hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés

| |
 

Latin-Amerikát etnikai, földrajzi, kulturális és gazdasági sokszínűség jellemzi. A kontinens orvosi képzésével szemben megfogalmazott kritikák közül az egységes megközelítés hiánya és a szabványok hiánya emelhető ki. Elmondható, hogy a kontinens egészségügyi helyzetének feltárására további jól tervezett kutatásokra van szükség, különösképpen a járványtan területén.

Jellemzően a nyugati gasztroenterológusok tovább specializálódnak a táplálkozás, hepatológia, transzplantációk, endoszkópos beavatkozások, kapszulás endoszkópia, bélmozgás stb. területére. Felvethető, hogy a latin-amerikai gasztroenterológus képzésnek emiatt széleskörűnek kell lennie, ugyanakkor figyelembe kell vennie a társadalmi érdekeket és az orvosok érdeklődési körét is.

Néhány példa a latin-amerikai gasztroenterológus képzésre

Argentínában nincsenek egységes kritériumok a gasztroenterológusi diploma megszerzésére. Nyolc különféle képzés működik, melyek egy kétéves belgyógyászati képzést követően, két-három év alatt képzik ki a gasztroenterológusokat.

Uruguayban a szakértők képzését az állami Orvosi Továbbképző Iskola végzi, érdekes módon az elvégzéséhez nem követelmény a belgyógyászati szakvizsga. A gasztroenterológiai szak három éves részidős képzés, tartalmazza az elméleti és a gyakorlati részt, beleértve a májbetegségeket is. Újdonság az endoszkópia-szak.

Chilében a gasztroenterológiát a belgyógyászat részének tekintik. A rezidensekre három év szakirányú továbbképzés vár. Argentínában és Chilében is rendszeresen meg kell újítani a szakorvosi akkreditációt.

Brazíliában 1977-ben törvényben szabályozták a gasztroenterológiai képzést, mely előírta, hogy a szakképzés várományosainak a kétéves alap belgyógyászati tanulmányok után további két évig kell a kijelölt intézményekben tanulniuk. Egyetemi kórházakban választható, a fentieken felül, egy további egyéves képzés, mely során tovább lehet specializálódni. A szakorvosoknak 2005 óta kötelező részt venniük a Folyamatos Orvosi Továbbképzési programon, mely során megújított szakmai tanúsítványaikat kell megszerezniük.

Venezuelában körülbelül 70 tanuló képzi magát a 16 gasztroenterológiai posztgraduális program valamelyikén. Az intézmények más és más tantervvel, akadémiai és kutatási programmal és vizsgarendszerrel rendelkeznek.


A Nemzetközi Gasztroenterológiai Szervezet (NGSZ) tevékenysége

Az NGSZ küldetése kettős: egyrészt a jövő gasztroenterológusai számára optimális képzést biztosítani, másrészt eljuttatni a megfelelő szintű orvosi ellátást az erre legjobban rászorultaknak. E célokat három egymással szorosan összefüggő programjával kívánja elérni: (1) képzési központokkal, (2) oktatók képzésével, (3 )általános irányelvekkel.

Az NGSZ által szorgalmazott másik tevékenység, melybe Latin-Amerika intenzíven bekapcsolódott, az a Klinikai Irányelvek kidolgozása. Sajátossága e régiónak, hogy kihasználja az Irányelvek lépcsőzetes felépítését. A lépcsőzetes felépítés azt jelenti, hogy a diagnosztikai és a kezelési ajánlások hierarchikusan vannak felépítve, figyelembe véve a helyszín adottságait, forrásait, kultúráját, közösségi erőforrásait.

Bár az irányelvek a legjobb eljárást kell, hogy ajánlják, mégis magukba foglalhatnak alternatívákat a szűkös pénzügyi és technikai ellátottságú klinikák számára.

Eredeti Közlemény: Cohen, H., Saenz, R., de Almeida Troncon, L. E., Lizarzabal, M., & Olano, C. (2011). Gastroenterology training in Latin America. World Journal of Gastroenterology : WJG, 17(18), 2283–2287. http://doi.org/10.3748/wjg.v17.i18.2283

Szemlézte: dr. Bojtár Tamás
eLitMed.hu

Kulcsszavak

gasztroenterológia, képzés, orvostovábbképzés, szakvizsga

Kapcsolódó anyagok

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

A klinikai gyógyszerészek oktatása Kínában

Twitter használata a gyógyszerészi oktatásban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Sami és munkatársainak a British Medical Journalben megjelent két áttekintő közleménye a 2007 és 2017 közötti tíz év során megjelent tanulmányokat összegezve arról számol be, hogy a háziorvosok, illetve az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein dolgozó nem pszichiáter szakorvosok (így a sürgősségi osztályokon dolgozók és a társbetegségek kezelői, továbbá a gyermekorvosok) hogyan ismerhetik fel a korai pszichózis jeleit, és hogyan segíthetik a beteget

Tovább


Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A latin-amerikai gasztroenterológiai képzés