hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Perkután koronária-intervenció asszociált myokardiális infarktus


Perkután koronária-intervenció asszociált myokardiális infarktus

| |
 

Az Amerikai Egyesült Államokban a perkután koronáriaintevención (PCI) átesett betegek 5-30%-ánál alakul ki a beavatkozással összefüggésbe hozhatóan myokardiális infarktus, a helyi diagnosztikus gyakorlattól és kritériumoktól függően. Ezen események klinikai jelentősége és kezelése azonban továbbra is kérdéses.

A jelenlegi guideline szerint I. osztályú ajánlás a biomarker vizsgálatok elvégzése (kreatin-kináz MB frakció (CKMB), Troponin) a PCI-hez köthetően kialakult koronáriaeseményre jellemző tünetek, illetve szövődményes beavatkozás esetén, valamint IIa ajánlás ezen markerek ellenőrzése a beavatkozást követő 8-12 órán belül. A CKMB illetve Troponin értékek felső határértékét több mint ötszörösen meghaladó eredmény pedig valószínűsíti a klinikailag szignifikáns periprocedurális myokardiális infarktus fennállását (ACC/AHA/SCAI guideline 2005).

Egy újabb, 2007-es konszenzus dokumentum pedig a biomarkerek közül elsősorban a Troponint ajánlja, és a felső határértéket háromszorosan meghaladó eredményt tekinti diagnosztikusnak. Tekintetbe véve, hogy jelenleg igen szenzitív Troponin assay-k állnak rendelkezésünkre, felmerül, hogy ezen diagnosztikus küszöbérték túlságosan alacsony lenne, és olyan, a beavatkozásból adódó igen kis myocardium károsodásokat is kimutatnánk, melyek klinikai jelentősége elhanyagolható.

A periprocedurális myocardiális infarktus beavatkozásfüggő fő rizikótényezői a súlyos koronáriabetegség, a komplex lézió, a többszörös vagy szövődményes beavatkozás.

A rendelkezésre álló retrospektív vizsgálatok eredményei alapján a beavatkozást követően mért emelkedett CKMB és Troponin értékek összefüggést mutattak a korai kardiális szövődményekkel, azonban a hosszútávú túlélést kevésbé befolyásolták. A mortalitással a beavatkozás előtti értékek szorosabb összefüggést mutatnak, prognosztikai értékük jelentősebb.

Több nagy betegszámú analízis vizsgálta a spontán és PCI-hez kötötten kialakult koronáriaesemények jelentőségét, és míg a spontán myokardiális infarktus erős független előjelzője a halálozásnak, addig a periprocedurálisan kialakuló infarktuson átesett betegek esetében nem volt megfigyelhető szignifikáns emelkedés a halálozás tekintetében. Természetesen a nagy kiterjedésű, PCI-jal összefüggésbe hozható események jelentősebben befolyásolják a prognózist, azonban ritkán fordulnak elő szövődménymentes intervenciót követően, illetve normál kiindulási Troponin szintek mellett.

A fenti tények alapján felmerül a periprocedurális myokardiális infarktus diagnosztikus kritériumainak további pontosítása. További adatok szükségesek a csak biomarkervizsgálaton alapuló diagnosztika, illetve a küszöbértékek helytálltságának igazolására, valamint felmerül a beavatkozás előtti nekroenzimértékek figyelembevételének szükségessége is.

A szerzők javasolják a rutin troponin mérést koronáriaintervenciót megelőzően, mert ezáltal megtörténhet a betegek rizikócsoportba sorolása, és ennek megfelelő előkezelése csökkentheti a beavatkozással kapcsolatos szövődmények számát. A PCI utáni biomarkervizsgálatot pedig többszörös beavatkozás, szövődménnyel járó intervenció, illetve klinikai tünetek esetén ajánlják elvégezni. Hosszabb kórházi észlelést a nagy kiterjedésű periprocedurális infarktuson átesett betegek igényelnek.



Forrás: Abhiram Prasad, M.D., and Joerg Herrmann, M.D.: Myocardial Infarction Due to Percutaneous Coronary Intervention. N Engl J Med 2011;364:453-64.


Szemlézte: Dr. Godina Gabriella, Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika


Kapcsolódó anyagok

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Encephalitis lethargica

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Sami és munkatársainak a British Medical Journalben megjelent két áttekintő közleménye a 2007 és 2017 közötti tíz év során megjelent tanulmányokat összegezve arról számol be, hogy a háziorvosok, illetve az egészségügyi ellátórendszer egyéb területein dolgozó nem pszichiáter szakorvosok (így a sürgősségi osztályokon dolgozók és a társbetegségek kezelői, továbbá a gyermekorvosok) hogyan ismerhetik fel a korai pszichózis jeleit, és hogyan segíthetik a beteget

Tovább


Az Alzheimer-kór mint szisztémás megbetegedés – amyloid-β metabolizmus a szervezetben

Az Alzheimer-kórral (AD) kapcsolatos kutatás tradicionálisan az agyra fókuszál, holott számos perifériás és szisztémás rendellenesség köthető a betegséghez, és napjainkban egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a rendellenességek hozzájárulnak a betegség progressziójához. Wang és munkatársainak áttekintő közleménye az AD egy fő jellegzetességére, az amyloid-β-ra (Aβ) fókuszál, számba veszi a szisztémás rendellenességek és az Aβ-metabolizmus összefüggéseit, és arra a következtetésre jut, hogy a szisztémás rendellenességek nem másodlagosan alakulnak ki, hanem alapvető szerepük van az AD progressziójában. Az AD szisztémás megközelítése lehetőséget adhat a jelenleg gyógyíthatatlan betegség megelőzésére, korai diagnózisára és terápiájára.

Tovább


A nem szteroid gyulladáscsökkentők növelhetik az akut miokardiális infarktus kockázatát - szemlézés

A British Medical Journal 2017 áprilisába közölte Michèle Bally kanadai epidemiológus nagyszabású kutatását, amely alátámasztotta, hogy az összes vizsgált NSAID —celecoxib, rofecoxib, valamint a tradicionális NSAID-ek közé sorolható ibuprofen, diclofenac és naproxen — a gyógyszerszedés kezdeti időtartama alatt megnövelheti a szívinfarktus kockázatát.

Tovább


A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A perifériás verőérbetegség gyakori megjelenési formája a claudicatio intermittens, mely jelentősen rontja a betegek életminőségét. A cilostazol 2014-ben került Magyarországon forgalomba. A vizsgálat célkitűzése a cilostazol hatékonyságának és biztonságosságának értékelése volt claudicatio intermittensben szenvedő betegekben. A multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1405 beteg került beválasztásra, akik hat hónapig cilostazolkezelést kaptak. A vizsgálatot befejező 1331 betegből 674 beteg adatai kerültek a hatékonysági elemzésre. A fájdalommentes és abszolút járástávolság, valamint a hatperces sétateszt szignifikánsan nőtt a harmadik hónapra (78,65%, 65,23%, 56,09%; p<0,001), és további növekedés volt megfigyelhető a hat hónapos kezelést követően (129,74%, 107,2, 80,38%; p<0,001). Mellékhatás a betegek 7,26%-ában fordult elő. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, hasmenés, szédülés, tachycardia és palpitatio voltak. A cilostazolkezelés leállítására 24 beteg (1,7%) esetében került sor mellékhatás miatt. A 6 hónapos cilostazolkezelés szignifikánsan növelte a claudicatio intermittensben szenvedő betegek járástávolságát, jelentős biztonságossági probléma nélkül.

Tovább


Perkután koronária-intervenció asszociált myokardiális infarktus