hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések

| |
 

Az osteoporosisban alkalmazott hosszú idejű biszfoszfonátkezelés után számos esetben számoltak be atípusos combtörésekről (JW Gen Med, 2009. Dec. 15.); ennek feltételezett mechanizmusa pedig a csontújraépülés fokozott gátlása. Három, biszfoszfonátterápiával kapcsolatos, mostanában végzett, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatból származó adatok nem támasztják alá ezt a megfigyelést, viszont az elemzés mégsem bizonyult eléggé meggyőzőnek a ritkább végpontokat illetően (JW Gen Med, 2010. Ápr. 27.).

Kanadai tudósok Ontarióban populációalapú, irányított, eset-kontroll vizsgálatot végeztek ebben a témában. A vizsgálatba 716, biszfoszfonátkezelésben részesülő és az előző hét év során atípusos (combtengely vagy subtrochantericus) törést szenvedett nőbeteget választottak be (életkor: ≥68 év). A kontrollcsoportot 3580, hasonló életkorú, viszont törésmentes, szintén biszfoszfonátot szedő nőbeteg alkotta. A biszfoszfonátkezelés időtartamát, mely az átmeneti (közel 100 nap) és a hosszú távú (közel 5 év) között váltakozott, minden esetben rögzítették.

A korrigált elemzés alapján a hosszú távú biszfoszfonátterápia az átmenetihez viszonyítva az atípusos combcsonttörések szignifikáns kockázati tényezőjét jelenti (esélyhánados: 2,74). Mindazonáltal az abszolút kockázat mégis kicsinek bizonyult. Minden 1000 nőből kettő szenvedett el az öt évig alkalmazott biszfoszfonátterápiát követő két évben atípusos törést. Ezzel szemben a hosszú távú biszfoszfonátkezelés kisebb kockázatot (korrigált esélyhányados: 0,76) jelentett a típusos combnyak- illetve intertrochantericus törések szempontjából, melyek ebben a populációban egyébként 14-szer gyakrabban fordulnak elő.

A vizsgálat alapján kiderült, hogy a hosszú távú biszfoszfonátkezelés kismértékben növeli az atípusos combcsonttörések relatív kockázatát. Lévén, hogy a biszfoszfonátokat szakszerűen rendelik osteoporosisban szenvedő (vagy a törések szempontjából a FRAX tool; JW Gen Med, 2008. Ápr. 8. alapján nagyobb kockázatú) nők számára, a terápia nagyobb előnyt (gyakori típusos törések alacsonyabb előfordulása) kell jelentsen, mint kárt (potenciálisan kevésbé gyakori atípusos törések). Azonban a kis kockázatú, osteoporosisban nem szenvedő nők esetében a biszfoszfonátok alkalmazásának kockázata meghaladhatja a velük járó előnyöket.

Forrás: Park-Wyllie LY et al. Biszfofonát használat és az időskorú nők subtrochantericus illetve combtengely törései. JAMA 2011 Feb 23; 305:783. (http://dx.doi.org/10.1001/jama.2011.190)

eLitMed.hu



Kulcsszavak

combcsonttörés, biszfoszfonátok, kockázat

Kapcsolódó anyagok

A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján

A kockázati tényezők és a prognózis közötti kapcsolat elemzése intracerebralis vérzést követően

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

ACE-gátló kezelés infarktus előtt és után Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Összefoglaló az ACE-gátlók és ARB-k coronaria atherosclerosisára való hatásáról. Amíg az ACE-gátlók és az ARB-k balkamra-diszfunkcióra való hatása régóta ismert, a kedvező reverz remodelláció sokat vizsgált effekt, addig ezen szereknek a coronaria atheroscleroticus folyamataira való hatása kevésbé volt a figyelem fókuszában. Valójában az ACE-gátlók kedvező hatása az atherosclerosisra igen korán kimutatható, ezért fontos már az infarktus előtt is az ACE-gátló kezelés. Külön figyelmet érdemel a veseelégtelenség és a betegek hosszú távú adherenciája ezen betegcsoportban.

Tovább


A hypertoniás betegek cardiovasculariskockázat-függő hatékony terápiája a Magyar Hypertonia Regiszter adatai alapján Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

Magyarországon több mint 3,5 millió lakosnak van magasvérnyomás-betegsége. A nem gyógyszeres és gyógyszeres terápia „eredményeképpen” azonban csak 40-45% között van azok száma, akiknél elértük a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket. Ennek oka lehet a nem megfelelően választott vérnyomáscsökkentő terápia, a nem megfelelő gondozás, de ugyanilyen értékkel járul hozzá a sikertelenséghez az orvos-beteg együttműködés elégtelensége és a betegek nem kellő informáltsága. A Magyar Hypertonia Regiszter 2015. évi adatbázisa alapján kiderült, hogy a célvérnyomás-elérés területileg jelentősen különbözik hazánkban és a hypertoniabetegség vonatkozásában, ez lényegében egybeesik a hypertoniamorbiditás és -mortalitás területi eltéréseivel. A területi megosztottság hátterében a szociális-kulturális és gazdasági háttér különbözőségén kívül jelentős szerepet játszhat az egészségügyi ellátás különbözősége és a szakmai munka eltérő megfelelősége. Hypertoniás betegekben a leggyakoribb és legnagyobb kockázati tényezőt jelentő diabetes mellitust, ischaemiás szívbetegséget és krónikus vesebetegséget vizsgálva, mindhárom egyidejű fennállásakor a célvérnyomás-elérési arány csak 26% volt férfiakban és 33% volt nőkben. A Regiszter adatai alapján kiderült, hogy a perifériás érbetegség a nőknél vezető ok a célértékelérés sikertelenségében, melyet a zsíranyagcsere- és a húgysavanyagcsere-zavar, továbbá az elhízás követ. Férfiaknál a zsíranyagcsere-zavar a vezető ok, melyet a dohányzás, alkoholfogyasztás és a perifériás érbetegség követ. Az összesített eredmények alapján a betegek 88%-a kombinált kezelést kapott és a kombinációban a szakmai irányelvek alapján javasolt bázisgyógyszereket alkalmaz ták. Az ilyen vonatkozásban helyes gyakorlat mellett a nem megfelelő célértékelérési arány okaként a betegkonkordancia és -adherencia nem meg felelősége vethető fel. Mind a betegtájékoztatás, mind az orvos-beteg kapcsolaton belüli gondozás minősége javításra, fejlesztésre szorul. Ennek lehetőségi köre az orvosi kompetenciák egy részének átadása a jól képzett szakasszisztenseknek/ápolóknak, akik a kockázatfelmérésben és alapvizsgálatban meghatározó szerepet játszhatnak. Fontos lenne a gyógyszerészek nagyobb arányú bevonása a gondozásba, a telemedicinális módszerek alkalmazása mellett. A Regiszter adatbázis-feldolgozásának eredményeiből levonható következtetések pedig megerősítik a populációszintű ismeretek fontosságát és a Regiszterbe történő adatfelvétel folytatásának szükségességét is.

Tovább


Rossz gyógyszer-perzisztencia - kinek a felelőssége, orvosé, betegé? Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1. klsz)

A hypertonia hazánkban az egyik leggyakoribb betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás megfelelő kezelése, a célértékek elérése fontos eszköz a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulása kockázatának és a mortalitás csökkentésében. Hypertoniában az életmódkezelésen túl a gyógyszeres terápia szerepe a meghatározó. Essentialis hypertoniában az esetek túlnyomó részében élethosszig tartó antihipertenzív terápia szükséges. Az antihipertenzív terápia sikerességében a megfelelő hatóanyagok, illetve ezek kombinációjának kiválasztásán túl a terápiahűség játszik alapvető szerepet. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek adagolásának napi gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Hazai adatok szerint a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 20%-kal haladja meg a szabad kombinációét, ugyanakkor a ramipril/amlodipin fix kombináció egyéves perzisztenciája 25%-kal jobb a ramipril/hydrochlorothiazidéhoz képest.

Tovább


A random variancia mint karcinogén tényező?

Egyes ráktípusoknál egy eddig nem tárgyalt, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

Tovább


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések