hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai

| | |
 

Miért nem tekinthetünk el többé a vakcinációs programok nem specifikus hatásaitól?

A globális egészségügyi vezetők a 2010-19-es időszakot a védőoltások évtizedévé szeretnék tenni, hogy az életmentő vakcinák globálisan mindenkinek elérhetővé váljanak. A végső cél az életmentés, ezért meglepő, hogy eddig kevés megfigyeléses vizsgálatot végeztek annak tisztázásra, hogyan hatnak a már ismert vakcinák a gyermekhalálozásra, és szinte egyáltalán nem történtek ezzel kapcsolatban véletlen besorolásos vizsgálatok.

Ez azonban nem jelent feltétlenül gondot, hiszen ha a vakcináról beigazolódik, hogy immunitást vált ki adott betegség ellen, akkor a túlélésre kifejtett hatása kiszámolható a betegség terhéből, az oltás hatásosságából és az átoltottság arányából. Ez a becslés azonban nem valid megközelítés. A vakcináknak a teljes halálozásra kifejtett hatása nem mindig becsülhető meg a betegségspecifikus hatások alapján. Számos vakcina kedvezőbben hat a gyermekek túlélésére, mint amit azt csupán az illető betegség megelőzése alapján várhatnánk.

A specifikus betegségekre koncentrálva elveszthetjük szem elől az általános védekezőképesség fontosságát. Mindannyian tudjuk, hogy egyes emberek ritkábban betegszenek meg és állapotuk kevésbé lesz súlyos, mint másoké. Az ellenálló képesség változatosságának az alapját egyrészt a genetikai és a szocioökonómiai különbségek jelentik, másrészt pedig a korábban átélt fertőzésekkel is összefügg. Egy adott kórokozó kiváltotta fertőzés átélése heterológ immunitást válthat ki, ami csökkentheti vagy növelheti más, teljesen eltérő kórokozóval történő fertőzés által okozott halál kockázatát.

Az általános védekezőképesség fokozódása a keresztreagáló T-sejtek válaszán alapul. Állatkísérletekben az ugyanazon antigén élő változatát tartalmazó oltások Th1 profilú immunválaszt, míg az inaktivált vakcinák Th2 profilú immunválaszt váltanak ki. Az élő vakcinákkal (BCG, kanyaró) végzett véletlen besorolásos vizsgálatok eredményei szerint ezek a védőoltások nagymértékben csökkentették a gyermekhalálozást, ennek mértéke jóval meghaladja a tuberculosis és a kanyaró elleni védelem miatti csökkenést. A hatás a következő vakcina beadásáig tartósan fennmaradt.

Bissau-Guineában vizsgálva a BCG-oltás hatását azt találták, hogy közel 50%-kal csökkentette a kis súlyú újszülöttek halálozását az által, hogy csökkentette az újszülött kori szepszis és a légúti fertőzések előfordulását, tehát a BCG fokozza a tuberculosison kívüli más fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet is.

Hasonló eredményeket kaptak kanyaró elleni vakcinával, 50%-kal csökkentette a halálozást. Ha kivonták az adatokból a kanyaró megelőzésének tulajdonítható hatásokat, akkor az összhalálozás 45%-os csökkenése igazolódott. Sok vizsgálat eredménye mutatta, hogy a kanyaró elleni oltás kedvező, nem specifikus hatást gyakorol a gyermekek túlélésére, különösen akkor, ha utána rögtön nem kapnak inaktivált vakcinát. Az Afrikában kapott eredmények azt is mutatták, hogy a most szokásosnál talán korábban kellene beadni az oltást.

Egyes inaktivált vakcinák viszont sajnos csökkenthetik az általános ellenálló képességet, és negatívan hathatnak a gyermekek túlélésére, például kis súllyal született lánycsecsemők esetében. Különösen rossz hatást tapasztaltak, ha a Di-Per-Te oltást közvetlenül a kanyaróoltás után adták.

