hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés

| |
 

Latin-Amerikát etnikai, földrajzi, kulturális és gazdasági sokszínűség jellemzi. A kontinens orvosi képzésével szemben megfogalmazott kritikák közül az egységes megközelítés hiánya és a szabványok hiánya emelhető ki. Elmondható, hogy a kontinens egészségügyi helyzetének feltárására további jól tervezett kutatásokra van szükség, különösképpen a járványtan területén.

Jellemzően a nyugati gasztroenterológusok tovább specializálódnak a táplálkozás, hepatológia, transzplantációk, endoszkópos beavatkozások, kapszulás endoszkópia, bélmozgás stb. területére. Felvethető, hogy a latin-amerikai gasztroenterológus képzésnek emiatt széleskörűnek kell lennie, ugyanakkor figyelembe kell vennie a társadalmi érdekeket és az orvosok érdeklődési körét is.

Néhány példa a latin-amerikai gasztroenterológus képzésre

Argentínában nincsenek egységes kritériumok a gasztroenterológusi diploma megszerzésére. Nyolc különféle képzés működik, melyek egy kétéves belgyógyászati képzést követően, két-három év alatt képzik ki a gasztroenterológusokat.

Uruguayban a szakértők képzését az állami Orvosi Továbbképző Iskola végzi, érdekes módon az elvégzéséhez nem követelmény a belgyógyászati szakvizsga. A gasztroenterológiai szak három éves részidős képzés, tartalmazza az elméleti és a gyakorlati részt, beleértve a májbetegségeket is. Újdonság az endoszkópia-szak.

Chilében a gasztroenterológiát a belgyógyászat részének tekintik. A rezidensekre három év szakirányú továbbképzés vár. Argentínában és Chilében is rendszeresen meg kell újítani a szakorvosi akkreditációt.

Brazíliában 1977-ben törvényben szabályozták a gasztroenterológiai képzést, mely előírta, hogy a szakképzés várományosainak a kétéves alap belgyógyászati tanulmányok után további két évig kell a kijelölt intézményekben tanulniuk. Egyetemi kórházakban választható, a fentieken felül, egy további egyéves képzés, mely során tovább lehet specializálódni. A szakorvosoknak 2005 óta kötelező részt venniük a Folyamatos Orvosi Továbbképzési programon, mely során megújított szakmai tanúsítványaikat kell megszerezniük.

Venezuelában körülbelül 70 tanuló képzi magát a 16 gasztroenterológiai posztgraduális program valamelyikén. Az intézmények más és más tantervvel, akadémiai és kutatási programmal és vizsgarendszerrel rendelkeznek.


A Nemzetközi Gasztroenterológiai Szervezet (NGSZ) tevékenysége

Az NGSZ küldetése kettős: egyrészt a jövő gasztroenterológusai számára optimális képzést biztosítani, másrészt eljuttatni a megfelelő szintű orvosi ellátást az erre legjobban rászorultaknak. E célokat három egymással szorosan összefüggő programjával kívánja elérni: (1) képzési központokkal, (2) oktatók képzésével, (3 )általános irányelvekkel.

Az NGSZ által szorgalmazott másik tevékenység, melybe Latin-Amerika intenzíven bekapcsolódott, az a Klinikai Irányelvek kidolgozása. Sajátossága e régiónak, hogy kihasználja az Irányelvek lépcsőzetes felépítését. A lépcsőzetes felépítés azt jelenti, hogy a diagnosztikai és a kezelési ajánlások hierarchikusan vannak felépítve, figyelembe véve a helyszín adottságait, forrásait, kultúráját, közösségi erőforrásait.

Bár az irányelvek a legjobb eljárást kell, hogy ajánlják, mégis magukba foglalhatnak alternatívákat a szűkös pénzügyi és technikai ellátottságú klinikák számára.

Eredeti Közlemény: Cohen, H., Saenz, R., de Almeida Troncon, L. E., Lizarzabal, M., & Olano, C. (2011). Gastroenterology training in Latin America. World Journal of Gastroenterology : WJG, 17(18), 2283–2287. http://doi.org/10.3748/wjg.v17.i18.2283

Szemlézte: dr. Bojtár Tamás
eLitMed.hu

Kulcsszavak

gasztroenterológia, képzés, orvostovábbképzés, szakvizsga

Kapcsolódó anyagok

Hogyan javíthatnánk az idült vesebetegek ellátásán?

A nővérképzés aligha pótolja a munkaerőhiányt

Playback színház az orvosképzésben

Peritonealis carcinosist utánzó kiterjedt retroperitonealis extramedullaris haematopoesis

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A testedzésen alapuló rehabilitációs terápia alkalmazása pulmonális hypertoniában

A legújabb kutatási eredmények arra utalnak, hogy a testedzésen alapuló rehabilitáció alkalmazásával komoly terápiás súllyal bíró javulást lehet előidézni a pulmonalis hypertoniában szenvedő betegek fizikális állapotában

Tovább


A cukoripar érdekei

Összesen 60 tanulmányt elemzése alapján (28 vizsgálat és 32 áttekintő közlemény) a kutatók azt állapították meg, hogy a független vizsgálatokhoz képest azok a tanulmányok, amelyeket az üdítőital-gyártók finanszíroztak, szignifikánsan nagyobb arányban jutottak arra a következtetésre, hogy nincs összefüggés az üdítőital-fogyasztás, valamint az elhízás és a diabetes között.

Tovább


Az apoptózisgátlás gátlása – fókuszban az MCL1

Az apoptózis szabályozásáért az úgynevezett Bcl-2 gén-, illetve proteincsalád tagjai a felelősek (Bcl-2: B-cell lymphoma 2), amelyek közül egyesek serkentik a sejthalált (pl. BAX, BAK), míg mások (pl. Bcl-X, Bcl-2, MCL1) gátolják.

Tovább


A perindopril/indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval szerzett gyakorlati tapasztalataink -- Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1)

A rendelkezésre álló számos gyógyszeres terápiás lehetőség ellenére az optimális vérnyomáskontroll aránya mindössze 20-40%-ra tehető Európa-szerte. Ennek hátterében jelentős szerepe van az igen kedvezőtlen adherenciát eredményező többszörös szabad kombinációknak is. Habár a közel két évtizede megjelenő, és azóta folyamatosan egyre inkább teret hódító fix dózisú kettős kombinációk előnyösen alkalmazhatóak, a betegek jelentős részénél (>30%) azonban legalább három különféle támadáspontú gyógyszer adására van szükség az optimális vérnyomáskontrollhoz. Ennek megfelelően racionális igény mutatkozott a hármas fix kombinációk iránt. A Magyarországon tavaly óta elérhető, ACE-gátló perindoprilt, tiazidszerű diuretikum indapamidot és kalciumcsatorna-blokkoló amlodipint tartalmazó fix kombinációval szerzett tapasztalataink (ABPM-vizsgálatokkal igazolva) azt mutatják, hogy a kardiológiai társbetegséggel rendelkező hypertoniás betegek körében való rutinszerű alkalmazással jelentősen javítható a betegek terápiás fegyelme, illetve ezen keresztül a hosszú távú vérnyomáskontroll.

Tovább


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés