TARTALOM

 VISSZA

 


A glikozilált hemoglobin érték klinikai jelentősége és helye a klinikumban


A glikozilált hemoglobin érték klinikai jelentősége és helye a klinikumban

| |
 

Kevés olyan informatív paraméter van a diabetes mellitus kezelésében, mint a HbA1c, mely mindig is igen fontos útirány-jelző volt mind a beteg, mind a kezelő team felé, legyen szó bármelyik típusú DM-ről. Értéke az aktuális célnak megfelelően adott intelmet, avagy elismerést a páciens mögött álló időszakról. Intelmet, hogy a diabetes szövődményeivel való korrelációja, változtatás híján teret nyerhet; és elismerést, hogy lám: a cukorbetegség így valóban csupán feltételekhez kötött egészség lesz. Joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogy ha egyszer ennyire nélkülözhetetlen, és kóros értéke egyértelmű kórjelző, nem kellene-e bevonni a cukorbetegség diagnosztikai kritériumai közé.

Vegyük a mai diagnosztikai kritériumokat! Diabetes mellitusról beszélünk abban az esetben, ha az éhomi vércukorszint 7,0mmol/l, illetve felette és/vagy a 2órás OGTT eredmény, illetőleg a bármikor mért vércukorérték 11,0 mmol/l felett van. A kérdés tehát az, hogy ezek elégségesek-e, vagy pedig szükséges bevonni melléjük a protokollba más egyéb paramétereket is, mint például a HbA1c. Bármilyen változtatás történne, a legfontosabb az, hogy a jelenlegi gyakorlatot még jobbá, sikeresebbé tegye. Ezért érdemes a HbA1c kérdését gyakorlati szempontból megközelíteni.

Minden gyakorló kezelő teamtag és páciens, hozzátartozó jól tudja, hogy egy kiváló HbA1c érték nem feltétlenül jelent mindenkori kiváló vércukorértékeket is. Tudjuk, hogy amikor egy új, 2-es típusú diabeteses beteg kerül elénk, nem tudhatjuk biztosan, hogy az mikor is kezdődött nála pontosan, vagyis nem tudhatjuk, hogy nem-e friss, csupán 3-4 éves a betegsége. Miért fontos ez? Azért, mert a kezdeti szakaszra igen jellemző a gyakori, a hiperinsulinaemia következményeként jelentkező postprandiális hipoglikaemia. Tudjuk jól, hogy még egy állandóan szélsőséges értékek között ingadozó T1DM-es páciens is képes nagyon jó HbA1c eredményt produkálni. De például azt is tudjuk, hogy egy nyári időszakban a vércukorértékek igen nagy valószínűséggel és gyakorisággal kedvezően alakulhatnak.

Ha pedig evidencia, hogy a jobb érték még nem gyógyulás, avagy egészség, akkor könnyen olyan helyzet elé kerülhetünk, hogy kóros éhomi és/vagy OGTT mellé megfelelő HbA1c érték adódik. Könnyű belátni, hogy ez fordítva nem igen történhet meg. Így vetődik fel az a kérdés, hogy akkor mi értelme lenne a diagnosztikai kritériumok közé beemelni a HbA1c értéket? Ráadásul ekkor, függetlenül ennek (akár legyen) igen kisszázalékú esélyétől, ha a diabetes diagnózisának önálló (vagyis vércukor laborparaméterek nélküli) kritériuma lenne a glikozilált hemoglobin értéke, akkor úgy bocsátanánk útjára ezen fent említett esetünket, hogy valójában a legnagyobb esélytől fosztjuk meg: a korai, megfelelő kezeléstől. Vagy előfordulhat, hogy nem gondoltak a beteg esetlegesen fennálló anaemiájára, ami szintén megtévesztő lehet a HbA1c eredményére nézve.

A jelenlegi kritériumok mindegyike olyan, hogy az egyéni adottságokat diabetes mellitus fennállása esetén teljes mértékben kizárja, itt álnegatív eredmény nem lehet. Hiszen jól tudjuk: csak a betegség lehet ugyanaz, a beteg sosem, vagyis minden cukorbeteg más és más; erről szól az otthoni vércukormérés és a 3 havi glikozilált fehérje nézése; az önmenedzselésnek is ez a szükségessége: ismerje meg önmagát, ne csak betegségét, mert ez elengedhetetlen a sikeres kezeléshez.

