyes ráktípusoknál egy eddig nem tárgyalt, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

Tovább


Chondroprotekció a gyakorlatban