„A készítmények, melyek csökkentik a vér cukorszintjét, vajon csökkentik, vagy növelik a kardiovaszkuláris rizikót, és vajon melyik hatás fontosabb?”- tette fel a kérdést Steve E. Nissen, a clevelandi klinika orvosa. „Rendkívül fontos, hogy az alternatív antidiabetikus kezelések klinikai vizsgálatai során meghatározzák, melyik az a kezelés, amely a leghatásosabban csökkenti a kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitást.” Nissen szerint az FDA jelenlegi követelményei elégtelenek, mivel csupán a vércukorcsökkentés bizonyítását kérik, a klinikai kimenetel vizsgálatát nem. Véleménye szerint ezért az elmúlt 50 év vizsgálataiból hiányzik ez az információ, és erre a mulasztásra, csak most derült fény. A „vércukor-központúság” vezetett ahhoz, hogy a különböző készítményeket gyorsan elfogadjanak, anélkül, hogy valóban megismertük volna hatásaikat. David G. Orloff, akinek 10 éves tapasztalata van az FDA-nél, vitatta, hogy az FDA elvárásainak változnia kellene: „A 2-es típusú diabetes mellitus és minden más betegség kutatása során a klinikai kérdés mindig más és más lehet, az energiánkatennek megfelelően kell fókuszálnunk.” Abban azonban egyetértett Nissennel, hogy az antidiabetikus készítmények vizsgálata során a kardiovaszkuláris hatások vizsgálata mindenképpen előrelépés. Azonban hozzátette: „Nem igazán tiszta, hogy miért vált a kardiovaszkuláris hatás az elsődleges biztonságossági kérdéssé minden készítmény esetében.” Orloff szerint a cukorbetegség optimális kezelésének megállapításhoz még rengeteg munka szükséges. Nissen a következő megjegyzéssel zárta a megbeszélést: „Én vagyok az utolsó ebben a teremben, aki az innovatív készítmények bevezetését megakadályozná, de nem több antidiabetikus készítményt, hanem jobbakat szeretnék!” Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kis János Tibor Forrás: Endocrinetoday 2010; 8, 7