hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Parlamenti fórum a cukorbetegekért


Parlamenti fórum a cukorbetegekért

| | |
 

A diabetes mellitus betegségterhe jelentős. A gyógyszerrel kezelt betegek kezelési költsége meghaladja az OEP természetbeni ellátásokra fordított kiadásainak a 13%-át, azaz a GDP 0,65%-át. A szövődmények a halálozás kockázatának növelése mellett jelentősen rontják a beteg életminőségét, a kezelés, ápolás, gondozás súlyos terhet ró a társadalomra és a közvetlen családra is. A lakosság öregedésével és az elhízás egyre gyakoribbá válásával pedig ez a teher a következő években várhatóan emelkedni fog.

2010. november 11-én tartották meg a Parlament Felsőházi termében Changing diabetes című parlamenti fórumot a cukorbetegekért.

A rendezvény fényét magas rangú vendégek emelték. Elsőként Kövér László házelnök szólt az egybegyűltekhez. Felhívta a figyelmet a cukorbetegség súlyos társadalmi s gazdasági terheire, az összefogás szükségességére. A rendezvény díszvendége volt Benedikte dán hercegné és Smittné Makray Katalin, köztársasági elnökünk felesége. A díszvendégek beszéde személyes hangvétellel éppen az egyéni tragédiákra, a személyes felelősségvállalás fontosságára hívták fel a figyelmet.

A szakmai és egészségpolitikai kérdésekhez vezetett át Szócska Miklós államtitkár és a Novo Nordisk képviselőjének beszéde.

A szigorúan vett szakmai program során Winkler Gábor vezényletével előadások hangzottak e. Németh János a diabetes szemészeti szövődményeivel, Kempler Péter a diabeteses idegbántalmakkal, Wittmann István pedig a veseszövődményekkel foglalkozott. Barkai László a gyermekkori diabetes gyakoriságának növekedésére, a 2-es típusú diabetes gyermekkori előfordulására hívta fel a figyelmet. Mindezek az előadások azt kívánták alátámasztani, hogy a diabetes súlyos népbetegség, amely komoly terhet jelent mind az egyénnek, mind a társadalomnak. A járvány további terjedéséhez országos és nemzetközi összefogásra van szükség, az egyedi kezdeményezések önmagukban nem képesek megoldani ezt az óriási feladatot.

A Changing Diabetes Fórum ajánlásai voltak ennek értelmében 2009-ben:
1. Szükség van Nemzeti Diabetes Programra.
2. A Nemzeti Diabetes Program tartalmazzon kistérségi indikátorokra bontható, nemzeti szintű ajánlásokat.
3. A Nemzeti Diabetes Program keretében folyamatos mérés indokolt, valamint fontos a források és a célok pontos meghatározása.
4. A Nemzeti Diabetes Program keretében Nemzeti Diabetes Prevenciós Konszenzus Konferencia megvalósítása javasolt.
5. Alapvető fontosságú a diabetes mint egészségpolitikai prioritás definiálása.
6. Egységes országos diabetesregiszter kiépítésére van szükség.
7. Fontos a FINDRISK szűrőprogram ismertetése és terjesztése, valamint a szűrések állami finanszírozása.
8. A cukorbetegséggel kapcsolatos vakság csökkentésére finanszírozott, telemedicinális fundusfotó-rendszerrel történő szűrés javasolt. Cél: 5 éven belül a betegek 90%-a kerüljön be a rendszerbe.
9. A cukorbetegség bármely típusában az alap- és a szakellátás kölcsönös egyeztetése, tájékoztatása elengedhetetlen.
10. Minden újonnan felfedezett 2-es típusú cukorbeteg esetében szakellátóhelyen történő konzílium indokolt.
11. A cukorbetegség kezelésében használt gyógyszerek jelenlegi támogatási rendszerének megszorítása nem támogatható.
12. Új kezelési eljárások esetében elfogadható, hogy a kezelés eredményességét a további támogatás feltételének jelöljék ki – minden esetben a szakmával történt egyeztetés alapján.
13. A gyógyászati segédeszközök esetében a 2009. augusztus 16-át megelőző gyakorlat visszaállítása javasolt.
14. A segédeszközök biztosításában az intenzív inzulinkezelés két formájában alkalmazott gyakorlat egységesítése javasolt.
15. Megoldandó a betegoktatás, valamint a dietetikai képzések támogatásának jelenlegi gyakorlata.
16. A prevenció szemléletének legszélesebb körű terjesztése indokolt, a közszolgálati média szerepvállalásának kibővítésével.
17. A diabetesprevenció kerüljön a népegészségügyi programba és rendeljenek hozzá finanszírozási forrásokat.
18. A diabetesellátásban finanszírozási ösztönzőkre van szükség.
19. A diabetesellátás minden szintjén a betegutak ésszerű szabályozása javasolt.
20. A szekunder és tercier prevenció területén a gondozás és finanszírozás kapcsolódjon össze.
21. Legyenek területi lefedettségben kiemelt diabetescentrumok minimum felszereltséggel, a szükséges források megjelölésével.
22. Elengedhetetlen a dietetikus szakemberek felemelése és bekapcsolása a finanszírozásba.
23. A finanszírozási protokollok rendszeres felülvizsgálata javasolt, szakemberek bevonásával.
24. A finanszírozási adatok mérési célokra történő felhasználása indokolt, jelezve a rendszer hibáit, a fejlesztési lehetőségeket. Ehhez munkacsoport felállítására van szükség.

