TARTALOM

 VISSZA

 


A beteg–orvos találkozások digitális rögzítése


A beteg–orvos találkozások digitális rögzítése

| |
 

Sok beteg rögzíti már ma is okostelefonján az orvosokkal való konzultációit, a jövőben pedig elkerülhetetlen, hogy az egészségügyi rendszer maga végezze az orvos–beteg találkozások elektronikus rögzítését. A megfelelően menedzselt kép- és hangfelvételek alapjaiban fogják átalakítani az orvoslást.


Mint arról a BMJ Open már 2015-ben beszámolt, minden tizedik beteg okostelefonján rögzíti a beteg–orvos találkozásokat (Elwyn G. et al.: Patients recording clinical encounters: a path to empowerment? Assessment by mixed methods). Glyn Elwyn, Paul Barr és Sheri Piper, a BMJ 2018. május 14-i szerkesztőségi közleményének szerzői azt írják, ahogy egyre több beteg él a beteg–orvos találkozások elektronikus rögzítésének a lehetőségével, az egészségügyi intézmények minden bizonnyal követni fogják őket, és igyekeznek majd saját maguk irányítani ezt a rengeteg pozitív és negatív lehetőséget egyaránt biztosító új lehetőséget.

Az egyre fejlettebb mesterséges intelligencia korában az egészségügyi interakciók hangrögzítéséből és az így nyert adat egyre szélesebb körű kiaknázásából mind az orvosok, mind a betegek sokat profitálhatnak. A módszer azonban jelentős kockázatokat is hordoz, ezért már alkalmazásának legelejétől fogva tiszta szabályrendszert kell kialakítani, írja az egészségpolitikusból, háziorvosból és betegből álló szerzőhármas tanulmánya. Hozzáteszik: a betegek azért veszik fel hangrögzítővel a beteg–orvos találkozásokat, hogy újra tudják hallgatni az orvosukkal folytatott beszélgetést, meg tudják azt osztani családtagjaikkal vagy gondozóikkal. A betegek így megismételhetik és tisztázhatják az elhangzott, és egyébként gyakran elfelejtett orvosi információt, ellenőrizhetik, hogy pontosan számoltak-e be orvosuknak saját állapotukról, tüneteikről, és a következő vizit előtt monitorozhatják, hogy sikerült-e elérniük a közösen megállapított kezelési célt. Kevés az olyan beteg, aki ártó szándékkal rögzíti digitálisan az orvosokkal folytatott kommunikációt, teszik hozzá a szakemberek.

Az egészségügyi szervezetek egyelőre össze vannak zavarodva, nem tudják, hogyan kezeljék a betegek hangrögzítési kéréseit, és kevés az utat mutató irányelv is, írják Elwyn és munkatársai Tsulukidze és kollégái tanulmányára hivatkozva (Providing recording of clinical consultation to patients—a highly valued but underutilized intervention: a scoping review. Patient Educ Couns 2014;95:297-304). Néhány amerikai klinika azonban proaktív megközelítést alkalmaz: egy texasi rák-központ maga ajánlja betegeinek, hogy megkaphatják a vizitek információit videóra rögzítve, egy neurológiai intézet biztonságos website-on teszi a betegek számára hozzáférhetővé a viziteket rögzítő videókat, egy Michigan-i orvos pedig már 2011 óta felajánlja betegeinek, hogy videót készíthetnek.

Ha a beszélgetéseket digitálisan szöveggé írják át, annak információtartalma automatikusan átkódolható, így az orvos végre felszabadulhat a billentyűzet és a monitor rabsága alól, és az információrögzítés helyett a beteggel való találkozásnak szentelheti az idejét. Az orvos-beteg találkozások egyre pontosabb rögzítése felé vezető úton a teljes mértékben digitalizált adatrögzítés lesz a következő logikus lépés, hangsúlyozzák a szakemberek (Chiu C-C et al. Speech recognition for medical conversations. arXiv:1711.07274V1. 2017). Jelenleg a rengeteg dokumentáció, ami esetenként az orvos munkaidejének akár 50%-át is felemésztheti, akadályozza a hatékony orvos-beteg kommunikációt, és egyik fontos előidézője a kezelőszemélyzet kiégésének, a pontatlan dokumentáció pedig adverz klinikai következményekkel járhat.

A technológiai óriások, pl. a Google és az Amazon ma már azon versenyeznek, hogy melyik tud előbb olyan nyelvi feldolgozó rendszert kifejleszteni, aminek révén a klinikai megbeszélések elektronikus adatbázissá lesznek fordíthatók. Az így létrehozott adatbázis nemcsak tökéletes bizonyítékot szolgáltatna azzal kapcsolatban, hogy mi hangzott és mi nem hangzott el egy-egy vizit során, de lehetővé tenné a betegadherencia fejlesztését, a családtagok jobb bevonását, a megosztott, közös döntéshozatalt, az oktatást, a klinikus teljesítményével kapcsolatos visszajelzést és a kutatást is. A viziteket rögzítésük révén előre megállapított feltételek mentén szakmailag értékelni lehetne, és a mai általános díjazás helyett be lehetne vezetni az adott szolgáltatás minősége szerinti díjszabást.

