hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A higiénia káros?


A higiénia káros?
Kis János Tibor
| |
 

A minap az egyik legnépszerűbb hírportálon, a www.origo.hu –n jelent meg egy írás a „Nő az érdeklődés a féregterápia iránt”. Hír valóban igaz, számos támogató adat létezik a különböző autoimmun jellegű betegségek és a túlzott higiénia kapcsolatáról. Elgondolkodtató, hogy az autoimmun jellegű és az allergiás betegségek előfordulása ugrásszerűen nő. A modern orvostudomány számos kiváló kezelési formát ismer, de ezeket a betegségeket jelenleg még nem lehet meggyógyítani, sőt az esetek szaporodását sem tudjuk lassítani.

A higiénia elméletet támogatja az allergiás jellegű asztma esetében az, hogy a két Németország egyesülése esetén a szegényebb, talán piszkosabb NDK-ban kevesebb asztmás beteg volt, mint az NSZK-ban, de a „nyugati” jólét általánossá válása, az egyesülés után rövidesen a keleti országrész utolérte a nyugati epidemiológiai adatokat. Ez az adat azért fontos, mert nyilvánvaló, hogy egy népről van szó, tehát genetikai különbségről nem beszélhetünk.

A higiénia-elméletet az 1-es típusú diabetes mellitus terjedésére is sokan érvényesnek tartják. Egyes mediterrán szigeteken a malária gyakori volt a II. Világháború előtt, majd az amerikai partraszállás előtt használt permetezőszerekkel elérték, hogy kevesebb katona kapjon fertőző betegséget, ugyanakkor feltételezések szerint az őslakos népességben az 1-es típusú diabetes mellitus száma emiatt nőtt meg ezután.

A gyulladásos autoimmun betegeknél a féregterápiáról szintén számos publikáció létezik.

Habár véleményem szerint már sokat tudunk az immunológiai folyamatok szabályozásáról, tudásunk még gyerekcipőben jár. Valószínűleg még évtizedeknek kell elmúlni, hogy tudásunk elegendő legyen ahhoz, hogy e folyamatokba speciálisan gyógyszerekkel bele tudjunk nyúlni, jelentős károkozás nélkül.

Tudjuk azt, hogy vannak olyan regulátoros sejtek, mely karmester módjára képesek irányítani, elsősorban gátolni az egyes immunreakciókat. Részben a regulátoros sejteknek köszönhetően az immunrendszer képes elsősorban a sejtes, esetleg paraziták ellenes immunitás, vagy a humorális immunitás irányába fejlődni. Feltételezések szerint, ha immunrendszerünk megkapja a megfelelő mennyiségű feladatot, a rendszer jobban működik.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy törzsfejlődésünk során, azaz az elmúlt többszázezer, vagy millió évben e férgekkel együtt, talán szimbiózisban éltünk, illetve immunrendszerünk úgy alakult ki, hogy ezen élőlények bennünk élnek. Csupán jóléti társadalmakban, és csak az elmúlt 1-3 generáció során nem élnek velünk ezek a parazitáknak gondolt élőlények. Kétségtelen, hogy háborúkkal, éhínségekkel járt századunk első fele, mikor e férgek súlyosbíthatták a táplálkozási zavarokat, hiányállapotokat.

Véleményem szerint a jelen, „Nyugati” egészségügyi problémákra lehetséges, hogy a féregterápia hasznos lehet, hiszen számos adat támogatja, hogy a tehetetlenül szemlélt autoimmun és allergiás betegségek már-már járványszerű terjedését megállíthatja e férgek immunológiai kedvező hatása.

