TARTALOM

 VISSZA

 


Bázisinzulin-igény elhízott cukorbetegekben


Bázisinzulin-igény elhízott cukorbetegekben

| |
 

Svájci szerzők elhízott, 2-es típusú diabeteses (T2DM) betegek bázisinzulin-igényét tanulmányozták. Vizsgálatukban az NPH, a detemir és a glargin inzulinok hatását hasonlították össze, és az éhomi vércukorszint ideális célértékét próbálták meg elérni.

A vizsgálatba hat 30-as BMI index alatti és 14 elhízott (30-as BMI index feletti) beteget vontak be. Minden egyes beteget mindhárom bázisinzulinnal kezelték. Mindhárom inzulinnal elérték az éjféli és a reggeli célértékeket, és egyik sem volt képes teljesen megelőzni a glükózszint emelkedését hajnali 5 és 8 óra között. Az elhízott betegek esetében azonban a célérték eléréséhez az analóg inzulinokból nagyobb dózisra volt szükség. Ez 30-as BMI index felett különösen jelentős volt.

Már korábban is ismeretes volt, hogy T2DM-ben szenvedő betegek esetében az NPH igényhez képest relatíve magasabb analóginzulin-dózis szükséges azonos célérték mellett. Ami az analóg inzulin alkalmazása mellett szól, az az alkalmazás egyszerűsége, a napi egyszeri injekció és az éjszakai hypoglykaemia előfordulásának csökkenése. Azonban elhízott betegek esetében az NPH alkalmazásával az inzulinigény alacsonyabb, az éjszakai hypoglykaemia előfordulása pedig helyes alkalmazás mellett ritka.

Ha a közelmúltban felmerült összefüggés a rák előfordulása és az inzulindózis között a további kutatások alapján beigazolódni látszik, ez az anyagi megfontolások mellett további érvként szolgálhat az NPH alkalmazása mellett.

A szerkesztő megjegyzése: A szemlézett levél a Diabetologia hasábjain jelent meg. A vizsgálat megbízhatóságát csökkenti a vizsgálatba bevont betegek kis száma. Ez az írás is arra utal, hogy a bázisinzulinok alkalmazása, biztonságossága körül még mindig forró a levegő, és a kérdések lezárásához további vizsgálatok szükségesek.

Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kis János

Forrás: Diabetologia 2009; 52:2668–2669.




Kulcsszavak

2-es típusú diabetes, inzulin, analóg inzulin, bázisinzulin, elhízás, hypoglykaemia, BMI

Kapcsolódó anyagok

Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja

A hyperurikaemia mint cardiovascularis rizikófaktor: újdonságok a kezelési ajánlásokban

Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja

2-es típusú cukorbetegség: milyen szerepe van a családorvosnak a betegség kezelésében?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mivel érdemes kezdeni a vérnyomáscsökkentő terápiát?

Egy 5 millió beteg adatain alapuló – The Lancet-ben megjelent - elemzés azt mutatta ki, hogy az ACE-gátlóval indított antihipertenzív kezelés kevésbé hatékony, és több mellékhatást eredményez, mint a thiazid diuretikumokkal kezdett vérnyomáscsökkentés.

Tovább


Magas vérnyomás a vesebetegek körében

Ambrus Csabát Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Nephrologia-Hypertonia Profil és Aktív Geriátriai Részlegének vezetőjét a magas vérnyomás és a vesebetegség kapcsolatáról és kezeléséről kérdeztük. A táplálkozás, a sóbevitel mellett az ACE-gátlók, statinok, kalciumcsatorna-blokkolók szerepéről.

Tovább


Spanyol real world-vizsgálat pitvarfibrilláló betegeknél

Tudjuk, hogy a direkt orális antikoagulánsok hasonló vagy jobb védelmet nyújtanak a pitvarfibrilláló betegeknél, mint a warfarin, és sok vonatkozásban biztonságosabbak. Ám eddig nem rendelkeztünk adatokkal arról, hogy esetükben a hazánkban széles körben használt K-vitamin-antagonista (KVA) acenocumarol mennyire hatásos és biztonságos a DOAC-terápiákhoz képest. E kérdésre ad választ egy spanyol real world-vizsgálat.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


Bázisinzulin-igény elhízott cukorbetegekben