hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A humán mikrobiom titokzatos arca


A humán mikrobiom titokzatos arca

| |
 

Eddig ismeretlen oldaláról mutatkozott be az emberi bioflóra: egy nyugati civilizációtól elzárt dél-amerikai indián törzs mikrobiom vizsgálata szerint a természetes körülmények között élő népcsoport baktériumflórája az eddigi legsokszínűbb humán flórának bizonyult. Bár korábban a törzs tagjai nem részesültek szintetikus antibiotikum kezelésben, a mikrobiom genetikai elemzése során mesterséges antibiotikumokkal szembeni rezisztencia géneket is sikerült azonosítani.

A humán mikrobiom szerepéről egyre intenzívebben folynak a kutatások, mindezidáig sok tanulmány született a szerveztünk részét képző baktériumflóra egészségünkre gyakorolt hatásáról. Hétről hétre új kutatások eredményei látnak napvilágot, amelyek a bioflórát alkotó törzsek sokféleségét, a flóra egyensúlyának felborulását és a potenciálisan patogén baktériumok szerepét fejtegetik.

Azonban arról eddig nem állt rendelkezésünkre információ, hogyan befolyásolja a nyugati típusú életvitel a velünk élő baktériumflórát. Clement és társai Science Advences folyóiratban megjelent közleménye új megvilágításba helyezi a humán mikrobiomról alkotott elképzeléseinket. A szerzők a venezuelai Yanomami bennszülött indián törzset vizsgáltak, akik a nyugati civilizációtól elzárva félnomád, vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak. A törzs az Amazonas-menti őserdő rezervátumában él, tagjai korábban semmilyen dokumentált gyógyszerkészítményt vagy szintetikus antibiotikum kezelést nem kaptak, így egyedülálló módon képviselik a pre-antibiotikus korszakot. A vizsgálatba a falu 54 őslakosa közül 34 főt vontak be, a résztvevők becsült életkora 4 és 50 év között volt. A kutatók a legyűjtött szájnyálkahártya (n=28), a homlokbőr (n=28) és széklet (n=12) mintákból A 16S rRNS V4 régióját szekvenálták és korábbi vizsgálatok eredményeivel hasonlították össze. A székletminták alapján a Yanomami indiántörzs mikrobiomja sokszínűbbnek bizonyult, mint a nyugati életvitelt folytató alanyok, valamint a fél-nomád életet élő guahibo és malawian törzs tagjainak bioflórája. A Yanomami baktréiumflóra összetételét illetően jelentős eltérés igazolódott az Egyesült Királyságbeli lakosságéhoz képest: a székletmintában magasabb volt a Prevotella és alacsonyabb volt a Bacteroides fajok aránya. Más természet-közeli népek bioflóráját elemezve korábban hasonló eredmények születtek.

A homlokbőr flórájának összetételét illetően az indián törzs sokkal sokszínűbbnek bizonyult, mint a nyugati lakosság: míg az angol populáció kültakaróját döntően Staphylococcus, Neisseria és Corynebacterium népesítette be, a Yanomiknál nem találtak kiemelkedően gyakori fajokat. Ezzel szemben a szájnyálkahártya-bioflóra hasonló diverzitást mutatott a Yanomamik között és a vizsgált angol populációban. A szájnyálkahártya összetételét mindkét populációban a Streptococcus fajok dominálták, azonban a Yanomamik között gyakoribbak volt a Prevotella, Fusobakterium és Gemella előfordulása, míg alacsonyabb számban fordultak elő Rothia, Strenotrophomonas, Acinetobacter és Pseudomonas fajok. A viszonylag alacsonyabb diverzitás hátterében az állhat, hogy bár a Yanomami indiánok szájhigiénéje a vízzel történő öblögetésre korlátozódik, a törzs tagjai között nagy népszerűségnek örvend és már fiatal életkortól elterjedt szokás a dohányrágás, ami hatással lehet a szájnyálkahártya baktériumflórájára.

A szerzők a Yanomami baktériumflóra antibiotikum érzékenységét is vizsgálta, és megdöbbentő eredményeket kaptak. Összesen tizenegy székletmintából 131 E. Coli törzs fenotípusos érzékenységét elemezték 23 antibiotikummal szemben. A tesztelt antibiotikumra vizsgált E. Coli törzsek érzékenynek voltak, azonban a funkcionális vizsgálatok során nyolc antibiotikummal szemben rezisztensnek bizonyultak. A kutatás során négy oralis nyálkahártya és székletminta metagenomicus elemzése történt multiple displacement amplification (MDA) módszerrel. Habár a vizsgált bennszülött populáció tagjai korábban nem érintkeztek semmilyen mesterséges antibiotikummal, baktériumflórájuk mégis 28 szintetikus vagy fél-szintetikus antibiotikum rezisztencia gént hordozott. A gének között megtalálható volt olyan széles-spektrumú béta-laktamáz, amely negyedik generációs cefalosporin és szintetikus monobaktám szembeni rezisztenciáért felelős, valamint olyan penicillin-kötő protein, amely harmadik generációs cefalosporinook közé tartozó ceftazidim rezisztenciát okoz. Bár a korábbi gyógyszer-expozíó merőben eltérő volt a vizsgált nyugati civilizációs és a nomád természet-közeli népcsoport tagjai között, a baktériumflóra rezisztencia-mintázata nagyon hasonlónak bizonyult.

Az egyedülálló kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy a nyugati életmód döntően befolyásolja a velünk együtt élő baktériumflóra összetételét, csökkenti annak sokszínűségét. A mikrobiom genetikai vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a funkcionális antibiotikum rezisztencia gének jelenléte a korábbi antbiotikum-használattól függetlenül a humán flóra jellegzetessége. A vizsgálat számos kérdést vet fel a globalizáció és a nyugati életvitel baktérium flórára gyakorolt hatásáról, amelyek a jövőben még megválaszolásra várnak.


Eredeti közlemény: Clemente, Jose C., Erica C. Pehrsson, Martin J. Blaser, Kuldip Sandhu, Zhan Gao, Bin Wang, Magda Magris et al. "The microbiome of uncontacted Amerindians." Science Advances 1, no. 3 (2015): e1500183.
Összefoglalta: dr. Csontos Ágnes Anna

eLitMed.hu


Kulcsszavak

humán mikrobiom, bioflóra, antibiotikum rezisztencia, diverzitás

Kapcsolódó anyagok

A humán mikrobiom titokzatos arca

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Orális antikoagulánsok hatékonysága és biztonságossága

Az ARISTOPHANES retrospektív, megfigyeléses vizsgálatban számos adatforrás felhasználásával hasonlították össze nagyszámú non-valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő, nem K-vitamin-antagonista típusú orális antikoagulánst (NOAC) vagy warfarint szedő betegnél a stroke/szisztémás embolizáció és a súlyos vérzés gyakoriságát.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


A statin használata növeli a diabestes kockázatát

A statint szedők körében különös hangsúlyt kell fordítani a diabetes megelőzésére.

Tovább


Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog.

Tovább


A humán mikrobiom titokzatos arca