hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A magas fehérjetartalmú táplálkozás és a fizikai aktivitás véd a korral összefüggő izomvesztés és funkcionális hanyatlás ellen


A magas fehérjetartalmú táplálkozás és a fizikai aktivitás véd a korral összefüggő izomvesztés és funkcionális hanyatlás ellen

| |
 

Néhány klinikai vizsgálat eredménye arra utal, hogy a protein-szupplementáció felerősíti a testmozgás (rezisztencia tréning) hatását a vázizom-tömegre, azonban kevés tanulmány foglalkozik a fehérjében gazdag táplálkozás vázizom-tömegre és funkcionális státuszra kifejtett hatásával közösségben élő idősek körében, mindazonáltal egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a jelenlegi táplálkozási ajánlások (fehérje: 0,8g/testsúlykg/nap) nem fedezik az idősebbek szükségleteit.

Különösen kevés adattal rendelkezünk az étrend fehérje-tartalmának a vázizom-tömegre és a funkcionális státuszra kifejtett hosszú távú hatásával kapcsolatban a középkorú és idősebb népesség körében. Bár egyes vizsgálatokban elkülönítve tanulmányozták az állati és növényi fehérjék hatását, keveset foglalkoztak azzal, hogy a különböző eredetű fehérjék milyen hatással bírnak a vázizom-tömeg és a funkcionális státusz megőrzésében. Loring és munkatársai célja az volt, hogy elemezze a táplálék állati és növényi fehérje-tartalmának hatását önmagában és fizikai aktivitással kombinálva a vázizom-tömeg és a funkcionális státusz hosszú távú alakulására középkorúak és idősebbek körében a Framingham Offspring Study (FOS) adatai alapján.

Módszerek

A FOS 1972-ben indult az eredeti Framingham Heart Study-ban részt vevők gyermekei és házastársai körében. A fizikai státusz, kórtörténet, laborértékek, életmód adatait 4 évenként rögzítették. A 40 éves és idősebb populáció (medián: 52 év) esetében a sorrendben 6. vagy 7. vizsgálat során a vázizom-tömeg felmérése érdekében bioelektromos impedancia analízist/BIA is végeztek. Az 50 éves és idősebb populáció körében a táplálkozás felmérése idején (a 3. és az 5. vizsgálat alkalmával) felmérték a funkcionális státuszt is, majd ennek utánkövetése 16 évig zajlott (a 8. vizsgálatig). A funkcionális státusz felmérése során a következő adatokat gyűjtötték, illetve a következő tevékenységekkel foglalkozó skálákat alkalmazták: háztartási munka, félmérföld séta, lépcsőmászás, leguggolás-felállás, nehéz tárgyak mozgatása, könnyű, illetve nehéz súlyok hosszabb távra vitele. Az elemzés során figyelembe vették a következő tényezők hatását: életkor, nem, testmagasság, iskolai végzettség, dohányzás, fizikai aktivitás, gabona- és zöldségfogyasztás, a vizsgálatban külön jelzett fehérjeforrásokon felüli fehérjefogyasztás. A vizsgálatban a következő fehérjeforrásokat elemezték: 1. vörös hús (marha/birka/disznó), 2. szárnyas és hal, 3. tejtermék, 4. hüvelyesek, szója, diók, magok. Magas fizikai aktivitásnak számított a napi 4 órás időtartamú mérsékelt aktivitás vagy a napi 2 órás erőteljesebb mozgás. Az eredményeket 4 csoportra bontva elemezték: 1. alacsony fizikai aktivitás, alacsony fehérjebevitel (kontrollcsoport), 2. alacsony fizikai aktivitás, magas fehérjebevitel (a magas fehérjebevitel hatása önmagában), 3. magas fizikai aktivitás, alacsony fehérjebevitel (a magas fizikai aktivitás hatása önmagában), 4. magas fizikai aktivitás, magas fehérjebevitel (a fizikai aktivitás és a fehérjebevitel szinergisztikus hatása). Az átlagos utánkövetési idő a táplálkozás kapcsán 9 év, a funkcionális hanyatlás felmérése során 13 év volt.

Eredmények

A kevés állati fehérjét fogyasztó férfiak és különösen a kevés állati fehérjét fogyasztó nők nagyobb testtömeg-index-szel rendelkeztek. A legtöbb állati eredetű táplálékot fogyasztók fiatalabbak voltak. a legtöbb fehérjét fogyasztó férfiak aktívabbak voltak, többet dohányoztak és több alkoholt ittak. A legkevesebb állati fehérjét fogyasztó nők esetében a napi fehérjefogyasztás nem érte el az ajánlott 0,8g/testsúlykg/napos szintet. A férfiak és nők esetében egyaránt a táplálék leucin-tartalma az elfogyasztott állati eredetű táplálék mennyiségével arányosan növekedett. A több állati eredetű táplálék fogyasztása mindkét nem esetében több zsír- és kevesebb szénhidrát fogyasztásával járt együtt.

