hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció


Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció

| |
 

A gasztrointesztinális endokrin sejtek létfontosságúak. Szabályozzák a gasztrointesztinális traktus (GIT) motilitását, szekrécióit, viszcerális érzékenységét, az aboszorpciót, a sejtproliferációt és az étvágyat is.

Ezek a sejtek szenzoros sejtekként működnek és a GIT bennék tartalmát (főleg tápanyagok és bakteriális termékek) érzékelve ezen luminális stimulusokra adnak szekréciós választ azzal, hogy hormonokat bocsátanak a lamina propriába. Amennyiben a véráramba bekerülnek és távoli célpontjaikon fejtik ki hatásukat, úgy nemcsak helyi, vagyis parakrin funkciójuk van, hanem emellett, endokrin (szisztémás) funkciót is ellátnak. Mindezek mellett nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy működni képesek afferens és efferens szinaptikus transzmisszió útján is. Értelemszerűen mindig attól függ, hogy melyik hormonról van szó.

A szekréciók fontosabb szabályozási pontja, de nem az egyetlen, az az elfogyasztott táplálék tovahaladása a GIT-ben, az emésztés gasztrikus és intesztinális fázisai. Az étrend megváltoztatása nem csupán a GIT hormonok felszabadulásaira van hatással. Hanem egyúttal befolyásolja az endokrin sejtdenzitást is. Ennek a kapcsolatnak az ismerete hasznos lehet a klinikumban, különösen ha olyan GIT-et érintő, vagy metabolikus betegségeket kezelünk, mint amilyen az IBS, elhízás, vagy cukorbetegség.

Ismert, hogy a GIT eltérő szegmenseiben számos, különféle endokrin sejtpopuláció van. Néhány közülük csak speciális helyen fordulnak elő, némelyek pedig mindegyik részét érintik. Például a szerotonin és a szomatosztatin szekréciós sejtjei megtalálhatóak a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben is, ugyanakkor a ghrelin és a gastrin csak a gyomorban. A szekretin, a CCK (kolecisztokinin-pankreozimin), a GIP, a motilin, ezek mind a vékonybél felső szakaszán szekretálódnak. Az, hogy melyik szekréciós sejt milyen mennyiségben, vagy együtt nézve melyik milyen arányban fordul elő a maga helyén, nem elhanyagolható kérdés. Ezeknek a sejteknek eltérő az előfordulása a GIT egyes szekcióiban, de legalábbis meghatározott ott, ahol előfordul. A sejtdenzitás például a duodenumban a legmagasabb. Fontos, hogy egymással is kapcsolatban állnak, nem csak az enterális idegrendszerrel (ENS), vagy a központi idegrendszerrel (CNS).

A GIT intraluminális tartalma, legfőképpen szénhidrátok, proteinek és zsírok, triggerelik a különféle jelzőanyagok/molekulák (pl. hormonok) felszabadulását az endokrin sejtekből. Ugyanakkor az elfogyasztott táplálék egyben prebiotikum is lehet a bélflóra számára. A keletkező bakteriális termékek befolyással bírnak egy részről szintén, a hormonok felszabadulására, más részről pedig hatnak az őket termelő endokrin sejtek terület denzitására is. Méghozzá azáltal, hogy befolyásolják az egyes őssejtek és/vagy progenitor sejtek differenciálódását, és végső soron az egyes hormonok expresszióját. A normál sejtdenzitás megváltozása, átalakulása a teljes szervezetre hatással van. Úgy tűnik, hogy az étrend szerepe messze túlmutat már azon a felszínen, amit eddig megismerhettünk.

Eredeti közlemény:
El-Salhy, M., Mazzawi, T., Hausken, T., & Hatlebakk, J. G. (2016). Interaction between diet and gastrointestinal endocrine cells. Biomedical Reports, 4(6), 651–656.

Szemlézte:Mezei Zsuzsanna
eLitMed.hu
2016. szeptember


Kulcsszavak

táplálkozás, étrend, gasztrointesztinális endokrin sejtek

Kapcsolódó anyagok

Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció

Az első három életév táplálási és táplálkozási zavarai organikus és funkcionális nézőpontból

Recept nélkül is legyen biztonságban a beteg

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A cukoripar érdekei

Összesen 60 tanulmányt elemzése alapján (28 vizsgálat és 32 áttekintő közlemény) a kutatók azt állapították meg, hogy a független vizsgálatokhoz képest azok a tanulmányok, amelyeket az üdítőital-gyártók finanszíroztak, szignifikánsan nagyobb arányban jutottak arra a következtetésre, hogy nincs összefüggés az üdítőital-fogyasztás, valamint az elhízás és a diabetes között.

Tovább


Az apoptózisgátlás gátlása – fókuszban az MCL1

Az apoptózis szabályozásáért az úgynevezett Bcl-2 gén-, illetve proteincsalád tagjai a felelősek (Bcl-2: B-cell lymphoma 2), amelyek közül egyesek serkentik a sejthalált (pl. BAX, BAK), míg mások (pl. Bcl-X, Bcl-2, MCL1) gátolják.

Tovább


A perindopril/indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval szerzett gyakorlati tapasztalataink -- Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1)

A rendelkezésre álló számos gyógyszeres terápiás lehetőség ellenére az optimális vérnyomáskontroll aránya mindössze 20-40%-ra tehető Európa-szerte. Ennek hátterében jelentős szerepe van az igen kedvezőtlen adherenciát eredményező többszörös szabad kombinációknak is. Habár a közel két évtizede megjelenő, és azóta folyamatosan egyre inkább teret hódító fix dózisú kettős kombinációk előnyösen alkalmazhatóak, a betegek jelentős részénél (>30%) azonban legalább három különféle támadáspontú gyógyszer adására van szükség az optimális vérnyomáskontrollhoz. Ennek megfelelően racionális igény mutatkozott a hármas fix kombinációk iránt. A Magyarországon tavaly óta elérhető, ACE-gátló perindoprilt, tiazidszerű diuretikum indapamidot és kalciumcsatorna-blokkoló amlodipint tartalmazó fix kombinációval szerzett tapasztalataink (ABPM-vizsgálatokkal igazolva) azt mutatják, hogy a kardiológiai társbetegséggel rendelkező hypertoniás betegek körében való rutinszerű alkalmazással jelentősen javítható a betegek terápiás fegyelme, illetve ezen keresztül a hosszú távú vérnyomáskontroll.

Tovább


Playback színház az orvosképzésben

A modern orvosképzésben egyre jobban előtérbe kerül a korai klinikai tapasztalat szükségessége. Ebben pedig nagy szerepe van az empátiának, a bizalom kialakításának és a jó kommunikációs készségeknek. A playback színház ezen értékek kialakításában és megosztásában nyújt segítséget.

Tovább