A védőoltások évtizede teljes egészében betegségsepcifikus megközelítést alkalmaz, a végső sikert az jelentené, ha a fekete himlőhöz hasonlóan sikerülne eradikálni a betegségeket, és abba lehetne hagyni a védőoltásokat. De az általános hatások alapján az is lehetséges, hogy a védőoltások megszüntetésével elveszíthetjük a nem specifikus kedvező hatásokat. Ezt mindenképpen figyelembe kell majd venni a vakcinációs programok leállításáról hozandó döntések során. Megfontolandó lenne az inaktivált vakcinák kedvezőtlen általános hatásának kivédésére átütemezni az oltási rendet, és a Di-Per-Te oltás után kevéssel kanyaróoltást vagy emlékeztető BCG oltást adni.
A feladat tehát hosszú távon az, hogy meg kell vizsgálni a vakcinák teljes hatását a mortalitásra és a morbiditásra. Értékelni kell az oltások sorrendjének a következményeit, az egyéb gyakori intervenciókkal mutatott kölcsönhatását, az esetleges nemi különbségeket. A nem specifikus hatások tisztázásával még több életet tudunk majd megmenteni a védőoltások segítségével.

Szemlézte: Dr. Lipták Judit
eLitMed.hu
BMJ 2012;344:e3769.
2012. október 26.

Kulcsszavak

vakcina, kanyaró, tuberculosis, mortalitás

Kapcsolódó anyagok

Az urogenitalis rendszer betegségei okozta halálozás területi adatai 2010-2014 között Magyarországon

A vese nem daganatos betegségei miatti halálozás jellemzői Magyarországon 2005-2014 között

A stroke elôfordulása a világban

A kockázati tényezők és a prognózis közötti kapcsolat elemzése intracerebralis vérzést követően

Az intravénás immunglobulin-kezelés hatásai és a betegek jellemzői Guillain-Barré-szindrómában

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A testedzésen alapuló rehabilitációs terápia alkalmazása pulmonális hypertoniában

A legújabb kutatási eredmények arra utalnak, hogy a testedzésen alapuló rehabilitáció alkalmazásával komoly terápiás súllyal bíró javulást lehet előidézni a pulmonalis hypertoniában szenvedő betegek fizikális állapotában

Tovább


A cukoripar érdekei

Összesen 60 tanulmányt elemzése alapján (28 vizsgálat és 32 áttekintő közlemény) a kutatók azt állapították meg, hogy a független vizsgálatokhoz képest azok a tanulmányok, amelyeket az üdítőital-gyártók finanszíroztak, szignifikánsan nagyobb arányban jutottak arra a következtetésre, hogy nincs összefüggés az üdítőital-fogyasztás, valamint az elhízás és a diabetes között.

Tovább


Az apoptózisgátlás gátlása – fókuszban az MCL1

Az apoptózis szabályozásáért az úgynevezett Bcl-2 gén-, illetve proteincsalád tagjai a felelősek (Bcl-2: B-cell lymphoma 2), amelyek közül egyesek serkentik a sejthalált (pl. BAX, BAK), míg mások (pl. Bcl-X, Bcl-2, MCL1) gátolják.

Tovább


A perindopril/indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval szerzett gyakorlati tapasztalataink -- Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1)

A rendelkezésre álló számos gyógyszeres terápiás lehetőség ellenére az optimális vérnyomáskontroll aránya mindössze 20-40%-ra tehető Európa-szerte. Ennek hátterében jelentős szerepe van az igen kedvezőtlen adherenciát eredményező többszörös szabad kombinációknak is. Habár a közel két évtizede megjelenő, és azóta folyamatosan egyre inkább teret hódító fix dózisú kettős kombinációk előnyösen alkalmazhatóak, a betegek jelentős részénél (>30%) azonban legalább három különféle támadáspontú gyógyszer adására van szükség az optimális vérnyomáskontrollhoz. Ennek megfelelően racionális igény mutatkozott a hármas fix kombinációk iránt. A Magyarországon tavaly óta elérhető, ACE-gátló perindoprilt, tiazidszerű diuretikum indapamidot és kalciumcsatorna-blokkoló amlodipint tartalmazó fix kombinációval szerzett tapasztalataink (ABPM-vizsgálatokkal igazolva) azt mutatják, hogy a kardiológiai társbetegséggel rendelkező hypertoniás betegek körében való rutinszerű alkalmazással jelentősen javítható a betegek terápiás fegyelme, illetve ezen keresztül a hosszú távú vérnyomáskontroll.

Tovább


A vakcinációs programok nem specifikus hatásai