TARTALOM

 VISSZA

 


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések

| |
 

Az osteoporosisban alkalmazott hosszú idejű biszfoszfonátkezelés után számos esetben számoltak be atípusos combtörésekről (JW Gen Med, 2009. Dec. 15.); ennek feltételezett mechanizmusa pedig a csontújraépülés fokozott gátlása. Három, biszfoszfonátterápiával kapcsolatos, mostanában végzett, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatból származó adatok nem támasztják alá ezt a megfigyelést, viszont az elemzés mégsem bizonyult eléggé meggyőzőnek a ritkább végpontokat illetően (JW Gen Med, 2010. Ápr. 27.).

Kanadai tudósok Ontarióban populációalapú, irányított, eset-kontroll vizsgálatot végeztek ebben a témában. A vizsgálatba 716, biszfoszfonátkezelésben részesülő és az előző hét év során atípusos (combtengely vagy subtrochantericus) törést szenvedett nőbeteget választottak be (életkor: ≥68 év). A kontrollcsoportot 3580, hasonló életkorú, viszont törésmentes, szintén biszfoszfonátot szedő nőbeteg alkotta. A biszfoszfonátkezelés időtartamát, mely az átmeneti (közel 100 nap) és a hosszú távú (közel 5 év) között váltakozott, minden esetben rögzítették.

A korrigált elemzés alapján a hosszú távú biszfoszfonátterápia az átmenetihez viszonyítva az atípusos combcsonttörések szignifikáns kockázati tényezőjét jelenti (esélyhánados: 2,74). Mindazonáltal az abszolút kockázat mégis kicsinek bizonyult. Minden 1000 nőből kettő szenvedett el az öt évig alkalmazott biszfoszfonátterápiát követő két évben atípusos törést. Ezzel szemben a hosszú távú biszfoszfonátkezelés kisebb kockázatot (korrigált esélyhányados: 0,76) jelentett a típusos combnyak- illetve intertrochantericus törések szempontjából, melyek ebben a populációban egyébként 14-szer gyakrabban fordulnak elő.

A vizsgálat alapján kiderült, hogy a hosszú távú biszfoszfonátkezelés kismértékben növeli az atípusos combcsonttörések relatív kockázatát. Lévén, hogy a biszfoszfonátokat szakszerűen rendelik osteoporosisban szenvedő (vagy a törések szempontjából a FRAX tool; JW Gen Med, 2008. Ápr. 8. alapján nagyobb kockázatú) nők számára, a terápia nagyobb előnyt (gyakori típusos törések alacsonyabb előfordulása) kell jelentsen, mint kárt (potenciálisan kevésbé gyakori atípusos törések). Azonban a kis kockázatú, osteoporosisban nem szenvedő nők esetében a biszfoszfonátok alkalmazásának kockázata meghaladhatja a velük járó előnyöket.

Forrás: Park-Wyllie LY et al. Biszfofonát használat és az időskorú nők subtrochantericus illetve combtengely törései. JAMA 2011 Feb 23; 305:783. (http://dx.doi.org/10.1001/jama.2011.190)

eLitMed.hu



Kulcsszavak

combcsonttörés, biszfoszfonátok, kockázat

Kapcsolódó anyagok

Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja

A hyperurikaemia mint cardiovascularis rizikófaktor: újdonságok a kezelési ajánlásokban

A statin használata növeli a diabetes kockázatát

A naponta egyszeri vs. kétszeri nem K-vitamin-antagonista orális antikoaguláns kezelés melletti, való életbeli adherencia hatásának modellezése

Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Mivel érdemes kezdeni a vérnyomáscsökkentő terápiát?

Egy 5 millió beteg adatain alapuló – The Lancet-ben megjelent - elemzés azt mutatta ki, hogy az ACE-gátlóval indított antihipertenzív kezelés kevésbé hatékony, és több mellékhatást eredményez, mint a thiazid diuretikumokkal kezdett vérnyomáscsökkentés.

Tovább


Magas vérnyomás a vesebetegek körében

Ambrus Csabát Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Nephrologia-Hypertonia Profil és Aktív Geriátriai Részlegének vezetőjét a magas vérnyomás és a vesebetegség kapcsolatáról és kezeléséről kérdeztük. A táplálkozás, a sóbevitel mellett az ACE-gátlók, statinok, kalciumcsatorna-blokkolók szerepéről.

Tovább


Spanyol real world-vizsgálat pitvarfibrilláló betegeknél

Tudjuk, hogy a direkt orális antikoagulánsok hasonló vagy jobb védelmet nyújtanak a pitvarfibrilláló betegeknél, mint a warfarin, és sok vonatkozásban biztonságosabbak. Ám eddig nem rendelkeztünk adatokkal arról, hogy esetükben a hazánkban széles körben használt K-vitamin-antagonista (KVA) acenocumarol mennyire hatásos és biztonságos a DOAC-terápiákhoz képest. E kérdésre ad választ egy spanyol real world-vizsgálat.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


A biszfoszfonátok és az atípusos combcsonttörések