|
TARTALOM
Antidiabetikus kezelés és kardiovaszkuláris biztonság   | |
„A készítmények, melyek csökkentik a vér cukorszintjét, vajon csökkentik, vagy növelik a kardiovaszkuláris rizikót, és vajon melyik hatás fontosabb?”- tette fel a kérdést Steve E. Nissen, a clevelandi klinika orvosa. „Rendkívül fontos, hogy az alternatív antidiabetikus kezelések klinikai vizsgálatai során meghatározzák, melyik az a kezelés, amely a leghatásosabban csökkenti a kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitást.” Nissen szerint az FDA jelenlegi követelményei elégtelenek, mivel csupán a vércukorcsökkentés bizonyítását kérik, a klinikai kimenetel vizsgálatát nem. Véleménye szerint ezért az elmúlt 50 év vizsgálataiból hiányzik ez az információ, és erre a mulasztásra, csak most derült fény. A „vércukor-központúság” vezetett ahhoz, hogy a különböző készítményeket gyorsan elfogadjanak, anélkül, hogy valóban megismertük volna hatásaikat. David G. Orloff, akinek 10 éves tapasztalata van az FDA-nél, vitatta, hogy az FDA elvárásainak változnia kellene: „A 2-es típusú diabetes mellitus és minden más betegség kutatása során a klinikai kérdés mindig más és más lehet, az energiánkatennek megfelelően kell fókuszálnunk.” Abban azonban egyetértett Nissennel, hogy az antidiabetikus készítmények vizsgálata során a kardiovaszkuláris hatások vizsgálata mindenképpen előrelépés. Azonban hozzátette: „Nem igazán tiszta, hogy miért vált a kardiovaszkuláris hatás az elsődleges biztonságossági kérdéssé minden készítmény esetében.” Orloff szerint a cukorbetegség optimális kezelésének megállapításhoz még rengeteg munka szükséges. Nissen a következő megjegyzéssel zárta a megbeszélést: „Én vagyok az utolsó ebben a teremben, aki az innovatív készítmények bevezetését megakadályozná, de nem több antidiabetikus készítményt, hanem jobbakat szeretnék!” Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kis János Tibor Forrás: Endocrinetoday 2010; 8, 7 Kapcsolódó anyagok A nebivolol különleges molekulaszerkezete és hatása az életminőségre Trendek a hypertonia kezelésében |
Extra tartalom: ROVAT TOVÁBBI CIKKEI Mire is van szüksége a távolodónak? A végstádiumba érkező páciens, a krónikus, gyógyíthatatlan betegséggel küzdő, vagy demens beteg szenvedése nem a szavak szintjén csökkenthető. A velük töltött együttérző kapcsolatban –Miller megfogalmazásában: reflektív támogatóként- rávezeti őket arra, hogy mi jelenti számukra a legmegfelelőbb étket és azt kínálja föl nekik ehető táplálék, vagy illatokból, érintésekből, kedves látványból, hangokból álló szimbolikus falatok, vagy éppen csönd formájában, melyek érzéki-esztétikai örömet okoznak a távozónak. 
Tovább
Depresszióval küzdő betegek tudatosságalapú csoportterápiája a háziorvosi praxisban Ez az első randomizált kontrollált vizsgálat, ami háziorvosi praxisban alkalmazott tudatosságalapú csoportterápia hatékonyságát hasonlítja össze aktív (standard kezelésben részesülő) kontroll csoport eredményeivel. Az erőforrás-spóroló csoportterápia non-inferiornak bizonyult a standard terápiákhoz képest, és az is bebizonyosodott, hogy képzett instruktorok is eredményesen végezhetik a háziorvosi praxisban gyakran megjelenő, enyhe és középsúlyos pszichiátriai tünetekkel rendelkező betegek kezelését.
Tovább
A magas fehérjetartalmú táplálkozás és a fizikai aktivitás véd a korral összefüggő izomvesztés és funkcionális hanyatlás ellen Néhány klinikai vizsgálat eredménye arra utal, hogy a protein-szupplementáció felerősíti a testmozgás (rezisztencia tréning) hatását a vázizom-tömegre, azonban kevés tanulmány foglalkozik a fehérjében gazdag táplálkozás vázizom-tömegre és funkcionális státuszra kifejtett hatásával közösségben élő idősek körében, mindazonáltal egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a jelenlegi táplálkozási ajánlások (fehérje: 0,8g/testsúlykg/nap) nem fedezik az idősebbek szükségleteit.
Tovább
Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos? Sami és munkatársainak a British Medical Journalben megjelent két áttekintő közleménye a 2007 és 2017 közötti tíz év során megjelent tanulmányokat összegezve arról számol be, hogy a háziorvosok, illetve az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein dolgozó nem pszichiáter szakorvosok (így a sürgősségi osztályokon dolgozók és a társbetegségek kezelői, továbbá a gyermekorvosok) hogyan ismerhetik fel a korai pszichózis jeleit, és hogyan segíthetik a beteget
Tovább
|
hirdetés  hirdetés  hirdetés  hirdetés  |
