hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2001;11(5)


 


MIDAS


MIDAS
Matos Lajos
| | |
 
Kezelés: Izradipin (2×2,5-5,0 mg/nap) vagy hidroklorotiazid (HCZT) (2×12,5-25,0 mg/nap).
Kísérõ kezelés: Ha a diasztolés vérnyomás legalább 10 Hgmm-rel nem csökkent, illetve nem süllyedt 90 Hgmm alá, a kezelést enalaprillal egészítették ki (2×2,5, 5,0, 7,5 vagy 10,0 mg/nap dózissal).

Kapcsolódó anyagok

In memoriam Dr. Hegedűs Katalin

Diabetológiai készítmény nyerte az Év Gyógyszere 2016 díjat

A cilostazol hatékony és biztonságos lehetőség a claudicatio intermittens kezelésére - A NOCLAUD vizsgálat eredményei

A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Ismét fellángol Szent Antal tüze?

A középkorban a leggyakrabban előforduló pestis mellett egyéb járványszerű betegségeket is megfigyeltek, amit nem más okozott, mint az anyarozs (Claviceps purpurea), egy gombafaj, amely a rozs kalászát fertőzi meg, és egy fekete képletet, a varjúkörmöt fejleszti ki.

Tovább


Kedvezõ eredmények dabigatrankezeléssel a hétköznapi klinikai gyakorlatban - FDA Medicare elemzés

A K-vitamin-antagonista warfarint gyakran használják pitvarfibrillációban a micro­thrombusok kialakulása és ez által a stroke megelőzése érdekében. Alkalmazásával vizsgálati eredmények szerint 40-80%-kal csökken az emboliás stroke kockázata és 30%-kal a halálozás, viszont kétszeresére nő az intracranialis vérzés és 66%-kal az extracranialis vérzés kockázata.

Tovább


A koenzim Q10 hatása a morbiditásra és a halálozásra krónikus szívelégtelenségben

Számos állapot vezethet szívelégtelenséghez, az októl függetlenül jelentősen hozzájárul az állapot súlyosbodásához a szívizomsejtek energiahiánya a bioenergetikai folyamatok károsodása miatt.

Tovább


A laktulóz javítja a pszichometriai tesztekben nyújtott teljesítményt szubklinikus encephalopathiában szenvedő cirrhosisos betegek esetében

A cirrhosisos betegek esetében számottevő mértéket érhet el az intra- és extrahepaticus portoszisztémás sönt. A véráramlásnak ez az eltérése lehet legalább részben a felelős a csökkent hepatocellularis funkcióért, és különböző mértékű agyi károsodást okozhat egyértelmű encephalopathia nélkül is.

Tovább