hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés

| |
 

Latin-Amerikát etnikai, földrajzi, kulturális és gazdasági sokszínűség jellemzi. A kontinens orvosi képzésével szemben megfogalmazott kritikák közül az egységes megközelítés hiánya és a szabványok hiánya emelhető ki. Elmondható, hogy a kontinens egészségügyi helyzetének feltárására további jól tervezett kutatásokra van szükség, különösképpen a járványtan területén.

Jellemzően a nyugati gasztroenterológusok tovább specializálódnak a táplálkozás, hepatológia, transzplantációk, endoszkópos beavatkozások, kapszulás endoszkópia, bélmozgás stb. területére. Felvethető, hogy a latin-amerikai gasztroenterológus képzésnek emiatt széleskörűnek kell lennie, ugyanakkor figyelembe kell vennie a társadalmi érdekeket és az orvosok érdeklődési körét is.

Néhány példa a latin-amerikai gasztroenterológus képzésre

Argentínában nincsenek egységes kritériumok a gasztroenterológusi diploma megszerzésére. Nyolc különféle képzés működik, melyek egy kétéves belgyógyászati képzést követően, két-három év alatt képzik ki a gasztroenterológusokat.

Uruguayban a szakértők képzését az állami Orvosi Továbbképző Iskola végzi, érdekes módon az elvégzéséhez nem követelmény a belgyógyászati szakvizsga. A gasztroenterológiai szak három éves részidős képzés, tartalmazza az elméleti és a gyakorlati részt, beleértve a májbetegségeket is. Újdonság az endoszkópia-szak.

Chilében a gasztroenterológiát a belgyógyászat részének tekintik. A rezidensekre három év szakirányú továbbképzés vár. Argentínában és Chilében is rendszeresen meg kell újítani a szakorvosi akkreditációt.

Brazíliában 1977-ben törvényben szabályozták a gasztroenterológiai képzést, mely előírta, hogy a szakképzés várományosainak a kétéves alap belgyógyászati tanulmányok után további két évig kell a kijelölt intézményekben tanulniuk. Egyetemi kórházakban választható, a fentieken felül, egy további egyéves képzés, mely során tovább lehet specializálódni. A szakorvosoknak 2005 óta kötelező részt venniük a Folyamatos Orvosi Továbbképzési programon, mely során megújított szakmai tanúsítványaikat kell megszerezniük.

Venezuelában körülbelül 70 tanuló képzi magát a 16 gasztroenterológiai posztgraduális program valamelyikén. Az intézmények más és más tantervvel, akadémiai és kutatási programmal és vizsgarendszerrel rendelkeznek.


A Nemzetközi Gasztroenterológiai Szervezet (NGSZ) tevékenysége

Az NGSZ küldetése kettős: egyrészt a jövő gasztroenterológusai számára optimális képzést biztosítani, másrészt eljuttatni a megfelelő szintű orvosi ellátást az erre legjobban rászorultaknak. E célokat három egymással szorosan összefüggő programjával kívánja elérni: (1) képzési központokkal, (2) oktatók képzésével, (3 )általános irányelvekkel.

Az NGSZ által szorgalmazott másik tevékenység, melybe Latin-Amerika intenzíven bekapcsolódott, az a Klinikai Irányelvek kidolgozása. Sajátossága e régiónak, hogy kihasználja az Irányelvek lépcsőzetes felépítését. A lépcsőzetes felépítés azt jelenti, hogy a diagnosztikai és a kezelési ajánlások hierarchikusan vannak felépítve, figyelembe véve a helyszín adottságait, forrásait, kultúráját, közösségi erőforrásait.

Bár az irányelvek a legjobb eljárást kell, hogy ajánlják, mégis magukba foglalhatnak alternatívákat a szűkös pénzügyi és technikai ellátottságú klinikák számára.

Eredeti Közlemény: Cohen, H., Saenz, R., de Almeida Troncon, L. E., Lizarzabal, M., & Olano, C. (2011). Gastroenterology training in Latin America. World Journal of Gastroenterology : WJG, 17(18), 2283–2287. http://doi.org/10.3748/wjg.v17.i18.2283

Szemlézte: dr. Bojtár Tamás
eLitMed.hu

Kulcsszavak

gasztroenterológia, képzés, orvostovábbképzés, szakvizsga

Kapcsolódó anyagok

Az anémia ellátása daganatos betegeknél

Hogyan javíthatnánk az idült vesebetegek ellátásán?

A nővérképzés aligha pótolja a munkaerőhiányt

Playback színház az orvosképzésben

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább


Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé? Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő kezelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hypertoniában az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

Tovább


A random variancia mint karcinogén tényező?

Egyes ráktípusoknál egy eddig nem tárgyalt, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

Tovább


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés