TARTALOM

 VISSZA

 


A magas fehérjetartalmú táplálkozás és a fizikai aktivitás véd a korral összefüggő izomvesztés és funkcionális hanyatlás ellen


A magas fehérjetartalmú táplálkozás és a fizikai aktivitás véd a korral összefüggő izomvesztés és funkcionális hanyatlás ellen

| |
 

Néhány klinikai vizsgálat eredménye arra utal, hogy a protein-szupplementáció felerősíti a testmozgás (rezisztencia tréning) hatását a vázizom-tömegre, azonban kevés tanulmány foglalkozik a fehérjében gazdag táplálkozás vázizom-tömegre és funkcionális státuszra kifejtett hatásával közösségben élő idősek körében, mindazonáltal egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a jelenlegi táplálkozási ajánlások (fehérje: 0,8g/testsúlykg/nap) nem fedezik az idősebbek szükségleteit.

Különösen kevés adattal rendelkezünk az étrend fehérje-tartalmának a vázizom-tömegre és a funkcionális státuszra kifejtett hosszú távú hatásával kapcsolatban a középkorú és idősebb népesség körében. Bár egyes vizsgálatokban elkülönítve tanulmányozták az állati és növényi fehérjék hatását, keveset foglalkoztak azzal, hogy a különböző eredetű fehérjék milyen hatással bírnak a vázizom-tömeg és a funkcionális státusz megőrzésében. Loring és munkatársai célja az volt, hogy elemezze a táplálék állati és növényi fehérje-tartalmának hatását önmagában és fizikai aktivitással kombinálva a vázizom-tömeg és a funkcionális státusz hosszú távú alakulására középkorúak és idősebbek körében a Framingham Offspring Study (FOS) adatai alapján.

Módszerek

A FOS 1972-ben indult az eredeti Framingham Heart Study-ban részt vevők gyermekei és házastársai körében. A fizikai státusz, kórtörténet, laborértékek, életmód adatait 4 évenként rögzítették. A 40 éves és idősebb populáció (medián: 52 év) esetében a sorrendben 6. vagy 7. vizsgálat során a vázizom-tömeg felmérése érdekében bioelektromos impedancia analízist/BIA is végeztek. Az 50 éves és idősebb populáció körében a táplálkozás felmérése idején (a 3. és az 5. vizsgálat alkalmával) felmérték a funkcionális státuszt is, majd ennek utánkövetése 16 évig zajlott (a 8. vizsgálatig). A funkcionális státusz felmérése során a következő adatokat gyűjtötték, illetve a következő tevékenységekkel foglalkozó skálákat alkalmazták: háztartási munka, félmérföld séta, lépcsőmászás, leguggolás-felállás, nehéz tárgyak mozgatása, könnyű, illetve nehéz súlyok hosszabb távra vitele. Az elemzés során figyelembe vették a következő tényezők hatását: életkor, nem, testmagasság, iskolai végzettség, dohányzás, fizikai aktivitás, gabona- és zöldségfogyasztás, a vizsgálatban külön jelzett fehérjeforrásokon felüli fehérjefogyasztás. A vizsgálatban a következő fehérjeforrásokat elemezték: 1. vörös hús (marha/birka/disznó), 2. szárnyas és hal, 3. tejtermék, 4. hüvelyesek, szója, diók, magok. Magas fizikai aktivitásnak számított a napi 4 órás időtartamú mérsékelt aktivitás vagy a napi 2 órás erőteljesebb mozgás. Az eredményeket 4 csoportra bontva elemezték: 1. alacsony fizikai aktivitás, alacsony fehérjebevitel (kontrollcsoport), 2. alacsony fizikai aktivitás, magas fehérjebevitel (a magas fehérjebevitel hatása önmagában), 3. magas fizikai aktivitás, alacsony fehérjebevitel (a magas fizikai aktivitás hatása önmagában), 4. magas fizikai aktivitás, magas fehérjebevitel (a fizikai aktivitás és a fehérjebevitel szinergisztikus hatása). Az átlagos utánkövetési idő a táplálkozás kapcsán 9 év, a funkcionális hanyatlás felmérése során 13 év volt.

Eredmények

A kevés állati fehérjét fogyasztó férfiak és különösen a kevés állati fehérjét fogyasztó nők nagyobb testtömeg-index-szel rendelkeztek. A legtöbb állati eredetű táplálékot fogyasztók fiatalabbak voltak. a legtöbb fehérjét fogyasztó férfiak aktívabbak voltak, többet dohányoztak és több alkoholt ittak. A legkevesebb állati fehérjét fogyasztó nők esetében a napi fehérjefogyasztás nem érte el az ajánlott 0,8g/testsúlykg/napos szintet. A férfiak és nők esetében egyaránt a táplálék leucin-tartalma az elfogyasztott állati eredetű táplálék mennyiségével arányosan növekedett. A több állati eredetű táplálék fogyasztása mindkét nem esetében több zsír- és kevesebb szénhidrát fogyasztásával járt együtt.

Mind az állati, mind a növényi eredetű fehérjebevitel mennyisége pozitív összefüggést mutatott a vázizom-tömeggel, a hatás nők esetében erősebb és lineárisabb volt. A magasabb állati eredetű fehérjebevitel a fizikai aktivitástól függetlenül férfiak és nők esetében egyaránt nagyobb vázizom-tömeggel járt együtt, mindazonáltal, magas fizikai aktivitás esetén nagyobb volt a vázizom-tömeg, mint alacsony fizikai aktivitás esetén. Ezzel szemben a magasabb növényi eredetű fehérjebevitel vázizom-tömegre gyakorolt pozitív hatása csak a fizikailag aktívabbak esetén jelentkezett. A magasabb állati eredetű fehérjebevitel nők körében még akkor is nagyobb vázizom-tömeggel járt együtt, ha az illető kevésbé volt aktív fizikailag. A fizikai aktivitás 26%-kal csökkentette a funkcionális hanyatlás kockázatát (a fizikai aktivitás mennyisége alapján a felső 3/5-be tartozók vs. az alsó 2/5-be tartozók). A legerősebb protektív hatást a funkcionális hanyatlással szemben a tejtermékek, valamint a szárnyas és hal fogyasztása jelentette (statisztikailag nem szignifikáns 20%-os kockázatcsökkenés).

Az állati eredetű fehérjebevitel funkcionális státuszra gyakorolt pozitív hatása akkor jelentkezett, amikor azt magasabb szintű fizikai aktivitással kombinálták. A sok állati fehérjét fogyasztó, fizikailag aktív személyek esetén 35%-kal kisebb volt (95% CI: 0.47, 0.89) a kettő vagy több funkcionális korlátozottság kialakulásának esélye.

Megbeszélés

A magasabb állati eredetű fehérjebevitel és a magasabb szintű fizikai aktivitás nagyobb vázizom-tömeggel jár együtt, különösen nők esetében. Középkorúak esetében a magasabb állati eredetű fehérjebevitel a fizikai aktivitás szintjétől függetlenül nagyobb vázizom-tömeggel jár együtt, azonban a magasabb növényi eredetű fehérjebevitel pozitív hatása csak magasabb szintű fizikai aktivitás esetén jelentkezik.

A fizikailag aktívak körében kisebb valószínűséggel alakult ki funkcionális hanyatlás. Funkcionális hanyatlás legkisebb valószínűséggel azon nők és férfiak körében alakult ki, akik magas fehérje-tartalmú táplálkozást folytattak. Mindazonáltal, a fizikailag kevésbé aktívak körében nem jelentkezett a magasabb növényi eredetű fehérjebevitel pozitív hatása, míg magasabb állati eredetű fehérjebevitel esetén a pozitív hatás a fizikai aktivitás szintjétől függetlenül jelentkezett. A kutatók hangsúlyozzák: a középkorú felnőttek adekvát fehérjebevitele fontos szerepet játszik abban, hogy a vázizom-erő és a funkcionális státusz megőrződjön az idősebb életévekre.

Eredeti közlemény:

High-Protein Foods and Physical Activity Protect Against Age-Related Muscle Loss and Functional Decline M Loring Bradlee Jabed Mustafa Martha R Singer Lynn L Moore
The Journals of Gerontology: Series A, Volume 73, Issue 1, 12 December 2017


Kovács Bence dr.
2017.január 23.


Kulcsszavak

geriátria, magas fehérjetartalmú táplálkozás, fizikai aktivitás, izomvesztés, funkcionális hanyatlás

Kapcsolódó anyagok

A magas fehérjetartalmú táplálkozás és a fizikai aktivitás véd a korral összefüggő izomvesztés és funkcionális hanyatlás ellen

Egy rendszeres testmozgást biztosító geriátriai mozgásprogram szerepe a sikeres öregedésben

Geriátriai onkológia

A fizikai aktivitás szerepe az onkológiában

Fizikai aktivitás a metabolikus szindróma elsődleges megelőzéseként

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A hosszú távú életkilátások egyeztetése

A terápiás irányelvek egyre nagyobb százaléka ajánlja a hosszú távú életkilátások figyelembe vételét az idősebbek preventív ellátásával kapcsolatos döntések meghozatalakor. Így pl. azokban az esetekben, amikor az életkilátás tíz évnél rövidebb, az irányelvek ellenzik a rutin rákszűrést és a cukorbetegek számára kevésbé intenzív glikémiás célt tűznek ki.

Tovább


Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Tovább


Az orális antikoagulánsok hosszú távú alkalmazhatósága idős korban PF esetén nemzetközi konszenzusdokumentum eredményei alapján (OAC-FORTA 2016)

Az oralis antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk az idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban. A hatékonyság, a tolerálhatóság és a biztonságosság alapján létrehozott FORTA (Fit fOR The Age) klasszifikáció során 4 alkalmazhatósági kategóriába sorolták a jelenleg széles körben használt antikoagulánsokat. A szavazás alapjául szolgáló bizonyítékokat nagy klinikai RC-tanulmányokból választották ki. 10 nyugat-európai szakértő egymástól függetlenül értékelte használhatóságukat az idős populációban.

Tovább


NOAC kezeléssel együtt járó major vérzéses események rizikója: a „real-world” vizsgálatok szisztematikus áttekintése

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek non-valvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixaban terápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal összevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.

Tovább