hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A random variancia mint karcinogén tényező?


A random variancia mint karcinogén tényező?

| |
 

Két évvel ezelőtti, nagy vihart kavart írásuk után Cristian Tomasetti matematikus és Bert Vogelstein, a Johns Hopkins University onkológusa újabb nagyszabású elemzésben vizsgálta a tumoros folyamatok kialakulásának okait. A Science című tudományos folyóiratban megjelent írás 69 ország populációjában elemezte különböző tumortípusok kialakulásának okait 432, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) által számon tartott tumorregiszter alapján.

Az elemzés tárgya volt mind a 17 olyan tumoros folyamat, amelyre vonatkozóan az IARC őssejtszintű adatbázist tart nyilván. A jelenlegi tudományos konszenzus alapján a rosszindulatú daganatok kialakulása olyan folyamatosan felhalmozódó génmutációk következménye, amelyek fokozni képesek az adott szövetet alkotó sejtek proliferációját. Ezen mutációkat okozhatják környezeti tényezők, illetve örökletes faktorok is.

Tomasetti és Vogelstein hipotézise alapján azonban egy harmadik, független tényező is hozzájárulhat a rák megjelenéséhez — mégpedig a DNS osztódása során megjelenő véletlenszerű hibák okozta mutációk, a random variancia hatása.

2015-ben végzett, az Egyesült Államokra korlátozódó kutatásuk során kimutatásra került, hogy az egyes szövettípusokban előforduló tumorok életciklus-kockázata összefügg az adott szöveteket alkotó egészséges őssejtek összes osztódásának átlagos számával. A jelenlegi, kutatás megerősíteni látszik ezt az eredményt, az összes vizsgált országban erős, statisztikailag szignifikáns összefüggést kimutatva a két vizsgált tényező között.

A Cancer Research UK által nyilvántartott epidemiológiai adatok és a genomanalízis módszertanának integrálásával a kutatók felvázolták az örökletes tényezők, a környezeti hatások valamint a random variancia által okozott génmutációk arányát 32 különböző tumortípusnál. Számításaik szerint az összes génmutáció 29%-a tudható be különböző, befolyásolható külső környezeti tényezőnek. Ezen arány azonban széles skálán változhat: a tüdő, a nyelőcső vagy a bőr malignus folyamatainál a környezeti hatás okozta mutációk aránya a 60%-ot is meghaladja, azonban a prosztata, a mell vagy az agytumoroknál a 15%-ot sem éri el. Örökletes okok csupán a mutációk 5%-ának a hátterében voltak fellelhetők, míg a mutációk 66%-a a random varianciának köszönhető.

A szerzőpáros korábbi írása meglehetősen felforgatta a szakmai közvéleményt, mivel számos szakértő szerint a véletlenszerűség hangsúlyozásával a rákmegelőzés fontossága ellen kampányoltak. Természetes hát, hogy a jelenlegi tanulmányt is kiemelt figyelem övezte a tudományos világban. A kritikusok felrótták, hogy a tanulmány nem foglalkozott azzal a felvetéssel, hogy a környezeti tényezők tumorképződésre gyakorolta hatása a mutációkon túl is megjelenhet.

Ross Prentice, a seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központ biostatisztikusa kihangsúlyozta: számos tényezőtől függhet az, hogy a káros mutációk létre tudnak-e hozni invazív tumorokat: befolyásolhatja ezt többek között a szervezet inzulinszintje, a gyulladásos paraméterek milyensége, vagy akár az obezitás is. Mások vitatták a szerzők metodológiáját is. Richard Gilbertson, a Cambridge tumorbiológusa szerint a szerzők egy túlzottan leegyszerűsítő választ adtak egy nagyon komplex problémára. Két évvel ezelőtt a hangos bírálók közé tartozott Anne McTiernan, a Fred Hutchinson Rákkutató Központ epidemiológusa is, aki ezúttal is szkepticizmusának adott hangot. Szerinte köztudomású az öröklés és a környezeti hatások szerepe a tumorgenezisben, azonban a Tomasetti és Vogelstein által felhasznált adatok nem bizonyítják kellőképpen a véletlenszerűség kiemelt szerepét a mutációk kialakulásában.

Ám a szerzők eredményei méltatást is kaptak. Brian Druker, az Oregoni Egyetem Rákkutató Intézetének vezetője dicsérte, hogy Tomasettiék írása hiánypótló lehet számos jelenleg is ismert jelenség hátterének megértéséhez. Elmondta, hogy a tumoros betegek kezelése során gyakran felmerül a magyarázat keresése, annak megválaszolása, hogy ‘miért pont én’ — és az adatok azt mutatják, hogy sokszor nincs más magyarázat, csak a véletlenszerűség. Daniel Haber, a Massachusettsi Kórház Rákkutató Központjának igazgatója pedig felhívta a figyelmet arra, hogy megtévesztőek azok a viták, amelyek a mutációk okozóinak pontos megoszlásáról folynak: az igazán lényeges javaslat a korai diagnosztika fontosságának hangsúlyozása. Ebben a konklúzióban Vogelstein és Tomassetti is egyetért. A kutatás vezetői számos fórumon hangsúlyozták, hogy ugyan a random variancia mutációk kialakulásában játszott domináns szerepe alátámaszthatja a véletlen fontosságát a tumorgenezis folyamatában, azonban ez nem jelenti a prevencióra való törekvés haszontalanságát. Kiemelték hogy egy tumor kialakulásához számos mutáció egyidejű fennállására van szükség, amelyek egy része igenis kezelhető életmódváltással, testsúlykontrollal, valamint a dohányzásról való leszokással.

A véletlenszerűség tényezővé válása miatt azonban elengedhetetlen prioritásként kezelni a szekunder prevenció eszközeinek nagyfokú fejlesztését is, mivel számos tumortípus megfelelő kezelése csupán a kellően korai diagnosztizálás és a hatékony terápia kiválasztása útján érhető el. A szerzők bíznak abban, hogy a korai felismerés eszközeinek fejlesztése lehet tanulmányuk egyik fő eredménye, ezen célkitűzés fontosságát pedig a szakmában ritka módon egyértelmű szakértői konszenzus övezi.

Vitainditó közlemény: Tomasetti, Cristian, Lu Li, and Bert Vogelstein. "Stem cell divisions, somatic mutations, cancer etiology, and cancer prevention." Science 355, no. 6331 (2017): 1330-1334.

Cseh Katalin dr.
eLitMed.hu
2017. 04. 24.


Kulcsszavak

random variancia, onkológia, patogén, DNS-osztodás, DNS, szekunder prevenció

Kapcsolódó anyagok

Paleoonkológia - A múlt üzenete

Geriátriai onkológia

A DNS-hibajavítás hibái

A kommunikáció aktuális helye és szerepe a hazai onkológiában

Gyermekkori mesenchymalis daganatok kezelése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.

Tovább