hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai

| | |
 

Miért nem tekinthetünk el többé a vakcinációs programok nem specifikus hatásaitól?

A globális egészségügyi vezetők a 2010-19-es időszakot a védőoltások évtizedévé szeretnék tenni, hogy az életmentő vakcinák globálisan mindenkinek elérhetővé váljanak. A végső cél az életmentés, ezért meglepő, hogy eddig kevés megfigyeléses vizsgálatot végeztek annak tisztázásra, hogyan hatnak a már ismert vakcinák a gyermekhalálozásra, és szinte egyáltalán nem történtek ezzel kapcsolatban véletlen besorolásos vizsgálatok.

Ez azonban nem jelent feltétlenül gondot, hiszen ha a vakcináról beigazolódik, hogy immunitást vált ki adott betegség ellen, akkor a túlélésre kifejtett hatása kiszámolható a betegség terhéből, az oltás hatásosságából és az átoltottság arányából. Ez a becslés azonban nem valid megközelítés. A vakcináknak a teljes halálozásra kifejtett hatása nem mindig becsülhető meg a betegségspecifikus hatások alapján. Számos vakcina kedvezőbben hat a gyermekek túlélésére, mint amit azt csupán az illető betegség megelőzése alapján várhatnánk.

A specifikus betegségekre koncentrálva elveszthetjük szem elől az általános védekezőképesség fontosságát. Mindannyian tudjuk, hogy egyes emberek ritkábban betegszenek meg és állapotuk kevésbé lesz súlyos, mint másoké. Az ellenálló képesség változatosságának az alapját egyrészt a genetikai és a szocioökonómiai különbségek jelentik, másrészt pedig a korábban átélt fertőzésekkel is összefügg. Egy adott kórokozó kiváltotta fertőzés átélése heterológ immunitást válthat ki, ami csökkentheti vagy növelheti más, teljesen eltérő kórokozóval történő fertőzés által okozott halál kockázatát.

Az általános védekezőképesség fokozódása a keresztreagáló T-sejtek válaszán alapul. Állatkísérletekben az ugyanazon antigén élő változatát tartalmazó oltások Th1 profilú immunválaszt, míg az inaktivált vakcinák Th2 profilú immunválaszt váltanak ki. Az élő vakcinákkal (BCG, kanyaró) végzett véletlen besorolásos vizsgálatok eredményei szerint ezek a védőoltások nagymértékben csökkentették a gyermekhalálozást, ennek mértéke jóval meghaladja a tuberculosis és a kanyaró elleni védelem miatti csökkenést. A hatás a következő vakcina beadásáig tartósan fennmaradt.

Bissau-Guineában vizsgálva a BCG-oltás hatását azt találták, hogy közel 50%-kal csökkentette a kis súlyú újszülöttek halálozását az által, hogy csökkentette az újszülött kori szepszis és a légúti fertőzések előfordulását, tehát a BCG fokozza a tuberculosison kívüli más fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet is.

Hasonló eredményeket kaptak kanyaró elleni vakcinával, 50%-kal csökkentette a halálozást. Ha kivonták az adatokból a kanyaró megelőzésének tulajdonítható hatásokat, akkor az összhalálozás 45%-os csökkenése igazolódott. Sok vizsgálat eredménye mutatta, hogy a kanyaró elleni oltás kedvező, nem specifikus hatást gyakorol a gyermekek túlélésére, különösen akkor, ha utána rögtön nem kapnak inaktivált vakcinát. Az Afrikában kapott eredmények azt is mutatták, hogy a most szokásosnál talán korábban kellene beadni az oltást.

Egyes inaktivált vakcinák viszont sajnos csökkenthetik az általános ellenálló képességet, és negatívan hathatnak a gyermekek túlélésére, például kis súllyal született lánycsecsemők esetében. Különösen rossz hatást tapasztaltak, ha a Di-Per-Te oltást közvetlenül a kanyaróoltás után adták.

A védőoltások évtizede teljes egészében betegségsepcifikus megközelítést alkalmaz, a végső sikert az jelentené, ha a fekete himlőhöz hasonlóan sikerülne eradikálni a betegségeket, és abba lehetne hagyni a védőoltásokat. De az általános hatások alapján az is lehetséges, hogy a védőoltások megszüntetésével elveszíthetjük a nem specifikus kedvező hatásokat. Ezt mindenképpen figyelembe kell majd venni a vakcinációs programok leállításáról hozandó döntések során. Megfontolandó lenne az inaktivált vakcinák kedvezőtlen általános hatásának kivédésére átütemezni az oltási rendet, és a Di-Per-Te oltás után kevéssel kanyaróoltást vagy emlékeztető BCG oltást adni.
A feladat tehát hosszú távon az, hogy meg kell vizsgálni a vakcinák teljes hatását a mortalitásra és a morbiditásra. Értékelni kell az oltások sorrendjének a következményeit, az egyéb gyakori intervenciókkal mutatott kölcsönhatását, az esetleges nemi különbségeket. A nem specifikus hatások tisztázásával még több életet tudunk majd megmenteni a védőoltások segítségével.

Szemlézte: Dr. Lipták Judit
eLitMed.hu
BMJ 2012;344:e3769.
2012. október 26.

Kulcsszavak

vakcina, kanyaró, tuberculosis, mortalitás

Kapcsolódó anyagok

A méhnyakrák gyógyszeres prevenciója és terápiája

Az urogenitalis rendszer betegségei okozta halálozás területi adatai 2010-2014 között Magyarországon

A vese nem daganatos betegségei miatti halálozás jellemzői Magyarországon 2005-2014 között

A stroke elôfordulása a világban

A kockázati tényezők és a prognózis közötti kapcsolat elemzése intracerebralis vérzést követően

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább


Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé? Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő kezelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hypertoniában az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

Tovább


A random variancia mint karcinogén tényező?

Egyes ráktípusoknál egy eddig nem tárgyalt, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

Tovább


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai