hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A humán mikrobiom titokzatos arca


A humán mikrobiom titokzatos arca

| |
 

Eddig ismeretlen oldaláról mutatkozott be az emberi bioflóra: egy nyugati civilizációtól elzárt dél-amerikai indián törzs mikrobiom vizsgálata szerint a természetes körülmények között élő népcsoport baktériumflórája az eddigi legsokszínűbb humán flórának bizonyult. Bár korábban a törzs tagjai nem részesültek szintetikus antibiotikum kezelésben, a mikrobiom genetikai elemzése során mesterséges antibiotikumokkal szembeni rezisztencia géneket is sikerült azonosítani.

A humán mikrobiom szerepéről egyre intenzívebben folynak a kutatások, mindezidáig sok tanulmány született a szerveztünk részét képző baktériumflóra egészségünkre gyakorolt hatásáról. Hétről hétre új kutatások eredményei látnak napvilágot, amelyek a bioflórát alkotó törzsek sokféleségét, a flóra egyensúlyának felborulását és a potenciálisan patogén baktériumok szerepét fejtegetik.

Azonban arról eddig nem állt rendelkezésünkre információ, hogyan befolyásolja a nyugati típusú életvitel a velünk élő baktériumflórát. Clement és társai Science Advences folyóiratban megjelent közleménye új megvilágításba helyezi a humán mikrobiomról alkotott elképzeléseinket. A szerzők a venezuelai Yanomami bennszülött indián törzset vizsgáltak, akik a nyugati civilizációtól elzárva félnomád, vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak. A törzs az Amazonas-menti őserdő rezervátumában él, tagjai korábban semmilyen dokumentált gyógyszerkészítményt vagy szintetikus antibiotikum kezelést nem kaptak, így egyedülálló módon képviselik a pre-antibiotikus korszakot. A vizsgálatba a falu 54 őslakosa közül 34 főt vontak be, a résztvevők becsült életkora 4 és 50 év között volt. A kutatók a legyűjtött szájnyálkahártya (n=28), a homlokbőr (n=28) és széklet (n=12) mintákból A 16S rRNS V4 régióját szekvenálták és korábbi vizsgálatok eredményeivel hasonlították össze. A székletminták alapján a Yanomami indiántörzs mikrobiomja sokszínűbbnek bizonyult, mint a nyugati életvitelt folytató alanyok, valamint a fél-nomád életet élő guahibo és malawian törzs tagjainak bioflórája. A Yanomami baktréiumflóra összetételét illetően jelentős eltérés igazolódott az Egyesült Királyságbeli lakosságéhoz képest: a székletmintában magasabb volt a Prevotella és alacsonyabb volt a Bacteroides fajok aránya. Más természet-közeli népek bioflóráját elemezve korábban hasonló eredmények születtek.

A homlokbőr flórájának összetételét illetően az indián törzs sokkal sokszínűbbnek bizonyult, mint a nyugati lakosság: míg az angol populáció kültakaróját döntően Staphylococcus, Neisseria és Corynebacterium népesítette be, a Yanomiknál nem találtak kiemelkedően gyakori fajokat. Ezzel szemben a szájnyálkahártya-bioflóra hasonló diverzitást mutatott a Yanomamik között és a vizsgált angol populációban. A szájnyálkahártya összetételét mindkét populációban a Streptococcus fajok dominálták, azonban a Yanomamik között gyakoribbak volt a Prevotella, Fusobakterium és Gemella előfordulása, míg alacsonyabb számban fordultak elő Rothia, Strenotrophomonas, Acinetobacter és Pseudomonas fajok. A viszonylag alacsonyabb diverzitás hátterében az állhat, hogy bár a Yanomami indiánok szájhigiénéje a vízzel történő öblögetésre korlátozódik, a törzs tagjai között nagy népszerűségnek örvend és már fiatal életkortól elterjedt szokás a dohányrágás, ami hatással lehet a szájnyálkahártya baktériumflórájára.

