Az élelmiszer alapvető az egészség szempontjából: becslések szerint évente 11 millió haláleset és 255 millió, fogyatékossággal korrigált életév hátterében a táplálkozási kockázati tényezők állnak. A táplálkozáskutatás területén való eligazodás mindazonáltal a klinikusok, a politikai döntéshozók és a kutatók számára is megterhelő, hiszen csak 2017 óta mintegy 250 ezer tudományos cikk jelent meg a témában. A Plos Medicine tanulmánya egy olyan új módszert mutat be, amivel megbecsülhető a különböző diétáknak a várható élettartamra kifejtett, nem- és életkor-specifikus hatása.

A kutatók egyrészt egy olyan vizsgálat adatait használták (Global Burden of Disease study, GBD), amely különböző egészségügyi rendszerekben (Amerikai Egyesült Államok, Európa, Kína) egyaránt releváns, populációszintű becsléseket ad arra vonatkozóan, hogy az egyes, táplálkozással kapcsolatos rizikótényezők hogyan befolyásolják a várható élettartamot (a kutatók hangsúlyozzák, hogy módszerük aggregált eredményt ad, konkrét személyre szabott becslésre nem alkalmas). A 2020-ban publikált GBD-adatok alapján kiszámolták a mortalitási arányszámokat, egy korábban már publikált keretrendszer módosításával pedig azt, hogy a diéta változtatásaival milyen pozitív, illetve negatív egészségi állapotmódosító hatásokat lehet elérni (Johansson és munkatársainak eredeti keretrendszere azt méri, hogy egy-egy betegség fennállásának időtartama hogyan befolyásolja a várható élettartamot). Másrészt a kutatók a legújabb, dózis-válasz összefüggéseket elemző metaelemzések segítségével megállapították, hogy az olyan élelmiszercsoportok mint a teljes kiőrlésű gabonafélék, a gyümölcsök, a zöldségek, a diófélék, a hüvelyesek, a hal, a tojás, a tejtermékek, a finomított gabonafélék, a vörös és a feldolgozott húsok, valamint a cukrozott italok, hogyan befolyásolják a mortalitást. 

A témába vágó egyetlen metaelemzés a fehér húsok és a kis mennyiségben hozzáadott olajok mortalitásra kifejtett hatását semlegesnek találta. A legtöbb figyelembe vett tanulmányt más élelmiszercsoportok bevitelére és olyan tényezőkre is kiigazították, mint a dohányzás, a testmozgás, a testtömegindex, az életkor és a nem. A tanulmányok által az egyes élelmiszercsoportok hatásával kapcsolatban adott bizonyítékok minőségét NutriGrade eszközzel, míg a metaanalízisek minőségét AMSTAR–2-vel elemezték. A vizsgálat korlátai közé tartozik a teljes hatás eléréséhez szükséges idő bizonytalansága, a tojás, a fehér húsok és az olajok hatásának bizonytalansága, valamint a védő- és kockázati tényezők egyéni eltérései.

A kidolgozott modell alapjaként az Egyesült Államok és Európa fogyasztási adatain alapuló „tipikus nyugati étrendet” (TNYÉ) használtak. Az „optimalizált étrend” (OÉ) értékeit ott határozták meg, ahol a fogyasztásra vonatkozó dózis-válasz adatok azt jelezték, hogy a fogyasztás további növelése vagy csökkentése nem eredményez további nyereséget a várható élettartamban. A TNYÉ és az optimális étrend közötti kompromisszumként a „megvalósítható étrend” (FA) hatását is kiszámolták. A megvalósítható étrendet az egyes élelmiszercsoportokra számolt TNYÉ és OÉ közötti középpontként határozták meg. A becslések az optimalizált és a megvalósítható étrendre vonatkozóan egyaránt 95%-os bizonytalansági intervallummal dolgoznak. 

Eredmények 

Az optimális étrend a tipikus étrendnél lényegesen több hüvelyest, teljes kiőrlésű gabonafélét, halat, gyümölcsöt, zöldséget és egy marék diófélét tartalmaz, miközben kevesebb benne a vörös és a feldolgozott hús, a cukrozott ital és a finomított gabonaféle. 

A tipikus nyugati étrendről az optimális étrendre való tartós áttérés 20 éves kortól több mint egy évtizeddel növeli a várható élettartamot a nők (10,7 év) és a férfiak (13 év) esetében. A legnagyobb nyereséget a több hüvelyes (nők: 2,2 év, férfiak: 2,5 év), a több teljes kiőrlésű gabonaféle (nők: 2 év, férfiak: 2,3 év) és a több dióféle (nők: 1,7 év, férfiak: 2 év), valamint a kevesebb vörös hús (nők: 1,6 év, férfiak: 1,9 év) és a kevesebb feldolgozott hús (nők: 1,6 év, férfiak: 1,9 év) fogyasztása eredményezi. A tipikus étrendről az optimális étrendre való áttérés 60 éves korban a nők esetében 8 évvel, a férfiak esetében 8,8 évvel növelné a várható élettartamot, a 80 évesek pedig 3,4 évet nyernének. 

Még a megvalósítható étrendre való áttérés is 7%-kal vagy annál nagyobb mértékben növelné a várható élettartamot mindkét nemnél, minden életkori csoportban.

A táplálkozással kapcsolatos különböző döntések (egy-egy ételféleség megváltozott fogyasztása, grammban) élettartamra gyakorolt hatását számoló eszközüket (Food4HealthyLife, https://food4healthylife.org/) a szerzők online, ingyenesen elérhetővé tették, és reményeik szerint klinikusok, egészségpolitikai döntéshozók és közemberek egyaránt haszonnal forgathatják.

Összefoglalóan a szerzők megállapítják: a hüvelyesek, a teljes kiőrlésű gabonafélék és a diófélék fogyasztásának növekedése, valamint a vörös és a feldolgozott húsok fogyasztásának csökkenése növeli a leginkább a várható élettartamot. A gyümölcsök és zöldségek szintén pozitív hatással vannak az egészségre, de ezen élelmiszercsoportok esetében a bevitel a tipikus nyugati étrendben közelebb van az optimálishoz, mint a többi élelmiszercsoport esetében.

Szemlézte:

Kazai Anita dr.

Eredeti közlemény:

Fadnes LT, Økland J-M, Haaland ØA, Johansson KA (2022) Estimating impact of food choices on life expectancy: A modeling study. PLoS Med 19(2): e1003889.