hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Bázisinzulin-igény elhízott cukorbetegekben


Bázisinzulin-igény elhízott cukorbetegekben

| |
 

Svájci szerzők elhízott, 2-es típusú diabeteses (T2DM) betegek bázisinzulin-igényét tanulmányozták. Vizsgálatukban az NPH, a detemir és a glargin inzulinok hatását hasonlították össze, és az éhomi vércukorszint ideális célértékét próbálták meg elérni.

A vizsgálatba hat 30-as BMI index alatti és 14 elhízott (30-as BMI index feletti) beteget vontak be. Minden egyes beteget mindhárom bázisinzulinnal kezelték. Mindhárom inzulinnal elérték az éjféli és a reggeli célértékeket, és egyik sem volt képes teljesen megelőzni a glükózszint emelkedését hajnali 5 és 8 óra között. Az elhízott betegek esetében azonban a célérték eléréséhez az analóg inzulinokból nagyobb dózisra volt szükség. Ez 30-as BMI index felett különösen jelentős volt.

Már korábban is ismeretes volt, hogy T2DM-ben szenvedő betegek esetében az NPH igényhez képest relatíve magasabb analóginzulin-dózis szükséges azonos célérték mellett. Ami az analóg inzulin alkalmazása mellett szól, az az alkalmazás egyszerűsége, a napi egyszeri injekció és az éjszakai hypoglykaemia előfordulásának csökkenése. Azonban elhízott betegek esetében az NPH alkalmazásával az inzulinigény alacsonyabb, az éjszakai hypoglykaemia előfordulása pedig helyes alkalmazás mellett ritka.

Ha a közelmúltban felmerült összefüggés a rák előfordulása és az inzulindózis között a további kutatások alapján beigazolódni látszik, ez az anyagi megfontolások mellett további érvként szolgálhat az NPH alkalmazása mellett.

A szerkesztő megjegyzése: A szemlézett levél a Diabetologia hasábjain jelent meg. A vizsgálat megbízhatóságát csökkenti a vizsgálatba bevont betegek kis száma. Ez az írás is arra utal, hogy a bázisinzulinok alkalmazása, biztonságossága körül még mindig forró a levegő, és a kérdések lezárásához további vizsgálatok szükségesek.

Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kis János

Forrás: Diabetologia 2009; 52:2668–2669.




Kulcsszavak

2-es típusú diabetes, inzulin, analóg inzulin, bázisinzulin, elhízás, hypoglykaemia, BMI

Kapcsolódó anyagok

Az elhízás és a daganatok

A cukoripar érdekei

Az evési magatartás súlycsökkentő kezelés alatt álló páciensek körében

A pajzsmirigyhormon-hiány sokarcúsága

A fejfájás-gyakoriság és típusai metabolikus szindrómában

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább


Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé? Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő kezelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hypertoniában az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

Tovább


A random variancia mint karcinogén tényező?

Egyes ráktípusoknál egy eddig nem tárgyalt, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

Tovább


Bázisinzulin-igény elhízott cukorbetegekben