hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A testedzésen alapuló rehabilitációs terápia alkalmazása pulmonális hypertoniában


A testedzésen alapuló rehabilitációs terápia alkalmazása pulmonális hypertoniában

| |
 

A pulmonális hypertoniában szenvedő páciensek jellemző panaszai között szerepel terhelhetőségük csökkenése, valamint az életminőségükben bekövetkező nagyfokú romlás. Ugyan korábban gyakori volt a félelem attól, hogy fizikai terhelés hatására a fenti tünetek jelentősen romolhatnak, a közelmúltban számos olyan tanulmány látott napvilágot, amelyek azt bizonyítják, hogy a testedzésen alapuló rehabilitációs terápia hatására javulás következhet be a betegek funcionális kapacitásában, valamint az általuk tapasztalt szubjektív jóllétben.


A pulmonális hypertonia testedzésen alapuló rehabilitációs terápiájának hatékonyságát és biztonságosságát az internetes Cochrane-adatbázisban, a CENTRAL-nyilvántartásban, valamint a PEDro fizioterápiás bibliográfiai gyűjteményben számon tartott randomizált, kontrollált vizsgálatok adatai alapján elemezték. Az elsődleges kimenetel a páciensek fizikai terhelhetősége, az esetleges mellékhatások megjelenése, illetve az egészséggel összefüggő életminőség (HRQOL) volt. Összesen hat, a kritériumoknak megfelelő tanulmány került azonosításra, amelyek közül ötből sikerült kinyerni az elemzéshez szükséges adatokat.


A tanulmányokban résztvevő páciensek túlnyomó többsége a WHO besorolása szerint a pulmonalis hypertonia 1. csoportjába tartozó pulmonalis artériás hypertóniában szenvedett. A rehabilitációs programok során három és 15 hét közötti időtartam között változó, járó- és fekvőbeteg-ellátás keretén belül végzett terápiás megoldásokat vizsgáltak, amelyek egyaránt tartalmaztak alsó- és felső végtagra specifikus kondicionáló gyakorlatokat. A rehabilitációs programon átesett páciensek átlagos hat perces járótávolsága 60.12 méterrel meghaladta a kontrollcsoport eredményét (30.17 - 90.07 m, n = 165), míg az átlagos maximális oxigénfelvétel 2.4 ml/kg/perc értékkel volt magasabb körükben (1.4-3.4 ml/kg/min, n = 145). A terápiás csoportban a maximális erőkifejtő képesség is magasabb volt, ennek mértéke átlagosan 16.4 Watt értékkel volt a kontrollcsoport eredménye felett (10.9 - 22.0 W, n = 145). Az életminőséget mérő mutatók esetében is javulás volt megfigyelhető. Az egészséggel összefüggő életminőség (HRQOL) tekintetében az intervenciós csoportnál az SF-36 kérdőív fizikális komponensében átlagosan 4.63 pontos (0.80 - 8.47 pont, n = 33), míg a mentális komponensben átlagosan 4.17 pontos (0.01 - 8.34 pont, n = 33) növekedést írtak le. Enyhe mellékhatásokról csupán egy tanulmány számolt be, amelynek egyik résztvevője szédülés miatt megszakította a rehabilitációs terápiát.


A legújabb kutatási eredmények arra utalnak, hogy a testedzésen alapuló rehabilitáció alkalmazásával komoly terápiás súllyal bíró javulást lehet előidézni a pulmonalis hypertoniában szenvedő betegek fizikális állapotában. Súlyos mellékhatás a vizsgálatok során nem volt megfigyelhető. A legtöbb esetben a páciensek életminőségében is javulás következett be, azonban ennek klinikai relevanciája megkérdőjelezhető lehet. Összességében a kutatás során kimutatott eredmények C típusú evidenciát képviselnek. Tekintettel az elérhető tanulmányok alacsony számára, valamint a páciensek kiválasztására vonatkozó metodológiai hiányosságokra, a jelenleg elérhető eredményekből nehezen vonható le terápiás konzekvencia a pulmonalis hipertóniában szenvedő páciensek teljes spektrumára nézve.

Eredeti közlemény:
Morris, Norman R., Fiona D. Kermeen, and Anne E. Holland. "Exercise‐based rehabilitation programmes for pulmonary hypertension." The Cochrane Library (2014).


Szemlézte: dr. Cseh Katalin
eLitMed.hu


Kulcsszavak

pulmonális hypertonia, testedzés, Cochrane

Kapcsolódó anyagok

Pulzushullám terjedési sebesség mérése egyetemisták körében

A testedzésen alapuló rehabilitációs terápia alkalmazása pulmonális hypertoniában

Ideális testkép és külső – veszélyes út a modern férfi számára

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Orális antikoagulánsok hatékonysága és biztonságossága

Az ARISTOPHANES retrospektív, megfigyeléses vizsgálatban számos adatforrás felhasználásával hasonlították össze nagyszámú non-valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő, nem K-vitamin-antagonista típusú orális antikoagulánst (NOAC) vagy warfarint szedő betegnél a stroke/szisztémás embolizáció és a súlyos vérzés gyakoriságát.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


A statin használata növeli a diabestes kockázatát

A statint szedők körében különös hangsúlyt kell fordítani a diabetes megelőzésére.

Tovább


Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog.

Tovább