TARTALOM

 VISSZA

 


Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben


Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

| |
 

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.


Aβ-metabolizmus

Az Aβ fiziológiás metabolizmusa nem csak az agyban, hanem a periférián is zajlik, az amyloid prekurzor protein (APP) nemcsak az agysejtekben fejeződik ki, de a perifériás szövetekben, így a mellékvesében, a vesében, szívben, májban, lépben, hasnyálmirigyben, vér- és endothelsejtekben is. A periférián létrejött Aβ az összmennyiség jelentős hányadát képezi, azonban az Aβ-koncentráció magasabb a központi idegrendszerben, mint a plazmában. Ez utóbbi magyarázhatja, hogy bár ritkán a perifériás szervekben (bőrben, bélben, szívben) is találhatók Aβ-aggregátumok, azok mégis leginkább az agyban rakódnak le.
Az AD-esetek 99%-át adó sporadikus esetek kialakulásában fontos tényező az Aβ lebontásának és eltávolításának rendellenessége. Normális esetben az agyi Aβ 60%-a a perifériára kerül, ezért az Aβ perifériás eltávolításának hatékonysága nagyban befolyásolja az agy tisztulását. Mindazonáltal, kimutatták, hogy AD-ben az Aβ a perifériáról az agyba áramlik.


Alzheimer-kór a periférián

Pozitív visszacsatolás működik a periféria és az agy között: számos szisztémás rendellenesség felerősíti az AD progresszióját, majd az AD progressziója tovább rontja ezeket a szisztémás megbetegedéseket.
Mivel az Aβ eltávolításában központi szerepet játszanak a perifériás mononukleáris fagociták, első helyen említendő az immunrendszer működészavara. Ebből a szempontból is különösen fontos, hogy a sporadikus AD kockázatát növelő gének a veleszületett immunitás fehérjéit kódolják.
A vérben is kimutathatók különböző rendellenességek AD esetén: megnő a vérlemezkék APP-expressziója, csökken az Aβ-szállításban közreműködő albumin szintje, csökken a vörösvértestek Aβ-kötő képessége.
A metabolikus betegségek közül a cukorbetegség esetén 1,4-2-szeresre nő az AD kockázata, az inzulinrezisztencia rontja a cirkuláló Aβ máj általi kiválasztását, a 2-es típusú diabéteszben szenvedők hasnyálmirigyében lerakódó, hibás térszerkezetű fehérje, az amylin az agyba bejutva felerősíti az Aβ-aggregációt. A cukorbetegség mellett a kóros lipidmetabolizmus is növeli az AD-rizikót; érdemes megjegyezni, hogy a többszörösen telítetlen zsírsav-fogyasztás pozitív hatással van az Alzheimer-kórosak kognitív funkciójára.
A kardiovaszkuláris betegség a sporadikus AD gyakori kísérőbetegsége; AD-betegekben gyakori az intramiokardiális Aβ-lerakódás, ami hozzájárulhat a funkcióromláshoz.
A cirkuláló Aβ-t elsődlegesen a máj távolítja el: egyrészt a májsejtek lebontják a molekulát, másrészt kiválasztják az epébe. Májbetegség esetén csökken a májsejtek Aβ-felvétele, továbbá az albumin- és lipidszintet befolyásoló indirekt hatások is fontosak az Aβ eltávolítása szempontjából. A máj Aβ-eltávolító képességének növelése az AD kezelésének egyik szisztémás megközelítése lehet.
A vesefunkció csökkenése növeli a vérben keringő Aβ szintjét, így a vesefunkció javítása is hozzájárulhat az AD megelőzéséhez és kezeléséhez.
Az obstruktív alvási apnoé és a krónikus obstruktív tüdőbetegség a hipoxia és a gyulladás miatt fokozhatja az AD progresszióját.
A krónikus szisztémás gyulladással járó betegségek – pl. reumatoid arthritis, periodontitis - az AD megnövekedett kockázatával járnak együtt, a NSAID-használat csökkent AD-kockázattal jár együtt. Ezzel ellentétben az akut szisztémás gyulladásos reakció a makrofágok révén véd az AD ellen (legalábbis állatmodellben).
A bél-mikrobiom zavarai (Gram-negatívok) közreműködnek az AD progressziójában, a probiotikumok javítják az AD-betegek kognícióját. Napjainkban egyre több pathogén baktériumot is kapcsolatba hoznak az AD-vel, azonban egyelőre nem ismert, hogy a pathogének működnek-e közre az AD progressziójában, vagy az AD miatt nő a szervezet pathogének iránti fogékonysága.


