hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A higiénia káros?


A higiénia káros?
Kis János Tibor
| |
 

A minap az egyik legnépszerűbb hírportálon, a www.origo.hu –n jelent meg egy írás a „Nő az érdeklődés a féregterápia iránt”. Hír valóban igaz, számos támogató adat létezik a különböző autoimmun jellegű betegségek és a túlzott higiénia kapcsolatáról. Elgondolkodtató, hogy az autoimmun jellegű és az allergiás betegségek előfordulása ugrásszerűen nő. A modern orvostudomány számos kiváló kezelési formát ismer, de ezeket a betegségeket jelenleg még nem lehet meggyógyítani, sőt az esetek szaporodását sem tudjuk lassítani.

A higiénia elméletet támogatja az allergiás jellegű asztma esetében az, hogy a két Németország egyesülése esetén a szegényebb, talán piszkosabb NDK-ban kevesebb asztmás beteg volt, mint az NSZK-ban, de a „nyugati” jólét általánossá válása, az egyesülés után rövidesen a keleti országrész utolérte a nyugati epidemiológiai adatokat. Ez az adat azért fontos, mert nyilvánvaló, hogy egy népről van szó, tehát genetikai különbségről nem beszélhetünk.

A higiénia-elméletet az 1-es típusú diabetes mellitus terjedésére is sokan érvényesnek tartják. Egyes mediterrán szigeteken a malária gyakori volt a II. Világháború előtt, majd az amerikai partraszállás előtt használt permetezőszerekkel elérték, hogy kevesebb katona kapjon fertőző betegséget, ugyanakkor feltételezések szerint az őslakos népességben az 1-es típusú diabetes mellitus száma emiatt nőtt meg ezután.

A gyulladásos autoimmun betegeknél a féregterápiáról szintén számos publikáció létezik.

Habár véleményem szerint már sokat tudunk az immunológiai folyamatok szabályozásáról, tudásunk még gyerekcipőben jár. Valószínűleg még évtizedeknek kell elmúlni, hogy tudásunk elegendő legyen ahhoz, hogy e folyamatokba speciálisan gyógyszerekkel bele tudjunk nyúlni, jelentős károkozás nélkül.

Tudjuk azt, hogy vannak olyan regulátoros sejtek, mely karmester módjára képesek irányítani, elsősorban gátolni az egyes immunreakciókat. Részben a regulátoros sejteknek köszönhetően az immunrendszer képes elsősorban a sejtes, esetleg paraziták ellenes immunitás, vagy a humorális immunitás irányába fejlődni. Feltételezések szerint, ha immunrendszerünk megkapja a megfelelő mennyiségű feladatot, a rendszer jobban működik.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy törzsfejlődésünk során, azaz az elmúlt többszázezer, vagy millió évben e férgekkel együtt, talán szimbiózisban éltünk, illetve immunrendszerünk úgy alakult ki, hogy ezen élőlények bennünk élnek. Csupán jóléti társadalmakban, és csak az elmúlt 1-3 generáció során nem élnek velünk ezek a parazitáknak gondolt élőlények. Kétségtelen, hogy háborúkkal, éhínségekkel járt századunk első fele, mikor e férgek súlyosbíthatták a táplálkozási zavarokat, hiányállapotokat.

Véleményem szerint a jelen, „Nyugati” egészségügyi problémákra lehetséges, hogy a féregterápia hasznos lehet, hiszen számos adat támogatja, hogy a tehetetlenül szemlélt autoimmun és allergiás betegségek már-már járványszerű terjedését megállíthatja e férgek immunológiai kedvező hatása.

Jelenleg sokkal gyakoribbak a túlzott energia-bevitelhez társuló betegségek, mint a metabolikus szindróma, az elhízás, az ehhez társuló 2-es típusú diabetes mellitus és e betegségek minden következménye egészen az ízületi problémákig, és a szív-érrendszeri betegségekig. A férgektől várható fogyást szintén ki lehetne használni, természetesen szoros orvosi kontroll mellett. A féregkezeléstől való félelmet talán csökkentheti az, ha belegondolunk, hogy nincs még egy olyan terápia, mely több millió éves tapasztalatra tekint vissza.

Talán ivartalanított, szaporodásra képtelen férgeket kellene használni, mellyel a nem kívánt terjedést megelőzhetjük, természetesen szigorú orvosi ellenőrzés mellett, hogy az esetleges hiányállapotokat időben felismerhessük. A biológiában egyre több, korábban parazitizmusnak gondolt együttélésről derül ki, hogy valójában szimbiózisról van szó, talán így van ez a bélférgeinkkel is, és jövőben le kell küzdenünk a tőlük való viszolygásunkat.

Írta: eLitMed.hu, dr. Kis János Tibor

Forrás: Nő az érdeklődés a féregterápia iránt


Kapcsolódó anyagok

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Encephalitis lethargica

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Sami és munkatársainak a British Medical Journalben megjelent két áttekintő közleménye a 2007 és 2017 közötti tíz év során megjelent tanulmányokat összegezve arról számol be, hogy a háziorvosok, illetve az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein dolgozó nem pszichiáter szakorvosok (így a sürgősségi osztályokon dolgozók és a társbetegségek kezelői, továbbá a gyermekorvosok) hogyan ismerhetik fel a korai pszichózis jeleit, és hogyan segíthetik a beteget

Tovább


Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A higiénia káros?