Jelenleg sokkal gyakoribbak a túlzott energia-bevitelhez társuló betegségek, mint a metabolikus szindróma, az elhízás, az ehhez társuló 2-es típusú diabetes mellitus és e betegségek minden következménye egészen az ízületi problémákig, és a szív-érrendszeri betegségekig. A férgektől várható fogyást szintén ki lehetne használni, természetesen szoros orvosi kontroll mellett. A féregkezeléstől való félelmet talán csökkentheti az, ha belegondolunk, hogy nincs még egy olyan terápia, mely több millió éves tapasztalatra tekint vissza.

Talán ivartalanított, szaporodásra képtelen férgeket kellene használni, mellyel a nem kívánt terjedést megelőzhetjük, természetesen szigorú orvosi ellenőrzés mellett, hogy az esetleges hiányállapotokat időben felismerhessük. A biológiában egyre több, korábban parazitizmusnak gondolt együttélésről derül ki, hogy valójában szimbiózisról van szó, talán így van ez a bélférgeinkkel is, és jövőben le kell küzdenünk a tőlük való viszolygásunkat.

Írta: eLitMed.hu, dr. Kis János Tibor

Forrás: Nő az érdeklődés a féregterápia iránt


Kapcsolódó anyagok

„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

A hypertonia története - Paul Dudley White (1886-1973)

Társasági hírek

Európai és hazai ajánlások preferált gyógyszercsoportjai, hatóanyagai, illetve kombinációi

Obesitas - hypertonia - mozgásprogramok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A testedzésen alapuló rehabilitációs terápia alkalmazása pulmonális hypertoniában

A legújabb kutatási eredmények arra utalnak, hogy a testedzésen alapuló rehabilitáció alkalmazásával komoly terápiás súllyal bíró javulást lehet előidézni a pulmonalis hypertoniában szenvedő betegek fizikális állapotában

Tovább


A cukoripar érdekei

Összesen 60 tanulmányt elemzése alapján (28 vizsgálat és 32 áttekintő közlemény) a kutatók azt állapították meg, hogy a független vizsgálatokhoz képest azok a tanulmányok, amelyeket az üdítőital-gyártók finanszíroztak, szignifikánsan nagyobb arányban jutottak arra a következtetésre, hogy nincs összefüggés az üdítőital-fogyasztás, valamint az elhízás és a diabetes között.

Tovább


Az apoptózisgátlás gátlása – fókuszban az MCL1

Az apoptózis szabályozásáért az úgynevezett Bcl-2 gén-, illetve proteincsalád tagjai a felelősek (Bcl-2: B-cell lymphoma 2), amelyek közül egyesek serkentik a sejthalált (pl. BAX, BAK), míg mások (pl. Bcl-X, Bcl-2, MCL1) gátolják.

Tovább


A perindopril/indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval szerzett gyakorlati tapasztalataink -- Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1)

A rendelkezésre álló számos gyógyszeres terápiás lehetőség ellenére az optimális vérnyomáskontroll aránya mindössze 20-40%-ra tehető Európa-szerte. Ennek hátterében jelentős szerepe van az igen kedvezőtlen adherenciát eredményező többszörös szabad kombinációknak is. Habár a közel két évtizede megjelenő, és azóta folyamatosan egyre inkább teret hódító fix dózisú kettős kombinációk előnyösen alkalmazhatóak, a betegek jelentős részénél (>30%) azonban legalább három különféle támadáspontú gyógyszer adására van szükség az optimális vérnyomáskontrollhoz. Ennek megfelelően racionális igény mutatkozott a hármas fix kombinációk iránt. A Magyarországon tavaly óta elérhető, ACE-gátló perindoprilt, tiazidszerű diuretikum indapamidot és kalciumcsatorna-blokkoló amlodipint tartalmazó fix kombinációval szerzett tapasztalataink (ABPM-vizsgálatokkal igazolva) azt mutatják, hogy a kardiológiai társbetegséggel rendelkező hypertoniás betegek körében való rutinszerű alkalmazással jelentősen javítható a betegek terápiás fegyelme, illetve ezen keresztül a hosszú távú vérnyomáskontroll.

Tovább


A higiénia káros?