A terület gyors fejlődése miatt sürgősen le kell fektetni az irányelveket, és meg kell hozni a jogszabályokat, hiszen a vizitek digitális rögzítése speciális beleegyezést, a magánélet új típusú tiszteletben tartását, valamint megfelelő kiberbiztonsági intézkedések meghozatalát igényli. A folyamat során az egészségügyi információk új tulajdonosi viszonyainak kell kialakulniuk, amelyben az emberek a saját adataik tulajdonosai, ahogy ez a banki szektorban a pénzzel kapcsolatban is működik, és meg kell akadályozni az olyan ellentmondásos fejlesztéseket, mint amikor a Google Deep Mind nevű, mesterséges intelligenciával foglalkozó leányvállalata egy londoni kórházzal együttműködve több mint másfél millió brit állampolgár egészségügyi adatait szerezte meg beleegyezésük nélkül (Armstrong S. Data, data everywhere: the challenges of personalised medicine. BMJ 2017;359:j4546). Az érzékeny klinikai adatot védeni kell a hackerekkel, a nem megfelelő elosztással és a hirdetői befolyásszerzéssel szemben, a tulajdonlás, tárolás és megosztás rendszereit a jelenleginél sokkal jobban kell definiálni és szabályozni egyaránt, és ebben az esetben a digitális vizit-rögzítés a társadalom óriási hasznára fog válni a jövőben, zárják írásukat a BMJ szerzői.

Szemlézte:
Kovács Bence dr.

Eredeti közlemény:
Glyn Elwyn, Paul Barr, Sheri Piper: Digital clinical encounters; Managed safely, digital recordings could transform healthcare BMJ 2018;361:k2061

2018. július 28.
eLitMed.hu


Kulcsszavak

orvos-beteg találkozó, IT, betegadherencia

Kapcsolódó anyagok

A pulmonalis fizioterápia és az aerob edzésprogram javítja a kognitív funkciót és a fizikai terhelhetőséget

Neuropszichológiai rehabilitáció szerzett agysérülést követően

Hozzászólások:

1.,   Pós Péter mondta   2018. Szeptember 13., Csütörtök 11:23:21
A beteg–orvos találkozások hangrögzítésére (és/majd digitálisan átalakítva szöveges elérhetőségére) Magyarországon is égető szükség lenne, de ma még nemhogy ennek elismerése nem része az egészségügyi közbeszédnek, hanem az orvosi javaslatok írásos rögzítésének megvalósulása, pontosabban azok hiányának felvetése is legtöbbször visszatetszést vált ki.

Ma még változatlanul tovább folyik az orvoslás eredményessége szempontjából minősíthetetlenül káros, az alapellátásban különösen mindennapos azon "betegellátás", melynek jellemzője, hogy a beteg a háziorvos rendelőjét elhagyva a kapott szóbeli tájékoztatások, útmutatások nagy részét már az orvos ajtajának becsukását követő percekben elfelejti, és számára pusztán a patikában kiváltott gyógyszerekre átvezetett, kézzel írt adagolási adatok maradnak meg biztos információkként.

A betegek gyógyulásának esélyegyenlőségéről ilyen feltételek mellett beszélni sem érdemes, esélyegyenlőtlenségével és annak egészen egyszerű okaival viszont annál inkább indokolt lenne sokkal többet foglalkozni. Itt is megmutatkozik, hogy a tájékozottabb, fiatalabb, érdeklődőbb, a szellemi hanyatlás által még nem, vagy kevésbé érintett betegek gyógyulási esélye akár sokszorosa is lehet az e tulajdonságok szempontjából hátrányos helyzetben lévőkének.

Felteendő kérdés, hogy kimondhatja-e a felelős egészségpolitika, hogy ez így természetes, nincs szükség, vagy nincs mód a helyzet javítására.
Holott érdemben az sem igen vitatható, hogy ezen a téren nem hatalmas pénzügyi forrásokra, hanem sokkal inkább komoly és igen körültekintő, a betegeket és képviselőiket is érdemben bevonó jogalkotási munkára lenne szükség, aminek megvalósulása talán minden korábbinál szembeötlőbb mértékű javulást, és a betegek egészségügyben is egyre kevésbé érzékelhető közbizalmi jellemzőinek akár a társadalmi közbizalomra is kiterjedő javulását okozhatná.

(A LAM Klub ennek az ügynek egy reményteljes kezdeményezője lehetne...)

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A hosszú távú életkilátások egyeztetése

A terápiás irányelvek egyre nagyobb százaléka ajánlja a hosszú távú életkilátások figyelembe vételét az idősebbek preventív ellátásával kapcsolatos döntések meghozatalakor. Így pl. azokban az esetekben, amikor az életkilátás tíz évnél rövidebb, az irányelvek ellenzik a rutin rákszűrést és a cukorbetegek számára kevésbé intenzív glikémiás célt tűznek ki.

Tovább


Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Tovább


Az orális antikoagulánsok hosszú távú alkalmazhatósága idős korban PF esetén nemzetközi konszenzusdokumentum eredményei alapján (OAC-FORTA 2016)

Az oralis antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk az idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban. A hatékonyság, a tolerálhatóság és a biztonságosság alapján létrehozott FORTA (Fit fOR The Age) klasszifikáció során 4 alkalmazhatósági kategóriába sorolták a jelenleg széles körben használt antikoagulánsokat. A szavazás alapjául szolgáló bizonyítékokat nagy klinikai RC-tanulmányokból választották ki. 10 nyugat-európai szakértő egymástól függetlenül értékelte használhatóságukat az idős populációban.

Tovább


NOAC kezeléssel együtt járó major vérzéses események rizikója: a „real-world” vizsgálatok szisztematikus áttekintése

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek non-valvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixaban terápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal összevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.

Tovább