Mind az állati, mind a növényi eredetű fehérjebevitel mennyisége pozitív összefüggést mutatott a vázizom-tömeggel, a hatás nők esetében erősebb és lineárisabb volt. A magasabb állati eredetű fehérjebevitel a fizikai aktivitástól függetlenül férfiak és nők esetében egyaránt nagyobb vázizom-tömeggel járt együtt, mindazonáltal, magas fizikai aktivitás esetén nagyobb volt a vázizom-tömeg, mint alacsony fizikai aktivitás esetén. Ezzel szemben a magasabb növényi eredetű fehérjebevitel vázizom-tömegre gyakorolt pozitív hatása csak a fizikailag aktívabbak esetén jelentkezett. A magasabb állati eredetű fehérjebevitel nők körében még akkor is nagyobb vázizom-tömeggel járt együtt, ha az illető kevésbé volt aktív fizikailag. A fizikai aktivitás 26%-kal csökkentette a funkcionális hanyatlás kockázatát (a fizikai aktivitás mennyisége alapján a felső 3/5-be tartozók vs. az alsó 2/5-be tartozók). A legerősebb protektív hatást a funkcionális hanyatlással szemben a tejtermékek, valamint a szárnyas és hal fogyasztása jelentette (statisztikailag nem szignifikáns 20%-os kockázatcsökkenés).

Az állati eredetű fehérjebevitel funkcionális státuszra gyakorolt pozitív hatása akkor jelentkezett, amikor azt magasabb szintű fizikai aktivitással kombinálták. A sok állati fehérjét fogyasztó, fizikailag aktív személyek esetén 35%-kal kisebb volt (95% CI: 0.47, 0.89) a kettő vagy több funkcionális korlátozottság kialakulásának esélye.

Megbeszélés

A magasabb állati eredetű fehérjebevitel és a magasabb szintű fizikai aktivitás nagyobb vázizom-tömeggel jár együtt, különösen nők esetében. Középkorúak esetében a magasabb állati eredetű fehérjebevitel a fizikai aktivitás szintjétől függetlenül nagyobb vázizom-tömeggel jár együtt, azonban a magasabb növényi eredetű fehérjebevitel pozitív hatása csak magasabb szintű fizikai aktivitás esetén jelentkezik.

A fizikailag aktívak körében kisebb valószínűséggel alakult ki funkcionális hanyatlás. Funkcionális hanyatlás legkisebb valószínűséggel azon nők és férfiak körében alakult ki, akik magas fehérje-tartalmú táplálkozást folytattak. Mindazonáltal, a fizikailag kevésbé aktívak körében nem jelentkezett a magasabb növényi eredetű fehérjebevitel pozitív hatása, míg magasabb állati eredetű fehérjebevitel esetén a pozitív hatás a fizikai aktivitás szintjétől függetlenül jelentkezett. A kutatók hangsúlyozzák: a középkorú felnőttek adekvát fehérjebevitele fontos szerepet játszik abban, hogy a vázizom-erő és a funkcionális státusz megőrződjön az idősebb életévekre.

Eredeti közlemény:

High-Protein Foods and Physical Activity Protect Against Age-Related Muscle Loss and Functional Decline M Loring Bradlee Jabed Mustafa Martha R Singer Lynn L Moore
The Journals of Gerontology: Series A, Volume 73, Issue 1, 12 December 2017


Kovács Bence dr.
2017.január 23.


Kulcsszavak

geriátria, magas fehérjetartalmú táplálkozás, fizikai aktivitás, izomvesztés, funkcionális hanyatlás

Kapcsolódó anyagok

A magas fehérjetartalmú táplálkozás és a fizikai aktivitás véd a korral összefüggő izomvesztés és funkcionális hanyatlás ellen

Egy rendszeres testmozgást biztosító geriátriai mozgásprogram szerepe a sikeres öregedésben

Geriátriai onkológia

A fizikai aktivitás szerepe az onkológiában

Fizikai aktivitás a metabolikus szindróma elsődleges megelőzéseként

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Sami és munkatársainak a British Medical Journalben megjelent két áttekintő közleménye a 2007 és 2017 közötti tíz év során megjelent tanulmányokat összegezve arról számol be, hogy a háziorvosok, illetve az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein dolgozó nem pszichiáter szakorvosok (így a sürgősségi osztályokon dolgozók és a társbetegségek kezelői, továbbá a gyermekorvosok) hogyan ismerhetik fel a korai pszichózis jeleit, és hogyan segíthetik a beteget

Tovább


Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább