TARTALOM

 VISSZA

 


1,5-es diabetes mellitus


1,5-es diabetes mellitus

| |
 

Melyik a leggyakoribb diabetes-forma felnőtteknél? – gyakran kérdezik az orvosi egyetemistáktól, és a választ kötelező fújniuk: a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM). És melyik a második leggyakoribb diabetes típus? Erre a kérdésre már nem olyan egyértelmű válasz. Legtöbben azt válaszolnánk, hogy az 1-es típusú diabetes (T1DM). A klasszikus T1DM-al - mely napok-hetek alatt, látványos tünetekkel kezdődik, és azonnali inzulin függőséggel jár - felnőtteknél egyre ritkábban találkozunk.

Sokkal gyakrabban találkozunk a T2DM-es típusú diabeteshez hasonló megjelenésű, de szintén autoimmun mechanizmusú LADA (késői autoimmun diabetes) típusú diabetessel, mely a T2DM-ek akár 10-15%-át is adhatják. Angolszász irodalomban a LADA-t gyakran 1,5-es diabetesnek is hívják. A LADA típusú diabetes nem önálló kórforma, hanem olyan T1DM típusú diabetes mely csak hónapok-évek alatt vezet inzulinfüggőséghez, mely azonban nem jelenti azt, hogy az inzulinkezeléssel várnunk kell, ugyanis a mihamarabb elkezdett inzulinkezelés lassíthatja a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek kimerülését. A késlekedés akár fokozhatja az akut szövődmények kialakulásának rizikóját is.

A Magyar Diabetes Társaság szakmai irányelve alapján, Magyarországon kb. 500000-550000 cukorbeteg lehet, akiknek minimum 90%-a T2DM típusú, kevesebb, mint 10%-a T1DM típusú, azonban a T2DM típusnak tartott cukorbetegek között „rejtőzködhet” akár 10-15%-nyi valójában LADA beteg, tehet LADA típusú diabeteses akár több is lehet, mint a klasszikus T1DM típusú diabetes. Természetesen az autoimmun mechanizmus alapján a LADA helyesen 1-es típusnak tartandó.

Kialakulhat-e T2DM típusú diabeteses betegnek autoimmun (T1DM) diabetese? A válasz igen, ha a 2-es típusúban indul el az autoimmun folyamat. Ezt úgy vehetjük észre, ha a 2-es típusú diabeteses hirtelen inzulinfüggővé válik, persze, azt, hogy ez a T2DM progressziója, vagy autoimmunitás okozza, csak az antitestek vizsgálatával lehet eldönteni, klinikailag mindenképpen inzulinadást igényel. Lehet-e T1DM-es betegnek T2DM-a? Persze, lehet, gyakran mi, orvosok okozzuk, mikor „túlinzulinozzuk” a beteget, és iatrogén módon okozunk inzulinrezisztenciát. Persze az is lehet, hogy az egyébként jól kezelt T1DM beteg, korának, testsúlyának növekedésével kialakul a maga természetes módján a T2DM.

Még egy kicsit lehet bonyolítani a klinikusok életét: Minden T1DM-betegben van autoantitestek? A válasz: nem, ismertek olyan T1DM fenotípusát mutató betegek, akiknek nem sikerült kimutatni az autoantitesteket, de ez egy várható jelenség, ha tudjuk, hogy az T1DM autoimmun folyamata alapvetően sejtek által mediált, tehát az autoantitestek hiánya nem jelenti az autoimmun folyamat hiányát, csak sejtekkel működő labortesztünk még nincs, és ezért nem tudjuk kimutatni.

Végezetül, ami a klinikumban fontos: minél fiatalabb a beteg, minél soványabb, minél több, minél szignifikánsabb tünettel jelentkezik a diabetes, minél gyorsabban és magasabbra emelkedik a vércukor annál valószínűbb a T1DM, ezért ilyen esetekben és minden kétes esetben minél hamarabbi inzulinkezelés javasolt.


Dr. Kis János Tibor
eLitMed.hu

Kapcsolódó anyagok

Ápolásról másként, avagy miről is beszélünk?

Hormezis a modern orvoslásban

A vénás pangás rontja a veseműködést - fikció vagy valóság?

Acetilszalicilsav (ASA) 75 vagy 100 mg?

Génmódosított T-sejtekkel a daganatok ellen - a 67-es betegtől a kiméra antigénreceptorokig

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Tovább


Az orális antikoagulánsok hosszú távú alkalmazhatósága idős korban PF esetén nemzetközi konszenzusdokumentum eredményei alapján (OAC-FORTA 2016)

Az oralis antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk az idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban. A hatékonyság, a tolerálhatóság és a biztonságosság alapján létrehozott FORTA (Fit fOR The Age) klasszifikáció során 4 alkalmazhatósági kategóriába sorolták a jelenleg széles körben használt antikoagulánsokat. A szavazás alapjául szolgáló bizonyítékokat nagy klinikai RC-tanulmányokból választották ki. 10 nyugat-európai szakértő egymástól függetlenül értékelte használhatóságukat az idős populációban.

Tovább


NOAC kezeléssel együtt járó major vérzéses események rizikója: a „real-world” vizsgálatok szisztematikus áttekintése

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek non-valvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixaban terápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal összevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.

Tovább


Szénhidrátfogyasztás és mortalitás

Bár számos randomizált kontrollált vizsgálat tanulmányozta az alacsony szénhidráttartalmú diéták hatását, és ezek azt mutatták, hogy rövid távon a testsúly és a kardiometabolikus kockázat csökkenésével járnak együtt, a hosszabb utánkövetés nehéz kivitelezhetősége miatt ezek a tanulmányok nem szolgáltattak adatot a mortalitási kockázat alakulásával kapcsolatban.

Tovább


1,5-es diabetes mellitus