hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció


Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció

| |
 

A gasztrointesztinális endokrin sejtek létfontosságúak. Szabályozzák a gasztrointesztinális traktus (GIT) motilitását, szekrécióit, viszcerális érzékenységét, az aboszorpciót, a sejtproliferációt és az étvágyat is.

Ezek a sejtek szenzoros sejtekként működnek és a GIT bennék tartalmát (főleg tápanyagok és bakteriális termékek) érzékelve ezen luminális stimulusokra adnak szekréciós választ azzal, hogy hormonokat bocsátanak a lamina propriába. Amennyiben a véráramba bekerülnek és távoli célpontjaikon fejtik ki hatásukat, úgy nemcsak helyi, vagyis parakrin funkciójuk van, hanem emellett, endokrin (szisztémás) funkciót is ellátnak. Mindezek mellett nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy működni képesek afferens és efferens szinaptikus transzmisszió útján is. Értelemszerűen mindig attól függ, hogy melyik hormonról van szó.

A szekréciók fontosabb szabályozási pontja, de nem az egyetlen, az az elfogyasztott táplálék tovahaladása a GIT-ben, az emésztés gasztrikus és intesztinális fázisai. Az étrend megváltoztatása nem csupán a GIT hormonok felszabadulásaira van hatással. Hanem egyúttal befolyásolja az endokrin sejtdenzitást is. Ennek a kapcsolatnak az ismerete hasznos lehet a klinikumban, különösen ha olyan GIT-et érintő, vagy metabolikus betegségeket kezelünk, mint amilyen az IBS, elhízás, vagy cukorbetegség.

Ismert, hogy a GIT eltérő szegmenseiben számos, különféle endokrin sejtpopuláció van. Néhány közülük csak speciális helyen fordulnak elő, némelyek pedig mindegyik részét érintik. Például a szerotonin és a szomatosztatin szekréciós sejtjei megtalálhatóak a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben is, ugyanakkor a ghrelin és a gastrin csak a gyomorban. A szekretin, a CCK (kolecisztokinin-pankreozimin), a GIP, a motilin, ezek mind a vékonybél felső szakaszán szekretálódnak. Az, hogy melyik szekréciós sejt milyen mennyiségben, vagy együtt nézve melyik milyen arányban fordul elő a maga helyén, nem elhanyagolható kérdés. Ezeknek a sejteknek eltérő az előfordulása a GIT egyes szekcióiban, de legalábbis meghatározott ott, ahol előfordul. A sejtdenzitás például a duodenumban a legmagasabb. Fontos, hogy egymással is kapcsolatban állnak, nem csak az enterális idegrendszerrel (ENS), vagy a központi idegrendszerrel (CNS).

A GIT intraluminális tartalma, legfőképpen szénhidrátok, proteinek és zsírok, triggerelik a különféle jelzőanyagok/molekulák (pl. hormonok) felszabadulását az endokrin sejtekből. Ugyanakkor az elfogyasztott táplálék egyben prebiotikum is lehet a bélflóra számára. A keletkező bakteriális termékek befolyással bírnak egy részről szintén, a hormonok felszabadulására, más részről pedig hatnak az őket termelő endokrin sejtek terület denzitására is. Méghozzá azáltal, hogy befolyásolják az egyes őssejtek és/vagy progenitor sejtek differenciálódását, és végső soron az egyes hormonok expresszióját. A normál sejtdenzitás megváltozása, átalakulása a teljes szervezetre hatással van. Úgy tűnik, hogy az étrend szerepe messze túlmutat már azon a felszínen, amit eddig megismerhettünk.

Eredeti közlemény:
El-Salhy, M., Mazzawi, T., Hausken, T., & Hatlebakk, J. G. (2016). Interaction between diet and gastrointestinal endocrine cells. Biomedical Reports, 4(6), 651–656.

Szemlézte:Mezei Zsuzsanna
eLitMed.hu
2016. szeptember


Kulcsszavak

táplálkozás, étrend, gasztrointesztinális endokrin sejtek

Kapcsolódó anyagok

Az étrendi kezelés jelentősége és lehetőségei krónikus vesebetegségben

A magas fehérjetartalmú táplálkozás és a fizikai aktivitás véd a korral összefüggő izomvesztés és funkcionális hanyatlás ellen

Ápolók táplálkozási szokásainak vizsgálata

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az orális antikoagulánsok hosszú távú alkalmazhatósága idős korban PF esetén nemzetközi konszenzusdokumentum eredményei alapján (OAC-FORTA 2016)

Az oralis antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk az idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban. A hatékonyság, a tolerálhatóság és a biztonságosság alapján létrehozott FORTA (Fit fOR The Age) klasszifikáció során 4 alkalmazhatósági kategóriába sorolták a jelenleg széles körben használt antikoagulánsokat. A szavazás alapjául szolgáló bizonyítékokat nagy klinikai RC-tanulmányokból választották ki. 10 nyugat-európai szakértő egymástól függetlenül értékelte használhatóságukat az idős populációban.

Tovább


NOAC kezeléssel együtt járó major vérzéses események rizikója: a „real-world” vizsgálatok szisztematikus áttekintése

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek non-valvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixaban terápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal összevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.

Tovább


Szénhidrátfogyasztás és mortalitás

Bár számos randomizált kontrollált vizsgálat tanulmányozta az alacsony szénhidráttartalmú diéták hatását, és ezek azt mutatták, hogy rövid távon a testsúly és a kardiometabolikus kockázat csökkenésével járnak együtt, a hosszabb utánkövetés nehéz kivitelezhetősége miatt ezek a tanulmányok nem szolgáltattak adatot a mortalitási kockázat alakulásával kapcsolatban.

Tovább


A beteg–orvos találkozások digitális rögzítése

Sok beteg rögzíti már ma is okostelefonján az orvosokkal való konzultációit, a jövőben pedig elkerülhetetlen, hogy az egészségügyi rendszer maga végezze az orvos–beteg találkozások elektronikus rögzítését. A megfelelően menedzselt kép- és hangfelvételek alapjaiban fogják átalakítani az orvoslást.

Tovább