hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az alkoholfogyasztás és a cukorbetegség


Az alkoholfogyasztás és a cukorbetegség

| | |
 

Jól ismert tény, hogy az alkoholfogyasztás összefüggésben van a gamma-glutamil-transzferáz (GGT) szintjével, az azonban nem tisztázott, hogy a cukorbetegség kialakulására a GGT-értéknek milyen hatása van. Gyakran felmerül, hogy a szociális vagy kis mennyiségű alkoholfogyasztásnak kedvező élettani hatásai) is lehetnek, mint többször emlegetett francia paradoxon.

Egy japán kutatócsoport az alkoholfogyasztás, a GGT-szint és a cukorbetegség incidenciáját vizsgálta több mint 3000, a vizsgálat kezdetekor nem cukorbeteg beteg bevonásával. A résztvevők egészségi állapotának változásait 4 éven át követték, ellenőrizve a cukorbetegség kialakulását, a BMI-t, az alkoholfogyasztást és a GGT-szintet.

Eredményeik szerint a magasabb GGT-szint a diabetes fokozott kockázatával jár, függetlenül a BMI-értéktől. Az alkoholfogyasztás mértéke és a cukorbetegség kockázata között „U” alakú grafikonnal leírható összefüggést találtak: a kis mennyiségű alkoholt fogyasztók esetében kisebb a betegség kockázata, mint akár az absztinensek, akár a nagy mennyiségű alkoholt fogyasztók körében. A túlsúly és a magas GGT-szint azonban ebben a csoportban is a diabetes megnövekedett kockázatával járt együtt.

A japán kutatók eredményei alapján a GGT-szint és az alkoholfogyasztás felsorakozhat a diabetes rizikófaktorai közé.


Szemlézte: elitmed.hu, dr. Kis János

Forrás: J Atheroscler Thromb. 2010; Feb 12. [Epub ahead of print]


Kapcsolódó anyagok

Előzetes rendelkezés

Biológiai terápiák hosszú távú terápiahűsége és a perzisztencia prediktorainak elemzése a teljes magyar psoriasisos betegpopulációban

Hozzászólások:

Nincs jogosultsága ehhez a cikkhez hozzászólni.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


Az alkoholfogyasztás és a cukorbetegség