hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések

| |
 

Az osteoporosisban alkalmazott hosszú idejű biszfoszfonátkezelés után számos esetben számoltak be atípusos combtörésekről (JW Gen Med, 2009. Dec. 15.); ennek feltételezett mechanizmusa pedig a csontújraépülés fokozott gátlása. Három, biszfoszfonátterápiával kapcsolatos, mostanában végzett, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatból származó adatok nem támasztják alá ezt a megfigyelést, viszont az elemzés mégsem bizonyult eléggé meggyőzőnek a ritkább végpontokat illetően (JW Gen Med, 2010. Ápr. 27.).

Kanadai tudósok Ontarióban populációalapú, irányított, eset-kontroll vizsgálatot végeztek ebben a témában. A vizsgálatba 716, biszfoszfonátkezelésben részesülő és az előző hét év során atípusos (combtengely vagy subtrochantericus) törést szenvedett nőbeteget választottak be (életkor: ≥68 év). A kontrollcsoportot 3580, hasonló életkorú, viszont törésmentes, szintén biszfoszfonátot szedő nőbeteg alkotta. A biszfoszfonátkezelés időtartamát, mely az átmeneti (közel 100 nap) és a hosszú távú (közel 5 év) között váltakozott, minden esetben rögzítették.

A korrigált elemzés alapján a hosszú távú biszfoszfonátterápia az átmenetihez viszonyítva az atípusos combcsonttörések szignifikáns kockázati tényezőjét jelenti (esélyhánados: 2,74). Mindazonáltal az abszolút kockázat mégis kicsinek bizonyult. Minden 1000 nőből kettő szenvedett el az öt évig alkalmazott biszfoszfonátterápiát követő két évben atípusos törést. Ezzel szemben a hosszú távú biszfoszfonátkezelés kisebb kockázatot (korrigált esélyhányados: 0,76) jelentett a típusos combnyak- illetve intertrochantericus törések szempontjából, melyek ebben a populációban egyébként 14-szer gyakrabban fordulnak elő.

A vizsgálat alapján kiderült, hogy a hosszú távú biszfoszfonátkezelés kismértékben növeli az atípusos combcsonttörések relatív kockázatát. Lévén, hogy a biszfoszfonátokat szakszerűen rendelik osteoporosisban szenvedő (vagy a törések szempontjából a FRAX tool; JW Gen Med, 2008. Ápr. 8. alapján nagyobb kockázatú) nők számára, a terápia nagyobb előnyt (gyakori típusos törések alacsonyabb előfordulása) kell jelentsen, mint kárt (potenciálisan kevésbé gyakori atípusos törések). Azonban a kis kockázatú, osteoporosisban nem szenvedő nők esetében a biszfoszfonátok alkalmazásának kockázata meghaladhatja a velük járó előnyöket.

Forrás: Park-Wyllie LY et al. Biszfofonát használat és az időskorú nők subtrochantericus illetve combtengely törései. JAMA 2011 Feb 23; 305:783. (http://dx.doi.org/10.1001/jama.2011.190)

eLitMed.hu



Kulcsszavak

combcsonttörés, biszfoszfonátok, kockázat

Kapcsolódó anyagok

Nemspecifikus klinikai és terheléses teszten alapuló, az összhalálozásra vonatkozó kockázatbecslés

Körzeti ápolók kihívásai és foglalkozásegészségügyi kockázatai a páciensek otthonában történ ellátások során

Útvesztők és iránytű a cardiovascularis kockázati tényezők prognosztikai értékéről

A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Sami és munkatársainak a British Medical Journalben megjelent két áttekintő közleménye a 2007 és 2017 közötti tíz év során megjelent tanulmányokat összegezve arról számol be, hogy a háziorvosok, illetve az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein dolgozó nem pszichiáter szakorvosok (így a sürgősségi osztályokon dolgozók és a társbetegségek kezelői, továbbá a gyermekorvosok) hogyan ismerhetik fel a korai pszichózis jeleit, és hogyan segíthetik a beteget

Tovább


Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések