hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció


Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció

| |
 

A gasztrointesztinális endokrin sejtek létfontosságúak. Szabályozzák a gasztrointesztinális traktus (GIT) motilitását, szekrécióit, viszcerális érzékenységét, az aboszorpciót, a sejtproliferációt és az étvágyat is.

Ezek a sejtek szenzoros sejtekként működnek és a GIT bennék tartalmát (főleg tápanyagok és bakteriális termékek) érzékelve ezen luminális stimulusokra adnak szekréciós választ azzal, hogy hormonokat bocsátanak a lamina propriába. Amennyiben a véráramba bekerülnek és távoli célpontjaikon fejtik ki hatásukat, úgy nemcsak helyi, vagyis parakrin funkciójuk van, hanem emellett, endokrin (szisztémás) funkciót is ellátnak. Mindezek mellett nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy működni képesek afferens és efferens szinaptikus transzmisszió útján is. Értelemszerűen mindig attól függ, hogy melyik hormonról van szó.

A szekréciók fontosabb szabályozási pontja, de nem az egyetlen, az az elfogyasztott táplálék tovahaladása a GIT-ben, az emésztés gasztrikus és intesztinális fázisai. Az étrend megváltoztatása nem csupán a GIT hormonok felszabadulásaira van hatással. Hanem egyúttal befolyásolja az endokrin sejtdenzitást is. Ennek a kapcsolatnak az ismerete hasznos lehet a klinikumban, különösen ha olyan GIT-et érintő, vagy metabolikus betegségeket kezelünk, mint amilyen az IBS, elhízás, vagy cukorbetegség.

Ismert, hogy a GIT eltérő szegmenseiben számos, különféle endokrin sejtpopuláció van. Néhány közülük csak speciális helyen fordulnak elő, némelyek pedig mindegyik részét érintik. Például a szerotonin és a szomatosztatin szekréciós sejtjei megtalálhatóak a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben is, ugyanakkor a ghrelin és a gastrin csak a gyomorban. A szekretin, a CCK (kolecisztokinin-pankreozimin), a GIP, a motilin, ezek mind a vékonybél felső szakaszán szekretálódnak. Az, hogy melyik szekréciós sejt milyen mennyiségben, vagy együtt nézve melyik milyen arányban fordul elő a maga helyén, nem elhanyagolható kérdés. Ezeknek a sejteknek eltérő az előfordulása a GIT egyes szekcióiban, de legalábbis meghatározott ott, ahol előfordul. A sejtdenzitás például a duodenumban a legmagasabb. Fontos, hogy egymással is kapcsolatban állnak, nem csak az enterális idegrendszerrel (ENS), vagy a központi idegrendszerrel (CNS).

A GIT intraluminális tartalma, legfőképpen szénhidrátok, proteinek és zsírok, triggerelik a különféle jelzőanyagok/molekulák (pl. hormonok) felszabadulását az endokrin sejtekből. Ugyanakkor az elfogyasztott táplálék egyben prebiotikum is lehet a bélflóra számára. A keletkező bakteriális termékek befolyással bírnak egy részről szintén, a hormonok felszabadulására, más részről pedig hatnak az őket termelő endokrin sejtek terület denzitására is. Méghozzá azáltal, hogy befolyásolják az egyes őssejtek és/vagy progenitor sejtek differenciálódását, és végső soron az egyes hormonok expresszióját. A normál sejtdenzitás megváltozása, átalakulása a teljes szervezetre hatással van. Úgy tűnik, hogy az étrend szerepe messze túlmutat már azon a felszínen, amit eddig megismerhettünk.

Eredeti közlemény:
El-Salhy, M., Mazzawi, T., Hausken, T., & Hatlebakk, J. G. (2016). Interaction between diet and gastrointestinal endocrine cells. Biomedical Reports, 4(6), 651–656.

Szemlézte:Mezei Zsuzsanna
eLitMed.hu
2016. szeptember


Kulcsszavak

táplálkozás, étrend, gasztrointesztinális endokrin sejtek

Kapcsolódó anyagok

Ápolók táplálkozási szokásainak vizsgálata

Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció

Az első három életév táplálási és táplálkozási zavarai organikus és funkcionális nézőpontból

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább


ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább