hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az artériás merevség és az időskori dementia


Az artériás merevség és az időskori dementia

| |
 

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

A kutatók egy dementia kockázati tényezők azonosítására tervezett vizsgálat, a Cardiovascular Health Study Cognition Study (CHS-CS) adataival dolgoztak. A vizsgálat 1998-as indulásakor megmérték az átlagosan 78 éves, demencia-mentes vizsgálati alanyok (n= 356 fő) pulzushullám terjedési sebességét (pulse wave velocity/PWV) és MRI-vel ellenőrizték a szubklinikus agyi betegség esetleges előfordulását. Az eredmény szerint a magas PWV-értékkel bírók körében az utánkövetés 15 éve alatt 60%-kal volt nagyobb a demencia kialakulásának kockázata. További fontos eredmény, hogy kiderült: az artériás merevség és a szubklinikus agyi betegség a megnövekedett demencia-kockázat független indikátora. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy testedzés révén elérhető, hogy az artériás merevség mértéke kevésbé nőjön: a 73 éves korukban sportoló vizsgálati alanyok körében 5 évvel később alacsonyabb PWV-értéket lehetett mérni. Mindez arra utal, hogy ha egy idős személynél magas PWV-értéket mérnek, a dementia megelőzése érdekében 70 vagy 80 éves korban is érdemes elkezdeni a testedzést.

Az aorta elaszticitása lehetővé teszi a pulzushullám tompítását. Az életkor előrehaladásával és egyéb kardiovaszkuláris rizikótényezők következtében az aorta fala keményebbé válik, és a pulzushullám tompítás nélkül éri el a perifériás artériákat, köztük a sérülékeny agyi kisartériákat is, ami mikorvaszkuláris ischaemiát vagy vérzést eredményezhet. Számos korábbi keresztmetszeti és prospektív vizsgálat hívta fel arra a figyelmet, hogy az aortamerevség agyi kisérbetegséggel járhat együtt, ami fehérállományi hiperintenzitás, agyi mikrovérzés és agyi infarktus formájában jelentkezhet. Az agyi kisérbetegség szintén a dementia rizikófaktora.

Az artériás merevség nem-invazív mérésének aranystandardja a pulzushullám terjedési sebesség – PWV – mérése. Az aortamerevség nem demens személyek esetében is rosszabb kognitív funkcióval jár együtt, azonban az eddigi vizsgálatok ellentmondó eredményt adtak azzal kapcsolatban, hogy idős személynél az aortamerevség képes-e előrejelezni a dementia kialakulását (a Framingham Offspring Study ebből a szempontból pozitív, míg a Rotterdam Study negatív eredménnyel zárult).

Korábbi vizsgálatok szerint a magasabb carotis-femorális pulzushullám terjedési sebesség (cfPWV) összefügg a kardiovaszkuláris (CV) kockázati tényezőkkel (életkor, hipertenzió, diabétesz), azonban a cfPWV a CV-események és a mortalitás CV kockázati tényezőktől független prediktora. Jelen vizsgálat szerzői azt akarták ellenőrizni, hogy a cfPWV nem demens idősebb személyek esetében is képes-e az egyéb CV kockázati tényezőktől függetlenül előrejelezni a demencia bekövetkeztét. A vizsgálat másodlagos végpontja annak megállapítása volt, hogy a cfPWV és a demencia közötti kapcsolatot befolyásolja-e a diabétesz, a szubklinikus agyi érbetegség, illetve a CV betegség.

A vizsgálat kezdetén átlagosan 78 éves vizsgálati alanyok esetén a magas cfPWV-értékkel bírók körében az utánkövetés 15 éve alatt szignifikánsan, 60%-kal volt nagyobb a dementia kialakulásának kockázata. Ezzel ellentétben, sem a szisztolés, sem a diasztolés hipertenzió (≥140, illetve ≥90), sem a kettő különbsége, sem az artériás középnyomás értéke nem függött össze szignifikáns mértékben a dementia megjelenésével. A cfPWV és a dementia kialakulása közötti kapcsolatot nem befolyásolta a vizsgálat kezdetén kimutatott szubklinikus CV betegség (pl. coronariasclerosis) vagy szubklinikus agyi érbetegség sem (a független hatást részben magyarázhatja, hogy az idős vizsgálati populációban valószínűleg alulreprezentáltak voltak azok, akik magas cfPWV-értékkel és szubklinikus agyi érbetegséggel is rendelkeznek, mivel körükben gyakoribb lehet a dementia).

A vizsgálat eredménye arra utal, hogy a magas cfPWV a dementia kialakulásának módosítható rizikótényezője. A prevenciós beavatkozások eredményességét jövőbeli vizsgálatokban kell számszerűsíteni, azonban valószínű, hogy a magas vérnyomás kontrollja, az elhízás mérséklése és a fizikai aktivitás növelése az artériás merevség megelőzése révén képes csökkenteni a dementia kialakulásának kockázatát.


Eredeti közlemény:
Cui, C., Sekikawa, A., H Kuller, L., L Lopez, O., B Newman, A., L Kuipers, A., & H Mackey, R. (2018). Aortic Stiffness is Associated with Increased Risk of Incident Dementia in Older Adults. Journal of Alzheimer's Disease, (Preprint), 1-10.


Szemlézte:
dr. Kovács Bence

eLitMed.hu
2018. október 29.


Kulcsszavak

demetia, artériás merevség, életmód, demencia, carotis-femorális pulzushullám terjedési sebesség

Kapcsolódó anyagok

Egészséges életmód és a dementia kialakulásának esélye

Az artériás merevség és az időskori dementia

Myocardiális infarctust követő életmódváltást befolyásoló tényezők

Éhezés, stresszrezisztencia, tumoros megbetegedések

Hozzászólások:

1.,   Gergely István mondta   2018. November 04., Vasárnap 23:07:43
Áltudomány a tudomány szolgálatában. Na ne!

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Orális antikoagulánsok hatékonysága és biztonságossága

Az ARISTOPHANES retrospektív, megfigyeléses vizsgálatban számos adatforrás felhasználásával hasonlították össze nagyszámú non-valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő, nem K-vitamin-antagonista típusú orális antikoagulánst (NOAC) vagy warfarint szedő betegnél a stroke/szisztémás embolizáció és a súlyos vérzés gyakoriságát.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


A statin használata növeli a diabestes kockázatát

A statint szedők körében különös hangsúlyt kell fordítani a diabetes megelőzésére.

Tovább


Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog.

Tovább