hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció


Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció

| |
 

A gasztrointesztinális endokrin sejtek létfontosságúak. Szabályozzák a gasztrointesztinális traktus (GIT) motilitását, szekrécióit, viszcerális érzékenységét, az aboszorpciót, a sejtproliferációt és az étvágyat is.

Ezek a sejtek szenzoros sejtekként működnek és a GIT bennék tartalmát (főleg tápanyagok és bakteriális termékek) érzékelve ezen luminális stimulusokra adnak szekréciós választ azzal, hogy hormonokat bocsátanak a lamina propriába. Amennyiben a véráramba bekerülnek és távoli célpontjaikon fejtik ki hatásukat, úgy nemcsak helyi, vagyis parakrin funkciójuk van, hanem emellett, endokrin (szisztémás) funkciót is ellátnak. Mindezek mellett nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy működni képesek afferens és efferens szinaptikus transzmisszió útján is. Értelemszerűen mindig attól függ, hogy melyik hormonról van szó.

A szekréciók fontosabb szabályozási pontja, de nem az egyetlen, az az elfogyasztott táplálék tovahaladása a GIT-ben, az emésztés gasztrikus és intesztinális fázisai. Az étrend megváltoztatása nem csupán a GIT hormonok felszabadulásaira van hatással. Hanem egyúttal befolyásolja az endokrin sejtdenzitást is. Ennek a kapcsolatnak az ismerete hasznos lehet a klinikumban, különösen ha olyan GIT-et érintő, vagy metabolikus betegségeket kezelünk, mint amilyen az IBS, elhízás, vagy cukorbetegség.

Ismert, hogy a GIT eltérő szegmenseiben számos, különféle endokrin sejtpopuláció van. Néhány közülük csak speciális helyen fordulnak elő, némelyek pedig mindegyik részét érintik. Például a szerotonin és a szomatosztatin szekréciós sejtjei megtalálhatóak a gyomorban, a vékonybélben és a vastagbélben is, ugyanakkor a ghrelin és a gastrin csak a gyomorban. A szekretin, a CCK (kolecisztokinin-pankreozimin), a GIP, a motilin, ezek mind a vékonybél felső szakaszán szekretálódnak. Az, hogy melyik szekréciós sejt milyen mennyiségben, vagy együtt nézve melyik milyen arányban fordul elő a maga helyén, nem elhanyagolható kérdés. Ezeknek a sejteknek eltérő az előfordulása a GIT egyes szekcióiban, de legalábbis meghatározott ott, ahol előfordul. A sejtdenzitás például a duodenumban a legmagasabb. Fontos, hogy egymással is kapcsolatban állnak, nem csak az enterális idegrendszerrel (ENS), vagy a központi idegrendszerrel (CNS).

A GIT intraluminális tartalma, legfőképpen szénhidrátok, proteinek és zsírok, triggerelik a különféle jelzőanyagok/molekulák (pl. hormonok) felszabadulását az endokrin sejtekből. Ugyanakkor az elfogyasztott táplálék egyben prebiotikum is lehet a bélflóra számára. A keletkező bakteriális termékek befolyással bírnak egy részről szintén, a hormonok felszabadulására, más részről pedig hatnak az őket termelő endokrin sejtek terület denzitására is. Méghozzá azáltal, hogy befolyásolják az egyes őssejtek és/vagy progenitor sejtek differenciálódását, és végső soron az egyes hormonok expresszióját. A normál sejtdenzitás megváltozása, átalakulása a teljes szervezetre hatással van. Úgy tűnik, hogy az étrend szerepe messze túlmutat már azon a felszínen, amit eddig megismerhettünk.

Eredeti közlemény:
El-Salhy, M., Mazzawi, T., Hausken, T., & Hatlebakk, J. G. (2016). Interaction between diet and gastrointestinal endocrine cells. Biomedical Reports, 4(6), 651–656.

Szemlézte:Mezei Zsuzsanna
eLitMed.hu
2016. szeptember


Kulcsszavak

táplálkozás, étrend, gasztrointesztinális endokrin sejtek

Kapcsolódó anyagok

A magas fehérjetartalmú táplálkozás és a fizikai aktivitás véd a korral összefüggő izomvesztés és funkcionális hanyatlás ellen

Ápolók táplálkozási szokásainak vizsgálata

Az étrend és a gasztrointesztinális endokrin sejtek közti interakció

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A magas fehérjetartalmú táplálkozás és a fizikai aktivitás véd a korral összefüggő izomvesztés és funkcionális hanyatlás ellen

Néhány klinikai vizsgálat eredménye arra utal, hogy a protein-szupplementáció felerősíti a testmozgás (rezisztencia tréning) hatását a vázizom-tömegre, azonban kevés tanulmány foglalkozik a fehérjében gazdag táplálkozás vázizom-tömegre és funkcionális státuszra kifejtett hatásával közösségben élő idősek körében, mindazonáltal egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a jelenlegi táplálkozási ajánlások (fehérje: 0,8g/testsúlykg/nap) nem fedezik az idősebbek szükségleteit.

Tovább


Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Sami és munkatársainak a British Medical Journalben megjelent két áttekintő közleménye a 2007 és 2017 közötti tíz év során megjelent tanulmányokat összegezve arról számol be, hogy a háziorvosok, illetve az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein dolgozó nem pszichiáter szakorvosok (így a sürgősségi osztályokon dolgozók és a társbetegségek kezelői, továbbá a gyermekorvosok) hogyan ismerhetik fel a korai pszichózis jeleit, és hogyan segíthetik a beteget

Tovább


Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább