hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az orvosi empátia


Az orvosi empátia

| |
 

Bármely területen dolgozó orvos számára jelentős feladat a pácienssel és hozzátartozóival való kommunikáció, történjék az sebészeten, belgyógyászaton, vagy a háziorvosi ellátásban. A terápiás hatású orvos-beteg kapcsolat kialakításának alapfeltétele az orvos empátiás képessége.

A korszerű felfogás szerint a beleérző képesség két komponensből, egy affektív és egy kognitív összetevőből áll. Mercer és Reynolds (2002) leggyakrabban hivatkozott multidimenzionális készség-alapú integratív megközelítésében az orvosi empátia négy összetevőjét írja le:
1. Érzelmi komponens: az a képesség, hogy szubjektív tapasztalásunk útján vegyünk részt, osztozzunk a másik személy pszichológiai állapotában, érzéseiben;
2. Morális komponens: belső altruista erőforrás, mely az empátia gyakorlását elősegíti;
3. Kognitív komponens: a segítő intellektuális képessége, hogy a másik érzéseit és nézőpontját egy objektív álláspontról azonosítsa és értse meg;
4. Viselkedéses komponens: a segítő azon képessége, hogy a másik személy nézőpontjának megértését hordozó választ kommunikálni is tudja.

A definíció használatával a szerzők szándékosan eltávolodnak az empátia-megnevezéshez gyakran társuló érzelmi színezettől. Ugyanakkor jelentését elhatárolják a „szimpátia ” kifejezéstől is, mely erős érzelmi részvételt jelent a páciens szükségleteiben és melyre ezért gyakran úgy tekintenek, mintha az az egészségügyi személyzet számára potenciális veszélyforrás. Mercer és Reynolds az empátiát inkább tanulható, professzionális kommunikációs készségnek tekinti, és nem egyszerű szubjektív emocionális tapasztalatnak, vagy veleszületett és megváltoztathatatlan személyiségvonásnak.

Különösen fontos, hogy tudatában legyünk az empátia kognitív és viselkedéses aspektusainak a klinikai területeken. Az, hogy a páciens nézőpontjából tekintünk az észleléseire, belépünk hiedelmei és tapasztalatai világába, nem jelenti érzéseinek pontos átvételét, hiszen ez a pácienssel való túlzott azonosuláshoz és a foglalkozási határok átlépéséhez vezetne.

A tárgyalt komponensek csakis abban az esetben hatnak, ha az orvos egyértelműen kifejezésre tudja juttatni páciense számára, hogy megérti, amit a beteg átél, és egyszersmind visszajelzést kér tőle, hogy megfelelően értette-e meg őt.

Az empátiát olyan képességként határozzák meg, mely során az orvos a páciens verbális és nonverbális közlései alapján megérti annak helyzetét, nézőpontját és érzéseit és az ezekhez kapcsolódó szubjektív jelentéseket; kommunikálja ezt a megértést és ellenőrzi ennek pontosságát; továbbá ezen megértés alapján segítő, terápiás módon cselekszik.

Számos tanulmány szerint az empátiásan kommunikáló orvos páciensei többet fednek föl tüneteikből, ennek következtében a kezelő pontosabb diagnózishoz és eredményesebb terápiához juthat. A páciens több betegség-specifikus információt kap, tájékozottabb és gyógyulásában aktívabb szerepet vállal; jobban együttműködik az orvossal és elégedettebb lesz; csökken depresszív beállítottsága és javul az életminősége. Egy vizsgálat közönséges meghűléssel kínlódó betegek körében az orvosi empátia szintje és a betegség súlyossága, lefolyásának időtartama és az immunrendszer változásai között összefüggést talált.

Az orvos empátiás készségének a páciens becslése alapján történő mérésére széles körben használják Mercer és mtsai által kifejlesztett CARE tesztet (Consultation and Relational Empathy, 2004). Ez egy tíztételes, öt fokozatú Likert-skála alapú módszer, melyet az orvosok saját empátiás készségükre vonatkozóan is kitölthetnek egyrészt a konzultációt követően, másrészt pedig azt megelőzően, a páciens preferenciáinak feltérképezése céljából.

Alapvető jelentősége miatt az orvosi empátia számos országban tantárgyként szerepel az orvosképzésben. Németországban mindössze egy tanulmány számol be elsőéves orvostanhallgatók körében végzett vizsgálatról , mely szerint az alsóéves egyetemisták az orvos kompetenciáját és figyelemteli odafordulását (attentiveness) fontosabbnak tekintették empátiás készségüknél.

A szerzők e tanulmány nyomdokain haladva próba-vizsgálatot folytattak két másik önkitöltős becslőskála alkalmazásával. A JSPE-S-t (Jefferson Scale for Physician Empathy –Student Version) 25 nyelvre -többek között magyarra is- lefordították. Ez a 20 tételből álló 7 fokozatú Likert-skála speciálisan az orvosképzésre adaptált és annak vizsgálatára tervezett spekulatív pszichometriai módszer, az orvos-beteg kapcsolat során észlelt empátia fontosságának megítélését vizsgálja hallgatók körében, melynek alkalmazásával számos tanulmány született.

A másik mérőeszköz az IRI (Interpersonal Reaktivity Index) az empátiára való képességet méri (magyarul: Kulcsár Zs, 2002). 28 állítást tartalmaz, melyeket ötfokú skálán kell pontozni. Az alskálák:
1. Perspektívafelvétel-skála: az a képesség, hogy egy helyzetet a másik szemszögéből lássunk;
2. Fantázia skála: az a képesség, hogy azonosulni tudjunk egy regény, film, színdarab szereplőjének helyzetével;
3. Empátiás törődés skála: a személy hajlandósága arra, hogy mások érzéseivel és szükségleteivel törődjön;
4. Személyes distressz skála: a személy hajlandósága arra, hogy összetett társas helyzetekben kényelmetlen, stresszteli érzéseket éljen át.

Számos tanulmányban általában magasabbnak találták az önbecslésen alapuló empátia szintjét orvostanhallgatóknál, mint egyéb egyetemistáknál; számottevő csökkenést találtak ugyanakkor az oktatás során mind a felsőbb évfolyamokon, mind a rezidensek körében, a klinikai gyakorlat időszakában és abban az esetben is, ha nem közvetlenül a betegellátással kapcsolódó szakirányt gyakoroltak; valamint az orvostanhallgatók és rezidensek stresszteliségének mértéke negatív hatással bírt az - önmaga által becsült - empátia szintjére.

Mivel ilyen jellegű vizsgálatokat korábban nem végeztek Németországban, a szerzők 44 orvostanhallgatót és 63 egyéb egyetemi oktatásban résztvevő (pedagógushallgató, gazdasági és természettudományi, valamint jogi egyetemre járó) másod és harmadéves egyetemistát vontak be a vizsgálatba.

Elővizsgálatukban a JSPE-S alapján az orvostanhallgatók tendenciaszerűen magasabb empátia-értéket értek el az összpontszámot tekintve, és jelentősen magasabb pontszámot mutattak 3 itemben. Az IRI szerint az orvostanhallgatók és a kontrollcsoport között nem volt különbség, ugyanakkor gender-specifikus eltéréseket találtak, mivel a nők szignifikánsan magasabb pontszámmal jellemezték magukat a Fantázia és a Személyes distressz alskálán, illetve kisebb mértékben az Empátiás törődés alskálán az orvostanhallgatók és a kontrollcsoport-mintában egyaránt.

Eredeti közlemény: Melanie Neumann, Christian Scheffer, Diethard Tauschel, Gabriele Lutz, Markus Wirtz, Friedrich Edelhauser: Az orvosi empátia: definíció, következmény és mérés a páciensek ellátása és az orvosképzés során / Physician empathy: Definition, outcome-relevance and its measurement in patient care and medical education. GMS Zeitschrift für Medizinische Ausbildung 2012, Vol.29 (1) :Doc 11.

A referáló megjegyzése:
A tanulmány nagyon friss, 69 szakirodalmi hivatkozással alátámasztott, a tájékozott magyar olvasó számára azonban nem sok újdonsággal szolgál. Az orvosi empátia definíciójának és hátterének megvilágítása érdekében hivatkozott irodalmak listáját a magunk ismeretei alapján bővítenünk lehetne. Buda Béla többször kiadott klasszikusa (Az empátia, 1978) után ajánlható Kulcsár Zsuzsanna Egészségpszichológia tankönyve (ELTE Eötvös Kiadó, 1998), benne pl. az IRI magyar fordításával; Daniel N. Stern A jelen pillanat című könyvével (Animula Kiadó, 2004) a személyközi mezőben történő találkozás-pillanat jelentőségéről a terapeuta-páciens kapcsolatban.

Tremkó Mariann
eLitMed.hu
2012.06.27


Kapcsolódó anyagok

A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

Dr. Baloghy Mária Emlékkiállítás

A szív majdnem … gyilkosa

Hozzászólások:

1.,   Nemes Katalin mondta   2012. December 22., Szombat 11:30:22

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább


Az orvosi empátia