A szerzők a Yanomami baktériumflóra antibiotikum érzékenységét is vizsgálta, és megdöbbentő eredményeket kaptak. Összesen tizenegy székletmintából 131 E. Coli törzs fenotípusos érzékenységét elemezték 23 antibiotikummal szemben. A tesztelt antibiotikumra vizsgált E. Coli törzsek érzékenynek voltak, azonban a funkcionális vizsgálatok során nyolc antibiotikummal szemben rezisztensnek bizonyultak. A kutatás során négy oralis nyálkahártya és székletminta metagenomicus elemzése történt multiple displacement amplification (MDA) módszerrel. Habár a vizsgált bennszülött populáció tagjai korábban nem érintkeztek semmilyen mesterséges antibiotikummal, baktériumflórájuk mégis 28 szintetikus vagy fél-szintetikus antibiotikum rezisztencia gént hordozott. A gének között megtalálható volt olyan széles-spektrumú béta-laktamáz, amely negyedik generációs cefalosporin és szintetikus monobaktám szembeni rezisztenciáért felelős, valamint olyan penicillin-kötő protein, amely harmadik generációs cefalosporinook közé tartozó ceftazidim rezisztenciát okoz. Bár a korábbi gyógyszer-expozíó merőben eltérő volt a vizsgált nyugati civilizációs és a nomád természet-közeli népcsoport tagjai között, a baktériumflóra rezisztencia-mintázata nagyon hasonlónak bizonyult.

Az egyedülálló kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy a nyugati életmód döntően befolyásolja a velünk együtt élő baktériumflóra összetételét, csökkenti annak sokszínűségét. A mikrobiom genetikai vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy a funkcionális antibiotikum rezisztencia gének jelenléte a korábbi antbiotikum-használattól függetlenül a humán flóra jellegzetessége. A vizsgálat számos kérdést vet fel a globalizáció és a nyugati életvitel baktérium flórára gyakorolt hatásáról, amelyek a jövőben még megválaszolásra várnak.


Eredeti közlemény: Clemente, Jose C., Erica C. Pehrsson, Martin J. Blaser, Kuldip Sandhu, Zhan Gao, Bin Wang, Magda Magris et al. "The microbiome of uncontacted Amerindians." Science Advances 1, no. 3 (2015): e1500183.
Összefoglalta: dr. Csontos Ágnes Anna

eLitMed.hu


Kulcsszavak

humán mikrobiom, bioflóra, antibiotikum rezisztencia, diverzitás

Kapcsolódó anyagok

A humán mikrobiom titokzatos arca

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A cukoripar érdekei

Összesen 60 tanulmányt elemzése alapján (28 vizsgálat és 32 áttekintő közlemény) a kutatók azt állapították meg, hogy a független vizsgálatokhoz képest azok a tanulmányok, amelyeket az üdítőital-gyártók finanszíroztak, szignifikánsan nagyobb arányban jutottak arra a következtetésre, hogy nincs összefüggés az üdítőital-fogyasztás, valamint az elhízás és a diabetes között.

Tovább


Az apoptózisgátlás gátlása – fókuszban az MCL1

Az apoptózis szabályozásáért az úgynevezett Bcl-2 gén-, illetve proteincsalád tagjai a felelősek (Bcl-2: B-cell lymphoma 2), amelyek közül egyesek serkentik a sejthalált (pl. BAX, BAK), míg mások (pl. Bcl-X, Bcl-2, MCL1) gátolják.

Tovább


A perindopril/indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval szerzett gyakorlati tapasztalataink -- Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1)

A rendelkezésre álló számos gyógyszeres terápiás lehetőség ellenére az optimális vérnyomáskontroll aránya mindössze 20-40%-ra tehető Európa-szerte. Ennek hátterében jelentős szerepe van az igen kedvezőtlen adherenciát eredményező többszörös szabad kombinációknak is. Habár a közel két évtizede megjelenő, és azóta folyamatosan egyre inkább teret hódító fix dózisú kettős kombinációk előnyösen alkalmazhatóak, a betegek jelentős részénél (>30%) azonban legalább három különféle támadáspontú gyógyszer adására van szükség az optimális vérnyomáskontrollhoz. Ennek megfelelően racionális igény mutatkozott a hármas fix kombinációk iránt. A Magyarországon tavaly óta elérhető, ACE-gátló perindoprilt, tiazidszerű diuretikum indapamidot és kalciumcsatorna-blokkoló amlodipint tartalmazó fix kombinációval szerzett tapasztalataink (ABPM-vizsgálatokkal igazolva) azt mutatják, hogy a kardiológiai társbetegséggel rendelkező hypertoniás betegek körében való rutinszerű alkalmazással jelentősen javítható a betegek terápiás fegyelme, illetve ezen keresztül a hosszú távú vérnyomáskontroll.

Tovább


Playback színház az orvosképzésben

A modern orvosképzésben egyre jobban előtérbe kerül a korai klinikai tapasztalat szükségessége. Ebben pedig nagy szerepe van az empátiának, a bizalom kialakításának és a jó kommunikációs készségeknek. A playback színház ezen értékek kialakításában és megosztásában nyújt segítséget.

Tovább


A humán mikrobiom titokzatos arca