hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció


Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció

| |
 

A gasztrointesztinális endokrin sejtek létfontosságúak. Szabályozzák a gasztrointesztinális traktus (GIT) motilitását, szekrécióit, viszcerális érzékenységét, az aboszorpciót, a sejtproliferációt és az étvágyat is.

Ezek a sejtek szenzoros sejtekként működnek és a GIT bennék tartalmát (főleg tápanyagok és bakteriális termékek) érzékelve ezen luminális stimulusokra adnak szekréciós választ azzal, hogy hormonokat bocsátanak a lamina propriába. Amennyiben a véráramba bekerülnek és távoli célpontjaikon fejtik ki hatásukat, úgy nemcsak helyi, vagyis parakrin funkciójuk van, hanem emellett, endokrin (szisztémás) funkciót is ellátnak. Mindezek mellett nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy működni képesek afferens és efferens szinaptikus transzmisszió útján is. Értelemszerűen mindig attól függ, hogy melyik hormonról van szó.

A szekréciók fontosabb szabályozási pontja, de nem az egyetlen, az az elfogyasztott táplálék tovahaladása a GIT-ben, az emésztés gasztrikus és intesztinális fázisai. Az étrend megváltoztatása nem csupán a GIT hormonok felszabadulásaira van hatással. Hanem egyúttal befolyásolja az endokrin sejtdenzitást is. Ennek a kapcsolatnak az ismerete hasznos lehet a klinikumban, különösen ha olyan GIT-et érintő, vagy metabolikus betegségeket kezelünk, mint amilyen az IBS, elhízás, vagy cukorbetegség.

Ismert, hogy a GIT eltérő szegmenseiben számos, különféle endokrin sejtpopuláció van. Néhány közülük csak speciális helyen fordulnak elő, némelyek pedig mindegyik részét érintik. Például a szerotonin és a szomatosztatin szekréciós sejtjei megtalálhatóak a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben is, ugyanakkor a ghrelin és a gastrin csak a gyomorban. A szekretin, a CCK (kolecisztokinin-pankreozimin), a GIP, a motilin, ezek mind a vékonybél felső szakaszán szekretálódnak. Az, hogy melyik szekréciós sejt milyen mennyiségben, vagy együtt nézve melyik milyen arányban fordul elő a maga helyén, nem elhanyagolható kérdés. Ezeknek a sejteknek eltérő az előfordulása a GIT egyes szekcióiban, de legalábbis meghatározott ott, ahol előfordul. A sejtdenzitás például a duodenumban a legmagasabb. Fontos, hogy egymással is kapcsolatban állnak, nem csak az enterális idegrendszerrel (ENS), vagy a központi idegrendszerrel (CNS).

A GIT intraluminális tartalma, legfőképpen szénhidrátok, proteinek és zsírok, triggerelik a különféle jelzőanyagok/molekulák (pl. hormonok) felszabadulását az endokrin sejtekből. Ugyanakkor az elfogyasztott táplálék egyben prebiotikum is lehet a bélflóra számára. A keletkező bakteriális termékek befolyással bírnak egy részről szintén, a hormonok felszabadulására, más részről pedig hatnak az őket termelő endokrin sejtek terület denzitására is. Méghozzá azáltal, hogy befolyásolják az egyes őssejtek és/vagy progenitor sejtek differenciálódását, és végső soron az egyes hormonok expresszióját. A normál sejtdenzitás megváltozása, átalakulása a teljes szervezetre hatással van. Úgy tűnik, hogy az étrend szerepe messze túlmutat már azon a felszínen, amit eddig megismerhettünk.

Eredeti közlemény:
El-Salhy, M., Mazzawi, T., Hausken, T., & Hatlebakk, J. G. (2016). Interaction between diet and gastrointestinal endocrine cells. Biomedical Reports, 4(6), 651–656.

Szemlézte:Mezei Zsuzsanna
eLitMed.hu
2016. szeptember


Kulcsszavak

táplálkozás, étrend, gasztrointesztinális endokrin sejtek

Kapcsolódó anyagok

Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció

Az első három életév táplálási és táplálkozási zavarai organikus és funkcionális nézőpontból

Recept nélkül is legyen biztonságban a beteg

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább


Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé? Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő kezelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hypertoniában az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

Tovább


A random variancia mint karcinogén tényező?

Egyes ráktípusoknál egy eddig nem tárgyalt, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

Tovább