hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Candida auris: egy új fungális patogén


Candida auris: egy új fungális patogén

| |
 

Az elmúlt évtizedben világszerte megjelentek a Candida auris gombafaj által okozott, számos antimikotikumra rezisztens, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések. A C. auris környezeti perzisztenciája egyedülálló a Candida-fajok között, virulencia-faktorai kifejezetten elősegítik a bőr kolonizációját, és eliminációját nagyban nehezíti, hogy a hagyományos, biokémiai eszközökkel nehéz azonosítani. A Journal of Clinical Microbiology tanulmánya áttekinti a gombafaj felbukkanásának történetét és hangsúlyozza a kórházi infekciókontroll szerepét.

A Candida nemzetség tagjai által okozott véráramfertőzések jelentik az egészségügyi ellátással összefüggő véráramfertőzések 3-4. leggyakoribb okát. A Candida auris felbukkanásáig a Candida albicans-t tartották a legpatogénebb fajnak a nemzetségen belül, azonban a candidemia leggyakoribb oka továbbra is a C. albicans maradt. A fluconazol-rezisztens C. auris-t 2009-ben azonosították Kelet-Ázsiában, és azóta öt kontinensen mutatták ki az általa okozott fertőzést, ami leggyakrabban egészségügyi intézményekben következik be. Amennyiben invazív fertőzés alakul ki, az a kórokozó multidrogrezisztenciája miatt nagy morbiditással jár.

A 2009-ben riboszómális DNS szekvenálással azonosított C. auris a japán beteg külső hallójáratából származott, majd ugyanebben az évben Dél-Koreában is találtak 15 olyan, krónikus otitis mediában szenvedő beteget, akiknél a fertőzés okaként C. auris-t azonosítottak. Az első, C. auris által okozott véráramfertőzést is Dél-Koreában mutatták ki (2011). A Dél-Koreában rendelkezésre álló Candida-izolátumok retrospektív elemzése ezután kimutatta, hogy C. auris által okozott véráramfertőzés először 1996-ban fordult elő. A Candida-izolátumokat 2004 óta gyűjtő nemzetközi SENTRY repozitórium több mint 15.000 Candida-izolátumának elemzése révén csak négy korábban tévesen azonosított C. auris kultúrát találtak, amiből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a C. auris valóban egy új fungális patogén. A fehér, bézs vagy krémszínű telepeket alkotó C. auris genomjának elemzése feltárta, hogy a gombafaj kifejezetten divergens: bázissorrendje óriási mértékben eltér a többi Candida-fajétól. A biokémiai módszerekkel történő detektálás nehézsége miatt a fertőzések megelőzése, kezelése érdekében különösen fontos volna polimeráz láncreakciót alkalmazó, PCR-alapú diagnosztikus teszt kifejlesztése.

Az amerikai és az európai járványügyi központok (CDC, ECDC) 2016-ban hívták fel az orvosi szakma képviselőinek a figyelmét a C. auris által okozott fenyegetésre, és azóta kérik a fertőzések jelentését.

A klinikai C. auris izolátumok számos mintatípusból származnak: a gombafajt kitenyésztették már a normális körülmények között steril testfolyadékokból, légúti szövetekből, vizeletből, epéből, sebekből és nyálkahártya-kenetből. Az invazív fertőzés leggyakrabban véráramfertőzés formájában, leginkább a komorbiditásokkal küzdő, számos egészségügyi beavatkozásnak kitett betegeknél jelentkezik, tipikusan néhány héttel a kórházi felvételt és széles spektrumú antibiotikum- vagy antifungális kezelést követően, és 30-60%-os mortalitással jár.

Az eddig tesztelt C. auris izolátumok közül valamennyi rezisztens volt flutoconazolra, és változó érzékenységet mutattak a többi azolra, az amphotericinre és az echinocandinokra (a rezisztenciát a multidrogtranszporterek overexpressziója és egyes enzimkódoló gének mutációi okozzák). A kezelést általában valamelyik echinocandinnal indítják az esetlegesen kialakuló rezisztencia szoros monitorozása mellett, de erősen ellenjavallt az aktív infekció nélküli kolonizáció kezelése. Különös kihívást jelent – ha nem egyesen lehetetlen - a valamennyi terápiás opcióra rezisztens fertőzés kezelése. Az ideális módszer a C. auris infekció megelőzése, a fertőzés esélyének minimalizálása, a szükségtelen antibiotikum-használat kerülése. Alapvetően fontos – különösen az intenzív osztályokon – a megfelelő infekciókontroll, a kórházi felületek fertőtlenítése és a kézhigiénia szabályainak betartása.

Eredeti közlemény
Candida auris: an Emerging Fungal Pathogen. J Clin Microbiol. 2018 Jan 24;56(2). pii: e01588-17.

Szemlézte:
Kazai Anita dr.

eLitMed.hu
2019. 04. 24.


Kulcsszavak

Candida auris, fungális patogén, CDC, ECDC, rezisztencia, infekciókontroll

Kapcsolódó anyagok

Candida auris: egy új fungális patogén

Fúziók szolid tumorokban

Gyökérgümőkből antibiotikumok

EGFR-mutáns tüdődaganatos beteg kezelése progressziót követően

EMT (epithelialis-mesenchymalis átmenet) – CSC (daganatos őssejtek)

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Orális antikoagulánsok hatékonysága és biztonságossága

Az ARISTOPHANES retrospektív, megfigyeléses vizsgálatban számos adatforrás felhasználásával hasonlították össze nagyszámú non-valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő, nem K-vitamin-antagonista típusú orális antikoagulánst (NOAC) vagy warfarint szedő betegnél a stroke/szisztémás embolizáció és a súlyos vérzés gyakoriságát.

Tovább


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Tovább


A statin használata növeli a diabestes kockázatát

A statint szedők körében különös hangsúlyt kell fordítani a diabetes megelőzésére.

Tovább


Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog.

Tovább