És így vetődik fel egy igen sarkalatos kérdés: adott esetben (lsd. fentebb) nem fordulhat-e elő, hogy ez a változtatás (ti.: a HbA1c beemelése ezen protokollba) esetlegesen megsértheti a nil nocere elvét is?

Jó és hasznos a HbA1c monitorozás, de tudni kell korlátait, tudni kell a maga helyén kezelni, mindig szem előtt tartani, hogy csupán egy irányjelző, egy visszajelzés az elvégzett munkáról.

eLitMed.hu
Mezei Zsuzsanna

Kulcsszavak

HbA1c, diabetes, T1DM, T2DM

Kapcsolódó anyagok

A CONADPER-HU program eredményei: vérnyomáscsökkentés, célvérnyomás-elérés, a célvérnyomást befolyásoló tényezők, a gyógyszeres kezelés jellemzői

A hyperurikaemia és a cardiovascularis kockázat: fókuszban az új célérték vezérelte kezelés

Mi a pregabalin valódi hatása diabeteses neuropathiás fájdalom esetén? (Kevesebb fájdalommal küzdenek a betegek vagy kevésbé zavarja őket a fájdalom?)

Új rizikókalkulátor a 2-es típusú diabetes felderítésére

Az amerikai, az európai és a nemzetközi társaságok irányelveinek összefoglalása a 2-es típusú diabetes mellitusban hypertonia társulása esetén

Hozzászólások:

1.,   Kis János Tibor mondta   2012. Február 08., Szerda 17:31:49
Egyetértek a szerzővel abban, hogy nem kívánatos a HbA1c használata a diabetes diagnózisának felállításához, ráadásul a jelenlegi magyarországi szabályozás szerint csak manifeszt cukorbetegség esetén kérhető vizsgálat. A vizsgálat drága, alacsony értéke nem zárja ki a diabetest. Ennek ellenére azt még tisztázni kellene, hogy mit csináljunk akkor, ha értéke egyértelműen magas, pl. 7% feletti, (pl: egy kolléga kérte a vizsgálatot nem tudván azt, hogy ezt nem tehette volna meg) az éhomi vc érték 7 mm alatti. Terheljük meg az ilyen beteget? Jelenlegi szabályozás szerint meg kell terhelni, vagy keresni kell egy random 11 mmol/l feletti vc értéket.....

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Tovább


Az orális antikoagulánsok hosszú távú alkalmazhatósága idős korban PF esetén nemzetközi konszenzusdokumentum eredményei alapján (OAC-FORTA 2016)

Az oralis antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk az idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban. A hatékonyság, a tolerálhatóság és a biztonságosság alapján létrehozott FORTA (Fit fOR The Age) klasszifikáció során 4 alkalmazhatósági kategóriába sorolták a jelenleg széles körben használt antikoagulánsokat. A szavazás alapjául szolgáló bizonyítékokat nagy klinikai RC-tanulmányokból választották ki. 10 nyugat-európai szakértő egymástól függetlenül értékelte használhatóságukat az idős populációban.

Tovább


NOAC kezeléssel együtt járó major vérzéses események rizikója: a „real-world” vizsgálatok szisztematikus áttekintése

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek non-valvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixaban terápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal összevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.

Tovább


Szénhidrátfogyasztás és mortalitás

Bár számos randomizált kontrollált vizsgálat tanulmányozta az alacsony szénhidráttartalmú diéták hatását, és ezek azt mutatták, hogy rövid távon a testsúly és a kardiometabolikus kockázat csökkenésével járnak együtt, a hosszabb utánkövetés nehéz kivitelezhetősége miatt ezek a tanulmányok nem szolgáltattak adatot a mortalitási kockázat alakulásával kapcsolatban.

Tovább


A glikozilált hemoglobin érték klinikai jelentősége és helye a klinikumban