Szisztémás és komplex terápiás megközelítések

Mindezek amellett szólnak, hogy az AD nemcsak agyi, de perifériás, szisztémás megbetegedés is, ezért a szisztémás terápiás megközelítések nagyobb sikerrel járhatnának, mint azok, amelyek csak a központi idegrendszert veszik célba. A tradicionális megközelítés – „egy célpont – egy gyógyszermolekula” – ráadásul figyelmen kívül hagyja az AD komplex pathomechanizmusát; ez magyarázhatja, hogy eddig több mint száz féle, Aβ-t célzó monoterápiás kísérlet vallott kudarcot. Ehelyett olyan terápiákra van szükség, amelyek a betegség különböző stádiumaiban jelentkező különböző rendellenességeket veszik célba, a központi idegrendszerben és a periférián egyaránt. A specifikus terápiák kifejlesztéséig is alkalmazható viszont az ismert komorbiditások és rizikótényezők szisztémás kezelése, a homeosztázis fenntartása, ami segíthet az Alzheimer-kór megelőzésében, progressziójának lassításában.




dr. Kovács Bence


Eredeti közlemény:

Nat Rev Neurol. 2017 Sep 29;13(10):612-623. A systemic view of Alzheimer disease - insights from amyloid-β metabolism beyond the brain. Wang J, Gu BJ, Masters CL, Wang YJ.


Kulcsszavak

Alzheimer-kór, amyloid-β metabolizmus, amyloid prekurzor protein

Kapcsolódó anyagok

Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

A β-amiloid és a mitochondrialis diszfunkció szerepe az Alzheimer-kór patogenezisében

Alzheimer-kór és arrhythmia: ok, okozat, szövődmény

Alzheimer-kór és arrhythmia: ok, okozat, szövődmény

Az angiotenzinreceptor-blokkolók hatása agyi érbetegségekben és dementiában: Bónusz a vérnyomáscsökkentésen túl

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Tovább


Az orális antikoagulánsok hosszú távú alkalmazhatósága idős korban PF esetén nemzetközi konszenzusdokumentum eredményei alapján (OAC-FORTA 2016)

Az oralis antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk az idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban. A hatékonyság, a tolerálhatóság és a biztonságosság alapján létrehozott FORTA (Fit fOR The Age) klasszifikáció során 4 alkalmazhatósági kategóriába sorolták a jelenleg széles körben használt antikoagulánsokat. A szavazás alapjául szolgáló bizonyítékokat nagy klinikai RC-tanulmányokból választották ki. 10 nyugat-európai szakértő egymástól függetlenül értékelte használhatóságukat az idős populációban.

Tovább


NOAC kezeléssel együtt járó major vérzéses események rizikója: a „real-world” vizsgálatok szisztematikus áttekintése

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek non-valvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixaban terápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal összevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.

Tovább


Szénhidrátfogyasztás és mortalitás

Bár számos randomizált kontrollált vizsgálat tanulmányozta az alacsony szénhidráttartalmú diéták hatását, és ezek azt mutatták, hogy rövid távon a testsúly és a kardiometabolikus kockázat csökkenésével járnak együtt, a hosszabb utánkövetés nehéz kivitelezhetősége miatt ezek a tanulmányok nem szolgáltattak adatot a mortalitási kockázat alakulásával kapcsolatban.

Tovább