A konferencia egyértelmű tanulsága volt, hogy a diabetes mellitus betegségterhe jelentős. Elhangzott, hogy a gyógyszerrel kezelt betegek kezelési költsége meghaladja az OEP természetbeni ellátásokra fordított kiadásainak a 13%-át, azaz a GDP 0,65%-át. A szövődmények a halálozás kockázatának növelése mellett jelentősen rontják a beteg életminőségét, a kezelés, ápolás, gondozás súlyos terhet ró a társadalomra és a közvetlen családra is. A lakosság öregedésével és az elhízás egyre gyakoribbá válásával pedig ez a teher a következő években várhatóan emelkedni fog.

A legérdekesebb adalékot ehhez az Odense Egyetemi klinikai endokrinológiai osztályának vezető főorvosa, az egyetem anyagcsere tanszékének intézetvezetője, Henning Beck-Nielsen professzor előadása jelentette. Dániában már körülbelül egy évtizeddel ezelőtt kidolgozták a diabetesprogramot és hozzákezdtek a következetes megvalósításához. Lakossági szűrőprogramok szolgálják az esetek felderítését, országos nyilvántartásban rögzítik a betegek adatait. Az országos nyilvántartás tartalmazza például a betegek fundusfotóját is. A képek elkészítése nem igényli orvos közreműködését, a képeket digitális formában küldik a központba, ahol aztán kiemelten tudnak foglakozni a további figyelmet igénylő betegekkel.

A szervezett, aprólékos munka, a mindenre kiterjedő felügyelet és a minél szélesebb betegcsoportot felölelő nyilvántartás kezdi meghozni a gyümölcsét. A program bevezetése óta csökkenni kezdett a diabetes súlyos szövődményei, például a vakság és a lábamputáció gyakorisága.

A példa tehát adott, érdemes a hazai viszonyokra adaptálva alkalmazni a modellt nálunk is.

A Magyar Nemzeti Diabetes Program előzetes változata 1991-ben született meg, majd új tervezet készült 2006-ban, de a prioritások változása miatt a munka félbeszakadt.
A mostani ülés nem titkolt célja volt a Nemzeti Diabetes program felélesztése volt a betegek és az egész társadalom érdekében.

2011-re a következő célokat tűzték ki:
1. A nagyfokú kockázattal rendelkező egyének felismerése, s körükben a diabetes és a cardiovascularis kockázat csökkentésének az elérése.
2. A diabetes és kockázati tényezőinek a tudatosítása a lakosság körében.
3. Korai, megfelelő terápia biztosítása a szűrés során diabetesesnek bizonyult betegek számára.
4. A diabetesgondozás szakmai és szervezeti színvonalának erősítése.

A 2011-es programbizottság elnöke Jermendy György, tagjai Barkai László, Blatniczky László, Halmos Tamásné, Hidvégi Tibor, Vándorfi Győző, Winkler Gábor, Wittmann István.

A 2-es típusú diabetes életmódi változtatásokkal, helyes táplálkozással, testmozgással 90%-ban megelőzhető, és ezzel a szövődmények kialakulása is.
Sokat tehetünk tehát betegeink, családtagjaink körében, szűkebb és tágabb környezetünkben a betegség megelőzéséért, a betegek jobb ellátásáért, a betegségteher csökkentéséért.

eLitMed.hu, dr. Lipták Judit


Kapcsolódó anyagok

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Encephalitis lethargica

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Sami és munkatársainak a British Medical Journalben megjelent két áttekintő közleménye a 2007 és 2017 közötti tíz év során megjelent tanulmányokat összegezve arról számol be, hogy a háziorvosok, illetve az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein dolgozó nem pszichiáter szakorvosok (így a sürgősségi osztályokon dolgozók és a társbetegségek kezelői, továbbá a gyermekorvosok) hogyan ismerhetik fel a korai pszichózis jeleit, és hogyan segíthetik a beteget

Tovább


Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


Parlamenti fórum a cukorbetegekért